Az 1930-as évtized egy meglehetősen zaklatott időszaka nemcsak az FC Barcelonának, hanem a spanyol közéletnek, s a labdarúgásnak. Az évtizedet a belső forrongás, a belső ellentétek feszítik, ami 1936-ban polgárháború kitöréséhez vezet el. A Blaugrana azonban már ezt megelőzően is „belső válságát” élte. Az 1928/29-ben megszerzett országos bajnoki cím után a csapat szétesett, meghatározó eredményt elérni nem tudott. 1932-ben még eljutott a spanyol kupa fináléjába, ott azonban a Bilbaótól vereséget szenvedett; ugyanezt az eredményt érték el 1936-ban, amikor a Real Madridtól szenvedtek a döntőben vereséget a katalánok. Ezt követően viszont nem tudott meghatározó résztvevője lenni a spanyol labdarúgásnak, volt esztendő, amikor egy hajszálon múlott az első osztályú tagsága (1933/34). A meglehetősen visszás körülmények közepette nehéz volt kiemelkedő teljesítményt nyújtani, néhány játékosnak mégis sikerült meghatározónak lennie. Az ő rövid pályafutásukkal ismertetem meg az Olvasókat.
Joan Ramón i Pera
Az 1930-as évek első felének egyik meghatározó alakja a katalán származású csatár, aki számolatlanul ontotta a gólokat a gránátvörös-kék mezben. Pera hét idényen keresztül viselte a Klub mezét, s írta be magát a hőskor időszakának történetébe.
1909. február 22-én született a közigazgatásilag a katalán fővároshoz tartozó Vilassar de Marban, ahol a labdarúgás alapjaival is megismerkedett. Kapu előtti különös érzéke hamar megmutatkozott, így nem keltett meglepetést, hogy ifjúsági korától kezdve csatárként számítottak rá edzői. Átlagos termete jól segítette cselezőkészségének fejlődését: alacsony súlypontja okán könnyen fordult le védőiről, s került gólhelyzetbe.
Fiatalon került az FC Barcelona kötelékébe: 19 esztendősen kapta meg első profi szerződését a katalán klubtól, 1928-ban. A kiváló csatárt nemcsak a katalán bajnokság, ill. a spanyol kupa küzdelmeibe nevezték, hanem a frissen induló első országos bajnokság mérkőzéseire is. A Primera Divisiónban rögtön az első fordulóban sikerült a bemutatkozása: 1929. február 12-én a Racing Santander otthonában esett át a „tűzkeresztségen”, csakúgy, mint a csapat, ill. nagyon sok pályatársa. Ebben az idényben ugyan még kevés lehetőséget kapott – mindössze öt bajnokin lépett pályára -, mégis spanyol bajnoknak mondhatja magát. A minimális játéklehetőséget még fiatal korának, és viszonylagos tapasztalatlanságának lehet elkönyvelni, ill. annak, hogy Manuel Parera I mellett nem igazán tudta magát a kezdőcsapatba verekedni. A következő szezonoktól kezdődően azonban a csapat alapembere lett, és elsőszámú csatárává nőtte ki magát. Legeredményesebb bajnoki idénye az 1932/33-as volt, amikor 15 mérkőzésen 12 alkalommal volt eredményes. A Ligában összesen 60 mérkőzésen lépett pályára, és összesen 30 gólt ért el. 1932. június 16-án pályán volt a Bilbaóval szemben elvesztett Spanyol Kupa – döntőn is, amikor 1-0 arányban maradtak alul a baszkokkal szemben.
Utolsó két idényében már kevés lehetőséget kapott, de ekkor sem vallott szégyent: utolsó idényében nyolc bajnokin öt, utolsó előttiben pedig öt meccsén három góllal járult hozzá a Blaugrana eredményeihez. A spanyol válogatott kötelékébe nem kapott meghívót egyetlen alkalommal sem. Négyszeres katalán bajnok (1930, 1931, 1932, 1935).
A hőskor egyik meghatározó játékosaként vonult vissza a játéktól 1935-ben. Az almanach-ok szerint más csapatban nem játszott, mindvégig hű maradt a katalán főváros nagyobbik csapatához. 1968. április 7-én Barcelonában hunyta le örökre a szemét.
Manuel Parera Penella I
Az FC Barcelona egyik kiemelkedő labdarúgója Parera I, aki legjobban az ellenfél kapuja előtt érezte magát. Tehetségével, eredményességével a ’30-as évek legkiemelkedőbb Barça – játékosaként vált ismertté, és vezéregyéniséggé. A kiváló csatár öt idényen keresztül szolgálta a katalán klubot és szurkolóit, messze legkiemelkedőbb szezonja az első volt, amikor 18 bajnokin tizenegy gólt szerzett. Ezzel a csapat házi gólkirálya lett, egyben pedig az országos bajnoki cím egyik fontos láncszeme. Az 1928/29-es szezonban az elején, ill. az idény végén tudott kiemelkedőt nyújtani: az utolsó két fordulóban előbb hazai pályán a Real Unión elleni meccsen (4-1) tudott duplázni, majd a 18. fordulóban az ő duplájával nyertek a katalánok az Arenas de Guetxo otthonában – szerezve meg ezzel az első ízben kiírt országos bajnoki elsőséget.
Az 1907. október 7-én Barcelonában született játékos egy másik tettével is beírta magát a Barça történelemkönyvébe: 1929. február 12-én a Liga első fordulójában, a Racing elleni idegenbeli mérkőzésen ő szerezte meg a vezetést a Blaugrana számára. Ez egyben azt is jelentette, hogy Parera nevéhez fűződik az első katalán találat a Ligában. A történelmi találaton kívül még tizennégy alkalommal volt eredményes a 62 bajnoki fellépésén. Az adatokból jól látszik, hogy első szezonban nyújtott kiemelkedő teljesítményét már nem tudta a továbbiakban megismételni. Utolsó bajnoki találatát 1933. január 29-én a Donostia FC ellen hazai pályán lejátszott mérkőzésen (3-2) érte el, majd az idény végén befejezte aktív pályafutását. Megbízható teljesítménye ellenére a spanyol válogatott színeiben nem lépett pályára. A Barçával háromszoros katalán bajnok (1930, 1931, 1932). Pályája után Barcelonában maradt, s élte le élete hátralévő részét. 1975. április 12-én Barcelonában hunyt el.
Egy idény erejéig ifjabbik testvére, Ramón Parera Penella II is tagja volt az FC Barcelona együttesének. Az 1912. március 11-én Barcelonában született testvér az 1928/29-es idényben játszott együtt bátyjával, így ő is a bajnokcsapat tagjának mondhatja magát. Parera II csupán egyetlen bajnokin lépett pályára: 1929. március 10-én az Atlético Madrid otthonában 4-1 arányban elvesztett meccsen. 1968. november 8-án halt meg a katalán fővárosban.
Severiano Goiburu Lopetegui
Az 1930-as évek első felében öt idényt töltött el a gránátvörös-kékek szolgálatában a pamplonai születésű középpályás. Goiburu 1906. november 6-án született a szomszédos Navarra tartomány székhelyén. Hosszú és eredményes pályafutása során
három csapatban is megfordult, s mindenütt meghatározó egyéniséggé nőtte ki magát: Osasuna (1925-29), FC Barcelona (1929-34), Valencia CF (1934-36, 1939-41). Emellett a spanyol válogatottnak is meghatározó tagja lehetett 12 alkalommal, amely meccseken összesen öt gólt ért el. Bemutatkozására 1926. december 19-én Vigóban került sor, amikor is a Selección Espanyola a magyar nemzeti tizeneggyel csapott össze. A 4-2-re megnyert találkozón Severiano Goiburu kulcsszerepet vállalt: előbb a 17. percben bevette Weinhardt kapuját, majd az 55. minutumban alulmaradt a magyar válogatott kapusával folytatott „párviadalban”. A magyar kapus ugyanis hárította Goiburu büntetőjét.
A Blaugrana színeiben három idényt játszott a Primera Divisiónban a kiváló irányító középpályás. Azonban nemcsak az irányításból, hanem a góllövésből is aktívan kivette a részét, erről árulkodik barcelonai statisztikája is: 64 bajnokin összesen huszonnégy gólt ért el; sorrendben: 11/8, 8/3, 15/3,14/4, 16/6. A bajnoki címet követő idényben érkezett a csapathoz, melyben a debütálására 1929. december 1-jén a Real Sociedad elleni hazai mérkőzésen került sor. Az „antré” pedig tökéletesre sikeredett: a Les Corts közönsége előtt duplával bizonyította, hogy méltó a katalán szurkolók bizalmára. A 17. fordulóban a barcelonai házi derbin ugyancsak két találattal járult hozzá a Blaugrana győzelméhez (5-4). Barcelonai karrierjének legemlékezetesebb mérkőzésére 1933. december 17-én került sor: ekkor a Racing Santander látogatott a Barça otthonába, és egy 6-3-as „zakóval” távozott. A fél tucat gólból Goiburu mesterhármassal vette ki a részét. Barcelonai játéka során még egy duplázásra került még sor, a 9. fordulóban a Real Betis elleni hazai 5-1-es győzelem alkalmával. 1931. február 2-án részese volt a Barcelona történelmének legsúlyosabb vereségének, amikor a San Mamés-ben a Bilbao 12-1 arányban legyőzte a katalánokat; ezen a találkozón ő szerezte a Blaugrana becsületgólját. Az idény végén azonban elköszönt a Les Corts közönségétől, és Valenciába tette át székhelyét. Háromszor nyert katalán bajnokságot (1930, 1931, 1932).
Labdarúgó pályafutása után a baszk nemzeti játék, a pelota világában is kipróbálta magát, és itt sem vallott szégyent: 1945-ben spanyol bajnoki címet szerzett a pamplonai együttes tagjaként.
A „Seve” becenévre hallgató egykori kiváló futballista az edzői pályával is megpróbálkozott az 1940-es évek első felében, azonban az Osasuna trénereként nem tudott eredményes lenni, így rövid edzői pályafutásának hamar vége szakadt.
Severiano Goiburu 1982. július 31-én hunyt el Pamplonában.
Josep Sastre Perciba
Katalán nemzetiségű labdarúgó, aki 1927 és 1934 között viselte az FC Barcelona mezét. A hőskor egyik zseniális középpályása, aki pontos, precíz passzairól vált híressé. A csatárok – főképp Ramón Pera, Parera – mögött játszva irányította a csapatot, biztos kapocs volt a védelem és a támadósor között. Öt idényen keresztül Goiburuval alkotott tökéletes középpályás-párost, volt meghatározója nemcsak a Barçának, hanem a spanyol bajnokságnak is. Minden sorozatot beleszámítva – katalán bajnokság, spanyol bajnokság, spanyol kupa, barátságos találkozók – összesen 163 alkalommal viselte szeretett Klubja mezét. A Primera Divisiónban mindössze 31 találkozón lépett pályára, és 16 találatot ért el. Legeredményesebb szezonja a bajnoki címet jelentő évad volt, amikor 14 bajnokin tíz gólt ért el.
Josep Sastre 1906. december 16-án született a katalán fővárosban, s pályafutása során csak a Blaugrana színeiben lépett pályára. Itt járta végig az utánpótlás-korosztály minden lépcsőfokát, majd mutatkozhatott be a felnőtt csapatban is. Sastre az 1928/29-es idényben vált a csapat alapemberévé, és egyik legjobb játékosává. Középpályás létére a szezon második legeredményesebb játékosa lett Parera I mögött, a maga tíz találatával. A Ligában a 2. fordulóban, a Barcelona – Real Madrid (1-2) találkozón mutatkozott be, míg első góljait a 6. körben érte el. Az 1929. március 24-én lejátszott FC Barcelona – CE Europa katalán rangadón (5-2) mesterhármassal járult hozzá a magabiztos hazai győzelemhez. Az idény végén, a 17. fordulóban duplázni tudott a Rwal Unión elleni hazai mérkőzés (4-2) alkalmával, ezzel aktívan hozzájárult a csapat sikeréhez, és végső bajnoki címéhez. A felnőtt csapatnál eltöltött idénye volt a legsikeresebb, és egyben a legeredményesebb. Ezt a mutatót nem tudta megismételni a következő idényekben, s az utolsó két szezonjában már pályára sem lépett, noha a keret tagja maradt. A csapattal négyszer nyert katalán bajnoki címet (1938, 1930, 1931, 1932), míg 1928-ban tagja volt a spanyol Kupát nyert együttesnek is. A kupadöntő harmadik mérkőzésén, amikor 3-1-re verték a Real Sociedad együttesét, ő lőtte a csapat harmadik találatát.
A válogatottban mindössze egyetlen alkalommal lépett pályára, 1930. január 1-jén az ő góljával verték a spanyolok 1-0 arányban a csehszlovák nemzeti tizenegyet a barcelonai Montjuic-stadionban megrendezett mérkőzésen. A 75. percben vette be a csehszlovák válogatott kapuját. Ezt az egy fellépését azonban nem követte újabb lehetőség.
Aktív pályafutását 1934-ben fejezte be, s Barcelonában élt 1962-ben bekövetkezett haláláig.
Martí Ventolrá Puig
A katalán születésű labdarúgó 1906. december 16-án született Barcelonában, és 1977. június 5-én hunyt el a mexikói fővárosban. A kiváló jobbszélső pályafutása során megfordult az RCD Espanyol (1924-29), az FC Sevilla (1929-31) együtteseiben, mielőtt az FC Barcelona kötelékébe szerződött volna. A Blaugrana színeiben 1931 és 1936 között öt idényen keresztül szórakoztatta a Les Corts közönségét, amely időszakban 58 bajnokin lépett pályára és 31 gólt ért el. A Primera Divisiónban az Espanyol színeiben mutatkozott be, ahol 30 meccsen 16 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.
Miután az FC Barcelonához került, az első két idényében nem nevezték a Liga mérkőzéseire, így csupán három idényt játszott a gránátvörös-kékekkel. Első barcelonai idényében 17 
mérkőzésen 14 gólt ért el, ebből hat alkalommal duplázni tudott. Szélsőként ez meglehetősen eredményes játékra vall, a csapatot mégsem sikerült a végső győzelemig vezetnie. Ezekben az idényekben Pepe Samitier és Goiburu mellett a csapat egyik meghatározó alakja volt. Nemcsak góljaival, hanem passzaival is kiemelkedett a mezőnyből, amiért a Les Corts közönsége különösen a szívébe zárta. Duplázni tudott a Real Oviedo (1. forduló; 3-7), az Espanyol (2.; 5-0), a Valencia (6.; 5-2), a Santander (7.; 6-3), az Espanyol elleni idegenbeli mérkőzésen (11.; 2-3), ill. az Arenas de Guetxo (12.; 4-0) elleni találkozó alkalmával. Barcelonai pályafutásának legemlékezetesebb mérkőzésére a következő szezon végén került sor: 1935. április 21-én került sor hazai pályán az „El Clásícóra”, amelyet mesternégyesének köszönhetően 5-0 arányban nyert meg a Barça. Nemcsak a csapat, hanem Ventolrá (más helyeken Vantolrá) számára is felejthetetlen 90 perc volt ez. Hatalmas elégtétel és kielégülés volt ez Ventolrá számára, aki a hétköznapi életben igazi katalán nacionalista és köztársaságpárti nézeteket vallott. Ezen a napon nem csupán az FC Barcelona győzedelmeskedett, hanem az általa képviselt eszme is legyőzte a központi hatalom példaképéül szolgáló „királyi gárdát”. Nem kis elégtétel lehetett ez a katalán érzésű jobbszélső számára. Utolsó barcelonai idényében, 1935/36-ban 21 bajnokin hat gólig jutott, majd a kitört polgárháború miatt barcelonai játékoskarrierje félbe szakadt.
A spanyol válogatottban tizenkét alkalommal lépett pályára, s összesen három gólt ért el. A nemzeti tizenegy tagjaként részt vett az 1934-es világbajnokságon. Az FC Barcelona kötelékében két katalán bajnoki címet szerzett (1935, 1936).
Politikai nézetei, köztársaságpárti gondolkodása miatt helyzete Barcelonában, ill. Spanyolországban tarthatatlanná vált, ezért hazája elhagyására kényszerült, és Mexikóba távozott. A közép-amerikai államban folytatta labdarúgó-pályafutását, és 1940-49 között az Atlante Cancún játékosa lett. 43 éves korában fejezte be aktív pályafutását, és ezután edzői pályára lépett. Többek között edzette a Laguna Santos csapatát. Fia, José Ventolrá tagja lett a mexikói válogatottnak, amelynek színeiben részt vett az 1970-es hazai rendezésű világbajnokságon, ahol a negyeddöntőig jutottak a mexikóiak.
Berkessy Elemér
Meghatározó játékos nem volt, de mivel magyar származásúként volt tagja két idény erejéig az FC Barcelona együttesének, megemlékezünk róla.
Berkessy Elemér (Emilio Berkessy, Emil Berkessy) 1905. június 20-án született Nagyváradon, és 1993. július 7-én hunyt el Barcelonában. Az FC Barcelona magyar származású középpályása. Pályafutását a CA Oradea csapatában kezdte, majd a CS Jiul Petrosani együttesénél folytatta (1923-30). 1928-32 között a Ferencváros labdarúgója volt, akikkel 1932-ben magyar bajnoki címet nyert a ‘Jegenye’ névre hallgató fedezet (a Fradi ebben az idényben 100%-os teljesítménnyel nyerte meg a magyar bajnokságot). 1932-ben Nyugatra távozott. 1928 és 1930 között hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Előbb az RC Paris csapatát erősítette (1932-34), majd a következő két idényt a katalán nagy csapatnál töltötte. Az FC Barcelona színeiben 28 mérkőzésen 3 gólt szerzett. 1936-37-ben a Le Havre AC csapatában szerepelt, majd fejezte be az aktív pályafutását. A magyar válogatottban 7 alkalommal lépett pályára (1928-30).
A labdarúgó pályafutást követően edzőnek állt. Dolgozott a Tatabányánál, Salgótarjánban, Szegeden, majd 1944-ben a Ferencvárosnál vállalt munkát. Külföldön a Vicenzánál, a Rosignano Calcio-nál a Real Zaragoza csapatánál (1951-52), a belga Beerschotnál (1955-57), majd az RCD Espanyolnál (1957-58) volt edző.
