Az FC Barcelona történelme bővelkedik nagyszerű játékosokban. Közülük sokukat legendaként emlegetnek, s vannak olyan egykori játékosok is, akiket ugyan nem sorolnak a legnagyobbak közé, mégis rendkívüli tisztelet övezi őket, és mindig emlékezni fognak rájuk. Az „Év-tizedesek” címet viselő sorozatunkban róluk szólunk, kezdve a húszas évekkel, és folytatva a sort napjainkig! Jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz!
A sorozat első epizódjában terítékre kerülnek az 1920-as évek. A „hőskorban” számtalan zseniális labdarúgó fordult meg a Les Corts öltözőjében, akik góljaikkal, töretlen klubszeretetükkel írták be nevüket a Blaugrana történelem könyvébe. Nézzük, Samitier, Alcántara és Plattkó „árnyékában” mely játékosok voltak a Barça tartóoszlopai.
Emilio Sagi ‘Sagi-Barbá’ Liñán
Az 1920-as évek kiváló barcelonai játékosa 1900. március 15-én született az argentin főváros, Buenos Aires Bolivar negyedében. Csatárként 455 mérkőzésen 134 gólt lőtt a Barcelona színeiben (1915-1932). Többszörös katalán, és egyszeres spanyol válogatott. Egyetlen válogatott mérkőzését 1926. december 19-én Vigóban, Magyarország 4-2 arányú legyőzése alkalmával játszotta. A katalán nemzeti tizeneggyel háromszor nyert „Asztúria hercege Kupát” („Copa Princep d’Astúries”), ami egy régiók közötti torna volt (1922, 1924, 1926).
A három jó barát: Sagi-Barbá – Samitier – Salvador Dalí
Eredeti neve: Emilio Sagi Liñán. Az utókor emlékezetében viszont becenevén maradt meg, melyet édesapja, a ’20-as évek ünnepelt katalán operaénekese, Emilio Sagi-Barbá (1876-1949) után ragasztottak rá. Pályafutása alatt egy országos bajnoki címet (1929), tíz katalán bajnoki címet, négy Spanyol Kupa győzelmet (1922, 1925, 1926, 1928) ünnepelhetett. Ezzel az egyik legsikeresebb barcelonai játékossá, a ’20-as évek ünnepelt sztárjává vált, aki a legendák szerint soha nem hibázott büntetőt.
Emilio, szüleivel együtt három éves korában települt át Barcelonába, ahol a Colegio Condal és a Colegio Bonanova diákja lett, ahol gyermekkori barátja volt Josep Samitier és Salvador Dali is. Cadaques-ben, ebben a csodálatos tengerparti falucskában sokat nyaralt gyermekként, ahol naphosszat együtt töltött a világhírű festőművésszel. Nyaranta elválaszthatatlanok voltak egymástól, életre szóló barátság fűződött köztük. Édesapja, Emilio Sagi-Barbá kiváló bariton énekes volt, aki nagyon sokat turnézott – nem csupán Spanyolországban, hanem Dél-Amerikában. Egy argentínai turné alkalmával született Emilio, s ezért élt Buenos Aires-ben három esztendős koráig. Édesanyja Concepción Liñán Pelegri, kiváló táncos. Öccse, Luis Sagi Vela (aki apja második házasságából született) ugyancsak világhírű baritonista volt – követve édesapja nyomdokait. Emilio Sagi felesége Federica Vallmitjana volt, aki 1982-ben hunyt el. Fia, Victor Sagi Vallmitjana (1921-2014) egy kiváló reklámügynökségnek a tulajdonosa volt, aki 1978-ban jelöltette magát az FC Barcelona elnöki tisztségére, azonban még a választás előtt visszalépett attól.
Fiatalon csatlakozott a Barcelona keretéhez, és korán megmutatkozott tehetsége a kapu előtti helyzetek értékesítésében. A Barça előtt egy évet az FC Catalunya együttesében játszott. Pályafutása szinte minden évében nyert valamilyen trófeát csapatával. Csupán az 1922/23-as szezont zárta kupa nélkül, amikor ’csak’ második helyen végeztek a katalán pontvadászatban. A 10 katalán bajnoki címet úgy is sikerült megszereznie, ill. részt vállalnia benne, hogy 1919-es házasságkötése után három évig felhagyott a labdarúgással. Azonban, élete nem volt teljes a labda és a pálya közelsége nélkül, így visszatért szeretett csapatához. Részt vett mindegyik Spanyol Kupa – döntőn, gólt szereznie viszont ezeken a mérkőzéseken nem sikerült. Alcántara és Samitier társaként tevékeny részese volt a sikereknek 1932-es visszavonulásáig.
1951. május 25-én Barcelonában hunyt el.
Ángel Arocha Guillén
Az 1907. június 24-én, a Kanári-szigeteken fekvő Chimiche városkában született csatár méltó utóda volt az 1927-ben visszavonult Alcántarának. 207 mérkőzésen szerzett 214 góljával Arocha a hatodik az FC Barcelona örök-góllövőlistáján.
A havi 750 pezetáért leszerződő csatár 1927. májusban mutatkozott be a Barçában, szorgalmasan lőtte a gólokat, és 1928 áprilisában az argentin válogatottnak lőtt négy góljával (4-1) örökre beírta a nevét a klub történelmébe. Ezt követően 13 mesterhármassal és két mesternégyessel öregbítette hírnevét, sőt: három alkalommal ötször talált be a kapuba – ebből kettő Spanyol Kupa – találkozó volt (Sociedad, Deportivo). A Primera División első idényében többek között egy mesterhármassal segítette a későbbi aranyérmes FC Barcelonát, míg az 1930/31-es szezon negyedik helyezett Barcelonájának 16 találattal ő volt a házi gólkirálya.
A Barcelonában 60/49 volt az országos bajnoki mérlege. A Barcelonában eltöltött hat idény alatt egy bajnoki (1929), egy Spanyol Kupa – győzelmet (1928) és négy katalán bajnoki (1928, 1930, 1931, 1932) aranyat könyvelhetett el. A Barcelona előtt a CD Tenerife (1924-27), utána pedig az Atlético Madrid (1933-36) csapatait erősítette. 1938. szeptember 2-án Balaguerben, a polgárháború során hősi halált halt.
Vicenç Piera Pañella
Katalán középpályás, aki 1903. június 11-én született Barcelonában, és 1960. június 14-én halt meg szintén a katalán fővárosban. Pályafutását a Sans csapatában kezdte, majd az FC Barcelonában folytatta, ill. fejezte be (1920-32). A spanyol válogatottban 15 alkalommal lépett pályára, és két gólt szerzett; Portugália ellen debütált, és Írország ellen búcsúzott el a címeres meztől (1922-31).
Piera és Sagi-Barbá
A Barçához egy Sans ellen vívott barátságos meccset követően került: ezen a találkozón figyelt fel rá Jack Greenwell, az FC Barcelona edzője. Kiváló képessége hamar kiütközött, viszont fizikai ereje hagyott némi kívánni valót maga után. Az anekdota szerint a meccset követően Greenwell odament hozzá, s közölte vele, hogy szívesen leigazolná a Barçához, ha egy kis izmot pakolna magára. Erre Piera annyit válaszolt: „Csak adj egy labdát nekem, s a többit bízd rám”. Nem tudjuk, hogy így volt-e, de tény: ezt követően került a gránátvörös-kékekhez. A karizmatikus játékos pedig az elkövetkezendő bő évtized egyik kimagasló, meghatározó játékosa lett.
A Blaugranában 449 mérkőzést játszott, ezeken 123 találatot ért el a „La Bruja”, azaz „A Boszorkány” becenévre hallgató középpályás. A 449 szerepléssel előkelő helyen áll az FC Barcelona szereplési ranglistáján; ebből 395 volt hivatalos, tétmérkőzés. Piera a Barcelona aranykorának egyik olyan játékosa, aki még az országos bajnokság beindulásakor is aktív volt, annak négy idényében pályára lépett – igaz, az utolsóban már csak egy mérkőzésen. Sohasem számított a Barcelona első számú gólvágójának, ennek fényében különösen említésre méltó hat mesterhármasa. A Primera Divisiónban 53/4 mérleggel rendelkező középpályás tagja volt az 1928/29-es bajnokcsapatnak. Emellett a klubbal négyszeres Spanyol Kupa – győztes (1922, 1925, 1926, 1928), és tízszeres katalán bajnok (1920-21, 1921–22, 1923–24, 1924–25, 1925–26, 1926–27, 1927–28, 1929–30, 1930–31, 1931–32).
Ramón Torralba Larraz
Az 1895-ben Ardisában, Zaragoza mellett született, de már hat hónapos korában, a szüleivel együtt Barcelonába költözött. Hátvédként és fedezetként számításba vett játékos az Internacional (1909-12) csapatában kezdte a pályafutását. Később az FC Barcelona szolgálatában 16 idényt húzott le (1912-28), mely mindenképp elismerésre méltó, a példaértékű lojalitásról nem beszélve.
Az első csapatban az 1913-14-es szezonban debütált, és ezt követően 476 mérkőzésen szerepelt. Sanchóval és Samitierrel az aranykor Barcelonájának gerincét alkották. A csapat színeiben öt Spanyol Kupát (1920, 1922, 1925, 1926, 1928) és 10 katalán bajnoki címet nyert. Az 1922-es kupadöntőben a kapuba is sikerült betalálnia a megbízható védőnek. 1928. július elsején búcsúzott a Les Corts közönségétől, 41 évesen. Ebben az évben vonult vissza Sancho is, ami azt jelentette, hogy a védelem két oszlopa egyszerre mondott búcsút a csapatnak., tehát a védelmet újra kellett szervezni. Összesen 475 meccset játszott a Katalán Óriás színeiben, s 16 gólt ért el. A 475 pályára lépéssel egészen az 1950-es évek közepéig csúcstartó volt, amikor is Joan Segarra utolérte, és megelőzte.
A labdarúgó-pályafutása befejezése után a polgárháború előestéjén Mexikóba távozott, s majd csak az 1960-as évektől járt haza Barcelonába. A halál is Mexikóban érte utol 1986-ban.
Agustín Sancho Agustina
A hátvédként és fedezetként jelentős karriert befutó spanyol játékos 1896. szeptember 3-án Benlloch-ban született, és 1960. augusztus 25-én hunyt el Castellónban. Pályafutása során játszott a Gladiator de Sans (1911-14), a TBH Sans (1914-15), a CD Sans (1915-16), s végül több, mint egy évtizeden keresztül az FC Barcelona (1916-28) csapatában.
A válogatottban az 1920-as olimpián debütáló Sancho tizenkét évig volt megbízható pontja a Barcelona hátsó alakzatának. Kiválóan helyezkedett és remekül fejelt, sőt, ha nagyon kellett, gólt is szerzett. A Spanyol Kupa 1925-ös döntőjében csapata az ő találatával szerzett vezetést a Bilbao ellen (2-0).
Az FC Barcelona csapatával ötször nyert Spanyol Kupát, és kilencszer katalán bajnoki címet. A Primera División beindulása előtti nyáron, Torralbával egy időben vonult vissza az aktív pályafutástól. A spanyol válogatottban 3 alkalommal lépett pályára, 1920-ban olimpiai ezüstérmet szerzett.
Ricardo Zamora Martínez
Az 1920/30-as évek legendás kapusa, aki 1901. január 21-én (más almanachok szerint február 14-én) született Barcelonában, és 1978. szeptember 8-án itt is hunyt el; a katalán fővárosban, a Montjuic-temetőben helyezték örök nyugalomra. Beceneve ‘El Divino’ – ‘Az Isteni’ volt, mivel olyan képességekkel rendelkezett kortársai szerint, amelyek okán már-már földönkívülinek hatott. Pályafutását – a ma már nem működő – SC Universitari csapatában kezdte, innen került az Espanyolhoz (1916-1919, 1922-1930), majd lett az FC Barcelona (1919-1922) és a Real Madrid (1930-1936) portása. A polgárháború elején elhagyta Spanyolországot, s egy évet a Nice csapatában (1937-1938) védett. A spanyol nemzeti csapatban 1920-36 között 46 alkalommal szerepelt, miközben a katalán válogatottnak is – legalább 14 alkalommal – tagja volt. Érdekesség, hogy édesapja híres orvos volt Barcelonában, és fiát is erre a pályára szánta; az ifjú Ricardo azonban inkább a labdarúgást tekintette életcéljának.
Hamar a kapuba került, s megmutatkozott érzéke a távoli vagy éppen közeli lövések hatékony hárításában. Már ekkor magára öltötte kultikus öltözékét: a meccsek nagy részében fehér, magas nyakú garbót viselve lépett pályára, a fején rózsaszínű sapkával. Emellett híres volt arról, hogy pályafutása végéig kesztyű nélkül védett. Atlétikus testalkata és ruganyossága okán híres volt gyors reflexeiről, a távoli lövéseket nagy százalékos pontossággal hárította, ill. nagyon vakmerő módon vetődött ki kapujából. A ‘World Soccer’ magazin a XX. század egyik legnagyobb kapusává választotta; 1999-ben az IFFHS statisztikai szaklap szerint a múlt század legjobb spanyol kapusa volt. 1958-ban a ‘MARCA’ által létrehozott díjat róla nevezték el, amivel az idény legjobb kapusának teljesítményét ismerik el.
A 186cm magasra növő kapus a válogatottal 1920-ban olimpiai ezüstérmet nyert Antwerpenben. Mítikus meccse volt az 1929-es Anglia-Spanyolország összecsapás (3-4), amelyet törött szegycsonttal játszott végig, s volt a spanyolok egyik legjobbja. Utolsó látványos mérkőzése az 1936-os Spanyol Kupa-döntő volt, amelyen kivédte a Katalán Óriás szemét, és kupagyőzelemhez segítette a Real Madridot.
Az Espanyollal egy spanyol kupát (1929) és két katalán bajnoki címet (1917, 1929) nyert. Az FC Barcelonában három idényen át szerepelve két Spanyol Kupát (1920, 1922) és három katalán bajnoki címet nyert, míg a Reallal két La Ligát (1932, 1933) és két Spanyol Kupát (1934, 1936). Edzőként több spanyol klubnál is megfordult, de a legnagyobb sikereit az Atlético Madrid padján /1939-46/ érte el, akikkel kétszer bajnoki címet nyert (1939/40, 1940/1941). A Celta együttesét trenírozva pedig bejutott az 1947/48-as Spanyol Kupa-döntőbe, de ott vereséget szenvedett a Sevillától. Emellett ült még az Espanyol, a Málaga, a Celta és a spanyol válogatott (1951-52) kispadján is. Nyugdíjba vonulása után visszatért Barcelonába, és ott is hunyt el a spanyol ill. a katalán labdarúgás kiemelkedő alakja.
