Grosics Gyula 86. születésnapján Kű Lajos, az egykori labdarúgó bejelentette: hazahozzák Barcelonából Kocsis Sándor, és Pireuszból Lóránt Gyula földi maradványait is. Így az Aranycsapat minden elhunyt tagja magyar földben fog nyugodni. Szép gesztus ez a családtól, hogy hozzájárultak ehhez a fontos aktushoz. Mert igaz ugyan, hogy az FC Barcelona csapatának is kiemelkedő, zseniális alakja volt, de mégiscsak az Aranycsapat tagjaként vált világszerte híressé és elismertté.

Kocsis Sándor életútját minden sportszerető és Barçának is szurkoló magyar ember ismeri. Az 1950-es évek egyik legnagyszerűbb, legprofesszionálisabb játékosa volt, aki a magyar válogatott oszlopos tagjaként vált minden siker aktív részesévé. Kocsis mutatói messze meghaladták a kor ünnepelt sztárjának, Puskás Ferencnek a teljesítményét. Gondoljunk csak az alábbi két adatra: 68 válogatott fellépésen 75 gólt ért el, ami 1.1 gól/meccs átlagot jelentett; másrészt pedig az 1954-es világbajnokságon lőtt 11 találatával a világesemény gólkirálya és a VB álomcsapatának a tagja lett.

"Kocka" - ahogyan a sportsajtó hívta, a fejjátékáról volt különösképpen ismeretes. Számtalan anekdota, feljegyzés íródott arról, ahogyan Budai II Lászlóval - az Aranycsapat jobbszélsőjével - együtt kinn maradtak edzések után a pályán, és a beadásokat gyakorolták. Mérkőzésen aztán Budai II beadására Kocsis "menetrendszerűen" érkezett, és fejelt jó párszor az ellenfelek kapujába. A világbajnokságon, miután Puskást a nyugat-német Liebrich lerúgta, a csapat motorja lett: a Brazília elleni negyeddöntőn, és az Uruguay elleni elődöntőn is két-két góllal járult hozzá a válogatott sikeréhez. A döntőben ugyan nem talált az NSZK kapujába, a végső siker mégse rajta úszott el.

Az 1956-os forradalmat követően Kocsis is elhagyta az országot, és Spanyolországba érkezett. 1958-ban, Czibor Zoltánnal karöltve, az FC Barcelona labdarúgója lett. Nyolc éven keresztül volt a katalán óriás igazolt labdarúgója, és a sikerek aktív részese. A Camp Nou is magához ölelte, a szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé emelkedett. Számtalan emlékezetes alakítás és gól fűződött itt is a nevéhez. A Klub pedig hivatalos búcsúmeccsel köszönt el tőle 1966-ban, amikor végleg felhagyott az aktív játékkal. Ezt követően is a katalán fővárosban élt, s telepedett le, és érte el a végzet, a halál. Bántóan fiatalon, 50 éves korában ért véget e zseniális labdarúgó élete. Gondoljunk bele: ma is csupán 82 éves lenne...Béke poraira!

S a földi maradványok most hazatérnek, hogy abban a földben aludja örök álmát, ahonnan 1929-ben vétetett. Kocsis Sándor végleg hazatér. Végleg megtér oda, ahol ismert és elismert labdarúgó lett, ahol - bár sokan elfelejtették - Neki mindig helye lesz, helye KELL, hogy legyen!  Köszöntünk újra itthon Kocsis Sándor! Köszönjük, amit a magyar válogatottért és az FC Barcelonáért tettél!!!!!!