Katalónia
Katalónia közelről
A Katalán Kultúra
A győzedelmes Katalónia - Els segadors
A győzedelmes Katalónia - Els segadors
ELS SEGADORS
Katalónia nemzeti himnusza
Minden népnek, nemzetnek megvannak azon szimbólumai, amelyek megkönnyítik a nemzethez való ragaszkodást, amelyben benne foglaltatnak a múlt pillanatai, amelyek segítenek a nemzeti érzések kifejezésében. Nincs ez másképp a katalán nemzet esetében sem. Mivel egy kisebbségben élő népről van szó, amely a történelem viharaiban többször volt kiszolgáltatott, elnyomott, mint szabad, még hatványozottabban igazak ezek a megállapítások. Az alábbi írásban a nemzeti himnusz keletkezése, identitás-erősítő szellemisége felett elmélkedünk, és járjuk körül az Els segadors mondanivalóját, jelentését, történelmi jelentőségét.
Az „Els segadors” – „Az aratómunkások dala” a XIX. század végén lett Katalónia nemzeti himnusza. A jelenleg is használatos szövegét Emíli Guanyavents i Jané (1860. Barcelona – 1941) katalán költő, író szerezte 1899-ben. A katalán költőre nagy hatással voltak a kor francia költői: Verlaine, Baudelaire, Mallarmé, akiknek munkássága szemmel látható Guanyavents verseiben. A szövegben a költő felhasználta a nemzeti hagyományokat, ill. a korábban, Manuel Milá i Fontanals (1818-1884) író, filológus által 1882-ben összegyűjtött (Romancerillo Catalán) motívumokat, ősi katalán hagyományokat, szavakat. Manuel Milá a katalán „reneszánsz” egyik kiemelkedő alakja, a nevéhez fűződik a „Jocs Floreals” hagyományának felélesztése. Munkásságának köszönhetően újult meg a katalán nemzeti nyelv, őrződtek meg a nyelvi hagyományok, vert újra gyökeret a nép körében a katalán nyelv használata.
A himnusz dallamát 1892-ben Francesc Alió i Brea (1962. március. 27. Barcelona – 1908. március. 31. Barcelona) katalán zeneszerző és komponista szerezte, egy már korábban is ismert és elterjedt melódia alapján, amihez később Guanyavents a szöveget szerezte 1899-ben. Alió a katalán „reneszánsz” kiváló művésze volt, akinek zseniális képessége, tudása egy jól énekelhető, ritmusos melódiát eredményezett. A ma is használatos melódia tükrözi a zeneszerző és a költő együttes akaratát, amellyel a katalán nemzeti hagyományokra, történelmi eseményekre emlékezik, és „énekel meg”.
A Himnusz szövegének történelmi gyökerei a XVII. század közepére nyúlnak vissza. 1640-ben IV. Fülöp spanyol király (1621-1665) katonaság felállítását rendelte el Franciaország elleni háborúihoz, és súlyos adókkal sújtotta a katalán népet. Ez ellen a katalán nemzet tiltakozott, és felkelésbe torkollott. A katalán felkelés (kat. Guerra dels Segadors, 1640-52) egyszerre volt tiltakozás a király adóterhei ellen és a függetlenségi törekvések megnyilvánulása. A katalán felkelésben a döntő szerepet a helyi földművelők, parasztok játszották, ezért nekik állít emléket a Himnusz a címében is. A felkelés vezetője Pau Claris i Casademunt volt (1586-1641), aki a Katalán Nemzeti Tanács 94. elnöke volt (1638-1641). Ebben a tisztségében felvette a kapcsolatot a Madriddal harcban álló franciákkal, és 1640. szeptemberben kinyilvánította Katalónia függetlenségét, majd kikiáltotta a köztársaságot. Egyúttal nyíltan a francia király pártjára helyezkedett. A felkelés ellen IV. Fülöp hadsereget küldött, amely 1641. január 26-án a Montjuic-hegyi csatában ért el tetőpontjára: a katalán-francia seregek vereséget mértek a spanyol király haderejére. A győzelmet azonban nem sikerült kiaknázni, ami annak is köszönhető, hogy 1641.február 20-án Claris hirtelen megbetegedett, és hét nap múlva elhunyt. A hirtelen haláleset miatt már a kortársakban is felmerült a megmérgezés eshetősége, amely elsősorban a madridi kormányzatnak állt érdekében. Claris halálával a felkelés vesztett erejéből, de még egy évtizedet kellett várni, mire 1652-ben IV. Fülöp csapatai leverték.
A Himnusz szenvedélyes módon eleveníti meg a katalánok szabadságvágyát, a katalán nemzet szeretetét saját földje iránt. A szöveg ünnepélyes hangvételű, nagyon jól énekelhető, ritmusos. A Himnusz szerzőinek elsődleges célja volt egységbe forrasztani a katalán nemzetet, hirdetni a túlélés örökérvényűségét, és kihangsúlyozni a nemzeti jelleget.
Az 1978-ben elfogadott spanyol alkotmány, majd az egy évvel későbbi népszavazást követően a széles körű katalán autonómiát létrehozó törvény értelmében Katalónia az önkormányzás nemzeti szimbólumaival is rendelkezik: ide tartozik a nemzeti himnuszuk is, amit a Katalán Parlament 1993. február 25-én hivatalos himnusszá nyilvánította, s azóta a katalán nemzeti ünnepeken ez hangzik fel.
Íme a jelenleg alkalmazott formula melódiája és szövege:

2. CANT DELS SEGADORS
|
Katalán nyelven |
Magyar fordítás |
|
Catalunya, triomfant, |
Diadalmas Katalónia, |
|
tornará a ser rica i plena! |
Egyszer újra gazdag és bőkezű leszel, |
|
Endarrera aquesta gent |
Állítsd meg azokat, |
|
tan ufana i tan superba! |
Akik oly önteltek és arrogánsak. |
|
Bon cop de falç! |
A sarló erős csapása, |
|
Bon cop de falç, defensors de la terra! |
A sarló erős csapása, A haza védelmezői! |
|
Bon cop de falç! |
A sarló erős csapása! |
|
Ara és hora, segadors! |
Itt az idő kaszások, |
|
Ara és hora d'estar alerta! |
Itt az éberség ideje, |
|
Per quan vingui un altre juny |
Mire a Június ismét eljön, |
|
esmolem ban bé les eines! |
Fegyverkezz fel minket éles sarlóval! |
|
Bon cop de falç! |
A sarló erős csapása, |
|
Bon cop de falç, defensors de la terra! |
A sarló erős csapása, A haza védelmezői! |
|
Bon cop de falç! |
A sarló erős csapása! |
|
Que tremoli l'enemic |
Reszkessenek az ellenfelek, |
|
en veient la nostra ensenya: |
Zászlónk láttán, |
|
com fem caure espigues d'or, |
Miként a búza arany szárait levágjuk, |
|
quan convé seguem cadenes! |
Amint eljön az idő, láncainktól megszabadulunk! |
|
Bon cop de falç, |
A sarló erős csapása, |
|
Bon cop de falç, defensors de la terra! |
A sarló erős csapása, A haza védelmezői! |
|
Bon cop de falç! |
A sarló erős csapása! |
A Himnusz eredeti szövege A XVIII. század vége – XIX. század eleje azon időszaka volt az európai nemzetek történelmének, amikor megindult a nemzetek öntudatra ébredése, melynek keretében az önrendelkezés szimbólumaival kellett felruházni magukat. A himnuszok keletkezésének körülményei meglehetős sokszínűséget mutatnak: a „Marseillaise” a francia forradalom vérzivatarában keletkezett, a porosz himnuszt egy ismeretlen szerző ajánlotta Nagy Frigyes figyelmébe. Vannak nemzetek, melynek himnuszai a hagyományos ballada-típust követik: ilyen pl. a „La Balanguera”, amely a mallorcaiak nemzeti dala, de ilyen az „Els segadors” is. A spanyol örökösödési háború (1701-1714) után V. Fülöp király eltörölte az önálló Katalán-Aragón Konföderáció politikai intézményeit. Katalónia elvesztette viszonylagos szuverenitását, a Generalitat által képviselt szabadságjogok a múlt ködébe vesztek. Azonban a nemzeti érzést elnyomni, eltörölni nem lehetett, így ezen feladatokat a politikai intézmények helyett társadalmi szervezetek, irodalmi körök látták el a politikai elnyomatás évtizedeiben. A XIX. századi irodalmi mozgalom, a „Renaixença” képviselői – Jacint Verdaguer (1845-1902), Ángel Guimerá A katalán „Renaixença” korszakának kiemelkedő időpontja 1892-ben érkezett el, amikor Francesc Alió zeneszerző közzétette „Cançons Populars Catalanes” gyűjteményét, melyekben ősi katalán balladákat foglalt össze. A gyűjtemény 25 balladát tartalmazott, köztük az „Els segadors” címet viselő művet is. Ezt a balladát 1866-ban Jacint Verdaguer i Santaló fedezte fel, és először Milá i Fontanals kiadásában jelent meg 1882-ben, a Romancerillo Catalánban. Az Alió által közzétett gyűjtemény hamar nagy népszerűségre tett szert, az „Els segadors” című ballada pedig rövidesen széles körben közkedveltté, ismertté vált. A ballada eredeti szövege, elsődleges feldolgozása jóval hosszabb, mint a jelenleg, 1993-tól használatos formula. Guanyavents egy több versszakból álló, ősi nemzeti balladát dolgozott át annak érdekében, hogy ünnepségeken, nemzeti alkalmakkor könnyebben énekelhető, frappánsabb legyen. Íme az eredeti szövege a balladának: Catalunya, comtat gran, Az alábbi felvételen a híres, katalán nyelven „alkotó” énekes, Rafael Subirachs (1948. július 22. Vich, Barcelona) előadásában hallgathatjuk meg a Himnusz eredeti, teljes szövegét:
1. Pau Claris szobra Barcelonában A katalán nemzet himnusza az egyik legszebb melódiájú a világon: csodálatos, ütemes, jól énekelhető. Az egyik legszebb a világon. Visszavezeti a katalánokat a dicső múltba, erősíti az összetartozás érzését, egységbe forrassza őket. Emlékeztet a régmúlt dicsőséges pillanatára, amikor sikerrel próbálkoztak az elnyomatás igájából való kiszabadulásra. A katalán felkelés sikerrel, katonai győzelemmel indult, azonban vezérének, Claris-nak korai és hirtelen halála kettétörte az álmokat: a szabadság vágyai elillantak, győzött V. Fülöp és az önkény. A Klubbal egyidős szöveg pedig ennek a történelmi eseménynek állít emléket. Az „Els segadors” a nemzeti egység kifejezője, megtestesítője, melyet nagy büszkeséggel énekel minden katalán. CATALUNYA, TRIOMFANT!
(1845-1924), Mariá Aguiló i Fuster (1825-1897), Manuel Milá i Fontanals – elsődleges kötelességüknek érezték a katalán nemzeti öntudat fenntartását, és az autonómia kivívását, ill. a katalán életérzés erősítését. Minden versükben a katalán identitás megnyilvánulása olvasható ki, amely erősítette a nemzet lelki, mentális erősítését, virágzását.
qui t'ha vist tan rica i plena!
Ara el rei Nostre Senyor
declarada ens té la guerra.
Segueu arran!
Segueu arran,
que la palla va cara!
Segueu arran!
Lo gran comte d'Olivars
sempre li burxa l'orella:
-Ara és hora, nostre rei,
ara és hora que fem guerra.-
Contra tots els catalans,
ja veieu quina n'han feta:
seguiren viles i llocs
fins al lloc de Riu d'Arenes;
n'han cremat un sagrat lloc,
que Santa Coloma es deia;
cremen albes i casulles,
i caporals i patenes,
i el Santíssim Sagrament,
alabat sia per sempre.
Mataren un sacerdot,
mentre que la missa deia;
mataren un cavaller,
a la porta de l'església,
en Lluís de Furrià,
i els àngels li fan gran festa.
Lo pa que no era blanc
deien que era massa negre:
el donaven als cavalls
sols per assolar la terra.
Del vi que no era bo,
n'engegaven les aixetes,
el tiraven pels carrers
sols per regar la terra.
A presència dels parents
deshonraven les donzelles.
Ne donen part al Virrei,
del mal que aquells soldats feien:
-Llicència els he donat jo,
molta més se'n poden prendre.-
Sentint resposta semblant,
enarboren la bandera;
a la plaça de Sant Jaume,
n´hi foren les dependències.
A vista de tot això
s'és avalotat la terra:
comencen de llevar gent
i enarborar les banderes.
Entraren a Barcelona
mil persones forasteres;
entren com a segadors,
com érem en temps de sega.
De tres guàrdies que n'hi ha,
ja n'han morta la primera;
ne mataren al Virrei,
a l'entrant de la galera;
mataren els diputats
i els jutges de l'Audiència.
Aneu alerta, catalans;
catalans, aneu alerta:
mireu que aixís ho faran,
quan seran en vostres terres.
Anaren a la presó:
donen llibertat als presos.
El bisbe els va beneir
Amb la mà dreta i l'esquerra:
-On es vostre capità?
On és vostre bandera?-
Varen treure el bon Jesús
Tot cobert amb un vel negre:
-Aquí és nostre capità,
aquesta és nostre bandera.-
A les armes catalans,
Que ens ha declarat la guerra!
Segueu arran!
Segueu arran,
que la palla va cara!
Segueu arran!




