A Diario Sport jóvoltából a tegnapi napon egy történelmi találkozásnak volt a színhelye a Camp Nou. Az FC Barcelona Femení elsöprő sikere, amit Alexiáék bemutatnak, arra ösztönözte a katalán lapot, hogy visszavezessen minket a múltba. Ennek köszönhetően négy HÖLGY társaságában idézték fel a múltat, és tisztelegtek a jelen eredményei előtt. A Femení három játékosa – Aitana Bonmatí, Caroline Graham Hansen és Claudia Pina – mellett a negyedik futballista CARME NIETO (1948, Barcelona) volt, aki tagja volt a Femení 1970-ben alapított első csapatának.
A találkozásra Carme Nieto érkezett először, egy emléktárgyakkal, fényképekkel, történelmi ereklyékkel teli táskával, majd megérkezett a három Femení-grácia is. Carme tagja volt annak a csapatnak, amely 51 évvel ezelőtt először pályára lépett a Camp Nou-ban. Gyors bemutatkozás, kölcsönös puszi, pacsi után, jött az első kéréds Carme felé: „Ismeritek egymást?” – mire Carme így felet: „Igenis, és nem is. Személyesen még nem.” A maiak viszont szinte egymás szavába vágva mondják: „Természetesen! Nélküled nem lennénk itt!” – a válasz könnyeket csal Carme szemébe, aki jól láthatóan elérzékenyült ezen a válaszon.
Pedig milyen igazuk van. Carme Nieto tagja volt annak a 17 hölygből áló csapatnak, akik 1970. december 25-én, karácsony első napján bemutató meccset játszottak a Camp Nou gyepén, és ezzel letették a mai Femení alapjait. Név szerint, ők alapították a Femení elődjét: Maria Antònia Mínguez, Llera, Giménez, Pilar Gazulla, Lluïsa Vilaseca, Aurora Arnau, Anna Jaques, Maite Rodríguez, Immaculada Cabecerán, Núria Llansà , Alicia Estivill, Blanca Fernández, Lolita Ortiz, Consuelo Pérez, Carme Nieto, Fina Ros és Glòria Comas voltak. A női csapat padján pedig Antoni Ramallets ült, aki az 1940/50-es években a férfi csapat legendás hálóőre volt. Első tétmeccsüket 1971. március 28-án játszották a Copa Pernod keretében, amikor Penya Feminina Barcelonista néven futottak ki a Camp Nou gyepére: a Llansà – Trullas, Ros, Merche, Marisa, Blanca, Cárdenas, Lolita, Immaculada, Gasull (Luisa) és Estivill (Corta) részvételével megrendezett meccset az Espanyol nyerte 2-1 arányban. Az első, történelmi találatot CARME CÁRDENAS szerezte a 3. percben. történelmi meccs volt ez, mégis kis hiányérzete lehetett az ‘úttörőknek’, mivel a Klub akkor még nem ismerte el hivatalosan őket a saját szakosztályának, így nem viselhették a Barça-címeres mezt. Épp ezért fehér mezt, kék nadrágot és Barça-színekben pompázó sportszárat viseltek. A barátságos találkozón, amelyen az Unión Deportiva Centelles volt az ellenfél, nem született gól, így büntetőkkel döntötték el azt: a párbajt 4-3-ra a Barça női nyerték meg, s az alábbi képen azt láthatjátok, amint Immaculada Cabacerán értékesíti a saját tizenegyesét:
Az emlékezést Carme indítja: „60 ezer szurkoló előtt játszottunk”, mondja, mire Aitanáék meglepődnek: „Tényleg? Az sok, nagyon sok.” De Carme kontrázik: „Nem miattunk jöttek. Karácsony különleges nap mindig is, pénzgyűjtés volt a barcelonai gyermekkórház javára, meg különben is, utánunk a férfiak játszottak.”
Carme a kezdetekre tér át. Az egész történet Immaculada Cabacerán sajtóbejelentésével kezdődött, akinek eltökélt célja, egy női csapat létrehozása, ill. a női futball-szakosztály megalapítása volt. Ebben a legnagyobb segítségére az 1940/1950-es évek legendás kapusa, Antoni Ramallets volt, aki közbenjárt Montal i Costa elnöknél az ügy érdekében, és megszerezte az engedélyt arra, hogy a Camp Nou-ban legyen a bemutatkozó mérkőzésük. „Azt megelőzően soha nem futballoztam füves pályán, csak az utcán a bátyáimmal. Néhány csapattársam atletizált vagy más sportot űztek. Én mégis úgy döntöttem, hogy jelentkezem, és nagyon izgatottan vágtam bele a dologba, mint ahogy a többiek is. Még azt is előre eldöntöttem, hogy az iskolai szünidőből jó pár napot futballedzésekkel töltök el.” – tette hozzá Carme.
„Nagyon nehéz lehetett akkoriban nőként futballozni” – szúrja közbe Aitana. „El sem tudod képzelni – reflektál Carme –, hogy miket hallottunk a lelátón. Olyanokat, hogy menjünk a konyhába vissza vagy súroljunk mosdót, és ezek még a legszebb bekiabálások voltak a lelátóról. Még a Camp Nou-beli karácsonyi, bemutatkozó meccsünkön is hallhattuk ezeket a szurkolóktól, de a fizikumunkat lesajnáló beszólásokat is hallottam a nézőktől. Szerencsére azonban, a dolgok megváltoztak.”
Carme Nieto az utóbbi években aktívan részt vesz a Klub életében. A férje elhunyt, így több ideje van, s azt a Klubnak szenteli a most 74 éves legenda. „Nincsenek gyermekeim, sem unokáim, és így tengernyi szabadidővel rendelkezem. Jelenleg az Agrupaçió de Barça Jugadors (Barça-játékosok Szövetsége) tagja vagyok, s ötvenegy évvel az alapításunk után is minden péntek este eljövök a Ciutat Espotrivába.” Graham Hansen erre csodálkozva megkérdezi: „Még mindig játszol?” Carme válaszol: „Nem, nem, már túlságosan öreg vagyok ezekhez a dolgokhoz. A női veteráncsapat delegáltja vagyok.”
A legendás női futballista bevallja: „egészséges irigységet” érez a Femení iránt, mert olyan álmokat valósítanak meg, amelyek elképzelhetetlenek voltak akkor, amikor ő elkezdett játszani. De elmondja, hogy „büszke és boldogságot érez, s nagy elégedettséget azáltal, amit a jelenlegi csapat elér”. És igen, Carmen Nieto volt az egyik nő, aki egyengette ezt az utat. Aitana, Hansen és Pina ma történelmet írnak. Általuk. Mindazok által, akik kitaposták ezt az utat, és mindazoknak, akik ma velük vannak.
A Barça Femení tagjai ma is egységesek, de sajnos, páran már nem élhették meg ezeket a sikereket. Immaculada Cabacerán (1952. 02. 24. Barcelona – 2018. 01. 11. Girona) és Núria Llansà (1937. 11. 13. – 2019. 06. 26.) már elhunytak. A többi alapító még él, s minden sikerben osztoznak. 2019-ben elutaztak Budapestre a női csapat első BL-döntőjére, de a járvány megakadályozta őket abban, hogy ott legyenek tavaly január 6-án az Espanyol elleni hazai bajnokin vagy a göteborgi BL-döntőben.
Utolsó akkordként belépnek a Szentélybe, együtt lépnek a gyepre, Carme Nieto küszködik a könnyeivel. Együtt vannak. Carme pedig így szól Pinához: „Claudia, ments el egy gólt szerdára” – utalva a Valdebadas-ban elért Claudia-találatra. A fiatal tehetség, félénken ennyit mond csak: „Bárcsak.”
A Femení első címe: Copa de la Reina-siker
1994. június 26-án nyerte meg első címét az FC Barcelona Femení gárdája, amelyet 1970-ben alapítottak, s amelyet ekkor még Club Femenino Barcelona néven neveztek. A csapat edzője ekkor Luis de la Peña volt, akinek vezetésével az első hőstettet végrehajtották a katalánok lányai.
A nyolcaddöntőben az RCD Espanyol csapatát verték ki (1-2, 5-1), a negyeddöntőben a Cornellánál bizonyultak jobbnak (2-2, 4-2), míg az elődöntőben a Sabadellt kettős győzelemmel verték ki (2-1, 3-2). A fináléra Madridban került sor a Las Rozas-ban, ahol az Oroquieta Villaverde de Madrid csapata volt az ellenfél. A találkozót Mégia Dávila vezette, aki mindent elkövetett a hazaiak győzelméért, hiszen a finálé elején a katalánok védőjét, Mari Ángeles-t kiállította. Ez azonban nem törte meg a katalán lányokat, akik Olga (’16) és África (’35) góljaival két gólos előnyt szereztek az első félidőben. A 2. félidő elején Mari Mar révén a madridiak szépítettek, majd a játékvezető biztos, ami biztos, tizenegyest ítélt a fővárosiaknak. A büntetőt azonban, a meccs elejétől sérülten védő kapus, Roser Serra magabiztosan hárította, majd újabb remek védésekkel akadályozta meg a madridiak egyenlítését. Így maradt a 2-1-es barcelonai siker, és a Femení történetének első trófeája. A Femení által elnyert első trófea éjszakáján, a hazaérkezés után a győztesek első útja Núria Llansához vezetett (1937-2019), akit a barcelonai női labdarúgás egyik alapítójaként tisztelnek és becsülnek azóta is.
A Femení történelmi összeállítása: Roser Serra – Ani (Marina), Enriqueta ‘Kety’ Pulido (csk), Mari Ángeles, Olga, Àfrica, Isu, Carol, Esther (Ari), Maite, Mari.
Ez a történet is arra figyelmeztet minket, hogy csodálatos a jelen, de a múlt nagyjai nélkül sehol sem lennénk! Becsüljük, tiszteljük Őket! Emeljük kalapunkat Cabacerán és társai nagysága előtt! Nélkülük nem örülhetnénk Alexiáék mai sikereinek. Nincsen jelen múlt nélkül, mint ahogy a jövő a jelen sikereinek a záloga!
Força Femení!
Grácies, Carme és a többiek!
