Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval.
Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal!
Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Romá Forns – a sikerek kovácsa

Az FC Barcelona első éveinek kiemelkedő tudású, kiváló játékosa, később professzionális edzője, aki egyben zenész, pontosabban zongorista volt.

Túlzás nélkül állíthatjuk: minden, amihez hozzá ért, arannyá változott, hiszen minden tekintetben sikeres volt. Mint játékos 1904 és 1913 között szolgálta a klubot, majd 1927 és 1929 között a csapat edzőjeként aranyéremig vezette őket az első alkalommal kiírt országos bajnokságban. Egyébiránt Forns volt az FC Barcelona első katalán nemzetiségű edzője.

A katalán származású Forns sokoldalú volt a pályán és azon kívül egyaránt. A Blaugranához fűzött érzelmei és lelkesedése arra sarkallták, hogy mindig a lehető legjobbat nyújtsa, motiváltsága páratlan volt. Ambiciózussága átragadt a csapattársaira, később játékosaira, ennek óriási szerepe volt a klub sikereiben.

Pályafutását játékosként az Irish csapatában kezdte, majd hamarosan felfigyelt rá az FC Barcelona, s nem sokkal később el is csábították a fiatal katalán labdarúgót, amit végül egyik fél sem bánt meg.

Gránátvörös-kékben 1903. november 22-én debütált a katalán bajnokságban. Nagyszerűen sikerült az első fellépése, gólt szerzett a Salut ellen 10-0 arányban megnyert mérkőzésen.

Kvalitásai, valamint küzdőszelleme és sokoldalúsága miatt azonnal helyet  bérelt magának a kezdőcsapatban. A pálya minden szegletén feltűnt. Leginkább a jobb oldalon érezte magát otthon, azonban ha a csapat úgy kívánta, játszott a baloldalon, vagy középen is. Korának egyik legjobb támadója volt, kivételes rugótechnikával. Többször végzett dobogós helyen a találatok számát tekintve.

Az első idényében nevét rendre meg lehetett találni a góllövők között, volt, hogy öt találatot szerzett 90 perc alatt, azonban a csapat ennek ellenére is csupán a negyedik helyen zárta az idényt.

Első nemzetközi mérkőzésére Franciaországban, Toulouse-ban került sor, ahol a házigazdák ellen 3-2 arányban megnyert találkozón gólt szerzett. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a mérkőzés után Forns kénytelen volt pénzt kölcsönkérni, hogy vissza tudjon térni Barcelonába. A gond abból fakadt, hogy a francia együttes nem fizette ki a klubnak előzetesen ígért összeget.

1909-ben pályára lépett a la Industria megnyitásának napján (március 14.), amikor a Catalá ellen mérkőzött a Blaugrana.
A 2-2-es végeredménnyel záruló találkozó első gólját ő szerezte, ezzel az új stadion első gólszerzőjévé vált, s beleégette magát több ezer szurkoló emlékezetébe. Ezen kívül még jó néhány emlékezetes mérkőzésen szerepelt, s szép számmal ért el sikereket a klub színeiben.

Elsőként katalán bajnokságot nyert, melyet még négy további alkalommal megismételt a Blaugranával. Ezen kívül a futball történetének első nemzetközi tornáján, azaz a Pireneusok Kupájának mind a négy szezonjában szerepelt, s minden alkalommal el is hódították a trófeát. Azonban legnagyobb sikerének mégis a három megszerzett spanyol kupát (Copa Alfons XIII) tekinthetjük. Nem csupán kerettagként volt jelen a finálékon, mindegyik döntőn pályára is lépett. A gránátvörös-kék mezen kívül a Katalán válogatott felszerelését is magára ölthette.

Ahogy már említettem, azon kívül, hogy nagyszerű játékos volt, akiben mindig ott lapult a gól, zongorázott is. A szokásos bankettek során saját szerzésű dalokat adott elő Comamalával felváltva.

1913-ban vonult vissza a labdarúgástól, azon a mérkőzésen, mely egyben Joan Gamper búcsúmeccse is volt, de az emberek a lelátóról éltették, és kérlelték: ne vonuljon vissza!
Ennek ellenére befejezte pályafutását labdarúgóként, azonban később ismét a Blaugrana szolgálatába állt.

1926-ban a csapat közepesen teljesített az akkori edzővel, az angol Jack Demby-vel, majd a szezon közben menesztették. A  szurkolók és játékosok saját kérésére Romá Forns érkezett,  aki óriási tiszteletnek örvendett a klub háza táján.

Első kispadon töltött idényében megnyerte a katalán bajnokságot a Blaugranával, mely így a kupában is indulhatott. Azonban ebben az évben az elődöntő még „megálljt” parancsolt. A következő idényben az irányítása alatt már minden lehetséges trófeát besöpört az együttes, beleértve a Campionat de Catalunyát és a Copa Alfons XIII-et is.

Itt azonban még nem állt meg a klub Romá Fornsszal az élen, s a következő, 1928-1929-as szezonban a spanyol labdarúgás történetének első országos jellegű bajnokságában – igaz nehezen – is maradandót alkottak.


Az utolsó fordulóban a Real Madrid vereséget szenvedett Bilbaóban, míg a Barca nyert az Irún ellen Sastre és Manuel Parera duplájával. Így pontegyenlőség alakult ki a két csapat között. Csakhogy a katalánoknak volt egy elmaradt mérkőzésük, tehát az ő kezükben volt a döntés, amivel éltek is: a házi gólkirály, Parera duplájával 2-0-ra nyertek az Arenas Club de Guetxo ellen, azaz ők nyerték meg a Primera División első kiírását. A győzelmet követően Forns elbúcsúzott a csapattól, és helyét James Bellamy foglalta el a kispadon.

Romá Forns az FC Barcelona legendája, hiszen bármilyen szerepben is szolgálta a klubot, s bármilyen kihívások is vártak rá, sohasem futamodott meg, s mindenhol bizonyított. Ezt támasztja alá a játékosként megszerzett címek, illetve a Blaugrana első katalán edzőjeként begyűjtött trófeák sokasága (összesen 16), köztük az első ízben kiírt La Ligában aratott diadallal. Hatalmas egyéniség volt, ízig-vérig gránátvörös-kék és katalán szívvel, aki nem ismerte a félelmet, csupán a győzelmet.

Toni Torres és Varga Tamás