Este 20:45 órakor kerül sor az idény második „El Clásícójára”, amely – minden bizonnyal – döntő befolyással bír majd a bajnoki végelszámolásnál. A madridi Santiago Bernabéu-stadionban csapnak össze a felek, amelyet majd Alejandro Hernández Hernández próbál a sportszerű keretek között tartani. Nem lesz könnyű dolga, azt gondolom. Igaz, azt is gondolom, hogy erre a feladatkörre tökéletesen alkalmatlan ez az ember – mint ahogyan az összes spanyol kollégája. Normális esetben ez a mérkőzés a futball ünnepe szokott leni, a focié, amelyért sok százmillióan rajonganak világszerte. Azonban ez egy teljesen abszurd helyzet, abnormális szezon vége felé járva.
Miért is írom ezt? Miért is kezdem így a mérkőzés előzetesét? Adva van egy Barça, amely nem történelme legjobb szezonját futja, képtelen huzamosabb ideig egyenletes, kiegyensúlyozott formát hozni. Vannak jobb periódusok, közepes fellángolások, aztán jön 2-3 gyengébb mérkőzés, ami megtöri a csapat lendületét. Nem nagyon volt példa a szezonban arra, hogy egymásután 4-5-6 meccsen magas hőfokon égve, kiemelkedő játékot produkáltak volna Messiék. Hiányzik az állandósság, a kiegyensúlyozottság a Csapatból. Mégis, mindezen negatív hatások ellenére bőven partiban vagyunk az ősi riválissal szemben: a 33. forduló előtt is jelentős esélyünk van a bajnoki cím megvédésére. Mindezt úgy értük el, hogy a Csapat játékát az állandósság hiánya jellemezte, másrészt pedig a pályán „széllel szemben” kellett sokszor teljesíteni. Nem mindig sikerült.
Ha nem játszottunk jól is, sok esetben a játékvezetők rossz ítéletei miatt kerültünk hátrányba, vesztettünk kulcsfontosságú pontokat. Itt van mindjárt ez a „rigó”, aki a ma esti meccset vezeti. Ki ne emlékezne a Real Betis – FC Barcelona (1-1) bajnokira, ahol a labda „”csak”” 72 centiméterrel haladt át a gólvonalon, Hernández a négyzeten ezt nem látta gólnak. Mindenki más, még a Hold túloldalán lakók is, meg a Mariana-árok mélyén úszkáló, látássérült halképződmények is – csak a meccs bírája nem. Nem ez volt az egyetlen ilyen hiba a játékvezetők részéről ebben az idényben, amit a Blaugrana kárára vétettek. Igen, hibázni lehet, ők is emberből vannak. De amikor a hibák tendenciózusakká válnak, az már nem hiba – az alkalmatlanság, az felkészületlenség, ne adja Isten nyíltszíni csalás.
Aztán itt van a legújabb eset, amit Neymar da Silva Santosszal művel a spanyol játékvezetés, szövetség, fellebbviteli bíróság és mindenféle fórum. Adva volt egy súlyos szabálytalanság a Málaga ellen, amiért megkapta a második sárgáját, így a kiállítás sorsára került. Sima ügy, jogos az ítélet. Aztán lefele menet, a játékoskijáró előtt fél méterrel megtapsolta a játékvezető „tényszerű, korrekt” működését. Zárójelben jegyzem meg, ez a bíró hagyta el a Villarreal-stadiont madridos táskával – így lett nálam ennek az embernek a hivatalos neve: „tatyós ember”. Ezért kapott összesen három meccset a brazil támadó: egyet a szabálytalanságért, kettőt a „tapsorkánért”. Megjegyezném, csak és kizárólag a tényszerűség kedvéért, na és a pártatlanság alátámasztása gyanánt, hogy ebben a szezonban 11 ilyen eset fordult elő a Ligában: hat esetben az illető játékos egy meccses „pihenőt” kapott – többek között a Real játékosa, a sportszerűségéről „messze földön híres” Ramos -, míg öt esetben a „tapsvihar” következmény nélkül maradt, nem kapott semmilyen büntetést az illető labdarúgó. Ugye, mindenki érzi a”következetességet” a spanyol szövetség eljárásában. Ja, mégse – na, mindegy. Megszoktuk ezt már az elmúlt 70 évben, csak azt gondolta volna az ember, hogy a diktátor halálával a francóista beidegződések is a sírba szálltak a tömeggyilkossal együtt. tévedtem. Tévedtünk.
Mondhatja a Kedves Olvasó/Szurkoló, hogy ez egy futballmeccs lesz; ne foglalkozzunk már ennyit a külső körülményekkel; a Csapatnak kellene jobban játszania; ha jobbak lennénk, nincs az a játékvezetés, ami megállítana minket. Első blikkre még igazat is adnék azoknak, akik ezt hangsúlyozzák. Azonban, ha jobban belegondolok, felül kell bíráljam az első benyomásomat. A külső körülményeknek – közel – egyenlőnek kellene lennie, a hibáknak ki kellene egyenlítődniük, az „ellenszél” ellen nagyon nehéz „hugyálni” (bocsánat az enyhén vulgáris kifejezésért), a Barça mégis megpróbálta ez a szezon egészében. Igen, elismerem én is, hogy ennél jobban is játszhatnánk, ennél összeszedettebbek is lehetnénk, ennél „élesebbek” is lehetnénk – ez mind tény, nem lehet vele vitatkozni. Mégis: úgy vagyunk partiban az ősi riválissal, hogy messze nem egyenlőek a feltételek, a pálya nemhogy lejt, de egyenesen képtelenség felfelé kaptatni a „lejtőn”. Szóval, ha mindent összeadunk, figyelembe veszünk, én azt mondom, hogy nem vagyok elégedetlen a szezonnal.
Na, és akkor pár gondolatot szólnék a meccsről is, amelyen ugyan megjelenik Josep María Bartomeu is, de egyéb eseményen – közös ebéden, sajtóval való találkozón, a „klasszikusokon” szokásos hivatalos megjelenésen – nem. Azoktól távol tartja magát, a Klubot Carles Vilarrúbi, intézményi kapcsolatokért felelős alelnök képviseli. A hivatalos indok, hogy Barcelonában, és egész Katalóniában holnap tartják a Sant Jordi-ünnepet, ami Katalónia védőszentjének ünnepén szokott lenni (április 23. Szent György napja). Bartomeu a hivatalos barcelonai eseményeken vesz részt, karöltve Carles Puigdemonttal, a Katalán Generalitat elnökével: nyíltan vállalva ezzel a katalán függetlenség politikája melletti kiállást. A Barça elnöke amúgyis kiváló kapcsolatokat ápol Puigdemonttal, akik pedig a teljes katalán függetlenséget, az elszakadást tűzték a zászlajukra. Holnap ennek elég szuggesztív megjelenítése lesz Katalóniában, s Bartomeu ezt fontosabbnak tartja, minthogy a Real elnökével bájologjon. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, én egy levegőt se szívnék azzal az emberrel.
A bajnokságban ez lesz a 174. „klasszikus”, az erőviszonyok meglehetősen kiegyenlítettek: 68 Barça-siker mellett 72 Real-győzelem született, ill. 33 pontosztozkodás; az összesített gólarány 274-281 a „blancók” javára. A spanyol fővárosban a hazai csapat van fölényben, hiszen csupán 19 barcelonai siker és 15 döntetlen született, a többit a „fehérek” nyerték; a gólarány 103-179 a madridiak javára. Luis Enrique edzősége alatt kétszer nyert mindkét csapat, és egy döntetlen született eddig. A Barça-szurkolók számára a tavalyi madridi derbi a legemlékezetesebb, amikor 4-0-ra lemostuk őket a Bernabéu gyepéről. Hasonló végkifejlettel este is elégedettek lennénk. Másik érdekesség a „klasszikussal” kapcsolatban, hogy ‘Lucho’ trénerkedése alatt Leo Messi nem talált be a Real kapujába. Reméljük, holnap este ez a sorozat is megszakad, és Enrique utolsó „klasszikusán” megzörgeti Navas hálóját.
Hogy a Real Madrid edzője kire számíthat, milyen felállásban lép pályára a hazai gárda, az engem nem érdekel. Szóval, térjünk is rá az FC Barcelona esetleges kezdőjére. Attól függ minden, hogy a hagyományos 4-3-3-ban gondolkodik Luis Enrique, vagy a 3-4-3-as elrendezésben. Sérülés miatt nem léphet gyepre Aleix Vidal, Rafinha és Mathieu, Arda Turan viszont megkapta az engedélyt a fellépésre. Más a helyzet Neymarral, akivel a bírósági útvesztő járatja a bolondját. 2017 tavaszán hatalmas gondot okoz egy bírósági döntés meghozatalára a CAS (Spanyolországban TAD) keretein belül. Majd csak hétfőn tárgyalják meg az FC Barcelona fellebbezését a brazil eltiltása okán, mert az iksz számú bíróból kettő nem tudott megjelenni Madridban az ülésen. Gondolom, Spanyolországban nincs egyetlen fax-gép sem, az e-mail fogalmát sem ismerik, az internet-szolgáltatás is súlyos hiányosságokkal küszködik. Ezért nem tudtak egy videókonferenciát tartani az ügyben, nem tudták elküldeni az anyagot semmilyen formában annak a két jogásznak. Mondanám, hogy vicces, de inkább tragikus. Valójában azt gondolom, hogy ez sem „véletlen”: a hatóságok, a bürokrácia újabb packázása a Katalán Óriással. Legyenek magukra büszkék.
A kapuban – minden bizonnyal – Marc-André ter Stegen foglal majd helyet, s próbálja megakadályozni a hazaiakat a gólszerzésben. A védelemben Gerard Piqué és Samuel Umtiti helye biztos; amennyiben három védős rendszerben gondolkodik a mester, úgy Mascherano lehet a harmadik védő. Ha viszont négy hátsó emberben, akkor Jordi Alba is kezdő lehet. A középpálya közepén Sergi Busquets lép pályára, mellette Andrés Iniesta és Ivan Rakitic lehet a két középpályás még. A támadósorban Lionel Messi és Luis Suárez mellett Paco Alcácer léphet még pályára – vagy Luis Enrique megkockáztatja Neymar játszatását. Meglátjuk.