Amióta futball létezik, a meccseket gólra játsszák. A gólok első számú felelősei a csatárok. Rájuk szegeződik minden szurkoló szempárja. Játékukat góljaik alapján ítélik meg, más nem számít. A csatár, ha nem termeli a gólokat, csak kritikára számíthat. Ez a foci rendje. Szerencsére a Barça történelme tele van híres, eredményes és gólérzékeny támadók sokaságával. Közülük azonban nem mindegyik jutott el a Pichichi – díjig. Az alábbi írás azokról a játékosokról szól, akik gránátvörös-kékben lőtt góljaik miatt kiérdemelték az elismerést. Helyezzük magunkat kényelembe, és járjuk végig a gólkirályok történetét.

Ki volt Pichichi?

Mielőtt megnéznénk a Barça történelmének spanyol gólkirályait, emlékezzünk meg a névadóról. Rafael Moreno Aranzadi néven látta meg a napvilágot 1892. május 23-án a baszk fővárosban, Bilbaóban, és ott is hunyt el 1922. március elején. A tífuszban bántóan fiatalon eltávozott bilbaói gólvágó pályafutása során ipari mennyiségben termelte a gólokat. A spanyol labdarúgás hőskorának kiemelkedő kvalitású zsenije volt a mindössze 154 cm magas csatár. Pályafutása során csak az Athletic Bilbao csapatában futballozott, és rúgta a gólokat. A korabeli források szerint 170 fellépésén 200 gólt szerzett – a számokat kellő megfontoltsággal kezeljük, ismerve a korabeli viszonyokat. A Bilbaóval négy alkalommal nyerte el a Spanyol Kupát (1914, 1915, 1916, 192), háromszor volt „Észak bajnoka” (1914, 1915, 1916) és két alkalommal baszk bajnok (1920, 1921). A csukáját 1921-ben akasztotta szögre, de nem sokkal ezután elhunyt. Az országos bajnokság elindulásától, 1928-tól nevezték el róla az idény legeredményesebb góllövőinek járó trófeát.

Az első díjazott, Mariano Martín: 1942-43 (32 gól)

Marinao Martínról a „Hírességek Csarnokában” is olvashat a Kedves Olvasó. Azonban, mint a Klub első spanyol gólkirályáról e cikkben is meg kell emlékeznünk – a tisztesség így diktálja. A zseniális katalán gólvágó 1918. október 20-án Duenas-ban született, és 1998. szeptember 19-én Cabrils-ban hunyt el. Pályafutása során csupán katalán egyesületekben szerepelt, az FC Barcelona mezét 1940 és 1947 között viselte. A kapu előtt magabiztos középcsatár korának legnagyobb zsenije volt. A beadásokra, lecsorgó labdákra „héjaként” lecsapó Martín hamar a szurkolók egyik kedvencévé emelkedett.

A „tizenhatos fúriája” becenévre hallgató játékosban látták a Klub vezetői és szurkolói a sikerek egyik letéteményesét. Azért igazolták, hogy a diktatúra által megroppantott Klubot újra felemelje. És Martínban nem kellett csalódni. 1941 és 1944 között sorozatosan a csapat házi gólkirályaként zárt: 12, 17, 30 (32) és 24 góllal. Valószínűleg a tendencia folytatódott volna, ha 1944 februárjában nem szenved súlyos szalagsérülést, ami pályafutását derékba törte. Visszatérte után már nem tudott olyan eredményes lenni, mint annak előtte. A Pichichi – díjas idényt 1942/43-ban produkálta: egyes források szerint 30, más adatok alapján 32 gólt ért el 23 mérkőzésen. Az 1939/40-es szezontól a bajnokikat tekintve az alábbi meccs/gól – arányt teljesítette: 3/0, 14/12, 23/17, 23/30, 20/24, 11/4, 15/9, 3/1. A bajnokságban 112 fellépésén 97 gólt ért el, míg összesített mutatója: 199 mérkőzésen 200 találat!

César, a kapu előtti helyzetek biztos lábú értékesítője: 1948/49 (28 gól)

Az 1940-es évek másik sztárja a Klub halhatatlanjai közé tartozik. 1920. június 29-én Leónban látta meg a napvilágot César Rodríguez Álvarez, és 75 éves korában, 1995-ben tért meg övéihez. Pályafutásának döntő részét a katalán elitklubban töltötte: 1939-40, és 1942-55 között öltötte magára a Blaugrana mezét. A hőskorszak két kiemelkedő zsenijén, Alcántarán és Samitieren kívül csak neki sikerült átlépnie a mágikus 300-as határt: 448 barcelonai fellépésén összesen 301 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját! Egy másik ranglistán is nagyon előkelő helyet foglal el: 285 bajnoki meccsen 195 gólt szerzett. Ezzel a bilbaói Zarra és a madridi Di Stéfano mögött a harmadik legtöbb bajnoki góllal büszkélkedhet a La Liga történetében.

1942-től számítva az alábbi mutatókat érte el a Primera Divisiónban:

Mint a táblázatban mutatott adatokból kitűnik, minden idényben meggyőző, egyenletes teljesítményt nyújtott. Mindvégig a Csapat egyik legeredményesebb csatára volt a leóni zseni. 1946 és 1951 között minden idényben a csapat házi gólkirálya volt. A kiemelkedő csatárteljesítmény aztán 1948/49-ben az egyéni elismerésben csúcsosodott ki: megkapta a Pichichi – díjat, amellyel a La Liga legeredményesebb góllövőjét jutalmazzák. A 24 meccsen elért 28 gólja önmagáért beszél: ez 1,17-es gólátlagot jelent meccsenként!
Elképesztő eredmény, kimagasló teljesítmény!

A zseniális csatár ennek köszönhetően a szurkolók egyik kedvencévé emelkedett, és egy egész korszakot meghatározott. Már az idényt szenzációsan kezdte: az 1. fordulóban az Oviedo ellen mesternégyest vágott! Kell ennél jobb antré? Nem hiszem. A 8. fordulóban a Valencia ellen mesterhármassal örvendeztette meg a katalán szurkolókat, de a két kimagasló meccs között produkált két duplát is! A 15 fordulóban, hazai pályán két góllal járult hozzá a Real 3-1 arányú legyőzéséhez. Ezt követően még két duplát ért el, s végzett a gólvadászat élén.

Aki a hosszú csendet megtörte, Cayetano Ré: 1964/65 (26 gól)

A paraguay-i születésű csatárfenomén 1938. február 7-én látta meg a napvilágot Asunciónban. Nagyon fiatalon, 15 éves korában tagja lett a Cerro Porteno csapatának, akikkel már 1954-ben bajnoki címet ünnepelhetett. Majd 20 éves korában szerepelt az 1958-as világbajnokságon Paraguay színeiben, és 1959-ben már Spanyolországban találta magát. 1959-1962 között az Elche csapatában nagyon bíztató bajnoki teljesítményt nyújtott (79 bajnokin 25 gólt ért el), így felfigyelt rá a Blaugrana szakvezetése. 1962 nyarán így a katalán főváros nagyobbik egyesületébe került, és 1965 végéig a gránátvörös-kékeket szolgálta.

Három teljes, és egy fél idényt töltött el az FC Barcelonában, ugyanis az 1965/66-os bajnokság közepén súlyos sérülést szenvedett, s ezért kikerült az első csapat keretéből. A tavaszi szezont már az Espanyolban játszotta, amelynek 1971-ig volt tagja.

A Barçában a négy idény alatt 74 bajnokin lépett pályára. 1962/63-ban 18/8, 1963/64-ben 27/17, 1964/65-ben 30/26, míg 1965/66-ban 9/5-ös mutatóval zárt. A középső két idényében házi gólkirály lett, 1964/65-ös szezonban nyújtott teljesítménye pedig Pichichi – díjat eredményezett a kapu előtt életveszélyes csatárnak. 1963-ban tagja volt a Spanyol Kupa – győztes csapatnak. A csapat színeiben 165 mérkőzésen lépett pályára, és 90 alkalommal volt eredményes. Az utolsó barcelonai idényében produkált 9/5-ös mutatója arra enged következtetni, hogy a súlyos sérülés egy ígéretes, és nagyon eredményes pályafutást akasztott meg, és megakadályozta Nou Camp-beli kibontakozását. Azonban így is a Klub egyik kiemelkedő egyénisége volt, és a Pichichi – díjjal örökre beírta magát a spanyol labdarúgás történelemkönyvébe.

1986-ban ő volt a kapitánya a VB-n részt vevő paraguay-i nemzeti tizenegynek. A 2000-es évek elején az autizmus egy enyhébb formáját, az Asperger-szindrómát állapították meg nála.

Egy katalán legenda csúcsra ér, Carles Rexach: 1970/71 (17 gól)

Carles Rexach Cerdá 1947. január 13-án született Barcelonában. A különböző almanach-ok szerint összesen 44 évet töltött el a Blaugrana szolgálatában: volt játékos, másodedző, vezetőedző, ifjúsági csapat edzője, játékos-megfigyelő egyaránt. A futball alapjaival a Condal együttesében ismerkedett meg, hogy aztán 1967-ben örök hűséget fogadjon a gránátvörös-kék alakulatnak. Az ezt követő 14 idényben hűséggel és kiváló teljesítménnyel szolgálta szeretett Klubját. A kiváló csatár gólokkal járult hozzá a közel másfél évtized sikereihez: volt bajnok, négyszer Spanyol Kupa - győztes, KEK-győztes, és 1970/71-es szezonban spanyol gólkirály.

A jobbszélsőként számításba vett katalán összesen 665 alkalommal öltötte magára csapata mezét, és ezen alkalmakkor 211 találatot ért el; bajnoki mérlege: 306/81. A szereplési örökranglistán a második helyet foglalja el, Migueli mögött. Legeredményesebb bajnoki szezonja az 1970/71-es bajnoki kiírás volt, amikor 29 meccsen 17 találatot ért el – ezzel az Atlético Madrid játékosával, José Eulogio Gáretével holtversenyben spanyol gólkirály lett. A Pichichi – díj Rexach egyéni teljesítményének méltó elismerése, aki mindig szívvel-lélekkel szolgálta kedvenc Klubját. Az idényt végig egyenletes teljesítménnyel játszotta végig "Charly"” így aktívan kivette a részét a bajnoki ezüstből: a Barça azonos pontszámmal, jobb gólkülönbséggel, de rosszabb egymás elleni eredménnyel szorult a Valencia mögé.

Egy zseniális osztrák Katalóniában, Hannes Krankl: 1978/79 (26 gól)

1978 és 1981 között erősítette a Barcelona csapatát az ausztriai Bécsben, 1953. december 14-én született csatárfenomén. A Barça előtt a Rapid Wien csapatában ontotta a gólokat, amikor az új klubelnök, Lluis Núnez szerződtette „Hansi”-t. Núnez Cruyff méltó utódját látta benne, és nem sajnált érte kifizetni 70 millió pezetát sem. Az összeg alapját a kiváló teljesítménye jelentette: háromszoros osztrák gólkirály volt, és az 1977/78-as idényben elért 41 találatával kiérdemelte az európai Aranycipőt is.

Az FC Barcelona csapatában három idényt töltött, kisebb megszakítással, amikor a Viennában szerepelt kölcsönjátékosként. Kölcsönadásának oka az elmélyülő személyes ellentét volt Joaquím Rifé edzővel. Az első szezonja azonban felejthetetlennek bizonyult: 30 bajnoki találkozón 29 gólt ért el, s ezzel elnyerte a legjobb spanyol góllövőnek járó Pichichi – díjat. Nem rajta múlott, hogy a csapat a csalódást keltő 5. helyen végzett a Primera Divisiónban. Az idény során négy duplát, három mesterhármast és egy mesterötöst hintett, ami egészen kimagasló teljesítmény volt, s csak a legnagyobbak képesek ilyesmire. A közönség szerette az elnyűhetetlen „gólgyárost”. Mind a csapatjátékban, mind pedig a befejezéseknél lehetett rá számítani. Igazi csapatemberként állt a Blaugrana rendelkezésére – és a szurkolók a tenyerükön hordozták. A szezon csúcspontját a KEK – döntő jelentette, ahol hosszabbítás után 4-3-ra legyőzték a nyugatnémet Düsseldorf csapatát. A diadalhoz Krankl góllal járult hozzá: ő lőtte csapata negyedik gólját a mérkőzés 111. percében, végleg megpecsételve ezzel a düsseldorfiak sorsát.

Az idény végén a vezetőség menesztette a francia Lucien Müller vezetőedzőt, utódjául a legendás Rifé került a padra. A katalán mesterrel azonban megromlott „Hansi” viszonya, így idény közben a Viennába került kölcsönjátékosként. 1980/81-es idény elején visszatért Barcelonába, tagja volt a Spanyol Kupa – győztes csapatnak is, de már nem volt maradása. 1981 nyarán Nunez elnök megvette Schustert, így Kranklnak mennie kellett. Összesített barcelonai mutatója: 88/60.

Quini, az egyedüli duplázó: 1980/81, 1981/82 (20, 26 gól)

„Quini” 1949. szeptember 23-án az asztúriai Oviedo városában Enrique Castro González néven látta meg a napvilágot. Pályafutását a Gijónban kezdte, ahonnan 12 idény után 1980-ban igazolt a Barcelonába, 1984-ben vissza is tért. A Barcelona csapatába már ötszörös gólkirályként érkezett: két alkalommal a Segunda División, háromszor pedig az első osztály (1973/74, 1975/76, 1979/80) legeredményesebb csatára volt. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a Barça vezetősége szemet vetett a gijóni legendára, és 1980 nyarán minden követ megmozgatva leigazolta. A zseniális csatár pedig ott folytatta, ahol Gijónban abbahagyta: ipari mennyiségben termelte a gólokat. Hihetetlen módon érezte a kaput, a lecsorgó labdákra vércseként csapott le, és a kapu előtt kérlelhetetlen végrehajtó volt. A kapusok réme négy barcelonai idényében 100 bajnoki mérkőzésen 54 találatot jegyzett. A Primera Divisiónban 448/219-es mutatója pedig tiszteletet parancsoló.

Barcelonában eltöltött első két idényében a csapat legeredményesebb góllövője volt: az 1980/81-ben elért 20 találata, majd a következő idényben elért 26 gólja Pichichi – díjat ért! Az 1980/81-es szezon egy fájdalmas, emlékezetes epizód okán is emlékezetes maradt Quini szempontjából: 1981 márciusában a Hercules ellen – az ő duplájának is köszönhetően – 6-0 arányban megnyert mérkőzés után elrabolták, és a rendőrségnek 25 napjába telt, mire egy elhagyatott zaragozai raktárépületben megtalálták. A 25 napos kaland azonban nem törte meg pályáját: ott folytatta a gólgyártást, ahol előtte abbahagyta, s az idény végén újfent spanyol gólkirályi címet ünnepelhetett. Az 1981/82-es idény végén két döntőben is sorsdöntő találatokkal koronázta meg egyéni teljesítményét: a Gijón elleni Spanyol Kupa – döntőben duplával járult hozzá a győzelemhez, majd a KEK – döntőt az ő góljával nyerte 2-1-re a csapat a belga Liége ellenében.

Az utolsó két barcelonai idényében már nem villogott annyira, de így is tevékeny részt vállalt az 1983-as Spanyol Kupa – győzelemből. 1984-ben aztán visszatért nevelőegyesületébe, a Gijónba, hogy még három idényt játszva írja be magát a spanyol futball históriás könyvébe.

Aki a hosszú csendet megtörte, Romario: 1993/94 (30)

1966. január 29-én Romario de Souza Faría néven született a brazíliai Rio de Janeoiróban. A kiváló csatár a Vasco da Gama csapatában kezdte szédületes pályafutását, majd 1986-ban áttette székhelyét Európába. Hét idényen keresztül a PSV Eindhoven csapatában rúgta a gólokat, hogy 1993 nyarán a katalán fővárosba költözzön. Az FC Barcelonánál azonban csak két idényt töltött, ugyanis 1994 őszén összeveszett a mindenható edzővel, Johan Cruyff-fal, és 1995 januárjában elhagyta a Blaugrana együttesét.

Abban a másfél idényben, amíg a csapat tagja volt, rendkívül eredményes volt: az 1993/94-es bajnokságban 33 mérkőzésen szerezett 30 találatával gólkirály lett, elnyerve ezáltal a Pichichi – díjat. A Barçában összesen 84 mérkőzésen lépett pályára, és 53 gólt szerzett; a La Ligában elért mutatója: 46/34. A csapattal egy bajnoki címet, és egy Spanyol Szuperkupa – győzelmet ünnepelhetett 1993/94-es idényben.

A Barcelonában rögtön egy mesterhármassal nyitott: az első fordulóban, hazai pályán a Real Sociedadot verte a csapat 3-0-ra az ő góljaival – kiváló bemutatkozás! A folytatás is hasonlóan látványosra sikeredett: újabb triplák követték egymást. A 9. fordulóban az Atlético Madridtól elszenvedett 4-3-as vereség alkalmával; a 18. etapban a Real hazai pályán történő 5-0 arányú legyőzésekor; majd a 24. fordulóban az Osasuna hazai 8-1 alkalmával. Mesterhármast ért el a huszonnyolcadikban is, amikor hazai pályán 5-3-ra verték az Atléticót. Emellett négy alkalommal sikerült dupláznia bajnoki mérkőzésen.

1994 nyarán világbajnok is lett, majd év végén a FIFA megválasztotta az év labdarúgójának is. Azonban nyughatatlan természete miatt ideje korán távoznia kellett a katalán fővárosból.

Újabb brazil gólgyáros a csúcson, Ronaldo: 1996/97 (34)

Luiz Nazário de Lima, ismertebb nevén Ronaldo 1976. szeptember 22-én született a brazíliai Rio de Janeiróban. A kiváló csatár a Cruzeiro együttesében kezdte fantasztikus pályafutását. Amikor átkerült Európába, a holland PSV Eindhovennél töltött el két idényt, 1994-1996 között. A holland csapatnál mutatott gólerős játéka láttán a Blaugrana szakvezetése a leigazolása mellett döntött. Így 1996 nyarán megérkezett Barcelonába – akkor mindenki azt gondolta, hosszabb időre meg lesz oldva a csatárkérdés a katalánoknál. Ma már tudjuk, nem így lett; mindössze egy idényt töltött el a katalán fővárosban. Ez az egy esztendő azonban kiemelkedőre sikeredett. A csapattal Spanyol Szuperkupa -, Spanyol Kupa-, ill. KEK – győztes volt. Emellett pedig a bajnoki idény 37 mérkőzésén 34 gólt ért el, amivel elnyerte a Pichichi – díjat.

Első bajnoki találatát a 3. fordulóban a Racing Santander elleni idegenbeli mérkőzésen érte el, ami 1 pontot jelentett a katalán gárdának. A következő fordulóban duplázott a Sociedad elleni hazai derbin. Ezen kívül még három alkalommal sikerült bajnokik alkalmával dupláznia. A mesterhármasok sem hiányoztak a repertoárjából: a 10. fordulóban az FC Barcelona – Valencia (3-2), a 21. fordulóban a Barça – Rayo Vallecano (6-0), és a 33. játéknapon az Atlético – FC Barcelona (2-5) alkalmával ért el három gólt. A 37. fordulóban hazai pályán az ő góljával nyertünk a Real ellen 1-0 arányban. A bajnokságban szerzett 34 góljával övé lett az Aranycipő is. Emellett a Spanyol Szuperkupa, és a KEK elhódításához is góllal járult hozzá.

51 mérkőzést és 48 gólt felölelő barcelonai karrierjét a FIFA–nál és az Aranylabdát adó France Footballnál is az „Év legjobbja” címmel jutalmazták 1997 végén. 1997 nyarán az angol Sir Bobby Robsont a holland van Gaal váltotta a Barça kispadján, aki nem különösebben szívlelte a brazil zsenit, így Ronaldo szabadon távozhatott az Internazionale csapatához.

A Barcelona szelídíthetetlen oroszlánja, Samuel Eto’o: 2005/06 (26)

Samuel Eto’o Fils 1981. március 10-én született Kamerun legnagyobb városában, Doualában. A Barcelona legutóbbi gólgyárosa európai karrierje 1997-ben kezdődött, amikor 16 éves korában leigazolta a Real Madrid. Azonban állandóan kölcsönadták, így nem tudott megragadni a csapatnál. Utoljára a Mallorcához került kölcsönbe, ott nyújtott teljesítményével meggyőzte a „szigetlakók” vezetőségét, hogy érdemes végleg leigazolniuk. 2000 és 2004 között a Mallorca szurkolóinak kedvencévé vált.

2004 nyarán került a Barcelonához. Első idényében 25 góllal zárt.
Következő szezonjában elért 26 góljával nyerte el a Pichichi-díjat. A 2. fordulóban duplázott volt csapata, a Mallorca ellen, és tiszteletből nem ünnepelte meg a góljait. Duplázott továbbá a Betis elleni idegenbeli meccsen, Az Osasuna elleni hazai meccsen, a Cádiz ellen idegenben, a Celta Vigo ellen a Camp Nou-ban. Az idény felénél, a 18. fordulóig már 18 gólt szerzett a kameruni csatár. 2006 elején elutazott a válogatottal az Afrikai Nemzetek Kupájára. Hosszú góltalanságot követően, a 26. fordulóban, a Deportivo elleni hazai meccsen talált újra a kapuba. A 29. fordulóban a Getafe ellen ismét sikerült dupláznia. Az utolsó fordulóban, az Athletic Bilbao ellen idegenben elveszített mérkőzésen ’Samu’ megszerezte 26. találatát, amellyel egyben a gólkirályi címet is. A csapattal spanyol bajnok lett, és BL-győztes. A Bajnokok Ligája Párizsban megtartott döntőjét többek közt a kameruni egyenlítő góljának köszönhetően nyerte meg a Barcelona. A következő két idényben nem tudott maradandót alkotni, ugyanis súlyos sérülést szenvedett két alkalommal is.

A 2008/2009-es idényben aztán végképp elérte karrierje csúcsát a történelmi triplázást elérő csapattal. „Szokásához híven” az idény feléig tartotta az 1 gól/meccses átlagát, azonban a végkifejlet kísértetiesen hasonlított a 2004/2005-ös szezonhoz. A bajnokság hajrájában ismét elveszítette góllövő cipőjét, sajnos a szurkolók ismét kikezdték. 30 gólt szerzett a bajnokságban, azonban ez se volt elég az újabb Pichichi-díjhoz, ugyanis Diego Forlán 32 találatával megelőzte a Barcelona 9-esét. Ugyan a gólkirályi címet elbukta hanyatló formája miatt, ami betudható annak, hogy végigjátszotta a szezont, ugyanakkor, amikor kellett, újra bizonyított: 2009. május 27-én, a Római Stadio Olimpicoban megtartott BL-döntőben az ő gólja törte meg a Manchester Unitedet rögtön a meccs elején. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen idény után megtörténhet a szakítás, egyetlen ember volt, aki máshogy gondolta, Josep Guardiola.

Ronaldohoz hasonlóan ő is egy nagyszerű idény után távozott a csapattól az Internationale csapatához. 145 bajnoki meccsen elért 108 találatával a Barcelona történetének harmadik legeredményesebb játékosa lett a spanyol bajnokságban.

Az argentin "Bolha", Leo Messi csodás szezonja: 2009/10 (34)

Lionel Andrés Messi, Rosario szülötte 1987. június 24-én látta meg a Napvilágot. Az argentin zseninek hamar megmutatkozott a gömbérzéke, így nem csoda, hogy a labdarúgás felé terelődött a figyelme. 1995-ben került a Newell's Old Boys együtteséhez, ahol öt esztendőt töltött el. Mivel növekedési hormon-hiánnyal született, így testmagassága jelentősen elmaradt a vele egykorú gyermekekétől. A rosariói klub a kezelések költségeit nem tudta finanszírozni, így más megoldás felé kellett néznie a szülőknek. A Barcelona egyik játékos-megfigyelője ajánlotta be Carles Rexach-nak, aki megnézvén az ifjú tehetségét, azonnal a leigazolása mellett érvelt Joan Gaspart elnöknél. Így került Katalóniába 2000-ben Leo, és azóta okoz nekünk el nem múló örömöket.

A zseniális Messi még Rijkaard idején mutatkozott be a felnőtt csapatban, s nyert két bajnokságot, Bajnokok Ligáját (2006) az együttessel. Mindent elsöprő berobbanására azonban 2008-ban került sor. Már a 2008/09-es idényben is fantasztikus szezont produkált, összesen 38 gólt ért el minden sorozatot figyelembe véve. Tevékeny részese volt a "Tricampeones" sikereinek; többek között gólt szerzett a római BL-fináléban, a Copa del Rey döntőjében, és a bajnokságban is számtalan sorsdöntő gólt ért el. Gondoljunk csak a Bernabéu-beli duplájára, amivel hozzájárult a 6-2-es győzelemhez.

Ebben a szezonban aztán minden eddigi képzeletet felülmúló teljesítménnyel vált a Blaugrana vezéralakjává. A Csapat motorja, játékának meghatározójává emelkedett, aki 22 éves kora ellenére, határozottan vette a vállára a csapatot, és vezette el az újabb bajnoki címig. A La Liga küzdelmeiben 34 találatig jutott, s közülük nem egy volt ámulatba ejtő, utánozhatatlanul briliáns, örökké emlékezetes. Gondoljunk csak a Real Zaragoza otthonában elért szólógóljára, vagy a Valencia elleni mesterhármasára, hogy az Almería otthonában lőtt "pimasz" szabadrúgás-gólját is megemlítsük. A "La Pulga" becenévre hallgató zsenire mindig lehetett számítani a 2009/10-es idényben; volt ugyan egy-két gyengébb időszaka, de végig kiegyensúlyozott tudott maradni, és ha nagy szükség volt rá, nem okozott csalódást. Sokat mondó adat, hogy eddigi 144 bajnokiján 88 találatig jutott - s ilyenkor felvetődik a szurkolóban a kérdés: hol a határ? Meddig juthat a még mindig csak 23 éves szélső?

A 2009/10-es szezonban összesen 47 találatig jutott, amivel beállította a brazil Ronaldo 1996/97-es idényét: a "fenomén" akkor ugyancsak 47 gólt ért el. Bízva a sikeres, eredményes folytatásban csak annyit mondhatunk: Grácias Leo!


Megannyi játékosról nem szóltunk, akik neve a gólszerzéssel hasonlóan egybeforrott, de valamilyen oknál fogva nem kaptak Pichichi-díjat. Még így is sok zseniális játékos büszkélkedhet a díjjal, miután a Blaugrana mezét viselve fantasztikus teljesítményt nyújtott, számtalan gólt szerezve, ami győzelmeket, pontokat, diadalokat, címeket, s nem utolsó sorban számtalan alkalommal földöntúli örömöt és dicsőséget jelentett. A Pichichi-díj csupán egy kis ráadás, ami megkönnyíti a visszaemlékezést számukra.

Varga Tamás és Schönfeld Ferenc