A következő bejegyzés egy YouTube videót dolgoz fel abban a témában, hogy milyen sportszakmai okok és indokok játszhattak szerepet abban, hogy az FC Barcelona Memphis Depay leigazolása mellett döntött. A tartalon a „Tifo IRL” nevű YouTube csatornához köthető és JJ Bull munkáját dicséri.
A videó főleg egy fő kérdés köré épül, mégpedig, hogy az új igazolások tekintetében, és a távozók hiányában mégis, hogy lehet beilleszteni az összes támadót a csapatba, ha egyszerre csak 11 ember léphet pályára?
Az előző szezon margójára
Talán nem túl bátor dolog kijelenteni, hogy a foci világában az FC Barcelona neve és a 4-3-3-as felállás már csaknem egybeforrt egymással. Amikor Koeman átvette az FC Barcelona csapatát, mint vezetőedző, legelőször a 4-4-2-es felállás mellett tette le a voksát, de nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy szélsők hiányában ez a felállás teljes mértékben alkalmatlan a csapat számára. Ennek hatására a holland szakember csakhamar a 4-2-3-1-es hadrend mellett tette le a voksát. Ez a felállás alakult végül át a mára már jól ismert 3-5-2-re (mely sokkal stabilabb védekezést eredményezett a kontrákkal szemben – szerk.).
Első körben tudatosítanunk kell, hogy Lionel Messi már nem jobbszélső, és ez már nem csak a rendszer miatt van így, hanem erre az argentint már a korából adódó fizikai adottságai sem teszik alkalmassá. Régebben rendszeresek voltak tőle a jobbszélről befelé tartó mozgások, akár labdával, akár labda nélkül, de ma már sokkal inkább a két középső támadó egyike a csapatban. Az előző szezonban a legtöbb esetben Griezmann párjaként lépett pályára, aki főleg a hátra tolt ék szerepét látta el, és a pálya közepén hol Messi jobbján, hol balján tűnt fel. Messi szerepe is hasonló volt, sokszor a védők előtt vette fel a labdákat, és diktálta a játék tempóját, de alapvetően végig a gólszerzés volt a fő feladata (ennek bizonyítéka az újabb elhódított Pichichi-trófea is – szerk.).
Tehát Koeman mérlegelve a keret adta lehetőségeket a 3-5-2-es hadrendet találta a legkiegyensúlyozottabbnak a csapat szempontjából. Ebben a felállásban a szélsőhátvéd szerepe csaknem azonos a szélső támadóéval. Koeman megengedhette ezt magának, hiszen a jobb oldalon az iszonyat nagy teherbírású, rendkívül fiatal és kiválóan támadó Destet, míg a másik oldalon az ehhez a szerepkörhöz tökéletesen alkalmazkodó Jordi Albát tudta csatába fogni. Érdekes adalék, hogy ez a 3-5-2-es hadrend szinte megegyezik azzal a felállásban, amelyben anno Ronald Koeman is játszott, még Johan Cruyff irányítása alatt – ebben a formációban a holland Pique pozícióját foglalta el. Hozzá kell tenni, hogy a csapat Cruyff irányítása alatt szintén használta a 4-3-3-as és a 4-4-2-es felállást is, amelyeket Koeman ugyanúgy kipróbált már a csapattal.
Ugyan a formáció meccsről-meccsre változhat, viszont amit biztosan állíthatunk, hogy az FC Barcelona szinte kivétel nélkül az összes mérkőzésén 3 középpályással fog pályára lépni. Az előző szezonban ezt a hármast a mérkőzések túlnyomó többségében a Busquets, de Jong, Pedri trió alkotta. Ahol Busquets játszott a védelem előtt a 6-os pozíciójában, de Jong felvette a labdákat, és felvitte őket a támadóharmadba, míg Pedri szinte Iniesta szerepkörében, a 8-as posztján, főleg a támadások építésére koncentrált, de alkalomadtán képes volt szélesíteni a játékot a baloldal irányába, vagy a csatárok mögötti területeken vonalakat bontani és kulcspasszokat osztogatni a társaknak.
Depay játékstílusa
Depay játékstílusa leginkább Griezmannéhoz hasonlítható, hiszen a holland válogatottban betöltött szerepe is szinte megegyezik a franciáéval. Koeman kiválóan ismeri Depay játékstílusát, mivelhogy az FC Barcelona előtt a holland válogatott szövetségi kapitánya volt. A Koeman féle holland válogatottban Depay főleg támadóként kapott szerepet, ahol rendre a baloldalról indult befelé – hozzátéve, hogy Depay erre a szerepre a jobblábasságánál fogva kiválóan alkalmas volt. Csaknem ugyanebben a szerepkörben tűnt fel előző csapatában is, az Olympique Lyonnais-ban, ahol az egész szezon során kimagasló teljesítményt nyújtott ebben a pozícióban, és 13 gólig, valamint 14 gólpasszig jutott.
Amit biztosan tudunk, hogy Depay számára nem okoz nehézséget helytállni a 3-5-2-es hadrendben, így semmi akadálya, hogy az előttünk álló szezonban Messi párjaként a bal oldalon rendszeres játéklehetőséghez jusson. Ugyanígy elmondható, hogy ha Messi például pihenőt kap, akkor Griezmannal a jobb oldalon szintén egy ütőképes támadó duót alkothat. Mivel Depay ismeri a baloldali támadó, vagy akár a balszélső feladatkörét is, ezért a holland egy kiváló opció lehet Koeman számára, hogy újra kísérletezni tudjon a 4-3-3-as és a 4-2-3-1-es formációkkal.
Tegyük fel, hogy Lenglet a pletykáknak megfelelően az eladás sorsára jut és Araújo épp nem bevethető: az uruguayi belsővédő helyére az új igazolás Eric García ugrik be, a középpályás trió marad – a Busquets/de Jong/Pedri hármas, a csapat szélességét továbbra is a Dest/Alba duó biztosítja – Depay pedig a baloldali támadó szerepében kap játéklehetőséget. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen csapatban mi lehet Messi szerepe. Mint fentebb említettük, Messi semmiképp nem tekinthető már jobbszélső támadónak, mivel már nem rendelkezik azzal az állóképességgel, hogy ellássa azt a védekező munkát amit ez a poszt megkövetel – kiegészítve azzal, hogy egy Messihez hasonló képességű játékostól aligha elvárható, hogy ugyanannyi védőmunkát rakjon a pályára mint a csapat többi tagja (már évek óta nyilvánvaló, hogy ha Messire védekező feladatok vannak kiszabva, sokkal kevesebbe energiája marad a játékszervezésre, és a támadójátékra, ami nem szolgálja a csapat érdekeit – szerk.).
Tehát annak tudatában, hogy Messi nem fog védekezni, kijelenthetjük, hogy az argentin nem fogja segíteni a csapat letámadását sem – hozzátéve, hogy a Pep-féle egészpályás letámadás már évek óta egyébként sem jellemző a csapatra, és mára a csapat már sokkal inkább Koeman elképzeléseit követi védekezési téren is – a játékstílus, amit Koeman képvisel csapatszintű védekezésben közel sem olyan agresszív, mint amit megszokhattunk Pep irányítása alatt.
Ebből következik, hogy Depay nem csak Griezmannhoz hasonlítható, hanem Messihez is, hiszen a holland sem a védőmunkájáról híres. Ezenkívül kiemelkedő hasonlóság Messi és Depay között az is, hogy mindketten rendre a cselezőképességükre hagyatkoznak a pályán, hogy területet nyerjenek, mindketten sokkal inkább klasszikus tízesek – irányítók, mint gólvágók – bár ez a kijelentés Messi esetében nem teljesen állja meg a helyét, mert ő gyakorlatilag az irányító pozíciójában tud a csapat legjobb góllövője lenni szezonról szezonra. A védekezési mutatóknál maradva, Messi és Depay számai csaknem megegyeznek, mindkét játékos esetében nagyon alacsony a letámadások és a megelőző szerelések száma.
Az FC Barcelona kezdője Depay-jal
Tegyük fel, hogy Koeman a 4-3-3-as hadrend mellett dönt, Agüero érkezik a pályára. A ter Stegen – Dest/García/Pique/Alba – de Jong/Busuqtes/Pedri – Messi/Agüero/Depay kezdőtizenegy a mágnestáblán nagyon is jól néz ki. Kérdés: mégis ki fog védekezni? Mint azt fentebb említettük, Messi nem fog minden erejével a védekezésre koncentrálni, ahogy Agüero sem – annak ellenére sem, hogy Pep irányítása alatt a Manchester City játékosaként rendre sokat dolgozott a csapatért, az viszont mindenképp kijelenthető, hogy Agüero közel sem a világ legagresszívabban letámadó kilencese. Végül pedig a bal oldalon Depay kap helyet, aki, mint említettük, szintén nem a védőmunka megszállottja. Kijelenthető tehát, hogy ez a trió egész biztos nem fogja megadni a csapat számára a szükséges mértékű védőmunkát a támadóharmadban, hogy megnehezítse az ellenfél labdakihozatalait.
Ebből következik, hogy ez a felállás túl nagy felelőséget és terhet ró a védekező középpályásokra, hogy lezárják a Messi/Agüero/Depay mögött nyitva maradt területeket. Tegyük fel, hogy Pedri zárja a közvetlen a csatárok mögött középen nyitva maradt területeket, míg Busquets és de Jong amolyan dupla szűrős rendszerben kénytelen az összes fennmaradt területet levédekezni. Így ez a 4-3-3-as hadrend a gyakorlatban sokkal inkább egy 4-2-3-1-es formáció lehet majd.
A probléma azonban ugyanaz marad, a csapatnak szélességre van szüksége, mivel Messi jobbról jön befelé, Depay balról jön befelé, Agüero pedig a játékstílusából adódóan csak vertikálisan mozog a pályán, így Dest és Alba csatlakozása a támadásokhoz elkerülhetetlen. Ez viszont magával hozza a mögöttük üres maradt területeket, amelyeket az ellenfelek kontratámadásaik során könnyedén kihasználhatnak.
Ezt levédekezendő de Jong jobbra tolódik majd, hogy lezárja a Dest mögött üresen maradt területet, Busquets pedig balra, hogy ugyanezt tegye az Alba mögött üresen maradt területtel. Ennek hatására viszont Pedrinek szinte segítség nélkül kellene lefednie az egész középpályát – ami kijelenthető, hogy túlzott elvárás a fiatal spanyollal szemben. A Messi/Agüero/Depay támadó trió mindezek ellenére egy reális opció lehet a csapat számára, főleg olyan meccseken, amikor az ellenfél nem igazán veszélyes kontratámadásokból, és nem lesz képes kihasználni a támadók és szélső védők mögött megüresedő óriási területeket.
Egy ennél is őrültebb opció lehet, Pedri kihagyásával, és Griezmann csapatba kerülésével egy 4-4-2-es hadrend. Ez is egyike a felállásoknak, amivel Koeman az előző szezonban kísérletezett, de a probléma továbbra is ugyanaz marad, a csapatnak nem lesz szélessége a pályán. Ugyan meg lehet kérni Messit, hogy játsszon a jobb szélen (és Depayt, hogy legyen balszélső támadó), de ez egyrészt nem szolgálja a csapat érdekeit, mert kiveszi Messit a játékból, eltávolítja őt a pálya középső részétől, másrészt, ha Messi a jobbszélről befelé cselez majd, akkor vagy Dest vagy Emerson segítségére lesz szüksége, hogy opciót jelentsenek számára az előre játékban, ez viszont az említett problémához vezet, de Jongnak 3 ember helyett kellene effektív védőmunkát végeznie.
Érdekes adalék lehet, hogy ha Coutinho eladása mégsem történne meg, akkor Griezmann vagy Pedri helyett ő is játszhat a támadók mögött – ami szintén egy elég erős formáció lehet a mágnestáblán.
Vagy akár teoretikusan, Messivel és Agüeroval középen, Griezmannal a jobb szélen és Depayal a baloldalon egy 4-4-2-es hadrend is opció lehet Koeman számára – viszont talán az összes variáció közül a legvalószínűtlenebb, mivel ebben az esetben a védekezés és a támadás közti egyensúly csaknem teljesen felborulna. A probléma minden esetben szinte ugyanaz, mind Depay, mind Agüero, mind Messi gyakorlatilag középső támadó, és csak minimálisan veszt részt a csapat letámadásában és védekezésében.
Az FC Barcelona kezdője Depay nélkül
Valószínűleg a szezon első harmadában elérkezik majd a pillanat amikor Ansu Fati is játékra alkalmas lesz, ebben az esetben ő is át veheti Depay pozícióját a kezdőben – egész pontosan például egy ter Stegen – Dest/García/Pique/Alba – de Jong/Pedri/Busquets – Messi/Agüero/Fati kezdőtizenegyben.
Ugyanígy Fati játékával Koeman könnyedén alkalmazhat egy 3-4-3-as hadrendet is, például Pedrit pihentetve és Araújót a kezdőbe téve. Talán az összes eddigi opció közül ez a felállás hasonlítana leginkább arra az FC Barcelonára, amit anno Cruyff irányítása alatt láthattunk. Ezen kívül mindkét említett felállás ugyanúgy megjátszható Fati helyett Dembélével is (akinek az eladása szinte lehetetlen az EB-n összeszedett sérülése miatt – szerk.).
Szóval mégis miért igazolta le az FC Barcelona Memphis Depay-t?
Tudvalévő, hogy Agüero és Depay is felsőkategóriás játékosnak tekinthetőek (roppantul technikás, a labdával jól bánó, kulcs meccseket eldönteni képes, a játékosok körében rendkívül nagy tiszteletnek örvendő támadók – szerk.). Nem azért érkeztek, hogy egy adott rendszerben hiányposztot töltsenek be (bár Agüero esetében ez nem teljesen igaz, ugyanis Luis Suárez távozása óta nincs valódi középcsatár a csapat keretében – szerk.), hanem főleg azért, mert ingyen igazolhatóak voltak, és a hozzájuk hasonló felsőkategóriás játékosok szinte bármilyen keretnek előrelépést jelenthetnek. Egyszerűen már csak azért is így van ez, mert a kezdőbe kerülésért sokkal nagyobb lesz a versenyhelyzet, és ez jótékony hatással lehet a feltörekvő fiatal tehetségekre (nem elfelejtve, hogy az Agüero és Depay szintű klasszisoktól rendkívül sokat tanulhatnak az említett fiatal játékosok – szerk.). Ezek az akadémiáról érkező tehetségek egyszerűen nem fognak tudni elkényelmesedni, sőt extra keményen fog kelleniük dolgozni, hogy perceket kapjanak a pályán – ugyanígy a már kezdőtagságot kiharcolt játékosok sem dőlhetnek hátra, vagy elveszíthetik a helyüket a hierarchiában.
A több lehetőség a támadószekcióban ezen kívül egy esetleges sérüléshullám esetén is jól jöhet, elég csak Ansu Fatira gondolni, aki tavaly szenvedett komoly térdsérülést, és Depay érkezésével lehetségessé válik a visszatérésének késleltetése – nem szükséges őt egyből maximálisan terhelni, szép lassan lehet őt visszaépíteni a csapatba.
Az összes lehetséges előny közül azonban a keretbe visszatérő versenyhelyzet lehet az, ami a legtöbbet lendíthet az FC Barcelonán. A kérdés csupán az maradt, hogy fog ennyi kiváló támadónak Koeman elégséges játéklehetőséget biztosítani. A keret lényegesen erősödött, ez nem is lehet kérdés, az előző szezonhoz képest mindenképp egy sokkal kiegyensúlyozottabb csapatról beszélünk, több lehetőséggel és opcióval a kezdőtizenegyet illetően. Depay azon kívül, hogy kiváló opció lehet a csapat bal oldalán, egy 3-5-2-es felállásban középcsatárnak is alkalmazható Messi vagy Agüero párjaként, de legfőképpen egy kiváló játékos lesz arra, hogy a támadó szekcióban meglegyen a megfelelő rotáció, és az összes támadó a túlterheltséget és formaidőzítést figyelembe véve megfelelő pihenőidőhöz jusson. Ez pedig végsősoron egy sokkal erősebb FC Barcelonát eredményezhet majd az előttünk álló szezonban.