Az FC Barcelona történelme bővelkedik nagyszerű játékosokban. Közülük sokukat legendaként emlegetnek, s vannak olyan egykori játékosok is, akiket ugyan nem sorolnak a legnagyobbak közé, mégis rendkívüli tisztelet övezi őket, és mindig emlékezni fognak rájuk. Az "Év-tizedesek" címet viselő sorozatunkban róluk szólunk, kezdve a húszas évekkel, és folytatva a sort napjainkig! Jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz!

A sorozat első epizódjában terítékre kerülnek az 1920-as évek. A "hőskorban" számtalan zseniális labdarúgó fordult meg a Les Corts öltözőjében, akik góljaikkal, töretlen klubszeretetükkel írták be nevüket a Blaugrana történelem könyvébe. Nézzük, Samitier, Alcántara és Plattkó "árnyékában" mely játékosok voltak a Barça tartóoszlopai.

Emilio Sagi Sagibarbá Linán

A ’20-as évek kiváló barcelonai játékosa 1900. március 15-én született az argentin főváros, Buenos Aires Bolivar negyedében. Csatárként 455 mérkőzésen 134 gólt lőtt a Barcelona színeiben (1915-1932). Többszörös katalán, és egyszeres spanyol válogatott. Egyetlen válogatott mérkőzését 1926-ban, Magyarország 4-2 arányú legyőzése alkalmával játszotta.

Eredeti neve: Emilio Sagi Linán. Az utókor emlékezetében viszont becenevén maradt meg, melyet névrokona, a ’20-as évek ünnepelt katalán operaénekese, Emilio Sagi Barbá után ragasztottak rá. Pályafutása alatt egy országos bajnoki címet (1929), 10 katalán bajnoki címet, 4 Spanyol Kupa győzelmet (1922, ’25, ’26, ’28) ünnepelhetett. Ez-zel az egyik legsikeresebb barcelonai játékossá, a ’20-as évek ünnepelt sztárjává vált, aki a legendák szerint soha nem hibázott büntetőt.

Emilio, szüleivel együtt gyermekkorában települt át Barcelonába, ahol a Colegio Condal és a Colegio Bonanova diákja lett, ahol gyermekkori barátja volt Josep Samitier és Salvador Dali.

Fiatalon csatlakozott a Barcelona keretéhez, és korán megmutatkozott tehetsége a kapu előtti helyzetek értékesítésében. Pályafutása szinte minden évében nyert valamilyen trófeát csapatával. Csupán az 1922/23-as szezont zárta kupa nélkül, amikor ’csak’ második helyen végeztek a katalán pontvadászatban. A 10 katalán bajnoki címet úgy is sikerült megszereznie, ill. részt vállalnia benne, hogy 1919-es házasságkötése után három évig felhagyott a labdarúgással. Azonban, élete nem volt teljes a labda és a pálya közelsége nélkül, így visszatért szeretett csapatához. Részt vett mindegyik Spanyol Kupa – döntőn, gólt szereznie viszont ezeken a mérkőzéseken nem sikerült. Alcantara és Samitier társaként tevékeny részese volt a sikereknek 1932-es visszavonulásáig.

Angel Arocha Guillén

Az 1907. június 24-én, a Kanári-szigeteken fekvő Chimiche városkában született csatár méltó utóda volt az 1927-ben visszavonult Alcántarának. 207 mérkőzésen szerzett 214 góljával Arocha a hatodik az FC Barcelona örök-góllövőlistáján.

A havi 750 pezetáért leszerződő csatár 1927. Májusban mutatkozott be a Barçában, szorgalmasan lőtte a gólokat, és 1928 áprilisában az argentin válogatottnak lőtt négy góljával (4-1) örökre beírta a nevét a klub történelmébe. Ezt követően 13 mesterhármassal és két mesternégyessel öregbítette hírnevét, sőt: három alkalommal ötször talált be a kapuba – ebből kettő Spanyol Kupa – találkozó volt (Sociedad, Deportivo). A Primera División első idényében többek között egy mesterhármassal segítette a későbbi aranyérmes FCB-t, míg az 1930/31-es szezon negyedik helyezett Barcelonájának 16 találattal ő volt a házi gólkirálya.

A Barcelonában 60/49 volt az országos bajnoki mérlege. A Barcelonában eltöltött 6 idény alatt egy bajnoki (1929), egy Spanyol Kupa – győzelmet (1928) és 4 katalán bajnoki (1928, ’30, ’31, „32) aranyat könyvelhetett el. A Barcelona előtt a CD Tenerife (1924-27), utána pedig az Atlético Madrid (1933-36) csapatait erősítette. 1938. szeptember 2-án Balaguerben, a polgárháború során hősi halált halt.

Vicente Piera Planellas

Katalán középpályás, aki 1903. Június 11-én született Barcelonában, és 1961-ben halt meg szintén a katalán fővárosban. Pályafutását a Sans csapatában kezdte, majd az FC Barcelonában folytatta, ill. fejezte be (1920-32). A spanyol válogatottban 15 alkalommal lépett pályára, és két gólt szerzett; Portugália ellen debütált, és Írország ellen búcsúzott el a címeres meztől (1922-31).

A Blaugranában 449 mérkőzést játszott, ezeken 122 találatot ért el. A 449 szerepléssel a 19. helyen áll az FCB szereplési ranglistáján. Piera a Barcelona aranykorának egyik olyan játékosa, aki még az országos bajnokság beindulásakor is aktív volt, annak négy idényében pályára lépett – igaz, az utolsóban már csak egy mérkőzésen. Sohasem számított a Barcelona elsőszámú gólvágójának, ennek fényében különösen említésre méltó hat mesterhármasa. A Primera Divisiónban 53/4 mérleggel rendelkező középpályás tagja volt az 1928/29-es bajnokcsapatnak. Emellett a klubbal 4-szeres Spanyol Kupa – győztes (1922, ’25, ’26, ’28), és 10-szeres katalán bajnok.

Ramón Torralba

Az 1887-ben Ardisában, Zaragoza mellett született, hátvédként és fedezetként számításba vett játékos az Internacional (1909-12) csapatában kezdte a pályafutását. Később az FC Barcelona szolgálatában 16 idényt húzott le (1912-28), mely mindenképp elismerésre méltó, a példaértékű lojalitásról nem beszélve.

Az első csapatban az 1913-14-es szezonban debütált, és ezt követően 476 mérkőzésen szerepelt. Sanchóval és Samitierrel az aranykor Barcelonájának gerincét alkották. A csapat színeiben 5 Spanyol Kupát (1920, ’22, ’25, ’26, ’28) és 10 katalán bajnoki címet nyert. Az 1922-es kupadöntőben a kapuba is sikerült betalálnia a megbízható védőnek. 1928. július elsején búcsúzott a Les Corts közönségétől, 41 évesen. Ebben az évben vonult vissza Sancho is, ami azt jelentette, hogy a védelem két oszlopa egyszerre mondott búcsút a csapatnak., tehát a védelmet újra kellett szervezni.

Agustín Sancho Agustina

A hátvédként és fedezetként jelentős karriert befutó spanyol játékos 1896. szeptember 3-án Benlloch-ban született, és 1960. augusztus 25-én hunyt el Castellónban. Pályafutása során játszott a Gladiator de Sans (1911-14), a TBH Sans (1914-15), a CD Sans (1915-16), s végül több, mint egy évtizeden keresztül az FC Barcelona (1916-28) csapatában.

A válogatottban az 1920-as olimpián debütáló Sancho tizenkét évig volt megbízható pontja a Barcelona hátsó alakzatának. Kiválóan helyezkedett és remekül fejelt, sőt, ha nagyon kellett, gólt is szerzett. A Spanyol Kupa 1925-ös döntőjében csapata az ő talá-latával szerzett vezetést a Bilbao ellen (2-0).

Az FC Barcelona csapatával 5-ször nyert Spanyol Kupát, és 9-szer katalán bajnoki címet. A Primera División beindulása előtti nyáron, Torralbával egyidőben vonult vissza az aktív pályafutástól. A spanyol válogatottban 3 alkalommal lépett pályára, 1920-ban olimpiai ezüstérmet szerzett.