Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Charly, a katalán nemzeti hős

Teljes neve: Carles Rexach Cerdá
Születési idő, hely: 1947. január 13. Pedralbes, Barcelona
Magasság: 181 cm
Posztja: szélső
Nevelőegyesülete: CD Condal (1965-67)
Csapata: FC Barcelona (1967-81, 328/81)
Válogatottság: spanyol – 15/2
Edzői karrier: FC Barcelona (1991, 2001-02), Yokohama Flugels (1996-98)

A ma szurkolója csak, mint a Barça nem túl sikeres edzőjére emlékezhet, és talán, ez alapján alkot véleményt róla. A 2001/02-es szezon vergődő, eredménytelen, és sok esetben gyenge játéka maradhatott meg bennünk. Pedig amikor a katalán Klub szurkolója meglátja ezt a nevet, meg kell állnia, és büszkén kell tekintenie Rexach személyére, teljesítményére, nagyságára. Egy nem túl sikeres korszak halhatatlan, máig tiszteletet parancsoló egyénisége volt ő. A klubhűség mintaképe, a szurkolók kedvence, a vérbeli katalán, aki mindenét, egész életét, minden gondolatát az FC Barcelonának szentelte: szinte a Klubban nőtt fel, vált ifjúból emberré. A Blaugrana nevelte, tette azzá, amit tisztelnek benne: csendes, tiszta jellem, őszinte ember, aki a hangját sosem emelte fel, de amikor megszólal, a hallgatóság mély csendbe merülve hallgatja szavait. „Charly” – ahogy Barcelonában hívják – egy mérce, egy igazodási pont, mérföldkő a Csapat életében.  Ebben a szellemben idézzük fel nagyságát, pályafutását!

JÁTÉKOSKÉNT

Carles Rexach, a katalánoknak „Charly”, 1947. január 13-án született a Barcelonához tartozó Pedralbes-ben. Kiváló katalán labdarúgó, aki pályafutása során csak az FC Barcelona alkalmazásában állt. Mind játékosként, mind pedig edzőként szolgálta a Blaugranát. A kiváló szélső a nézők egyik kedvence volt, az 1970-es években pedig a Klub szimbóluma, akit a szurkolók tisztelve szerettek. Edzői pályafutása azonban mégsem vetekedhet labdarúgó karrierjével.

Játékos-pályafutását a CD Condal csapatában kezdte, amelynek mezében két idényben lépett pályára. Debütálására 1965-ben a Racing Santander elleni Copa Generalísimo – mérkőzésen került sor, melyet a csapat 4-0-ra megnyert: „Charly” szerezte a kék-fehér alakulat negyedik gólját. Tehát a bemutatkozás igazán parádésra sikeredett!

Itt jegyezném meg, hogy a CD Condal csapata, egy ma már nem létező futballklub Katalóniában, ami beleolvadt az FC Barcelona egyesületébe. 1934 és 1970 között működött, és ontotta a tehetségeket, amikor összeolvadt az Atlétic Catalunyával, létrehozva ezzel a Barça Athlétic utánpótlás-együttesét, a Barça tartalékcsapatát. Ebből a csapatból került ki Mariano Gonzalvo III, Enric Gensana, Josep María Fusté, vagy id. Manuel Sanchís is.

Térjünk vissza e rövid kitérő után a tehetséges csatárhoz, akire hamarosan felfigyeltek az FC Barcelona játékos-megfigyelői is, és 1967-ben szerződést ajánlottak neki a Katalán Óriáshoz. Ezzel kezdetét vette egy, szinte máig tartó „tündérmese”. Minden szerepkört figyelembe véve Rexach 34 évet töltött el az FC Barcelona alkalmazásában, amiből játékosként tizennégyet. Ez szinte páratlan a Klub életében.

Az FC Barcelona csapatában 1967 szeptemberében mutatkozott be, és rögtön betalált a Real Zaragoza kapujába! A kiváló játékosra a csapatban a szélső szerepkörét osztották rá: legtöbbször a középpálya jobb oldalán tűnt fel, és segítette a támadásokat. Azonban sokszor volt rá példa, hogy balszélsőt játszatott Vele a csapat aktuális edzője. Szélsőjátékos létére meglehetősen gólerős volt: 665 barcelonai fellépésén 211 gólt ért el. A mérkőzéseket tekintve a csapat történetének harmadik legtöbbet szerepelt játékosa, a gólokat tekintve a 6. helyet foglalja el a klub örökranglistáján! Egyénileg a legsikeresebb szezonjának az 1970/71-es idény mondható. Ebben az idényben 17 találattal – a Bilbao játékosa, José Eulogio Gárate társaságában – holtversenyben elnyerte a Primera División legeredményesebb góllövőjének járó Pichichi – díjat. Ebben a szezonban négy alkalommal is sikerült dupláznia egy mérkőzésen belül: az FC Barcelona – Real Zaragoza (5-2, 2. forduló), a Barça – Sabadell (4-1, 4. forduló) elleni hazai bajnokin, majd a csapat Granada elleni idegenbeli fellépése alkalmával (0-2, 25. forduló). Két gólt ért el a következő fordulóban is a Sociedad hazai pályán történő legyőzésekor is (4-0).

Jobbszélső létére három alkalommal is csapata házi gólkirálya tudott lenni: 1969/70-ben hét, 1977/78-ban kilenc találattal, ill. a gólkirályi cím alkalmával 17 góllal. Emlékezetes mérkőzései közül kiemelkedik két döntő. Az egyik, egy Spanyol Kupa – döntő 1978-ból. A Barça az UD Las Palmas ellen játszotta a finálét, amire a következő összeállításban futott ki a gránátvörös-kék alakulat: P. V. Morá – De la Cruz, Migueli, Zuviría, Antonio Olmo (Sánchez), Neeskens (Macizo), Rexach, Vigo Esteban, Cruyff, Asensi és Fortés. A döntőben az FC Barcelona 90 perc alatt 3-1-re legyőzte a szigetlakók csapatát. A három gólból kettőt „Charly” szerzett (az egyiket büntetőből), a harmadikat pedig Juan Manuel Asensi lőtte.

A másik kiemelkedő mérkőzésére 1979. május 16-án, Baselben került sor. Itt játszotta a csapat történetének első KEK – döntőjét a német Fortuna Düsseldorffal. Palotai Károly sípszavára a következő felállásban játszottak a katalánok: Pedro María Artola – Rafael Zuviría, Migueli, Costas (Martínez), Albaladejo (De la Cruz), José Sánchez, Neeskens, Asensi, Rexach, Krankl, ’Lobo’ Carrasco. Egy nagyon fordulatos mérkőzésen, amin Rexach nagyon kiemelkedőt nyújtott, 4-3 arányban nyert a Barcelona. A hosszabbításba torkolló mérkőzésen a Barça góljait Sánchez, Asensi, Rexach és Krankl szerezték. A rendes játékidő után 2-2 volt az állás, majd 4-2-re elhúzott a katalán gárda. A sorozatban az elődöntőben is eredményes volt Rexach: a belga Beveren elleni hazai meccsen büntetőből ő lőtte a csapat egyetlen, győzelmet hozó gólját.

Pályafutása során a Primera Divisiónban 328 mérkőzésen 81 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Az 1970-es évek erőfeszítéseit ritkán kísérte szerencse. Így csupán egyszer, az 1973/74-es idényben ünnepelhetett a Nou Camp közönsége bajnoki aranyérmet. Emellett nyert négy Spanyol Kupát (1968, 1971, 1978, 1981) és két Kupagyőztesek Európa Kupáját (1979, 1982).

Idény	Bajnoki	Kupa	Nemzetközi	Összesen	Válogatott
1967/68	22 (6)	2 (1)	1 (0)	25 (7)	0 (0)
1968/69	14 (2)	2 (1)	5 (1)	21 (4)	2 (0)
1969/70	26 (7)	6 (1)	5 (2)	37 (10)
1970/71	29 (17)	9 (3)	4 (2)	42 (22)	5 (2)
1971/72	26 (5)	4 (1)	5 (0)	35 (6)	1 (0)
1972/73	28 (7)	3 (0)	2 (0)	33 (7)
1973/74	28 (9)	7 (1)		35 (10)	1 (0)
1974/75	31 (6)	1 (0)	7 (4)	39 (10)	3 (0)
1975/76	32 (6)	6 (2)	8 (5)	46 (13)	1 (0)
1976/77	14 (0)		5 (1)	19 (1)
1977/78	22 (9)	6 (5)	7 (4)	35 (18)	2 (0)
1978/79	24 (4)	1 (0)	7 (2)	32 (6)
1979/80	24 (3)	2 (0)	5 (3)	31 (6)
1980/81	8 (0)	4 (0)	2 (1)	14 (1)	15 (2)
Összesen	328 (81)	63 (15)	63 (25)	444 (121)	15 (2)

Az 1960-as, ’70-es évek a Barcelona történetében nem tartoznak kimondottan a sikeres időszakok közé. Elnökök jöttek-mentek, edzők váltogatták egymást a kispadon. Hiába jöttek új játékosok, hiába kerültek ki az utánpótlás sorából kiváló képességű labdarúgók, a sikerek elkerülték a csapatot. Ezek a sikertelen esztendők azonban nem Rexach játékán múlottak: a csupa szív katalán játékos minden alkalommal a győzelem reményében lépett pályára szeretett csapata mezében. A visszaemlékezések szerint minden meccsen maximális odaadással szolgálta a gránátvörös-kék színeket: nem ismert elveszett labdát, mindent elkövetett a sikerek eléréséért. A sikertelen éveket aztán nemcsak a közönség, hanem a klubvezetőség is megelégelte, így döntő lépésre szánták el magukat.

1973-ban aztán az elnök, Augustí Montal i Costa megelégelte a sorozatos kudarcokat, és ’mert nagyot álmodni’. A katalán gárda padjára leszerződtette a korszak egyik legkiemelkedőbb szakemberét, a holland sikeredzőt, Rinus Michels-t, és az Ajax-ból elhozta az Aranylabdás zsenit, Johan Cruyffot. Majd a következő nyáron, 1974. júniusban érkezett a csapathoz Johan Neeskens is. Johan Primero első évadában aztán meg is lett az eredménye az erősítéseknek: bajnoki címet ünnepelhetett a csapat, amiben ’Charly’ tevékeny részt vállalt. A jobbszélről pontos labdákkal hozta kihagyhatatlan helyzetekbe a csatárokat. Rexach ekkoriban már rutinos játékosnak számított, akiben az edző és a játékostársak is megbíztak. Mint katalán pedig a szurkolók nagy kedvence volt. Folyamatosan megbízható játékával elismerést szerzett magának a csapaton belül: a társak a csapat egyik vezéreként tekintettek a katalán szélsőre. Ez az idény „Charly” számára is kiemelkedően sikeres volt, hiszen 28 bajnoki fellépésén kilenc találatot jegyzett. Közte két duplával is megörvendeztette a Nou Camp közönségét: előbb 1973. december 12-én a Gijón elleni 5-1-es győzelem alkalmával, majd 1974. március 3-án a CD Castellón ellen aratott 5-0 arányú győzelemkor.Az 1973/74-es szezon legemlékezetesebb, máig legendás pillanatára a 22. fordulóban került sor. Ekkor rendezték meg a Bernabéu – stadionban az ’El Clásicó’-t, amelyen a katalán sztáralakulat történelmi győzelmet aratott: 5-0-ra elgázolta a hazaiakat. A gólokon Asensi (2), Cruyff, Juan Carlos és ’Cholo’ Sotil osztoztak – Rexach pedig gólpasszokkal járult hozzá a csodálatos estéhez. Jutalomjáték volt ez a javából, amire máig emlékeznek a szurkolók. A csapat csodálatos játékkal nyerte meg a bajnokságot, hogy a következő idényben a BEK – ben indulhasson. A sorozatban a Barça kiverte az osztrák Linz, a holland Feyenoord, a svéd Atvidaberg csapatát, azonban az elődöntőben alulmaradt az angol Leeds United együttesével szemben. Rexach szempontjából a legemlékezetesebb összecsapása a sorozatnak a 2. fordulóban lejátszott FC Barcelona – Feyenoord volt. Ezt a meccset a Barcelona 3-0-ra nyerte meg, ’Charly’ mesterhármasával! Rexach még eredményes volt a Linz hazai pályán való 5-0-s legyőzése alkalmával is.

 

EDZŐKÉNT

Az aktív pályafutástól 1983-ban vonult vissza Rexach, de ezután is a Klub szolgálatában állt. 1984-ben Torres, Asensi és Rifé társaként – nevük kezdőbetűit felhasználva – megalapította a „TARR” focisulit. Majd 1987/88-ban Luis Aragonés segítője lett. Négy alkalommal ült vezetőedzőként a csapat kispadján – kevés sikerrel. Ugyanakkor a Dream Team sikereiből aktívan kivette a részét: nemcsak játékosként, hanem másodedzőként is segítette Cruyff munkáját. 1988-1996 között az FC Barcelona másodedzőjeként volt részese a sikereknek: a négy La Liga – elsőségnek, a BL – győzelemnek, a KEK – győzelemnek, a Spanyol Kupa – győzelemnek. Az 1990/91-es szezonban vezetőedzőként is ült a padon, míg Cruyff szívműtét miatt nem állhatott a csapat rendelkezésére. Majd az 1995/96-os szezon utolsó mérkőzésein is ő ült vezetőedzőként a padon, miután Cruyff-ot menesztették. Beugróként került a kispadra a 2000/01-es szezon utolsó fázisában is, amikor Llorenç Serra Ferrert váltotta. 2001 nyarán aztán vezetőedzőnek nevezték ki: a következő szezont azonban újfent sikertelenül zárta a csapat, ezért menesztették. A későbbiekben már nem számítottak tudására a Klubnál.

Amikor Rexach-ról beszélünk, írunk, nem szabad elfeledkeznünk egy nagyon fontos tényről. A mai csapat, a mai labdarúgás „Charly”-nak köszönheti Lionel Messit. Mi, Barça – szurkolók Neki kell hálásnak lennünk, mert elhozta Katalóniába a varázslót. Josep Maria Minguella a Barcelona játékos-megfigyelője hívta fel a Klub figyelmét a kis zsenire. A katalánoknál először kétkedve fogadták a hozzájuk beajánlott 11 éves fiúcskát: nem szoktak ilyen fiatal gyerekeket tesztelni. Minguella hajthatatlan volt, s személyes találkozót kért Rexach-tól, aki 2000 szeptemberében a Klub utánpótlás-igazgatójával. A találkozó megtörtént, Rxach pedig rábólintott a rosariói tehetség tesztelésébe, és meghívta őt a La Masía edzőközpontba. Itt kéthetes próbajátékon vett részt, Rexach pedig tökéletesen meggyőződhetett a fiú tudásáról, gömbérzékéről. A neheze azonban még hátravolt: meg kellett győzni Joan Gaspart elnököt a kontraktus megkötéséről. A katalán legenda minden képességét bevetette, mire meggyőzte az elnököt: sokszorosan megtérül a Messibe fektetett anyagi és egészségügyi befektetés. 2000 őszén tehát a Klub szerződtetett alkalmazottja lett Messi, akinek orvosi kezelését a Barcelona felügyelte, és állta anyagilag. Mára megbizonyosodhattunk a döntés helyességéről: köszönjük „Charly”.

Rexach Leo Messi szerződtetéséről

Charly Rexach az angol „The Sun” újságírójának beszélt szerdán arról, hogyan fedezte fel Leo Messit, és miképpen történt a leigazolása, ama híres „szalvétán” aláírva.

Argentínában voltam, amikor először meséltek egy Messi nevű fickóról. Először azt hittem, egy fiúról beszélnek, aki 18-20 éves volt ekkor már. S mivel éppen ott tartózkodtam a közelben, eldöntöttem, hogy megnézem. Akkor sem voltam már éppen fiatal, sok mindent láttam már, de teljesen meglepett voltam.” – tette hozzá Rexach. Majd így folytatta: „A futball csapatjáték, mindig is ezt vallottam, s most is ezt gondolom. Ez a gyerek azonban egyedül verte meg az ellenfelet: úgy vezette a labdát már akkor, hogy az ellenfelei még felrúgni sem tudták. Egyedül cselezte végig a pályát, és lőtte a gólokat. Abnormálisnak mondanám azt az ösztönt, amivel ő a pályán mozgott, s gólokat lőtt. A szó legszorosabb értelmében futballozott. Fizikailag elmaradt a többi gyermektől, alacsonyabb is volt náluk, de ezt a cseleivel, a gyorsaságával, ördöngősségével kárpótolta. Amikor láttam játszani, olyat előtte nem tapasztaltam még senkinél sem.

Ezt követően az aláírásról mesél Charly:

Ott és akkor eldöntöttem, hogy alá kell vele írnunk egy szerződést. Azonnal, minél hamarabb. Ez a gyermek egy másik galaxisból származik. Az édesapja kissé dühös lett, mert úgy érezte, hogy a klub vezetősége gondolkodott. Nem érezte, hogy harcolnának érte. Én azonban nem engedtem el, nem tágítottam. Kezességet vállaltam azért, hogy amit itt és azonnal aláírunk, az úgy is fog lenni. Szóltam a pincérnek, hogy hozzon egy papírt…és ő hozott nekem egy szalvétát. Egy két mondatos szerződés keretében szerződtettem Leo Messit, mint az FC Barcelona technikai igazgatója, amit aztán aláírt az édesapja, és aláírtam én is. A többi pedig már történelem, és ő a futballtörténelem legjobb játékosává vált.

2000. december 14-én íródott Messi első barcelonai szerződése, mint sokan talán tudják, egy szalvétára…

„Barcelonában, 2000. december 14-én, Minguella és Horacio (Gaggioli) urak, Carles Rexach, az FC Barcelona technikai igazgatójának jelenlétében, felelősségünk tudatában megállapodunk abban, hogy ha tartjuk magunkat megalkudott összegekhez, leigazoljuk Lionel Messit, annak ellenére, hogy bizonyos vélemények a leigazolása ellen szóltak.”

Avatatlan szemlélőnek is azonnal feltűnhet, hogy ez a szöveg nem igazán hasonlít egy klasszikus szerződésre, ettől függetlenül tény, hogy ez a papiros és ez a szöveg változtatta meg Messi és a Barcelona történetét. Ez olvasható azon a szalvétán, amit az említett urak aláírtak. Josep María Minguella játékosügynökként, Horacio Gaggioli a család, és Messi akkori menedzsereként, Carles Rexach a Barcelona képviselőjeként szignózta a papirost.