Az 1910-es évek második felének eredményei arra sarkallták a Klub vezetését, hogy a megnövekedett nézősereg fogadása érdekében új stadiont építsenek. Erre a momentumra az 1920-as évek legelején került sor, amikor a Klub elnöki tisztét újra az alapító, Joan Gamper töltötte be. Gamper már döntő részt vállalt az előző stadion, az Indústria létrehozásában is.

Az 1921 decemberében tartott pártolói gyűlésen vázolta az új stadion megépítésének terveit, anyagi vonzatait. A közgyűlésen résztvevők nagy többséggel támogatták az alapító-elnök javaslatát, és hamarosan a tettek mezejére is léptek. Első lépésként megvásárolták a stadion felépítéséhez szükséges földterületet, majd hamarosan sor került az alapkő letételére is 1922 elején, pontosan február 19-én. Az építési munkálatok hatalmas léptékben indultak meg, és néhány hónap megfeszített munkájának eredményeként, 1922 májusában átadásra készen állt az aréna. Mintegy egymillió pesetába került összességében a klubnak, melynek egy kis részét jelzálogkötvények tettek ki. Az aréna tervezésében két építész vett részt, név szerint Josep Alemany és Santiago Mestres.

A kerület nevét viselő Les Corts Stadion (Camp de Les Corts) kezdetben több, mint húszezer néző befogadására volt képes, azonban ez a szám folyamatosan növekedett.

A játékteret az átadás pillanatában – az akkori „szokásoknak”, lehetőségeknek megfelelően – még nem borította gyep, majd néhány esztendőt követően sor került a játéktér füvesítésre. Így a Barça olyan körülmények között játszhatott, mint akkoriban egyetlen spanyol egyesület sem (a Real Madrid első igazi stadionja, a Chamartín is csak 1923-ban épült fel). A földsáncokra épített nézőtér főlelátója fölé még tetőszerkezet is került.

Az első mérkőzését – a skót St. Mirren ellen – meg is nyerte a Blaugrana ezen a helyen, majd később már válogatott összecsapásokat, illetve Király Kupa-döntőt is rendeztek a Les Corts publikuma előtt. Emlékezetes eset még a végül tragédiába torkolló szurkolói összetűzés Rivera diktatúrájával, amiért fél éven át zárva voltak a stadion kapui, s a klub alapítóját, Joan Gampert kiutasították az országból.

A Klub történetírói egyetértenek abban, hogy az igazi Barça – érzés a „Katedrálisként” emlegetett Les Corts szentélyében alakult ki (korábban kapta becenevét, mint a San Mamés - a szerk.). A stadion több, mint 30 éven keresztül szolgálta a „Katalán Óriás” csapatát, nézőseregét és adott egy szeletnyi szabadságot a diktatúrától sújtott katalánok számára. Tanúja volt az első országos bajnoki címnek, majd további La Liga - elsőségeknek, kupagyőzelmeknek. Itt kezdte bontogatni a szárnyát a Kubala – féle csapat is. Ebben az arénában láthatták a szurkolók az „Ötkupás Barçát” is, s gyönyörködhettek a nézők a Gonzalvo – fivérek, Samitier, Josep Seguer, Plattkó, Ramallets, Velasco és a többi nagy játékában először. Valamint itt vezette sikerre fiait Romá Forns, Josep Samitier, Enrique Fernández és Ferdinand Daucík is.

A stadiont az igényeknek megfelelően folyamatosan bővítették, korszerűsítették. 1944-ben új lelátórész építésébe kezdtek, amit egy évre rá be is fejeztek, így attól kezdve már akár hatvanezer néző befogadására is alkalmas volt a létesítmény.

Hiába lett háromszor annyi néző számára férőhely, nemsokára már így is kicsinek bizonyult a nézőtér, így tervbe vették, hogy még tovább bővítik (hetvenötezresre), azonban ez már – elsősorban technikai okok miatt – megvalósíthatatlan volt. Ezzel együtt időközben természetesen alkalmassá tették villanyfényes mérkőzések megrendezésére is. 1957-ben lejátszották az utolsó mérkőzést is a stadion falai között, mivel elkészült – többek közt Kubala miatt – a Camp Nou, ellenben még több éven keresztül a Blaugrana tulajdonában állt a „Katedrális” is. 1965-ben, nagy nehézségek között végül el tudták adni több, mint kétszázmillió pesetáért, ami létfontosságú volt a „Szentély” építése és más tényezők következtében kialakult anyagi nehézségek miatt. 1966 februárjában többezer elérzékenyült szurkoló szeme láttára megkezdődött a stadion lebontása, s a Les Corts átadta helyét új sportlétesítményeknek, lakóépületeknek.

A Les Corts egy csodálatos stadion volt, mely megannyi elképesztő sikert, parádés mérkőzéseket, fantasztikus, mára emblematikus alakokká vált játékosokat „hordott a hátán”. A lelátó különleges atmoszférája egyedülálló volt. A Blaugrana és szurkolói, valamint Katalónia közti kapcsolatának egyik meghatározó szereplőjeként csak tovább erősíti a lángokat, melyek tiszteletet parancsolnak, lélegzetelállítóak, így a gránátvörös-kékek szurkolóinak örökre emlékezetébe égetik a „Katedrálist”.

Varga Tamás és Toni Torres