Hétközi fordulót rendeznek a Primera Divisiónban. A Barça ma este 21 órakor a Villarreal CF együttesét fogadja a Camp Nou-ban. A meccset Ricardo de Burgos Bengoetxea vezeti. Normális esetben fehér zsepik erdeje előtt kellene pályára lépniük Valverde fiainak, de erre már nincs esély, azok az idők elmúltak, ilyenre ne is várjunk.
A szurkoló már csak olyan, hogy mindig remél. Jön az újabb meccs, és leül a TV-képernyők elé, és bizakodik. Na majd most, most megmutatjuk. Mostantól tuti minden másképpen lesz. Áhh, abba a folyóba úgyse tudnak a srácok még egyszer belelépni. Aztán Róma után beleléptünk Liverpoolban is, majd Pamplonában, előtte Bilbaóban, majd szombaton este Granadában is. Túl sokszor kellett lehajtott fővel, mérgesen, szentségelve felállni a fotelünkből. Unom…na, nem a banánt…hanem az egész bandát.
Induljon hát az előzetes egy ószövetségi jelenettel, amely az ókori Babilónia uralkodójával, Baltazárral esett meg. Ünnepi vacsorán mulatoztak a fejesek, az előkelők. A házigazda a király volt, s egyszer csak egy kéz jelent meg a falon, s írni kezdett a palotaterem hideg kövére. A történetet a Biblia Károli-féle fordításában adom közre:
Mené, Mené, Tekél, Ufarszin.
Mené, Mené, azaz számba vette Isten a Te országlásodat és véget vet annak.
Tekél, azaz megmérettettél a mérlegen és híjával találtattál.
Ufarszin, azaz elosztatott a Te országod és adatott az médeknek és az perzsáknak.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
/Dániel könyve 5,25-28/
Na már most. Baltazár nevét helyettesítsük be Ernesto Valverdével…és nem, nem kell meghalnia, mint Baltazárnak, akit még azon az éjszakán felkoncoltak, amikor Dániel az írást megfejtette. Elég lenne, ha felállna, és elköszönne Messitől és társaitól, meg tőlünk, SZURKOLÓKTÓL is. Na meg, köszönetet mondana, hogy ilyen türelmesek voltunk vele, a munkásságával, a tevékenységével. Viszont ez, hiú ábránd, jómagam pedig sokkal inkább vagyok realista, semmint álmodozó, így nem ringatom magam hamis remények delíriumába. Inkább leülök a TV elé, kezembe veszem a sörömet, nyakamba akasztom a Barça-sálam egyikét, és szorítok a kedvenceimnek…és reménykedek, hogy ez a rémálom mihamarabb elmúlik, és újra kisüt a Nap a Camp Nou egén.
Addig is, hadd vessem ide a szokásos statisztikai adatokat, ha egyáltalán érdekel még valakit ezek után, és nem unják ezt az egész történetet. A két együttes – eddig – 38 alkalommal találkozott egymással a spanyol első osztályban: 21 Barcelona-siker mellett 9 döntetlen és nyolc Vila-real-győzelem született; a gólarány 79-50 a katalánok javára. A Camp Nou-ban 12 hazai győzelem született, 4 döntetlen és 3 vendégsiker mellett; a gólarány 47-21 az FC Barcelona javára. A tavalyi idényben 2-0-ra nyert a Barça – Piqué és Alená találataival. Barcelonában a 2007/08-as idényben született utoljára Villarreal-győzelem: azóta 6 győzelem és 2 döntetlen eredményt mutatott az eredményjelző. Hogy ma este, mi történik, nem tudhatjuk. abban sem vagyok biztos, hogy a győzelem lenne a “szerencsés” végkifejlet…
Valverde gondjai annyiban csökkentek, hogy Dembélé felépült, ott van a meccskeretben, mint ahogyan Carles Alená is. Kikerült viszont Ivan Rakitic, akit ebben a szezonban feltűnően mellőz a szakvezető. Carles Pérez se szerepel a listán, viszont Ansu Fati továbbra is ott van. Ennek fényében a kezdő a következőképpen alakulhat: ter Stegen – Semedo, Piqué, Lenglet, Junior Firpo – Arthur, Busquets, de Jong – Griezmann, Luis Suárez, Messi. Én azonban jobban örülnék, ha Griezmann bemenne középcsatárnak, a balszélen meg Ansu Fati bolondítaná meg a Villarreal védőit, Luis Suárez meg jöhet csereként a második félidőben.
