1966-ot írtunk, amikor az FC Barcelona aktuális elnöke, Enric Llaudet életre keltette a Trofeo Joan Gampert, azaz a Gamper Kupát. Ezzel újabb módot teremtve a klub alapító atyjáról való megemlékezéshez. Azóta hagyománnyá vált, s megszakítás nélkül minden idény előtt megrendezik. Több, mint negyven év telt el a kupa megalkotása óta, mialatt Hispánia és a világ egyik legnagyobb presztízzsel bíró, legismertebb felkészülési tornájává nőtte ki magát.

Gamper már élete során is emblematikus személynek számított és töretlen népszerűségnek örvendett Barcelonában, így halálát követően egyéb módon is tisztelegtek a svájci-katalán sportember előtt, mégis a Gamper Kupa más megközelítésből állít(ott) emléket számára: egész életét meghatározta a futball. Mondhatni ennek a sportnak élt, profi futballista volt, majd megalapította napjaink egyik legnagyobb, legnépesebb szurkolótáborral rendelkező klubját, melynek mezét viselve játékosként ontotta a gólokat, sőt még az elnöki tisztségben is feltűnt. Így a nevével fémjelzett futballtornát túlzás nélkül a legméltóbb megemlékezési formának tekinthetjük.

Azonban a Gamper Kupát nem lehet egyszerűen emléktornának nevezni. Manapság is fontos szerepe van a Blaugrana következő idényre történő felkészülésben, igaz a kor előrehaladtával egyre kevesebb. Ezenkívül a kupán mutatkozik be a felkészülési időszak végén friss keretével hazai közönsége előtt a Blaugrana. Ezért a torna társadalmi esemény is, igazi csemege a gránátvörös-kékek szimpatizánsainak. A mérkőzésen kívül – melyen többnyire egy európai élcsapattal méri össze erejét az FC Barcelona – ünnepséggel és egyéb, a szurkolók számára élvezetes körítéssel kedveskednek a szervezők.

A Gamper Kupa megszületése

A Kupa megszületése 1966-hoz köthető, amikor is Enric Llaudet töltötte be az FC Barcelona elnöki posztját. Llaudet 1953-ban Miró-Sans elnöksége alatt csatlakozott a Blaugrana vezetőségéhez, majd 1961-ben megnyerte a választásokat, így a klub elnöke lett. Bár a roppant nehéz gazdasági helyzet miatt 1967-ben lemondott, elnöki pályája ha másról nem, a Gamper Kupa életre keltéséről, valamint az új irányvonal, azaz a „més que un club” megszületésének elősegítéséről emlékezetes maradt.

1966-ban Llaudet és a klub vezetősége rövid tervezés után kísérletet tett egy nyári, felkészülési futballtorna megalkotására. Merész vállalkozás, ugyanakkor felettébb életképes és ésszerű, zseniális idea, melynek eredményét nem lehet megkérdőjelezni! Llaudet elnöksége alatt a már pedzegetett gazdasági probléma legfőképp a Camp Nou építéséből, a Les Corts nehézkes, áron aluli eladásából, valamint a csapat sikertelenségéből, azaz a kevés bevételből származott. Így nem meglepő módon a Gamper Kupa megrendezésének hátterében ott volt a remélt profit is.

„Ha szervezhetnénk egy olyan eseményt, ami a csapat felkészülését szolgálja kiváló futball segítségével, miközben bevételre is szert tehetnénk, akkor miért ne tennénk?” - Llaudet.

A cél egyértelmű volt: Joan Gamper emléke előtt tisztelegni egy társadalmi esemény keretében, mely során a világ legjobb csapatai egy felkészülési mérkőzés erejéig a Blaugranánál vendégeskednek. Ez sportszakmai szempontból is jó döntés, mindemellett a bevételek növeléséhez tökéletes lehetőség. A szervezőket a hagyományteremtés is motiválta, azaz, hogy létrehozzák Katalónia, Spanyolország, valamint a világ egyik legnagyszerűbb ilyen jellegű eseményét, mely később a Teresa Herrera, vagy a Ramón de Carranza kupától is elismertebb, színvonalasabb lesz. A Gamper Kupa alapköveit gyorsan lefektették, s mivel minden oldalról pozitív fogadtatása volt az ötletnek, így a nyár végén négy csapattal meg is rendezték az első kiírást.

A Kupáról, általánosságban

Az első alkalommal 1966. Augusztus 30-án rajtoló kupa óta az akkor még csupán kilenc esztendős Nou Camp ad otthont a rendezvénynek. Egyetlen kivétel az 1990-es esztendő, ekkor a Montjuic hegyen álló Olimpiai Stadion volt a kupa hazája. Ezzel együtt rendre az év nyolcadik hónapjában rendezik meg.

Egészen 1996-ig, azaz harminc évig négy csapat vett részt a tornán, így a közönség négy mérkőzést láthatott (két elődöntő, helyosztó, döntő), majd ezt követően a részvevők száma leredukálódott kettőre. A részvevő csapatok között számos nemzet képviseltette magát. Többnyire az adott év eredményes európai klubjai, illetve több alkalommal a tengerentúlról, Dél-Amerikából érkezett egy-egy együttes.

Az 1966-os, első alkalommal megrendezett Kupa volt az egyetlen, mely három napnál tovább tartott. A négycsapatos kiírások többségében két nap alatt zajlottak: első napon az elődöntőkkel, majd másnap a harmadik helyért és a trófeáért vívott mérkőzésekkel. 1996-ot követően mindössze két csapat harcol a kupáért, így a Gamper Kupa a döntő mérkőzéssel és a ceremóniával együtt mindössze egy estét vesz igénybe.

Emlékezetes mérkőzések

Az első tornára a belga Anderlecht, a német 1. FC Köln, valamint a francia Nantes csapata kapott meghívást. Az első mérkőzés közel sem teltház előtt az Anderlecht és az FC Barcelona összecsapását hozta. A Katalán gárda 2-1 arányban legyőzte ellenfelét, s ezzel a torna döntőjébe jutott! A Gamper Kupa első gólszerzője a gránátvörös-kékek játékosa, Fusté, aki a nyitómérkőzés kilencedik percében mattolta a belgák védelmét. A feljegyzések szerint nagyon jó mérkőzést láthatott a Camp Nou publikuma.

Szeptember elseje hozta meg a torna első döntőjét a német gárda ellen, miután a Köln hosszabbításban felülmúlta ellenfelét. A mérkőzés kemény összecsapásokat, igazi harcot hozott, de a Blaugranát nem lehetett megállítani, s köszönhetően többek közt Rifének, az FC Barcelona 3-1 arányban legyőzte ellenfelét. A mérkőzést követően a gránátvörös-kékek kapitánya, Zaldúa emelhette első ízben magasba a trófeát, méltón befejezvén az először megrendezett Gamper Kupát. Maga az alapító, Llaudet úgy vélekedett összegezvén a látottakat: mindenképpen sikeres volt a kupa, nagyon jó mérkőzéseket láthatott a közönség, azonban a szurkolók körében még népszerűsítésre van szükség. Így a következő tornára már az egyik hazai nagyágyú, az Atlético Madrid is meghívást kapott.

A következő évben az Atlético Madrid csapatán kívül a Bayern München és első ízben egy tengerentúli csapat, a Boca Juniors is eleget tett a Blaugrana invitálásának. Az FC Barcelona a bajor csapattal még nehezen bírt az elődöntőben, s csak hosszabbítás után tudtak diadalmaskodni, ellenben a döntő már sokkal jobb játékot és könnyebb győzelmet hozott a matracosok ellen, szintén 2-1 arányban.

A harmadik kiírás már sokkal színvonalasabb volt, s a kiváló szervezés mellett parádés mérkőzéseket hozott. Első alkalommal tette tiszteletét a kupán a nagy rivális, Athletic Bilbao. Sajnos, vagy sem, velük – miután az elődöntőben búcsúztatta őket a Flamengo – nem csapott össze a katalán gárda. Első körben a Werder Bremen csapatát fektették két vállra (3-0), majd a döntő a Flamengo ellenében egy remekbeszabott összecsapást tartogatott. A mérkőzés során háromszor szerzett vezetés a gránátvörös-kék csapat úgy,hogy a brazil gárda mindannyiszor egalizált. Aztán a 65. és a 68. perc között két gólt is berámolt a hazai csapat, s miután az ellenfélnek már csupán szépítenie sikerült, így végül 5-4 arányban az FC Barcelona nyert, s tartotta otthon harmadik alkalommal is a trófeát.

Az 1970-ben megrendezett kupa során fordult elő először, hogy a Blaugrana nem jutott a döntőbe. Ehhez szükségeltetett egy hatalmas zakó hazai pályán, a Dinamo Moszkva ellen (0-5). A váratlan, csúfos vereséget követően a helyosztó mérkőzés maradt, mint bizonyítási lehetőség és szépségtapasz. A Schalke ellen végül Fusté góljával 1-0 arányban nyert a katalán gárda, minden esetre a harmadik hely jókora csalódást jelentett Barcelonában. Érdekesség, hogy több alkalommal kaptak magyar klubok is meghívást. A bronzéremmel végződő 1970-es tornán az Újpesti Dózsa első ízben képviselte hazánkat, méghozzá sikeresen: az elődöntőben a Schalke csapatát utasította rendre (3-0), majd a döntőben az orosz Dinamo Moszkva ellen győzött (3-1). Így az egyetlen magyar klub, mely a Gamper Kupa története során diadalmaskodni tudott. 1975-ben ismét a résztvevők között volt a Dózsa, ekkor azonban az elődöntőben vereséget szenvedtek a házigazdáktól (2-3).
Az Újpesten kívül egyedül a Budapesti Honvéd SE szerepelt a kupában magyar klubként az 1971-es esztendő alkalmával. A piros-feketék nem tudtak a döntőbe kerülni, bár közel álltak hozzá. Az elődöntőben 1-1-es eredmény született az FC Barcelona ellen, majd a büntetőpárbajban alulmaradtak (3-4). A harmadik helyet sikerült megszerezniük a Bayern München legyőzésével (2-0).

Az első döntőbeli mesterhármas 1974-hez köthető. A kilencedik Gamper Kupa elődöntőjében a Cruyff fémjelezte Barcelona könnyedén aratott diadalt Johan nevelőegyesülete, az Ajax felett (3-0), majd a skót Rangers elleni finálé során Marcial mesterhármast szerzett, így alaposan kivette a részét csapata 4-1-es sikeréből.

Tíz esztendő múltán, 1984-ben is felettébb könnyedén gázolt át a mezőnyön a gránátvörös-kék alakulat. Az elődöntőben 9-1 arányban leiskolázták a Boca Juniors együttesét, majd a fináléban az újjászületőben lévő Bayern München is kapitulált (3-1).

A Dream Team korszakának kezdete előtt az FC Barcelona csupán a harmadik helyen végzett. Az elődöntőben a későbbi győztes Porto kisebb meglepetésre legyőzte a kiváló játékosokból álló hazai csapatot, majd másnap már az Ajax ellen vívott ki-ki meccset a Blaugrana. A 3-2-re végződő találkozó során kétszer is egyenlített a holland sztárcsapat, azonban végül Roberto gólja döntött, s a katalán szurkolók a bronzéremmel vigasztalódhattak. Az 1987-es tornán egyébként olyan játékosok szerepeltek, mint a mindenki által jól ismert Matthäus és Bergkamp, a később Barcelonában edzőként is világhírnevet szerző Rijkaard, a ’87-es BEK-döntőben halhatatlanságot szerző Madjer, vagy épp Dick és Fuck.

1990-ben már nem lehetett kérdés, hogy melyik csapat szerzi meg a trófeát a Gamper Kupa történetében először „idegen” környezetben, a Montjuic-hegyen. A Szpartak elleni elődöntő az orosz „mini-válogatott” ellenében csöppet sem volt könnyű, de végül Bakero góljával a hazai csapat diadalmaskodott, majd az Anderlecht már könnyebb prédának bizonyult, s a döntőben magabiztos katalán siker született (3-1). Ezen a tornán a Koeman-fivérek mindkét tagja szerepelt, azonban egymás ellen nem léptek pályára. További érdekesség Romário szereplése a PSV együttesében, aki ekkor még csupán bontogatta szárnyait Európában, hogy 1993-ban ismét visszatérjen, s le is horgonyozzon a katalán fővárosban.

Apropó, Romário: 1993-ban a tornán hiába szerzett két meccsen négy gólt is, a döntőben nagy meglepetésre a Tenerife elgázolta a katalánokat (1-3). A következő év is egy spanyol csapat elleni finálét hozott, s ezúttal a Valencia mosta le a pályáról Sztoicskovékat (1-4).

1997 óta már csak egy csapat kap meghívást a kupára. Első ízben a Sampdoria együttese volt az ellenfél. A mérkőzésen végig fölényben játszó hazaiak két perc alatt kétgólos előnyt herdáltak el (köszönhetően De la Peńa öngóljának). Végül büntetőpárbaj döntött, amiben a Blaugrana jobbnak bizonyult (6-5).

Az ezt követő években háromszor is büntetők révén dőlt el a trófea sorsa, melyből csak a Juventus elleni, 2005-ös finálét vesztette el a klub. 2006-ban a Bayern rogyott térdre a gránátvörös-kékek csapat parádéja láttán (4-0), majd következő alkalommal az Internazionale is hasonlóképpen tisztelgett a Kupa névadója előtt (5-0).

Egyéb érdekességek

A kupa legeredményesebb klubja természetesen az FC Barcelona, mely a négycsapatos tornák mintegy 90 százalékában a döntőbe jutott. 31 alkalomból 22-szer megnyerte a kupát, ötször második lett. Az elmúlt tizenkét év során 11-szer emelhette magasba a trófeát, s mindössze kétszer szenvedett vereséget – 2005-ben a Juventus, míg 2009-ben a Manchester City ellen.

A kupa legtöbb gólt hozó döntőjéről már szóltunk. 1968 során az FC Barcelona 5-4 arányú győzelmet aratott a brazil CR Flamengo gárdája ellen. A találkozó során hét különböző játékos is betalált, mesterhármas nem született.

A döntőket tekintve a legmeggyőzőbb sikerek 5-0-ás győzelmek. Erre a házigazdák (2007, Internazionale ellen) mellett egyedül az 1. FC Köln volt képes a Rapid Wien felett 1978-ban aratott győzelme alkalmával.

A legnagyobb különbségű győzelem akár a 92'-es Barça győzelem is lehetne a CSKA Szófia ellen, azonban a Blaugrana 7-1 arányú győzelme csupán a harmadik helyre elég. A második helyezett ebben a tekintetben az Anderlecht elsöprő, 7-0-ás győzelme a Nantes ellen, míg a képzeletbeli dobogó tetején az FC Barcelona megdöbbentő, 9-1-es győzelme áll: a 84'-es elődöntőben a Boca Juniors volt az áldozat. Ezzel együtt ez a tízgólos mérkőzés a kupa történetének legtöbb gólt hozó találkozója.

A Gamper Kupa történetét négy nagy fejezetre bonthatjuk. A Kupa megszületése után még nem volt igazán nagy jelentősége, népszerűsége. Ez a kiváló ellenfeleknek, az egyre javuló szervezésnek, valamint az idő múlásának köszönhetően alaposan megváltozott, s jó ideig a Gamper Kupa egy igazi kuriózum volt, melyen a világ legjobb csapatai léptek pályára. A színvonal valamelyest visszaesett a nyolcvanas évek során, ami az egyre modernebb futball, az egyre rövidebb felkészülési időszakok, valamint az erőltetett tempó számlájára írható. Végül már a jelent is érintve azt mondhatjuk: sokkal inkább egy helyi ünnepséggé vált, amit a mezőny lecsökkenése, s a körítés egyre nagyobb térnyerése jelzett. Jelenleg is évente egy csapat kap meghívást. Az FC Barcelona új idényének jelképes kezdetét jelenti, ellenben sportszakmai szempontból már-már értelmét vesztette. Mindenképpen egy rendkívül értékes hagyomány, mely évente legalább egyszer minden gránátvörös-kék szimpatizáns eszébe juttatja a világ egyik legnagyszerűbb futballklubjának alapítóját, Joan Gampert.

Toni Torres