Bernd Schuster

Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Schuster – a kiszolgálás „Szőke Angyala”

Érdekes világ a becenevek kavalkádja. Érdemes lenne egy disszertációt írni arról, hogy ki, mikor, miért kapta azt a becenevet, ami által aztán későbbi korok emlegetik. Így van ez Schuster esetében is. A „Szőke” jelzővel nincs probléma, az teljesen helyénvaló, hiszen echte germánként ennél világosabb színű hajjal nem is rendelkezhetett volna. Viszont az „Angyal”-lal már annál több a gond: ha végigtekintünk pályafutásán, az elnökökkel (a Barça Presidentéjével is), a trénerekkel, a játékostársakkal vívott harcán, vagy a nyugatnémet szövetséggel való szakításának történetén, akkor az „ördög” sokkal inkább testhez álló lenne Bernd esetében.
A játékosként és edzőként is sikeres német legenda egy korszak meghatározó futballistája volt a Blaugrana életében. Az 1980-as években nélküle nem nagyon kezdődhetett el Barça-mérkőzés: előbb Quini, Simonsen, majd Maradona, később pedig Steve Archibald párjaként ontotta a gólokat. Fénykorát Terry Venables edzősködése idején élte a katalán klubnál: ekkor bajnok lett, BEK-döntőig menetelt csapatával, a szurkolók kedvencévé emelkedett, s lett a csapat kapitánya is. Ugyanakkor nem szabad elhallgatnunk barcelonai tartózkodásának negatívumait sem: a meglehetősen öntörvényű német rengeteg borsot tört a Klub vezetőinek orra alá. Konoksága, forrófejűsége sok esetben szimpatikus is volt, de nemegyszer visszájára sült el. Kezelhetetlen természete aztán arra sarkallta 1988-ban az új trénert, Cruyffot, hogy rövid úton „megszabaduljon” tőle. Amilyen gyorsan, és nagy ovációval jött, úgy is távozott – az ősi rivális, fővárosi gárdához. Így ért véget egy csodás nyolc esztendő, aminek fordulópontjait, érdekes pillanatait kívánom a Kedves Olvasó elé tárni a következő oldalakon.

A BÖLCSŐTŐL BARCELONÁIG

Történetünk főhőse 1959. december 22-én született az ősi bajor városban, Augsburgban, melyet még a Tiberius és Drusus alapítottak Augustus császár uralkodása alatt Kr. e. 15-ben Augusta Vindelicorum néven. A magyarság történelmében is fontos szerepet játszó város szülötte hamar megismerkedett a „gömbbel”, amellyel rövidesen életre szóló barátságot kötött.  Már ekkor meglátszott: akaratos kis gyermek volt, mindig győzni akart, minden összecsapásból győztesen akart kikerülni. Különleges képessége a játék iránt hamar nyilvánvalóvá vált, ezért szülei támogatásával a helyi utánpótlás-csapatban kezdett el szervezett körülmények között futballozni. Az 1950-ben alapított Sport Verein Hammerschmiede kölyökcsapatában kezdte el bontogatni a szárnyait, ahova 1971 és 1976 között járt edzeni. Hamar kitűnt határozott jellemével, hisz már ekkor is szeretett a középpontban lenni. Már ebben az időben lételeme volt a góllövés, így szóba sem jöhetett más poszt nála, mint a csatár szerepköre. Az ellenfél kapuja előtt érezte jól magát, s egy-egy találat földöntúli örömöt jelentett a számára.

Miután megismerkedett a labdarúgás alapjaival, 1976-ban az FC Augsburg csapatához szerződött, ahol két esztendőt töltött el. Ez a két idény a technikai fejlődés és fizikai erősítés jegyében telt el. Ezt követően 1978-1980 között az 1. FC Köln együttesében játszott, ahol 61 Bundesliga – mérkőzésen tíz gólt ért el. Itt tűnt fel a katalán Klubnak, akik 1980-ban szerződtették. A „Szőke Angyal” („der Blonde Engel”) nyolc szezont töltött el a Katalán Óriás kötelékében, s ezen időszak alatt megnyert – szinte – mindent, amit egy klubcsapattal el lehet hódítani.A Camp Nou közönségének egyik kedvencévé emelkedett ez a hirtelenszőke zseni, akinek azt is megbocsátották, ha éppen „rosszfiúként” viselkedett. Persze, ez csak azok számára okozott gondot, akik mindig az ’arany középútban’ tudtak gondolkodni. Azonban a zsenik egyik fő ismertetőjele, hogy nem feltétlenül állnak be a társadalmi fősodorba. S ez a csibészség, ez a pikírt stílus a pályán is jól látható volt – ugyanakkor ez kellett ahhoz, hogy a Klub újra a sikerek útjára emelkedjen.

A BLAUGRANA SZOLGÁLATÁBAN

Amikor 1980 nyarán megérkezett az új elnök, Josep Lluís Nunez egy új csapat építésének elején járt: előtte éven lépett hivatalba, s a legfőbb célja, hogy Európa egyik uralkodó csapatává tegye a gránátvörös-kék mezes csapatot. Ehhez pedig új játékosok, új stílus, új impulzusok kellettek. Schusterrel együtt érkezett a klubhoz az aktuális spanyol gólkirály ‘Quini’ is, ezzel a támadószekciót jelentősen megerősítette a klubvezetés. A padon ekkor még Kubala László ült, majd az ezt követő három idényben egymásnak adták a kilincset a trénerek: Herrera, Lattek, Romero majd Menotti ült a padon. Mindez nem kedvezett a csapatnak, és a főhősünknek sem. Hiányzott az állandósság, aminek a következménye az lett, hogy folyamatos sikert képtelenek voltak elérni a játékosok. Schuster sem volt képes követni a változó felfogású edzők utasításait, így nem volt képes meghatározó teljesítményre ő sem. Pedig olyan „spílerek” voltak mellette, mint Hannes Krankl, Maradona, „Lobo” Carrasco, Simonsen vagy ‘Quini’. A csapat, s Schuster is éhezte a sikert, várta a folytonosságot. Ez majd 1984 nyarán érkezik el a Klubhoz, amikor az angol Terry Venables kerül a padra, aki három éven át trenírozza majd az FC Barcelonát.
Hosszan elnyúló tárgyalások után került a katalánokhoz, így bemutatkozására már akkor került sor, amikor javában folytak az 1980/81-es idény mérkőzései: 1981. november 2-án a Hercules Alicante elleni idegenbeli bajnokin öltötte magára első alkalommal a gránátvörös-kék mezt, amely meccset 1-0 arányban nyerte meg a Barça, ‘Quini’ góljának köszönhetően. Ezen a meccsen állt fel először a ‘Quini’-Schuster-Simonsen támadótrió, akik az idényben aztán meghatározó alakjai lettek a csapatnak. Első bajnoki találatát az 1980. november 23-i Real Zaragoza – FC Barcelona meccsen (1-2) érte el: ő lőtte csapata második, egyben győztes találatát. Az első szezonjában 23 bajnokin és négy Copa del Rey-találkozón lépett pályára, s 11 bajnoki találatával a házi góllövőlista második helyén végzett, a 20 gólig jutó Quini mögött. A csapat azonban így sem tudott a bajnokságban sikeres lenni, csupán az 5. helyen végeztek Herrera fiai. Azonban első idénye így sem maradt kupa nélkül, hiszen a Copa del Rey-trófeát sikerült megszereznie a csapattal együtt, még akkoris, ha a sorozatban egyetlen alkalommal sem tudott eredményes lenni.
Schuster az a fajta játékos volt, aki hol a támadósorban, hol pedig a középpálya irányító szekciójában segítette csapatát: mindkét helyen tökéletesen érezte magát. Jól érezte a kaput, mindig tudta, mikor kell lőni és mikor kell egy kiváló passzal helyzetbe hozni a támadókat. Hamar beilleszkedett, könnyen megtalálta a közös hangot ‘Quinivel’, Carrascóval és Simonsennel is. A csapattagok tisztelték, a lelátó pedig szerette: mondhatni, meg voltak érte őrülve. Szőke sörényével pedig a nők kedvence lett a katalán fővárosban – is.
Az 1981/82-es idényt a német Udo Lattekkel a kispadján kezdte meg a Blaugrana, akivel Schuster is könnyebben megtalálta a közös nevezőt. A bajnoki idénykezdet a csapat és a német zseni számára is tökéletesen indult. Az első meccsen hazai pályán 4-0-ra verték a Lleida együttesét, és főhősünk duplázni tudott. A folytatás aztán nem úgy sikerült Schuster számára, ahogyan eltervezte: az 1981. december 13-i Bilbao elleni bajnoki találkozón olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy a szezon további részében már nem tudott pályára lépni. A sérülés okozója nem volt más, mint Jon Andoni Goicoetxea, a „bilbaói mészáros”, aki majd 1983 szeptemberében Diego Maradonát is hónapokra harcképtelenné tette. Pedig addig nagyon jó úton haladt a sikeres idény felé: 13 bajnokin 8 gólig jutott, s a csapat is vezette a tabellát a Real Sociedad előtt. A bajnokság további részében is jól szerepelt a csapat, de irányítója nélkül képtelen volt megtartani első helyét a bajnokságban, így az utolsó fordulót követően a 2. helyen végeztek a katalánok, mindössze két ponttal lemaradva tőlük. A Kupagyőztesek Európa-kupájának megnyerésével azonban mégis sikeresnek volt mondható a szezon, s a sorozat elején a német is eredményes tudott lenni: Az első körben betalált a bolgár Plovdiv, majd a nyolcaddöntőben a csehszlovák Dukla Praha csapatának kapujába is.

Az 1982/83-as idényben lépett legtöbbször pályára a csapatban: összesen 47 meccsén 14 gólt ért el, mégsem ez volt a legtermékenyebb barcelonai szezonja. Ezt a szezont is Udo Lattek irányításával játszotta végig a katalán óriás, ami némi állandósságot jelentett Schuster számára is. A bajnokságban hét találatig jutott, de dupláznia nem sikerült; a góllövés feladatát ebben az idényben a 11 gólig jutó Maradona vállalta magára, de a hét találatos Schuster is kiemelkedett a csapatból. A bajnokságban végig szorosan az élmezőnyben volt a csapat, a végén azonban meg kellett elégedniük a negyedik hellyel, ami végül Lattek állásába került. Az idényt némileg eredményesebbé tette a Ligakupa-győzelem, ill. a Király Kupa-elsőség. Ez utóbbit az tette különösen édessé, hogy a döntőben az ősi rivális, Real Madridot sikerült 2-1-re legyőzni.
A következő szezont megint csak új edzővel a padon kezdte meg a Blaugrana együttese: a németet az argentin válogatottat világbajnoki aranyéremig vezető César Luis Menotti vette át – egyetlen szezon erejéig. Ő sem tudott ugyanis kiemelkedő eredményt elérni, s ebben a szezonban Schuster is csupán 29 meccsen lépett pályára. Viszont az ezeken a meccseken elért 10 gólja maximálisan jó eredménynek tekinthető, még hogyha maga a csapat nem tudott maradandót alkotni. Pedig ez is csak egy hajszálon múlott: most egy ponttal maradtak le a bajnoki elsőségről, miután a bajnok Bilbao 49 pontot szerzett, a harmadik FC Barcelona 48-at. Az idényben három kiemelkedő mérkőzése is volt: előbb a 22. fordulóban az ő duplájával győzték le a Murciát hazai pályán, majd a Málaga és a Sociedad elleni idegenbeli 1-0 alkalmával is az ő találata hozta meg a 2 bajnoki pontot a katalánok számára. A bajnoki idény érdekessége, hogy az első helyezett Bilbaót oda-vissza verte a csapat, addig a második helyezett Real Madridtól otthon és idegenben is vereséget szenvedett. A szezon legizgalmasabb meccse minden bizonnyal a Copa del Rey-finálé volt, amit a Bilbao nyert 1-0-ra a Barçával szemben. A meccs nem a fantasztikus iramról lett emlékezetes, hanem az azt követő tömegverekedésről, amelyből Schuster kimaradt, így nem eltiltással kellett kezdenie a következő idényt.
Barcelonai pályafutásának legeredményesebb, legsikeresebb két szezonja következett: igaz ez a csapat szempontjából, és saját, egyéni teljesítményére nézve is. 1984 nyarán megint új tréner érkezett a Katalán Óriás kispadjára: ezúttal az angol Terry Venables vállalta magára a barcelonai kispad nem túl könnyű súlyát. Az új edző új impulzusokat, és új játékosokat is hozott magával. Ekkor került a klubhoz Steve Archibald, akivel a „Szőke Angyal” hamar és nagyon könnyedén megértette egymást: számtalan támadás ért véget eredményesen kettejük kooprodukciójának köszönhetően.

S a sikerekre a Camp Nou nézőközönsége már nagyon ki volt éhezve, hiszen 1974 óta nem ünnepelhetett bajnokcsapatot a katalán főváros patinás egyesülete. Elérkezettnek tűnt tehát az idő, hogy újra a csúcsra jussanak a gránátvörös-kék mez viselői. Minden adott volt az 1984/85-ös szezonban ehhez: a kapuban egy legendása és kellően tapasztalt portás, Urruti; a védelem tengelyében a kőkemény Migueli, a középpálya uralkodója, Schuster, elöl pedig Archibald, Marcos és ’Pichi’ Alonso. Ebben a szezonban magára talált a szakvezetés, a csapat és a szurkolótábor, aminek végén nem maradhatott el a siker sem: a Barça végig meggyőző játékkal, 10 pontos előnnyel végzett a Primera División élén. S ebben Schusternek elévülhetetlen érdemei voltak: 32 bajnokin 11 gólt ért el. Igazán kiemelkedő mérkőzése nem volt, inkább a végig kiegyensúlyozott, megbízható teljesítmény jellemezte ezt az idényét. Ezáltal a támadók magabiztosan válthatták gólokra a tökéletes átadásait, emellett pedig eredményesen mozgatta a csapat egészét is. Összességében véve ez egy tökéletes szezon volt, amelyhez Bernd Schuster magas szintű, folyamatosan jól teljesítő játékkal járult hozzá. A szezon pozitív végkifejletébe némi „fekete pontot” jelentett a KEK-ben elért szörnyű blamázs: már az első körben kipottyant a Barça a Metz ellenében, s az előző évben elért Király Kupa-győzelmet sem sikerült megismételni.
Az 1985/86-os idény legnagyobb kihívásának a kétfrontos „harc” ígérkezett: a csapatnak a hazai pályán megszerzett bajnoki elsőségét kellett volna megvédenie, miközben a BEK-sorozatban is maradandót kellett volna alkotnia. A feladat megoldása felemásra sikeredett: a bajnoki cím megvédése nem sikerült, s a BEK-ben is a döntő jelentette a végállomást. Ezzel együtt egy jó szezont tudhattak magukénak Venables fiai. Annak ellenére, hogy a bajnokságban sikerült megszerezni az ezüstérmet, az aranyérem megszerzésére való esélyüket hamar elvesztették: a végén 11 ponttal maradtak el a Liga-első Real Madrid mögött. Schuster kisebb sérüléssel bajlódott, így csak 22 bajnokin lehetett csapata segítségére: ennek ellenére 10 gólnál állt meg az idény végén a Primera Divisionban.

A BEK küzdelmeiben sokkal eredményesebb tudott lenni a csapat, hiszen egészen a sevillai döntőig jutottak el Schuster irányításával a gránátvörös-kékek. Ugyan ott tizenegyes-rúgásokkal vereséget szenvedtek a Steauától, mégis sikeresnek volt tekinthető a küzdelemsorozat, hiszen történelme során másodszor jutott el ide a katalán alakulat. A sorozat során Bernd Schuster ugyan nem talált be egyik ellenfél kapujába sem, mégis kiemelkedőt tudott nyújtani: megnézve a korabeli beszámolókat igazi vezéregyénisége volt a Blaugrana együttesének.
Bernd Schuster Barcelonában is igazi fenegyerek volt, mégis: a nézők igazi kedvencévé vált, s az öltözőben is igazi hangadónak számított. A pályán ő volt a felelős a kapu előtti szabadrúgások, pontrúgások elvégzéséért, igazi vezéregyéniség volt a többi játékos szemében. Karakán és konok habitusa azonban nem csupán támogatókat, ellenségeket is szerzett a csapaton, ill. a klubvezetésen belül. A nyugatnémet labdarúgó-szövetséggel már 1984-ben, anyagi természetű viták okán összerúgta a port, olyannyira, hogy ezt követően nem volt hajlandó pályára lépni az NSZK színeiben. Az FC Barcelonánál a végső és nyílt összetűzésre 1986 nyarán került sor, ami odáig vezetett, hogy az egész 1986/87-es idényt a pálya széléről, a csapaton kívüli játékosként kellett végignéznie. Terry Venablesszel oly mértékben szembekerültek elképzeléseikkel, hogy az angol szakember egyszerűen száműzte a keretből, és egyetlen meccs, még egy barátságos összecsapás alkalmával sem számított a „szőke Angyal” szolgálataira. A helyzet 1987 őszének elején oldódott meg, amikor Venables-t a spanyol Luis Aragonés váltotta a katalánok kispadján, aki újra számított a kivételes képességű irányító játékára.
Ez volt utolsó barcelonai idénye is egyben, ami az egyéves kihagyás ellenére ugyancsak eredményesre sikeredett, hiszen 45 fellépésén 13 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Ebben a szezonban olyan legendás játékosokat szolgált ki, mint Gary Lineker vagy éppen ‘Lobo’ Carrasco, csapattársai voltak az elnyűhetetlen Migueli, Gerardo, Julio Alberto vagy éppen Ramón María Calderé. A csapat ugyanakkor meglehetősen gyenge szezont futott, hiszen a bajnokságban csupán a hatodik helyet tudta megszerezni: 23 ponttal lemaradva a bajnoki aranyérmes Real Madridtól. Némi gyógyírt jelentett a sebekre a Spanyol Kupában elért végső siker, ami egyben Bernd Schuster barcelonai hattyúdalát is jelentette. Az Aragonés-t váltó Johan Cruyff a teljes megújulás keretében közölte a némettel, hogy a jövőben nem számít rá az FC Barcelona labdarúgójaként. A „Szőke Angyal” pedig, némi fricskát dobva a katalánok felé, a Real Madrid csapatához szerződött, ahol két idényt töltött el, ahol két bajnoki címet, egy spanyol kupát és egy spanyol szuperkupát nyert.

PÁLYAFUTÁSA, EDZŐSKÖDÉSE

A Real Madrid nem az utolsó spanyol állomása volt karrierjének, hiszen a másik fővárosi együttes mezét is magára húzta. 1990 és 1993 az Atlético Madridban futballozott, akikkel két spanyol kupát (1991, 1992) és egy bajnoki ezüstérmet ért el. Ezt követően tért haza, amikor is a Bayer Leverkusen labdarúgója lett 1996-ig, hogy aztán a stoplist a mexikói Universidad Nacional labdarúgójaként akassza szögre végérvényesen, 38 esztendős korában.

A meglehetősen változatos játékoskarriert befutó „Szőke Angyal” ezt követően sem tudott elszakadni kedvenc sportágától, így az edzői pályára lépett, ahol több-kevesebb sikertért el. Első edzői megbízatását némethonban kapta, amikor a Fortuna Köln trénere lett. Legtöbb megbízatását Spanyolországban kapta, ami nem véletlen: itt érte el játékosként a legnagyobb sikereit, ezáltal ezen ország futballját ismerte a leginkább. Volt edzője a Xéreznek (2000-03), a Levantének (2004-05) és a Getafének (2005-07) is. Ez utóbbi együttes élén vívta egyik legizgalmasabb mérkőzését egykoron szeretett csapata ellen: a Copa del Rey 2006/07-es kiírásában az elődöntőben találkozott a Barçával. Az első meccsen elért 5-2-es vereséget követően, amelyen Messi azt a csodálatos szólógólt lőtte, hazai pályán 4-0-ra verte a Getafével a Katalán Óriást. A Getafe élén végzett kiemelkedő munkája alapján 2007 nyarán a Real Madrid vezetőedzőjévé nevezték ki, ahol első idényében máris bajnoki címet és spanyol szuperkupát nyert a „királyi gárdával”. Második idényében azonban nem tudott ilyen eredményes lenni, így szezon közben menesztették Madridból. Ezt követően a török Besiktasnál (2010-11), és a Málaga (2013-14) csapatánál töltött el egy-egy évet.

A NÉMET VÁLOGATOTTBAN

A zseniális irányító és fenegyerek végigjárta a német korosztályos válogatottakat 1997 és 1979 között, amikor bemutatkozhatott a Nationalelf színeiben. A német felnőtt-válogatottnak is csakhamar igazi vezéregyénisége lett, s 1980-ban az ő vezérletével lett Európa-bajnok a Jupp Derwall által trenírozott német gárda. Ebben az évben volt Aranycipős is, ill. az Aranylabda-szavazáson második helyezést ért el Karl-Heinz Rummenigge mögött. 1984-ig összesen 22 alkalommal szerepelt a válogatottban, amikor is visszavonult az abban való szerepléstől. Ezt megelőzően rendszeressé váltak a nézeteltérések közte és Derwall között, de a játékostársak egy részével sem tudta megtalálni a közös nevezőt, többek között Paul Breitnert is magára haragította. A végső lökést a Nationalelffel történő szakításra egy Albánia elleni barátságos mérkőzéstől való távolmaradása jelentette: tette mindezt második gyermeke, David születése okán. Mindez elvezetett odáig, hogy a pályafutása csúcsa felé induló Schuster többé nem vett részt a német válogatott életében, még elutasította Beckenbauer visszatérésére irányuló lépéseit is.

NÉVJEGY:

Teljes neve: Bernhard Schuster
Beceneve: „Szőke Angyal”
Születési idő, hely: 1959. december 22. Augsburg, NSZK
Nevelőegyesület: SV Hammerschmiede Augsburg (1971-76)
Csapatai: FC Augsburg (1976-78), 1. FC Köln (1978-80, 61/10), FC Barcelona (1980-88, 170/63), Real Madrid (1988-90, 62/13), Atlético Madrid (1990-93, 85/11), Bayer Leverkusen (1993-96, 59/8), UNAM Pumas (1996-97, 10/0)
Válogatottsága: Utánpótlás – 11/2, Felnőtt – 22/4.

Sikerei:

• spanyol bajnok (1985, 1989, 1990)
• Spanyol Kupa – győztes (1981, 1983, 1988, 1989, 1991, 1992)
• KEK – győztes (1983)
• Spanyol Szuperkupa – győztes (1983, 1989)
• Spanyol Ligakupa – győztes (1983, 1986)
• Európa-bajnok (1984)

A „Szőke Angyal” becenévre hallgató német fenegyerek igazi zseni volt a maga idejében: zseni a pályán, konok ember az életben. Igazi vezérürü, aki nehezen viselte az igazságtalanságot, a tiszteletlenséget, a sumákolást. Mindig egyenes volt, szókimondó és karakán – s adott esetben ez lett a veszte is. Egy azonban biztos: Bernd Schuster egy korszak meghatározó futballistája volt az FC Barcelona életében, s amikor ő alkotott, a Katalán Óriás is száguldott. Nem ismert lehetetlent, csak egyet: győzni. Győzni minden áron. Tisztessége és pályafutása arra kötelezi az utókort, hogy fejet hajtson nagysága előtt. Mi, Barça-szurkolók pedig hálásak vagyunk neki minden gólért, minden asszisztért, minden cseléért!