Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval.
Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal!
Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Paulino Alcántara – a gólszerzés mestere

Az FC Barcelona hőskorának egyik leghíresebb játékosa, aki elképesztő módon, 357 barcelonai fellépésén 357 gólt szerzett (vannak források, melyek 355, mások 356 gólról tudósítanak; ki-ki fogadja el bármelyiket)! Akármelyik adat is az igazi, egy biztos: mindmáig ő a Barça gólrekordere, s mivel a játék sokat változott a ’20-as évek óta, valószínűleg ez a dicsőség örökre az övé marad.

Alcántara spanyol apa és filippinó anya gyermekeként született 1896. október 7-én a Fülöp-szigeteken fekvő Iloilo városában. Egészen kisgyermek volt még, amikor szülei Spanyolországba költöztek, majd meglehetősen fiatalon (15 éves 4 hónapos és 18 napos korában) ölthette magára először az FC Barcelona mezét. Azon a bizonyos bemutatkozó .mérkőzésen háromszor is betalált a Catalá SC kapujába (9-0), ezzel mind a .gólszerzés, mind a pályára lépés tekintetében máig ő a Barça benjáminja. .A fantasztikus rajt ellenére legközelebb csak az évad utolsó barátságos mérkőzésén kapott lehetőséget, akkor sem adta alább, s a Sabadellnek lőtt mesterhármast (8-2).

A következő idényben csak elvétve játszott, de 1913-14-től befogadták a felnőttek. Nagyot emelkedett az ázsiója, amikor 1915. novemberében hat gólt lőtt az Universitarinak katalán bajnoki mérkőzésen. Akkoriban alig ért véget úgy mérkőzés, hogy ne talált volna be a kapuba.

Ő is, és a Barça is sajnálta, amikor 1916-ban a szülők úgy döntöttek: a család visszatér Ázsiába. Paulino labdarúgó pályafutását a Bohemian Sporting Club of Manila csapatában. folytatta. Ezen kívül Paulinónak megadatott, hogy az 1917-es Távol-keleti Játékokon képviselhesse második hazája, az immár független Fülöp-szigetek színeit – nemcsak futballban, hanem asztaliteniszben is. A Fülöp – szigeteki válogatott tagjaként Japán ellen játszotta egyetlen nemzeti mérkőzését. A különleges dicsőség ellenére is visszavágyott Katalóniába, és a legenda szerint, amikor maláriagyanúval kezelték, csak úgy volt hajlandó alávetni magát a gyógyításnak, hogy szülei megígérték: visszatérhet Barcelonába.

Ígéretüket megtartva Paulino útra kelt Barcelona felé, majd megkérzését követően szinte azonnnal játékra jelentkezett a klubnál. Ezzel kezdetét vette egy sikeres pályafutás tíz esztendeje.
Jack Greenwell, az angol tréner - akivel egykoron csapattársak voltak - kezdetben hátvédként szerepeltette a robbanékony, nagy lövőerejű játékost, de a közönség kikövetelte, hogy tolja előre a csatárok közé. Megérte így dönteni.

A félvér támadó 1918. és 1924. között elképesztő módon hat mesternégyest, huszonkét(!) mesterhármast és harminckilenc duplát könyvelhetett el.

Három  Spanyol Kupa - döntőben (1920, ’22, ’26)  talált a kapuba  – a második alkalommal kétszer, míg.1926-ban az ő  hosszabbításbeli gólja ért aranyat. Alcántara hatszor. a  spanyol válogatottban is a pályára lépett, amiken 6 gólt ért  el; már az 1920-as olimpián ott lehetett volna, ám orvosi  tanulmányai és vizsgái miatt lemondott az utazásról.

Búcsúmérkőzését egy évvel a Primera División beindulása  előtt, 1927 júliusában játszotta, azt követően doktori  hivatásának élt.

Ugyanakkor nem szakadt el a futballtól sem: 1931-34 között tagja volt a Barcelona elnökségének, sőt 1951-ben a nemzeti csapatot összeállító válogató bizottságba is meghívták.
Barcelonai évei /1912-16, 1918-27/ alatt 5 Spanyol Kupát (1913, 1920, 1922, 1925, 1926) és 10 katalán bajnokságot nyert. Sikerekben gazdag élete 1964. február 13-án, Barcelonában ért véget, 68 éves korában.

Habár spanyol bajnoki címet nem szerzett, így is rengeteg sikerben vállalt főszerepet a Blaugrana színeiben.
Igaz, hogy játékos karrierje idején a futball más jellegzetességekkel bírt, mint napjainkban, de azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük: minden idők egyik legsokoldalúbb, hihetetlen gólszerzési ösztönnel bíró klasszisa, akinek neve egyet jelent az FC Barcelona mindent elsöprő, ellentmondást nem tűrő támadófutballjával.

Adatlap:

Varga Tamás