Sorozatunkban az FC Barcelona történelmét tálaljuk. A megszokottaktól eltérően más megvilágításból, a részletekre is figyelve kínálunk egy varázslatos történetet. Célunk ezzel még közelebb hozni az olvasókat az FC Barcelonához.
Valóság és mítoszok, tények és érdekességek, boldogság és szenvedés sajátos hangnemben egy csodálatos klub lenyűgöző életéről.

Vegyük fel újra a történelem fonalát ott, ahol 1910-ben, az újszülött korai éveinél abbahagytuk. Az első felvonásban megismerkedhettünk a Klub megalapításával, az első lépések megtételével, az első sikerekkel. A második részben betekintést nyújtunk a következő két évtized történéseibe, az új stadion kapuinak megnyitásába, a hőskor zseniális játékosainak életébe, és még sorolhatnánk. Folytatódjék hát az időutazás!

Folytassuk hát az FC Barcelona történetét, amit az előző részben, az 1929-es bajnoki címnél félbehagytunk. A históriás könyv következő „oldalain” az első bajnoki címet követő éveket, a polgárháború időszakát, a Franco-diktatúra hatását mutatjuk be. Felelevenítünk egy nagyon nehéz időszakot, majd az ezt követő fellendülést. Végül megemlékezünk a Josep Samitier és Enrique Fernández trenírozta gárdáról, mely újra magasba emelte a Blaugrana zászlaját. Az újabb akadályokat, ínséges időszakot is átvészelte szeretett klubunk, majd további fejlődésnek indult, amelyhez kellett több kiemelkedő személyiség is, mint Agustí Montal i Galobart.

Folytatván az FC Barcelona történetét, egy felettébb sikeres és látványos időszak megismertetéséhez érkeztünk. Amikor az Barça történelem III. részében „letettem a tollat”, azzal zárult a korszak, hogy a csapat vezetői új edző szerződtetése mellett döntöttek. Ennek nem az volt az oka, hogy Fernández munkájával elégedetlenek lettek volna, hanem inkább Kubala személyes kérésének tettek eleget. Ezzel pedig egy, addig nem látott sikerszéria vette kezdetét, egy igazi álom, ami egészen 1961-ig tartott. A Kedves Olvasók jöjjenek velem, és kövessék a történet folytatását!

A Blaugrana történelmének kerekét az elmúlt részben az 1961-es – vereséggel zárult – BEK – döntővel zártuk. Ez az esztendő nemcsak egy idényt, hanem egy sikeres korszakot is lezárt: az ’50-es évek bajnoki címekkel, különböző kupákkal, trófeákkal szegélyezett útját, felváltja az eredményekben látható sivárság, egyhangúság, szürkeség évtizede.Az alábbi részben arra keressük a választ, hogy oly sok tehetséges játékos, kiváló szakember, Barçáért tenni akaró szakember, miért nem tudott kiemelkedő csapatot formálni, alkotni? Az akarat megvolt – a sikerek elmaradtak.

Amikor a Blaugrana hősies történelmére tekintünk, az 1970-es esztendőket különleges figyelemmel kell megvizsgálnunk. Ebben az évtizedben nemcsak a Klub, de a spanyol állam életében is gyökeres változások következtek be. A diktátor halálával véget ért az elnyomatás évtizedeken át tartó megbélyegző rendszere. A katalán nép újra szabad levegőhöz juthatott, ami a futball területén is éreztette némileg a hatását. A Klub életében 1969-ben történt egy jelentős változás, amikor is új elnök került a csapat élére. Az új Presidente új álmokat, ill. a régi dicsőség visszatértét álmodta meg, s ehhez minden anyagi és erkölcsi alapot megteremtett.

Folytatódjon a Blaugrana históriája, amelynek egy olyan szakaszát próbálom bemutatni, ami tele volt sikerekkel, fordulatokkal és eredményekkel. Ebben a részben a katalán óriás történelmének bő két évtizedes eseményeivel foglalkozok, amiből kiderül, hogyan vezette sikerre a Klubot egy baszk születésű elnök, akit máig tisztelet és szeretet övez Katalóniában. Így van ez akkoris, ha tudjuk: neki is voltak rossz döntései, mind szakmailag, mind pénzügyi-gazdasági szempontból. Ettől függetlenül 22 esztendőn át irányította az FC Barcelonát.