Az FC Barcelona himnusza (katalánul: El Cant del Barça) hosszú múltra tekint vissza. A jelenleg is hivatalosnak ítélt verzió első alkalommal 1974-ben csendült fel a Camp Nou, avagy a „Szentély” gyepszőnyegéről, valamint hangszóróiból. A klub 75. évfordulója alkalmából alkotta három művész. Jaume Picas i Guiu (1921. Barcelona – 1976. Barcelona) és Josep Maria Espinàs i Massip (1927. Barcelona -) nevéhez köthető a himnusz szövegének megalkotása – természetesen katalán nyelven -, míg a zenei aláfestés Manuel Valls i Gorina (1920. Barcelona – 1984. Barcelona) munkáját dicséri. A himnusz zenei kísérettel történő előadásáért a Coral Sant Jordi kórus volt felelős, mely Katalónia legelismertebb kórusa.
Jaume Picas – Josep Maria Espinas – Manuel Valls
Mielőtt még részletesebben is tárgyalnánk az 1974-es alkotást, meg kell említenünk a korábbi változatokat is, ugyanis már 1923-ban volt saját himnusza a klubnak.
Az első művet 1923-ban a Les Corts közönsége előtt az Orfeó Gracienc adta elő. A magasztos hangzású himnusz szövegében a klub sikerességét és szülőföldjével való bensőséges kapcsolatát tolmácsolták, valamint Joan Gamper, azaz a klub alapítója előtt tisztelegtek.
1949-ben mutatták be a klub ötvenedik évfordulója alkalmából az újabb himnuszt, melyet a diktatúra ellenére is katalánul írtak, s a „Barcelona, sempre amunt!” címet kapta.
A Camp Nou megnyitásának alkalmából 1957-ben alkották meg a „Himne a l’Estadi” címet viselő himnuszt, mely ugyancsak katalán nyelven íródott. A klub dicsőségességét hangoztató mű szövegében a himnuszok történetében először hangzott el a „Barça” szó, méghozzá a versszakok elején, egymás után háromszor is.
Végül elérkeztünk a Manuel Valls által megkomponált, jelenleg is használatos himnuszhoz, mely a klub dicsőséges múltjára hívja fel a figyelmet amellett, hogy a klub és a szimpatizánsai közti különleges kapcsolatot erősíti. (Szövegét lentebb olvashatjátok fordításban is.)
1974. 11. 27. Camp Nou – a Coral Sant Jordi-kórus előadja a csapat új Himnuszát
A Barcelona elnöksége, élén Montal i Costa elnökkel, úgy gondolták, hogy az új Himnuszt egy barátságos mérkőzés keretében mutatják be a nagyközönségnek és a szurkolóknak. Az eredeti terv szerint egy NDK-beli ellenfelet szemeltek ki erre a célra, azonban végül a mérkőzés elmaradt. „Csupán” a Himnusz bemutatására került sor. Az eseményt élőben közvetítette a spanyol állami televízió, s a helyszínen közel 79 ezer ember tekintette meg. Az est fénypontja – természetesen – a „Cant del Barça” volt, de mellette több más zenemű is felhangzott. Többek között a „Cant del Senyera”, a „The Riera heir”, az „Al vent” című darabok.
A legnagyobb visszhangot – természetesen – a Barça új Himnusza váltotta ki, viszont a legmerészebb húzást a „Cant del Senyera” eléneklése jelentette. Ne feledjük, 1974. november 27-ét írtuk ekkor – még élt a diktátor. S az előadást a helyszínen tekintette meg Rodolfo Martin Villa, Barcelona katonai kormányzója, az elnyomó rezsim teljhatalmú képviselője, Barcelona ura. A „Cant del Senyera” – ami a katalán nemzeti zászlóról szóló műalkotás volt – a diktatúra évtizedeiben szigorúan tiltott zenemű volt. Amikor pedig a Sant Jordi-kórus rákezdett a dalra, a stadion is énekelni kezdte. Martin Villa megrémült, majd fenyegetően követelt magyarázatot a mellette ülő Montal i Costától. A Barça elnöke, megőrizvén hidegvérét, nyugodt hangon ennyit válaszolt: „Ez csupán a katalán kórus himnusza”. A kormányzó dühe ezzel elszállt, s az előadás folytatódhatott.
1974. 11. 27. Camp Nou – a „cant del Senyera” előadása merész lépés volt
Később, pontosan 1998-ban a Blaugrana centenáriumi ünnepségén felhangzott a külön arra az alkalomra írt mű is, azonban ezt csupán a klub századik évfordulójának ünnepségre szánták, így továbbra is az 1974-ben készült himnusz az, mely minden mérkőzés előtt, alatt és után több tízezer fanatikus torkából útnak indul – bárhol is szorít szeretett klubjáért az a szurkoló -, hogy éltesse ezt a csodálatos sportegyesületet, s erőt adjon a címeres felszerelésben pályára lépőknek.
Az említetteken kívül több dal, feldolgozás is született az idők során. Ezeket javarészt szurkolók készítették. Ilyen például a jelenlegi himnusz rockosított változata, vagy a „Som més que un club” nevet viselő dal, de a klub történelme során Kubala László tiszteletére Joan Manuel Serrat készített egy, a „Laszit” dicsőítő dalocskát is.
Az 1974-ben készült, jelenleg is hivatalos himnusz szövege:
(katalán nyelven)
Tot el camp, és un clam
som la gent blaugrana.
Tant se val d’on venim
si del sud o del nord
ara estem d’acord, ara estem d’acord,
una bandera ens agermana.
Blaugrana al vent,
un crit valent
tenim un nom, el sap tothom:
Barça , Barça, Baaarça!Jugadors, seguidors,
tots units fem força.
Son molt anys plens d’afanys,
son molts gols que hem cridat
i s’ha demostrat, i s’ha demostrat,
que mai ningu no ens podrà torcer
Blaugrana al vent,
un crit valent
tenim un nom, el sap tothom
Barça, Barça, Baaarça!
(Toni Torres fordítása)
Az egész stadionban hangzavar,
Mi vagyunk a Blaugrana szurkolói.
Nem számít honnan származunk,
Akár délről, akár északról,
Most egyetértünk, egyetértünk.
Egy zászló alatt egyesülünk testvériségben,
Gránátvörös-kék lobogó a szélben,
Egy rettenthetetlen kiáltás
Nevünk az egész világ ismeri:
Barça, Barça, Baaarça!Játékosok, szurkolók,
Együtt erősebbek vagyunk.
Sok éven át hoztunk áldozatot,
Megannyi gólt ünnepeltünk,
És bizonyítottuk, bebizonyítottuk,
Hogy soha, senki nem tud minket legyőzni.
Egy zászló alatt egyesülünk testvériségben,
Gránátvörös-kék lobogó a szélben,
Egy rettenthetetlen kiáltás
Nevünk az egész világ ismeri:
Barça, Barça, Baaarça!
A ma használatban lévő és a meccsek előtt Himnusz 1974-től hivatalos dala az FC Barcelonának. Ezt megelőzően is volt azonban Himnusza a Csapatnak. Az első Himnusza a Barçának 1923-ban született, majd 1949-ben és 1957-ben került megújításra a Katalán Óriás hivatalos dala. A jelenleg is használt verzió 1974-ben, a Klub 75. születésnapjára készült el. Az alábbiakban megismerkedhettek a korábbi himnuszokkal is. Elsőnek nézzük az 1923-as változat szövegét majd a dallamát.
1923-as Himnusz szövege:
Év: 1923
Szöveg: Rafael Folch i Capdevila
Zeneszerző: Enric Morera
Som els herois d’un bregar ardit
que és lluita i joc tot plegat;
visca el futbol, joc enriquit
amb ressonàncies de combat.
Visca !
Visca el futbol que és un plaer
i, com a lluita, un ideal
ell ha creat el bloc d’acer
que el nostre Club farà immortal.
Visca !
Esport i Patria ens han juntat
en abraç de fortitud;
per’xo portem de la ciutat
de Barcelona, nom i escut.
Visca !
Som precursors del brau estol
que en l’avenir sabrà lluitar
pel gran triomf; visca el futbol
que ja ens ensenya a triomfar.
Visca !
Visca el futbol que trempa els cors
i ens embraveix la voluntat;
visca el futbol que ens farà forts
per heure gloria i llibertat.
Visca !