Az FC Barcelona szurkolói általában csak a „nagycsapat” szereplését követik figyelemmel. A reflektorfény is rájuk irányul, ami nem meglepő. Világsztárok alkotják a csapatot, dicső múlttal rendelkezik, s minden sorozatban, melyben rajthoz áll, esélyesként tartják számon. Ugyanakkor az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet és tisztelet parancsolt magának a klub második számú csapata, azaz az FC Barcelona Atlétic. Nem hiába, a méltán híres La Masia, azaz a klub utánpótlásképzésének egyik kulcsszereplője. Legfőbb funkciójaként a Blaugrana tehetséges játékosainak adja meg a lehetőséget, hogy a fejlődésük töretlen maradjon, folyamatos terhelést kapjanak egy viszonylag erős bajnokságban, így fontos tapasztalatokat szerezzenek. Az Atlétic az utolsó lépcsőfok a felnőtt csapatba kerülés előtt, tehát a játékosok számára egyfajta ugródeszkát szimbolizál. Manapság már a spanyol másodosztályban szerepelnek, így egyre több szurkoló figyeli a „tartalékok” szereplését is. A következő sorokban az FC Barcelona második számú csapatának történelmét kínáljuk.
Barça Atletic – Barça ‘B’
Mielőtt az időben visszautaznánk néhány évtizedet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy jelenleg a spanyol bajnoki rendszer Segunda División, vagy Liga Adelante mezőnyének tagjai, azaz a spanyol liga második vonalában szerepelnek, közvetlenül a felnőtt csapat mögött, egy osztállyal. Az Atlétic-re is ugyanúgy vonatkozik a szabály, mint a többi Hispán egyesületre, miszerint nem szerepelhet egy csoportban a Blaugrana első csapatával, tehát a Liga Adelante a legmagasabb osztály, a csúcs, ahova eljuthatnak. Ezt a célt a tavalyi szezonban sikerült is elérniük, mely egyértelműen bravúrnak számít.
A keret évről-évre változik természetesen, azonban jól látható, hogy többségében még nagyon fiatal játékosok alkotják. A legidősebb játékos is mindössze 25 esztendős, de az átlagos életkor csupán 20 év. A klub jelenlegi és egykori saját nevelésű játékosainak nagy része, akik a felnőtt csapatba kerültek, végigjárták a szamárlétrát és legalább egy szezont eltöltöttek a Blaugrana tartalékcsapatában.
Tekintsünk vissza a múltba, s nézzük, milyen utat járt be napjainkig a „kis testvér”. A csapatot korábban CD Espanya Industrial, CD Condal és Barcelona Atlétic névre is keresztelték, majd a kilencvenes években lett FC Barcelona „B”, s végül 2008-ban FC Barcelona Atlétic.
Kissé talán meglepő, hogy a gárda már több, mint 60 esztendős, hiszen 1943-ban született meg a Blaugrana tartalékcsapata, miután az SE Industrial Espanya tulajdonosa, Josep Antoni de Albert a klub elnöke lett, s egyik intézkedéseként a korábbi csapatot átkeresztelték, így válva a Barcelona második csapatává. Az egyesület neve tehát CD Espanya Industrial lett, melynek természetesen a Blaugranához hasonlóan a Les Corts adott otthont.
1950-ig regionális ligákban szerepeltek, majd következett a harmadosztály, másodosztály, 1953-ban pedig jelképesen részt vettek a feljutásról döntő rájátszásban, amit meg is nyertek, azonban a Blaugrana második számú csapataként nem kerülhettek fel a legmagasabb osztályba. Itt azonban nem ért véget a tartalékok diadalmenete, ugyanis az 1956-ban rajtoló spanyol bajnoki évadban már ők is ott szerepeltek az indulók között, egy osztályban a nagy csapattal, s ekkor változott meg a csapat neve CD Condalra. Mindez úgy történhetett meg, hogy „jelképesen”, hivatalosan függetlenné váltak az FC Barcelonától. Azonban ez a mezőny már túl erősnek bizonyult, s a harminc forduló alatt megszerzett 22 pont a kiesést jelentette, igaz, csupán a gólarány tekintetében maradtak alul a Deportivóval szemben.
1968-ban csatlakozott ismét az FC Barcelonához a csapat, melyet a Blaugrana adoptált, s Agustí Montal i Costa elnök ötleteként 1970-ben fuzionált az Atlétic Catalunya csapatával, így létrejött a Barcelona Atlétic, mely már a klub színeit is megkapta és saját címerrel is rendelkezett.
A következő nagy lépésre 1979-ben került sor, amikor is a La Masiá utánpótlásképző akadémiává vált, s ettől kezdve többnyire fiatal, tehetséges, de a felnőtt csapatba be nem férő, vagy még tapasztalatlan, túl fiatal játékosok szerepeltek itt, köztük olyan nevek, mint Amor, Guardiola, Puyol, Xavi, vagy Messi.
Az újdonsült rendszer pedig kiválóan működött. A La Masiá a klub egész utánpótlásképzését új alapokra fektette. A nagy volumenű változásoknak hamar meglett a gyümölcse. Az eddig is nagy hírnévnek örvendő Blaugrana most már minden önmagát eléggé tehetséges fiatalnak lehetőséget adott a bizonyításra. Így számtalan ifjú futballista került be a „gépezetbe”, s minden szempontból világszínvonalú lehetőségeket biztosított a fiataloknak. Az említett játékosok is egészen fiatalon kerültek a klubhoz, majd miután fejlődésük töretlen maradt, profi szerződésük kapujában még a tartalékok közt bizonyíthattak. Ezzel együtt az Atlétic színvonalas csapattá vált, melynek egyre nagyobb presztízse lett, melyben szemtelenül fiatal és tehetséges futballisták játszottak, kellően motiváltan.
Az vezetett el végül ahhoz, hogy előbb Pep Guardiola vezetésével feljutottak a harmadik osztályba, majd Luis Enrique került a kispadra, aki első idényében az ötödik helyen végzett a csapattal, épphogy lemaradva a rájátszásról. Elérhető közelségbe került a másodosztály, ami a megfelelő játékos-alapanyag és a rendkívül tehetséges tréner, Luis Enrique munkájának köszönhetően a 2009-2010-es idényben kissé meglepő módon, rájátszás során kvalifikálta magát a spanyol másodosztályba! Az új idényben a cél nem is lehet más: a Liga Adelante nyújtotta lehetőségeket – mint a kiváló minőségű pályák, a tekintélyes játékerőt képviselő ellenfelek, a fokozottabb iram és a sikerek esetén járó nagyobb elismerés együttesen – kihasználva az utánpótlás-játékosok még jobban motiválva, remek körülmények között fejlődhessenek, s végül kiharcolják a bennmaradást, melynek eredményeképp utódaik előtt is új kapuk nyílnak.
A jelenlegi keretben több olyan játékos is van, aki az új szezon felkészülési időszakában az első csapatnál szerepeltek, a sztárokkal együtt készültek, s rendre lehetőséget kaptak a barátságos mérkőzéseken. Így volt ez korábban is. Elég csak Busquets, Bojan, Pedro és Jeffrén nevére gondolni. Manapság Thiago Alcántara, Muniesa, Nolito, vagy épp Jonathan dos Santos nevével találkozunk leggyakrabban, s közülük többen is olyan státuszba kerültek, ami azt jelenti, a Mester már idén is be fogja vetni őket néhány találkozón, ha a sors úgy hozza. Mi pedig nyugodtan hátradőlhetünk, hiszen addig is az Atlétic-ben bizonyíthatnak, s ha elég tehetségesek, akkor hamarosan majd értük is szoríthatunk mérkőzésről-mérkőzésre, Messiék mellett.
