Az “Ötkupás Barça” – „El Barça de las Cinco Copas”

Szerző: Blaugrana.hu
337 megtekintő

1951-et írunk.
Az FC Barcelona csapata a csehszlovák Ferdinand Daucík vezetésével nekivág az újabb labdarúgó idénynek.
A csapatban ott van már a magyar legenda, az ’50-es évek sztárja, a „Laszi”, a „Kuksi”, akinek játékára tíz- és tízezrek lesznek kíváncsiak.
A kapuban az egyik legendát, egy másik legenda váltja fel. Velasco átadja a helyét a “maracanai macskának”.
A védelem irányítását egy másik katalán legenda, Josep Seguer Sans veszi a kezébe.
A csatársorban a korábbi gólkirály, César Rodríguez Álvarez veszélyezteti az ellenfelek kapuját.
És az idény végére a CSAPAT feljut a csúcsra. Ezt a csapatot csak úgy emlegetik: „Az Ötkupás Barça” – „El Barça de las Cinco Copas”. Ezen a néven vonul be a futball históriás könyvébe.
Erről a csapatról szól a következő történelmi visszatekintés.
Kik alkották a csapatot? Milyen eredményeket értek el? Milyen úton jutottak el a csúcsra?


CAMPEONATO NACIONAL DE LIGA 1951-1952

1. Español – Barcelona 1-0
2. Barcelona – Atlético Bilbao 1-0 (Kubala)
3. Atlético Madrid – Barcelona 1-1 (Nicolau)
4. Barcelona – Valencia 1-3 (Aloy)
5. Valladolid – Barcelona 1-1 (César)
6. Barcelona – Real Sociedad 3-1 (Gonzalvo III, César y Aloy)
7. Sporting – Barcelona 3-2 (Torra y César)
8. Barcelona – Deportivo La Coruña 6-1 (César (2), Aloy, Seguer, Aldecoa y Manchón)
9. Barcelona – Zaragoza 4-1 (Kubala, Aldecoa, Manchón y César)
10. Real Madrid – Barcelona 5-1 (Basora)
11. Barcelona 6 – Celta 1 (Kubala (5) y Basora)
12. Racing – Barcelona 0-3 (Vila, Manchón y Kubala)
13. Barcelona – Sevilla 5-3 (Kubala (2), Manchón, Vila y Gonzalvo)
14. Las Palmas – Barcelona 0-2 (Basora y Manchón)
15. Barcelona – Atlético Tetuán 3-2 (Aldecoa, Manchón y Kubala)
16. Barcelona – Español 2-0 (César (/2/)
17. Atlético Bilbao – Barcelona 0-3 (Basora (2) y Vila)
18. Barcelona – Atlético Madrid 5-2 (Vila (2), Manchón, Gonzalvo y Basora)
19. Valencia – Barcelona 2-2 (Vila y César)
20. Barcelona – Valladolid 0-0
21. Real Sociedad – Barcelona 4-2 (Basora y César)
22. Barcelona – Sporting 9-0 (Kubala (7), Manchón y Aloy)
23. Deportivo – Barcelona 1-1 (Kubala)
24. Zaragoza – Barcelona 2-4 (Vila (2), Basora y Kubala)
25. Barcelona – Real Madrid 4-2 (Vila y César /3/)
26. Celta 1 – Barcelona 2 (César (2))
27. Barcelona – Racing 7-1 (Moreno, Vila (2), Kubala (2) y César /2/)
28. Sevilla – Barcelona 3-0
29. Barcelona – Las Palmas 7-0 (César (3), Kubala (2), Manchón y Vila)
30. Atlético Tetuán – Barcelona 2-5 (Kubala (3), Nicolau y Moreno)

A Daucík által trenírozott gárda játékstílusában, taktikájában nem különbözött az elődje által edzett csapattól. A csehszlovák tréner szinte mindenben követte Enrique Fernández taktikáját.
A csapat összetételében viszont drasztikus változás történt. Csupán öt-hat játékos jelentette a közös pontot a két gárda között: Josep Gonzalvo III, César Rodríguez, Estanislao Basora, Josep Seguer és a kapus Juan Velasco. Az egyik új ’arc’ a kapus személye volt: Velascót az ifjú titán, a későbbi legenda, Antoni Ramallets Simón váltotta a kapuban. A csatárposzton César mellé az 1949/50-es szezon végén megérkezett a magyar Kubala László; Katalóniában Ladislao Kubala, vagy egyszerűen csak „Laszi”.

Manchón

A védelemben új embernek számított Josep Seguer, Biosca és Joan Segarra. A középpályán Manchón, Vila Soler, Brugué, Luis Aloy számított újoncnak 1947-49-hez képest. A csatársorban Kubala mellett Tejedor, Moreno és Escudero épült be a csapatba. Az új játékosok a Klub utánpótlás bázisának erősségét mutatták: szinte mindannyian ifjú koruktól az FC Barcelonában tanulták a labdarúgás mesterségét. Szinte mindannyian katalánok, így a Klubot nemcsak munkahelyüknek tekintették, hanem érzelmileg is kötődtek hozzá. Ez a tény segítette, hogy mielőbb egységes csapattá érjenek, és egymásért küzdjenek, hiszen fiatal koruktól együtt edzettek, együtt mentek edzésre, közösen nőttek fel. Ismerték egymás „bogarait”, ismerték egymás gondolatait. Elöl Moreno – César – Manchón – Kubala négyes maximálisan megértette egymást – még akkoris, ha Kubala magyarként került a csapatba 1950 májusában. Hamar beilleszkedett, és góljai, briliáns játéka következtében a nézők kedvencévé vált. Első hivatalos meccsét 1951. áprilisban játszotta a kupában.

Ugyanez az összeszokottság jellemezte a Seguer – Calvet – Biosca – Segarra hátvédsort, megerősítve a két kapuslegendával: Velascóval és Ramallets-vel. Velasco, korábbi szemsérülése okán, már inkább csak a második számú kapus szerepét töltötte be Ramallets mögött. Annál is inkább, mivel Antoni mögött ott volt – az ő szempontjából – egy sikeres világbajnoki szereplés. Ő védte a spanyol válogatott kapuját mind a 4 mérkőzésen – és kiváló teljesítményének köszönhetően az újságíróktól megkapta ’A maracanai macska’ (El Cato Maracana’) becenevet. A bajnokság során ő kapta a legkevesebb – 43 – gólt, így elnyerte a Zamora – díjat.

A bajnoki idénynek több kiemelkedő mérkőzése is volt. A csapat számolatlanul rúgta a gólokat, s ebből aktívan kivette a részét Kubala is. Emlékezetes meccse volt a 22. fordulóban a Sporting Gijón elleni derbi, amelyen a csapat 9 góljából hetet (!) vállalt; a 11. fordulóban a Celta ellen 5, a zárófordulóban a Tetuán ellen 3 gólig jutott ’Kuksi’. Mellette Basora és César vállaltak főszerepet a góllövésből.

Lássuk, miként vélekedett Kubaláról a Barça korábbi legendája, Josep Samitier:
Egyszeriben Kubala lett az a játékos, akiért a nézők kijártak a stadionba.
…Korábban is voltak jó futballisták a Barcelonában, de olyan klasszis, mint Kubala, egy sem. Zenei hasonlattal élve, az ő technikai tudása alkalmas volt arra, hogy az addigi operett helyett opera kerüljön a Les Corts színpadára
.
/Kormanik – Moncz: Barcelona, p. 60./

Kubala esetében még egy érdekességet is meg kell említenünk. Felesége, Anna Viola Daucík volt, az edző leánya.

Mint minden bajnoki idényben, így most is kiemelt szerepet kapott a Real elleni két „klasszikus”. A Chamartín – stadionban a hazai pályán játszó Real 5-1-re nyert a katalán gárda ellen, az egyetlen gólt Basora lőtte. A ’visszavágón’ hazai pályán sikerült a revans. A Velasco – Martin, Biosca, Seguer, Gonzalvo III, Bosch, Basora, César, Vila Soler, Kubala, Manchón összeállítású csapat 4-2-re győzött. A gólokon a triplázó César és Vila Soler osztoztak.

A Barça végig kiegyensúlyozott teljesítménnyel nyerte meg a La Liga küzdelmeit, annak ellenére, hogy a nyitány nem sikerült túl fényesre: egy győzelem és két döntetlen mellé becsúszott két vereség is. Innentől kezdve azonban nem volt kérdéses a Barça végső sikere. A 30 fordulós bajnoksági kiírást, gólcsúcsnak számító 92 találattal nyerte a Csapat.

A “győztesek útja” és a győzedelmes Csapat 1952 tavaszán

COPA DEL GENERALÍSIMO (1952)

OCTAVOS DE FINAL
Atlético 2 – Barcelona 4 (Kubala [2], Vila y Basora)
Barcelona 5 – Atlético 1 (Kubala [2], Basora, Vila y César)

CUARTOS DE FINAL
Málaga 0 – Barcelona 7 (Kubala [3], César [2] y Vila [2])
Barcelona 6 – Málaga 1 (Kubala [2], Manchón [2], Vila y Basora

SEMIFINALES
Barcelona 5 – Valladolid 0 (Kubala [2], Vila [2] y César)
Valladolid 3 – Barcelona 1 (Vila)

FINAL (25 de Mayo de 1952)
FC BARCELONA 4 – 2 VALENCIA CF

ESTADIO: Chamartín (Madrid) – Lleno

FC BARCELONA: Ramallets; Martín, Biosca, Seguer; Gonzalvo III, Bosch; Basora, César, Vila, Kubala, Manchón. Entrenador: Ferdinand Daucik
VALENCIA CF: Quique (López 117′); Suñer, Monzó, Asensi; Mir, Puchades; Gago, Buqué, Badenes, Pasieguito, Seguí. Entrenador: Jacinto Quincoces.

Játékvezető: Andrés Rivero (guipuzcoano)

GÓL: 0-1 Badenes (1′), 0-2 Badenes (28′), 1-2 Basora (38′), 2-2 Vila (70′), 3-2 Kubala (96′), 4-2 César (118′)

A Spanyol Kupa (Copa Generalíssimo) küzdelmeiben ugyanazt a harcos és eredményes Barçát láthattuk, amely megnyerte a La Ligát. A Blaugrana kétséget nem hagyva hódította el a hazai kupát is. Az előcsatározások során 5 győzelmet – micsoda győzelmet! – aratott, s mindössze egy vereséget szenvedett. A hat meccset 28-7-es gólkülönbséggel zárta. A 28 gólból Kubala egymaga tizenegyet vállalt! Fantasztikus teljesítmény!

A döntőt a Valencia CF csapata ellen vívták Daucík tanítványai. Mint a mérkőzés jegyzőkönyvéből kiderül, a “Turia-partiak” jobban kezdték a mérkőzést: a 28. percben már 2-0-ra vezettek. Még a félidő vége előtt sikerült a szépítés, majd a 70. percben az egyenlítés. A rendes játékidő végén maradt a 2-2-es állás – következhetett a 2*15 perces hosszabbítás. A hosszabbítás első félidejében aztán Kubala, majd a második végén César is betalált Quique kapujába, így a Katalán Óriás vitrinjébe került a kupa. A találkozó szikrázó küzdelmet, fordulatos csatározást hozott – a semleges nézők is jól szórakozhattak. A végén pedig a katalánok örülhettek!

A Blaugrana így megvédte előző évben megszerzett kupagyőzelmét.

COPA EVA DUARTE (1952)

1947 és 1953 között az aktuális bajnok és kupagyőztes összecsapása volt, a mai spanyol Szuperkupa elődje, ill. megfelelője. A kupa az elnevezését az argentin elnök, Juan Perón csodás szépségű feleségéről, Eva Duartéról kapta.

Mivel 1952-ben az FC Barcelona csapata megnyerte mind a La Ligát, mind a Copa Generalísimót, így játék nélkül a csapat vitrinjébe került e díszes trófea. Megszerezve ezzel a harmadik kupát.

COPA LATINA (1952)

SEMIFINAL (26 de Junio de 1952)

FC Barcelona 4 – 2 Juventus

ESTADIO: Parque de los Príncipes (París)FC BARCELONA: Ramallets, Martín, Biosca, Seguer, Escudero, Bosch, Basora, César, Vila, Kubala y Manchón.
JUVENTUS: Giovanni Viola, Alberto Bertuccelli, Rino Ferrario, Sergio Manente, Giacomo Mari, Alberto Piccininni, Ermes Muccinelli, Karl Aage Hansen, Giampiero Boniperti, John Hansen y Karl Aage Praest. Entrenador: Gyorgi Sarosi
Játékvezető: Raymond Vincenti (francia)
GÓL: 1-0 Manchón (4′), 2-0 Basora (23′), 2-1 Boniperti (40′), 3-1 Kubala (p) (50′), 4-1 Basora (54′), 4-2 Boniperti (86′)

FINAL (29 de Junio de 1952)

FC Barcelona 1 – 0 Niza
ESTADIO: Parque de los Príncipes (París)
FC BARCELONA: Ramallets, Martín, Biosca, Seguer, Bosch, Escudero, Basora, César, Kubala, Aldecoa y Manchón.
NIZA: Marcel Domingo, Ben Mohammed Firoud, Alphonse Martinez, Héctor César ‘Pancho’ González, Guy Poitevin, Jean Belver, Jean Courteaux, Victor Nurenberg, Désiré Carré, Rémy Fronzoni y Abdelaziz Ben Tiforu. Entrenador: Numa Andoire
Játékvezető: Rui dos Santos (portugál)
GÓL: 1-0 César (79′)

A Latin Kupa (Copa Latina) az Európai Labdarúgó-szövetség által kiírt hivatalos kupasorozat, melynek küzdelmeiben a 4 mediterrán ország – Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország – aktuális bajnokai vettek részt az 1950-es években. 1952-ben a Sporting Lisboa, az FC Barcelona, a Nice és a Juventus részvételével zajlottak a küzdelmek. Az egyik elődöntőben a Barça a Juventus csapatával került össze, a másik ágon a Lisszabon és a Nice csapatai küzdöttek meg egymással. A Nizza 4-2 arányban legyőzte a Lisszabon együttesét, míg a Barça az „Öreg Hölgyet”. A Juve elleni meccsen a gólok sorát Manchón nyitotta, Basora duplázott, míg Kubala büntetőből volt eredményes.

A döntőt a francia bajnok, Nice csapatával vívta a Daucík vezette gárda, és meglehetősen kemény küzdelem alakult ki a párizsi döntőben. A Nice bírta a túlerőben lévő hazai szurkolók buzdítását, de győzni nem tudott a Blaugrana ellen. César gólja azt jelentette, hogy megvan a csapat számára a negyedik kupa.

COPA MARTINI ROSSI (1952)

A Martini Rossi Kupa valójában az UEFA Szuperkupa jogelődjének felel meg. Az 1950-es években rendezték meg először. A kupa az elnevezését a híres olasz szeszesital-gyártó cégről kapta. A Copa Latina és a Mitropa Cup győztesei csaptak össze. A Mitropa Cup a közép-európai csapatok kupasorozata volt 1927-től kezdődően. 1952-ben az FC Barcelona és a nyugatnémet Kickers Offenbach csapatai játszották a döntőt. A december 25-én lejátszott meccsen az FC Barcelona a következő felállásban szerepelt: Velasco (Caldentey) – Martin, Segarra, Gonzalvo III, Hanke, Bosch, Arocena, Aldecoa, Aloy, Moreno (Gracia), Manchón. A döntő a Barcelona 5-2 arányú győzelmével ért véget, a gólokat Aldecoa (2), Arocena, Hanke és Aloy szerezték.

Most 2009-et írunk. Az FC Barcelona szurkolói – szerte a világon – nagyon boldogok. A „Tricampeones” után sok csapat szurkolótábora cserélne velünk. De! Én azt vallom, hogy a jelen is fontos, meg persze a jövő is. Viszont jelen és jövő nincs MÚLT nélkül. A ma szurkolójának is ismernie kell a múltat, a dicső múltat. Ebben próbáltam meg segíteni e rövid írás keretében. Mert 1952-ben a Barça legalább akkora sikert ért el, mint 2009-ben. Öt kupát nyerni nagyszerű dolog volt! Emlékezzünk rájuk, a sikerek hőseire! És tudjuk, véssük a szívünkbe: ezen sikerekben kulcsszerepet játszott távolba szakadt Hazánk fia, a legenda, a XX. század legjobb Barça játékosa, Kubala László!
Köszönet Nekik érte!

CATALUNYA, TRIOMFANT!

Kapcsolódó cikkek