A Himnusz eredeti szövege

A XVIII. század vége – XIX. század eleje azon időszaka volt az európai nemzetek történelmének, amikor megindult a nemzetek öntudatra ébredése, melynek keretében az önrendelkezés szimbólumaival kellett felruházni magukat. A himnuszok keletkezésének körülményei meglehetős sokszínűséget mutatnak: a „Marseillaise” a francia forradalom vérzivatarában keletkezett, a porosz himnuszt egy ismeretlen szerző ajánlotta Nagy Frigyes figyelmébe. Vannak nemzetek, melynek himnuszai a hagyományos ballada-típust követik: ilyen pl. a „La Balanguera”, amely a mallorcaiak nemzeti dala, de ilyen az „Els segadors” is.

A spanyol örökösödési háború (1701-1714) után V. Fülöp király eltörölte az önálló Katalán-Aragón Konföderáció politikai intézményeit. Katalónia elvesztette viszonylagos szuverenitását, a Generalitat által képviselt szabadságjogok a múlt ködébe vesztek. Azonban a nemzeti érzést elnyomni, eltörölni nem lehetett, így ezen feladatokat a politikai intézmények helyett társadalmi szervezetek, irodalmi körök látták el a politikai elnyomatás évtizedeiben.

A XIX. századi irodalmi mozgalom, a „Renaixença” képviselői – Jacint Verdaguer (1845-1902), Ángel Guimerá (1845-1924), Mariá Aguiló i Fuster (1825-1897), Manuel Milá i Fontanals – elsődleges kötelességüknek érezték a katalán nemzeti öntudat fenntartását, és az autonómia kivívását, ill. a katalán életérzés erősítését. Minden versükben a katalán identitás megnyilvánulása olvasható ki, amely erősítette a nemzet lelki, mentális erősítését, virágzását.

A katalán „Renaixença” korszakának kiemelkedő időpontja 1892-ben érkezett el, amikor Francesc Alió zeneszerző közzétette „Cançons Populars Catalanes” gyűjteményét, melyekben ősi katalán balladákat foglalt össze. A gyűjtemény 25 balladát tartalmazott, köztük az „Els segadors” címet viselő művet is. Ezt a balladát 1866-ban Jacint Verdaguer i Santaló fedezte fel, és először Milá i Fontanals kiadásában jelent meg 1882-ben, a Romancerillo Catalánban. Az Alió által közzétett gyűjtemény hamar nagy népszerűségre tett szert, az „Els segadors” című ballada pedig rövidesen széles körben közkedveltté, ismertté vált.

A ballada eredeti szövege, elsődleges feldolgozása jóval hosszabb, mint a jelenleg, 1993-tól használatos formula. Guanyavents egy több versszakból álló, ősi nemzeti balladát dolgozott át annak érdekében, hogy ünnepségeken, nemzeti alkalmakkor könnyebben énekelhető, frappánsabb legyen.

Íme az eredeti szövege a balladának:

Catalunya, comtat gran,
qui t'ha vist tan rica i plena!
Ara el rei Nostre Senyor
declarada ens té la guerra.

Segueu arran!
Segueu arran,
que la palla va cara!
Segueu arran!

Lo gran comte d'Olivars
sempre li burxa l'orella:
-Ara és hora, nostre rei,
ara és hora que fem guerra.-

Contra tots els catalans,
ja veieu quina n'han feta:
seguiren viles i llocs
fins al lloc de Riu d'Arenes;

n'han cremat un sagrat lloc,
que Santa Coloma es deia;
cremen albes i casulles,
i caporals i patenes,
i el Santíssim Sagrament,
alabat sia per sempre.

Mataren un sacerdot,
mentre que la missa deia;
mataren un cavaller,
a la porta de l'església,
en Lluís de Furrià,
i els àngels li fan gran festa.

Lo pa que no era blanc
deien que era massa negre:
el donaven als cavalls
sols per assolar la terra.

Del vi que no era bo,
n'engegaven les aixetes,
el tiraven pels carrers
sols per regar la terra.

A presència dels parents
deshonraven les donzelles.
Ne donen part al Virrei,
del mal que aquells soldats feien:

-Llicència els he donat jo,
molta més se'n poden prendre.-

Sentint resposta semblant,
enarboren la bandera;
a la plaça de Sant Jaume,
n´hi foren les dependències.

A vista de tot això
s'és avalotat la terra:
comencen de llevar gent
i enarborar les banderes.

Entraren a Barcelona
mil persones forasteres;
entren com a segadors,
com érem en temps de sega.

De tres guàrdies que n'hi ha,
ja n'han morta la primera;
ne mataren al Virrei,
a l'entrant de la galera;
mataren els diputats
i els jutges de l'Audiència.

Aneu alerta, catalans;
catalans, aneu alerta:
mireu que aixís ho faran,
quan seran en vostres terres.

Anaren a la presó:
donen llibertat als presos.
El bisbe els va beneir
Amb la mà dreta i l'esquerra:

-On es vostre capità?
On és vostre bandera?-
Varen treure el bon Jesús
Tot cobert amb un vel negre:

-Aquí és nostre capità,
aquesta és nostre bandera.-
A les armes catalans,
Que ens ha declarat la guerra!

Segueu arran!
Segueu arran,
que la palla va cara!
Segueu arran!

Az alábbi felvételen a híres, katalán nyelven „alkotó” énekes, Rafael Subirachs (1948. július 22. Vich, Barcelona) előadásában hallgathatjuk meg a Himnusz eredeti, teljes szövegét:

1. Pau Claris szobra Barcelonában

A katalán nemzet himnusza az egyik legszebb melódiájú a világon: csodálatos, ütemes, jól énekelhető. Az egyik legszebb a világon. Visszavezeti a katalánokat a dicső múltba, erősíti az összetartozás érzését, egységbe forrassza őket. Emlékeztet a régmúlt dicsőséges pillanatára, amikor sikerrel próbálkoztak az elnyomatás igájából való kiszabadulásra. A katalán felkelés sikerrel, katonai győzelemmel indult, azonban vezérének, Claris-nak korai és hirtelen halála kettétörte az álmokat: a szabadság vágyai elillantak, győzött V. Fülöp és az önkény. A Klubbal egyidős szöveg pedig ennek a történelmi eseménynek állít emléket. Az „Els segadors” a nemzeti egység kifejezője, megtestesítője, melyet nagy büszkeséggel énekel minden katalán.

CATALUNYA, TRIOMFANT!