Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval.
Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal!
Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Mariano Gonzalvo – egy önfeláldozó hátvéd a Barça szolgálatában

Az FC Barcelona hőskorának egyik leghíresebb játékosa. Katalán labdarúgó, a legfiatalabb Gonzalvo-fivér: 1922. március 22-én Mollet Del Vallés-ben született, és 2007. április 9-én Barcelonában hunyt el. Idősebb bátyja, Josep Gonzalvo ugyancsak az FC Barcelona labdarúgója volt, míg a legidősebb fivér, Julio Gonzalvo Falcón I (1917. április 11. Gelsa de Ebro, Zaragoza -) az Espanyol, a Real Zaragoza, a Sabadell, és egy idény erejéig az FC Barcelona (1945-46) csapatát erősítette. Azaz: az 1945/46-os idényben a három Gonzalvo-fivér tagja volt a Barca csapatának, ez a Barcelona történetében példa nélküli.

Mariano hatalmas talentumként került a La Ligába az 1940-es évek elején, és vált meghatározó középpályássá az évtized közepétől az 1950-es évek közepéig. Pályafutását az FC Barcelonában kezdte (1940-41), majd egy évet a Real Zaragozában erősödött, hogy 1942-ben visszatérjen a katalán nagy csapatba, amelyet egészen 1955-ig erősített. Szerepelt még az UE Leida (1955-56) és a CD Condal (1956-57) csapatában is, mielőtt befejezte volna aktív pályafutását. Az FC Barcelona 1962. december 7-én búcsúmeccset játszott a tiszteletére a brazil Penarol ellen.

Pályafutása elején a labdarúgás alapjait a Mollet-i helyi csapatban sajátította el, aztán került a Barcelonához. A következő évet a másodosztályban szereplő Zaragozában töltötte, amelyet bátyjával, Julióval együtt az első osztályba juttattak fel. 1942 nyarán visszatért az FC Barcelona csapatához, amelynek színeiben első La Liga mérkőzését 1942. december 13-án játszotta az FC Sevilla ellen (2-4). A következő 13 szezonban a csapat meghatározó egyéniségeként összesen 419 mérkőzésen lépett pályára, melyeken 96 gólt szerzett. A La Ligában 208 mérkőzésen 26 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.

Mind a csapattársak, mind az ellenfelek önfeláldozó, a taktikát mindig betartó futballistaként emlékeznek rá. Találatai közül egyet a Real Sociedad ellen 3-0-ra megnyert Spanyol Kupa – döntőben szerzett 1951-ben. Emellett pályára lépett az 1952-es és 1953-as Spanyol Kupa – döntőben is.

A spanyol válogatottban 16 alkalommal lépett pályára, és 1 gólt ért el ezeken a meccseken. Első válogatottságát 1946. június 23-án Írország ellen játszotta (0-1), szerepelt az 1950-es VB-n, majd utoljára 1954-ben volt válogatott. A katalán válogatottban 3 alkalommal lépett pályára.

Az FC Barcelonával ötször nyert La Ligát (1945, 1948, 1949, 1952, 1953), 3-szor Spanyol Kupát (1951, 1952, 1953), négy alkalommal Spanyol Szuperkupát (1945, 1948, 1952, 1953), egyszer Latin Kupát (1949).

A másik két Gonzalvo fivér

Josep Gonzalvo, az elnyűhetetlen védő, aki középpályásként is kiemelkedő teljesítményre volt képes. A középső Gonzalvo - fivér: 1920. január 16-án, Mollet Del Vallés-ben született, és 1978. május 31-én hunyt el Barcelonában. Pályafutását az SD Ceutában kezdte (1941-43), majd a Sabadell-ben folytatta (1943-44). Az FC Barcelona mezét 1944-50 között húzta magára, majd pályafutását a Real Zaragozában fejezte be (1952-53). Az FC Barcelona színeiben 146 bajnokin lépett pályára, melyeken 3 gólt szerzett. Pályája során a spanyol válogatottban 8 alkalommal szerepelt, de gólt nem ért el.

A La Ligában 1943. szeptember 26-án a Sabadell színeiben debütált a Sevilla elleni 5-2-es vereség alkalmával. Egy szezon múltán aláírta szerződését a Barcelona csapatához, melynek színeiben összesen 198 mérkőzésen lépett pályára, és 5 gólt ért el. Aktív részese volt az 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben bajnokságot nyert csapatnak, és az 1945-ben, ill. 1948-ban Spanyol Szuper Kupát nyert csapatnak. A védelemben rendszeresen szerepet kapó Josep higgadtságával, magabiztosságával tűnt ki kortársai közül, s vált a katalán szurkolók egyik kedvencévé. 1949-ben tagja volt a Latin Kupát nyert csapatnak is, ill. részt vett az 1950-es világbajnokságon. Ramallets, Segarra, Kubala, Escolá és Basora mellett a korszak egyik legmeghatározóbb egyénisége volt. Klubsikerek közül csak a Spanyol Kupa – győzelem hiányzik, de enélkül is teljes pályafutást tudhatott maga mögött.

Aktív játékos-pályafutását a Real Zaragozában fejezte be, ahol 27 bajnokin lépett pályára. Játékosként a Barca meghatározó alakjai közé tartozott, majd 1963-ban, Kubala László felmentése után, az idény második felében leülhetett szeretett csapata kispadjára is. Az idény végén sikerült elnyerni a Garay-jal, Peredával, Kocsissal és Olivellával felálló csapattal a Spanyol Kupát. Ezt követően azonban lemondott, és többé nem vett részt aktívan a Barcelona életében. Bántóan fiatalon, műtétet követően, 58 éves korában ragadta el a halál.

Julio Gonzalvo, a legidősebb Gonzalvo – testvér 1917-ben született. Csakúgy, mint a legfiatalabb öccse, a középpályán érezte jól magát. Pályafutását a városi riválisnál, az Espanyolnál kezdte: 1939. december 3-án mutatkozott be az FC Barcelona elleni 1-0-s győzelem alkalmával. Az Espanyol csapatával 1940-ben sikerült a duplázás: katalán bajnokságot és Spanyol Kupát nyert. 1941-ben a Real Zaragoza csapatához szerződött, ahol együtt játszhatott fivérével, Marianóval. Mindketten tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a Zaragoza feljutott a Primera Divisiónba.

A Zaragoza csapatában eltöltött két szezon után a Sabadell-nél töltött el egy idényt. Itt idősebbik öccsével, Joseppel szerepelt egy csapatban. 1945-ben aztán leigazolta az FC Barcelona, ahol Josep Samitier keze alatt együtt szerepelt a három testvér: Julio, Josep és Mariá. Julio azonban nem alkotott maradandót, és egy szezont követően nemcsak a csapattól, hanem az aktív pályafutástól is búcsúzott.

Adatlapok:

Varga Tamás