Hriszto Sztoicskov

Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

A Dream Team “Pitbull” – ja, avagy az öntörvényű zseni

Amikor azt mondjuk, DREAM TEAM, sokan, sokfélére gondolhatnak a sport történelmében. Ha az ember jártas a labdarúgásban, nem mellesleg ismeri, elismeri, vagy szereti az FC Barcelonát, máris azonnal tudja, mire asszociáljon, ha meghallja ezt a szót.

Dream Team. Egy csapat, amelyik történelmet írt. Egy csapat, amely által új értelmet nyert a „totális futball” kifejezés.  Rinus Michels-t tartják a stílus atyjának, nála tanulta a „szakmát” az „álomcsapat” edzője, az FC Barcelona 2014. április 25-én elhunyt legendája, Johan Cruyff.

A ’90-es években a Cruyff-csapat zsinórban nyert négy bajnoki címet, valamint megnyerte a klub első BEK-trófeáját is. A csapat egyik kulcsfigurája volt Hriszto Sztoicskov, minden idők egyik (ha nem A)  legjobb bolgár futballistája.

Fiatal évei

Hriszto Sztoicskov 1966. február 8-án látta meg a napvilágot a bolgár nagyvárosban, Plovdivban. Ifjúsági játékosként kezdte pályafutását a PFK Marica Plovdiv csapatában. Első felnőtt csapata a CSZKA Szófia volt, amellyel három ízben megnyerte hazája bajnokságát.

Nem volt egy egyszerű ember már fiatalon se. Ezt sokan tudják róla… Ennek első megnyilvánulására még 20 éves kora előtt sor került: 1985-ben verekedésbe keveredett a Bolgár Kupa döntőjében, amiért eltiltották a játéktól. A meccset egyébként a CSZKA nyerte  2-1-re a Levszki Szpartak ellen. A bolgár központi törvények értelmében mindkét csapatot feloszlatták a botrány miatt. A két klub új néven működhetett tovább, az eredeti nevüket 4 év múlva használhatták újra.

Az 1988-89-es idényben csapatával a KEK elődöntőjéig menetelt.  Itt kettős vereséggel búcsúztak a sorozattól. Az ellenfél a Barcelona volt, melynek edzője ekkor már Cruyff volt, aki már akkor meglátta a fiatal Hrisztóban a potenciált…

Ő maga a sorozat gólkirálya lett hét góljával.

1990-ben 30 bajnoki meccsen elért 38 góljával Európa Aranycipőse lett, ezzel pedig végleg bizonyított a hollandusnak, akinek kérésére ezután leigazolták.

Karrierje csúcsán, a Barcelonában

A bolgár a következő szezont már a Nou Camp-ban kezdte, ahol ekkortájt olyan játékosok rúgták a bőrt, mint Ronald Koeman vagy Michael Laudrup, valamint az 1990-91-es idényben mutatkozott be a felnőtt csapatban Josep Guardiola is…

Már az első éve parádésra sikeredett, ugyanis megnyerték a bajnokságot, KEK-döntőig meneteltek, valamint a csapat legeredményesebb játékosa lett 21 góllal.

Az 1991-92-es idényben megvédték bajnoki címüket, és a május 20-án, a Wembley-ben lejátszott Sampdoria elleni 1-0-s sikerrel megnyerték a Bajnokok Ligája jogelődjének számító Bajnokcsapatok Európa-kupája utolsó kiírását. Sztoicskov 22 góllal ismét házi gólkirály, emellett pedig Európa „ezüstlabdása” lett.

Az 1992-93-as szezonban Spanyol Szuperkupát, Európai Szuperkupát nyert, valamint másodszor is megvédte a csapattal a La Liga-címét. Ismételten a csapat legeredményesebb játékosa lett 23 góljával.

Az 1993-94-es szezon után egyénileg is csúcsra ért. A Barcelonával harmadszor is megvédték bajnoki címüket a Primera Divisiónban. A történet érdekessége, hogy ebben a szezonban már nem ő volt a csapat első számú gólfelelőse, hanem Romário.

34 bajnoki meccsen elért 16, valamint nyolc Bajnokok Ligája-mérkőzésen elért hét gólja azt bizonyítja, hogy nem lett kevésbé gólérzékeny, azonban Romário 32 gólt szerzett első barcelonai szezonjában. Akkor mégis miért írtam azt, hogy a csúcsra ért egyénileg?

A válasz az 1994-es Egyesült Államokbeli világbajnokság, amelyen nem kis bravúrt hajtott végre csapatával. A „yunatzi”-t (a bolgár válogatott beceneve, ami náluk „hősöket” jelent) a seregszemle elődöntőjéig vezette, ahol többek között búcsúztatták az argentin, a mexikói, valamint a német válogatottat is! Az elődöntőben az olasz válogatott jelentette a végállomását a méltán szenzációt jelentő menetelésnek. Hriszto Sztoicskov a torna gólkirálya lett hat góljával.

Év végén megkapta az Európa legjobbjának járó France Football aranylabdáját!

Lehet véletlen, ugyanakkor szembeötlő, hogy Sztoicskov „diadalmenete” egyben a Barcelona dicsőséges korszakát is jelentette, ugyanis, attól kezdve, hogy a csapathoz került, az FC Barcelona addigi történetének legjobb csapata lett, és a csapat hanyatlása magával hozta a bolgár karrierjének lefele ívelését is.

Az 1994-95-ös bajnokságban a csalódást keltő 4. helyen végzett a csapattal, és ugyan ismételten házi gólkirály lett 17 góllal, de összeveszett Johan Cruyfffal, és eligazolt a Parmába. Azonban egy év olasz légióskodás után „hazatért” Barcelonába Bobby Robson hívására.

Visszatértével a csapat ismét „megtanult nyerni”, ezt bizonyítja a KEK-ben, a Spanyol Király Kupában, valamint a Spanyol Szuperkupában aratott győzelem. 1998-ban búcsúzott el Barcelonától, ugyanakkor ott töltött évei alatt a szurkolók egyik legnagyobb kedvence lett.

Az FC Barcelona színeiben (1990-95, 1996-98) összesen 254 meccsen 118 gólt ért el; ebből a bajnoki mutatója: 175 mérkőzés / 84 találat.

Pályafutásának utolsó évei

Barcelonából visszatért a CSZKA Szófiába, azonban csak 4 mérkőzésen lépett pályára. Még abban az idényben eligazolt a szaúd-arábiai Al-Nasszr csapatába, ahol ugyancsak nem sok „sót evett meg”. Japánban is kipróbálta magát a Kashiwa Reysolban, itt 27 mérkőzésen 12 gólt ért el.

Játékos-karrierjének utolsó állomása az Egyesült Államok volt, ahol 2000-től 2002-ig a Chicago Fire-ben játszott, onnan igazolt el a DC United-be, ahonnan 2003-ban visszavonult.

Hriszto Sztoicskov, az edző

Visszavonulása után a Barcelona fiataljaival foglalkozott, majd a 2006-os világbajnokság selejtezőin a bolgár válogatottat irányította. Miután nem jutottak ki a VB-re, lemondott. 2004 és 2007 között töltötte be a bolgár szövetségi kapitányi tisztséget.

2007-ben a Celta Vigo vezetőedzője lett, de még abban az évben menesztették. A 2009/10-es idényben a dél-afrikai Mamelodi Sundowns edzője volt, majd 2012-2013-ban a bolgár Litex Lovecs szakmai munkáját irányította. eleddig utolsó munkahelye edzőként a CSZKA Szófia együttese volt 2013 őszén.

Láthatjuk, hogy trénerként eddig közel sem tudott olyan sikeres lenni, mint játékosként, azonban még csak 45 éves, így nem tudhatjuk, mit hoz a jövő…

Csapatban elért eredményei

• CSZKA Szófia
  • Bolgár bajnok: 1987, 1989, 1990
  • Bolgár kupa-győztes: 1985, 1987, 1988, 1989
  • Bolgár Szuperkupa-győztes: 1989
• FC Barcelona
  • Spanyol bajnok: 1991, 1992, 1993, 1994, 1998
  • Spanyol Szuperkupa-győztes: 1992, 1993, 1995, 1996
  • Bajnokcsapatok Európa Kupája-győztes (ma: Bajnokok Ligája) : 1992
  • Európai Szuperkupa-győztes: 1992, 1997
  • Király Kupa-győztes: 1997
  • Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes: 1997
• Al-Nasszr
  • Ázsiai Kupagyőztesek Kupája győztes: 1998
• Chicago Fire
  • U.S. Open Cup győztes: 2000

Egyéni elismerései

• A bolgár bajnokság gólkirálya: 1989, 1990
• Európa aranycipőse: 1989
• A Kupagyőztesek Európa Kupája gólkirálya: 1989
• Az év futballistája Európában: 1994
• Az 1994-es világbajnokság aranycipőse
• GOLDEN FOOT legendái cím: 2007
• A FIFA beválasztotta minden idők legjobb 100 futballistája közé (FIFA TOP 100)

Ha Sztoicskov nem létezett volna, ki kellett volna találni. Néhány a “produkciói” közül:

• Amikor először lépett be a CSZKA öltözőjébe, a klub híres játékosa Georgi Dimitrov fogadta:

– Te ki vagy?
Az ismeretlen, fiatal játékos így válaszolt:
– Én Hriszto Sztoicskov vagyok, és te ki vagy?

• A botrányos bolgár kupadöntőn lerúgott több Levszki-játékost, ezek után végleg eltiltották a futballtól, de később a büntetését 1 évre mérsékelték.
• 1990-ben a Spanyol Szuperkupa döntőben rálépett a bíró, Urizar Azpiarte lábára és enyhén meglökte, amiért két hónapos eltiltást kapott.
• Egyszer megütött egy szurkolót, aki megrángatta a mezét autogramért könyörögve.
• 1992-ben eredményes volt egy Mexikó elleni szófiai meccsen, de a szurkolók pfújolása annyira felidegesítette, hogy elkezdte vonszolni a lábát sérülést imitálva és leballagott a pályáról.
• Egy alkalommal úgy gondolta, megviccel egy bolgár újságírót, aki olyan kérdéseket tett fel, amire nem szívesen akart választ adni: a kérdésre spanyolul felelt, az újságíró legnagyobb meglepetésére. (hozzáteszem, ötletes volt)
• Egy Monaco-Barcelona BL-meccs előtt francia újságírók kérdezték a meccsről: – Mit gondolsz, milyen meccsre számíthatunk?
  – Nem olyan régen ütöttem el a nemzeti csapatotokat a világbajnokságtól, most ugyanezt fogom tenni a klubcsapatotokkal is. (magyarázat: A ’94-es világbajnoki selejtezőkön Bulgária oda-vissza megverte a franciákat és többek közt emiatt a két eredmény miatt a franciák csak harmadikok lettek a csoportban, így nem jutottak ki a seregszemlére.)
  A meccset egyébként 1-0-ra megnyerte a Barcelona, Sztoicskov góljával, tehát mondhatjuk úgy: betartotta az ígéretét.

2017. március 12-én így nyilatkozott Cruyffról, a hollanddal való kapcsolatáról:

• “Előfordult, hogy Cruyff a csapattársaim előtt szinte megölt, aztán négyszemközt közölte velem, hogy én voltam a legjobb.”
• “Cruyff több lett számomra annál, amit előzetesen vártam – barátok lettünk. Megváltoztatta az életemet – mint sok más játékosét.”
• “Cruyff kimenekített egy zárt, kommunista országból, amilyen Bulgária volt, hogy éljek Katalóniában és játsszak a Barçában.”
• “Cuyff különös módon dolgozott. Nagyon sok délutánt szentelt nekem, hogy új dolgokat tanítson, s azokat alkalmazni tudjam a pályán.”
• “Cruyff elméletei nem alkalmazhatók minden csapatnál és minden játékos esetében.”
• “Először olyan embert kell találni, aki az edzéseken tudja ezt tanítani és alkalmazni.”
• “Nem mindenki képes erre, nem mindenki tudja ezt játszani.”

Egy alkalommal, amikor arról kérdezte egy újságíró, hogy magára öltené-e a Real Madrid mezét, a bolgár gólvágó így válaszolt:

Mindig utálni fogom a Real Madridot. Jobban szeretném, ha a föld megnyílna és elnyelne, mintsem elfogadni egy szerződést tőlük. Az, hogy látom a fehér mezt, beteggé tesz. Tényleg utálok még beszélni is róluk, de ha mégis muszáj beszélnem róluk, elfog a hányinger.

Egy másik alkalommal egy barcelonai TV-stúdió vendége volt, ahol a szerkesztők tervéről mit sem sejtve, egyszer csak kapcsolták Luis Figót, aki 2000 nyarán elárulta a gránátvörös-kék mezt. Sztoicskovban fel is ment pillanatok alatt a “pumpa”, s a beszélgetésnek hamar véget is vetett. A műsorvezető utolsó kérdése a portugál felé az volt, hogy “félne-e Barcelonában az utcán sétálgatni”. A portugál erre annyit mondott, hogy “attól nem, de Sztoicskovtól igen”.

A bolgár fenegyerek pedig ekképpen zárta rövidre a ‘mélyinterjút’:

Ha meglátlak Barcelonában, inzultálni foglak [magyarán: megverlek – szerk.]!

Hriszto Sztoicskov Messiről, és arról a hazug teóriáról, hogy Ő állítaná össze a nemzeti csapatot:

Ha holnap kivennénk Messit az argentin válogatottból, egyetlen meccset sem nyernének a következő három évben.

 

Az pedig egy kibaszott hazugság, amit valaki kitalált, hogy Messi választja ki azokat a játékosokat, akikkel a nemzeti csapatban akar játszani. Tiszta hazugság! Hogy lehetnek ilyen emberek?

 

Sok olyan argentin van, aki nem tudja, hogy kicsoda Messi. Sokan csak látják őt, de nem ismerik igazán. Nagyon jól ismerem, és azt is elmondhatom, hogy soha nem volt részese a csapat tagjainak a kiválasztásában!

 

Találkoztam Messivel, amikor 12 évesen megérkezett a La Masíába. Kevesen tudják, hogy a rendkívüli labdarúgó mögött egy sokkal nagyobb ember lakozik. Ő egy mítosz. Nem képezi vita tárgyát, hogy ő a legjobb a világon!

Hriszto Sztoicskov az 1990. december 5-i Spanyol Szuperkupa-döntő első felvonásán a Camp Nou-ban is emlékezeteset alkotott. Az ellenfél a Real Madrid volt, ők is nyertek végül 1-0-ra, mégpedig a játékvezető, Urizar Azpitarte hathatós segítségével. A mérkőzés legemlékezetesebb jelenetét a bolgár fenegyerek követte el, amikor egy óvatlan pillanatban, a ‘spori’ kétes döntését követően, egyszerűen megtaposta a “fekete rigót”:

Maga a mérkőzés nem volt mentes a nézőtéri rendbontásoktól sem, így a spanyol rendőrség erőit kellett bevetni, hogy a habfehér mezben bóklászó játékosok elhagyhassák biztonságban a Camp Nou gyepét:

Sztoicskov visszaemlékezése az 1992-es BEK-sikerre, előzményeire

A bolgár gólvágót nem kell bemutatni senkinek sem. Itt a honlapon épp a minap került fel az életrajza, amit ajánlok minden Kedves Olvasónk szíves figyelmébe. A döntőről az interjú elején csupán ennyit jegyez meg: “Mi egy érett csapat voltunk, és kihasználtuk a győzelem dinamikáját”.

Sztocskov számára a Wembley-beli finálé volt az első nemzetközi döntő a Barcelona színeiben, hiszen az 1991-es rotterdami KEK-döntő idején sérült volt., s ez a tény különösen fontossá tette a számára a találkozót. “Én nem játszhattam a rotterdami fináléban, amiért nagyon mérges voltam, mivel a Zaragoza elleni találkozón megsérültem, s így ki kellett hagynom a United elleni meccset. Ezen a bajnokin a csapat szenvedett, mivel Zubi és Amor is hiányoztak, de a döntőre mindhárman a mester rendelkezésére állhattunk”.

A csapat kiváló állapotban, és nyerő szériába került a döntőt megelőzően, hiszen bajnokok lettek. “A szezon eleje nem indult jól. Megszenvedtünk a Kaiserslautern ellen, de Bakero gólja meghozta a továbbjutást. Ezt követően jobban haladtunk előre, azonban a Benfica elleni mindent eldöntő meccsen megint szenvedtünk. Sokáig vezettünk 1-0-ra, azonban a portugálok egyenlítettek. A vége előtt azonban sikerült még gólt rúgnunk, így 2-1-re nyertünk, s a fináléba jutottunk. Ezen a meccsen is nagyon szenvedtünk, mert minden áron a döntőbe szerettünk volna jutni”.

Ami a döntőt illeti, Hriszto ekképp vélekedik róla: “Őszintén hiszem, hogy a Barça jobb volt, mint a Sampdoria, de így volt ez Sevillában is a Steaua ellen, mégis vesztett a klub. S ez a tény mindvégig ott lógott a fejünk felett. Mi azonban jól felkészültünk, s a vége előtt sikerült megszereznünk a győztes gólt.”

Az interjú folytatásában arról beszél, hogy sok meghatározó játékos volt abban a csapatban. “Akkoriban csak három idegenlégiós lehetett a csapatban, Koeman, Michael és jómagam. Azonban nagyon könnyű volt alkalmazkodni a Klub filozófiájához és a katalán szokásokhoz is. Mindannyian azonos célért küzdöttünk azon a felejthetetlen estén, hogy megnyerjük az utolsó meccset.”

Sztoicskov megemlékezett arról is, hogy Koamannal meglehetősen sokat gyakorolták a különböző szabadrúgás-variációkat. “A döntő előtti napon azt mondta nekem Koeman, hogy próbáljunk ki néhány új szabadrúgás-variációt. Az egyik ilyen volt, hogy Bakero megállt a rövid oldalon, és Koeman ott lőtte el a helyén a kapura. Mi álltunk a sorfalba természetesen, minél több pozícióból, hogy minél jobban ki tudjuk használni az ilyen lehetőségeket.” Sztoicskov azt is elmondta az interjú végén, hogy Cruyff mindent elkövetett azért, hogy kimozduljanak a szállodából, és elvonja játékosai figyelmét a döntőről. “A szálloda parkjában 18 lyukú golfpályán játszottunk, kikapcsolódtunk. Johan azt szerette volna, hogy minél kevesebb időt töltsünk a szállodába bezárva. Tudta jól, hogy ez negatív hatással lehet a másnapi döntőre”.

Véleményem szerint a bolgár csatár igazi vezéregyéniség volt, egy kezelhetetlen, makacs, ám zseniális focista. Botrányai ellenére a világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakja volt. Ha edzőként fele ennyire sikeres tud lenni, mint amilyen volt játékosként, akkor még bizonyosan hallani fogunk róla…