Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

‘Cholo’ Sotil – a perui „csalogány”

Teljes neve: Hugo Alejandro Sotil Yerén

Beceneve: ’Cholo’ – Dél-Amerikában a spanyol nyelven beszélő indiánok neve, a. m. „A mesztic”

Születési idő, hely: 1949. május 18. Ica, Peru

Posztja: csatár, támadó középpályás

Nevelőegyesülete: Deportivo Municipal de Lima

Csapatai: Deportivo Municipal (1968-73, 121/49);  FC Barcelona (1973-77, 58/15), Alianza Lima (1977-78, 48/23), Independiente Medellín (1979-80, 32/8), Deportivo Municipal (1981-82, 20/7), Espartanos (1984, 8/2).

Válogatottság: 62/18

Hugo Sotil Yerén 1949. május 18-án a perui Icában született, mesztic szülők gyermekeként. Becenevét is innen kapta: ’El Cholo’ – ’A mesztic’. Pályafutása nagy részében középcsatárként szerepelt, de támadó középpályásként is kiemelkedő teljesítményre volt képes. A perui labdarúgás legendás alakja, aki az 1970-es években megreformálta, és a világfutball elitjébe emelte a perui labdarúgást Teofilio Cubillas és Hector Chumpitaz társaságában. A perui labdarúgás ekkor élte csúcspontját, amelynek fontos állomása az 1975-ös Copa América volt: a torna a perui tizenegy győzelmével ért véget! Peruval részt vett az 1970-es és 1978-as világbajnokságon is. Pályafutása során a nagyszerű cselek, a számtalan gólpasszok kísérték végig, ezért is válhatott a ’70-es évek egyik legendás játékosává. Hatalmas technikai képzettsége a kor legnagyobbjai közé emelték! Sajnos a pályafutását végigkísérték az alkoholproblémák is, ami végül pályafutása befejezéséhez vezette őt el.

CD Municipal

Labdarúgó pályafutását a limai székhelyű CD Municipal csapatában kezdte. Az utánpótlás csapat ranglétráit végigjárva, 1968-ban mutatkozott be a felnőtt csapatban. Ezt az idényt a csapat a perui másodosztályban kezdte, azonban a segítségével az idény végén feljutott a Primera Divisiónba. Sotil végig csapata egyik legjobbja volt, góljaival és gólpasszaival segítette az együttes feljutását. A klub szurkolói hamar a szívükbe zárták, és gyorsan elnyerte a bizalmukat. Az első idénye végére a csapat legnépszerűbb játékosa lett. A csapatban eltöltött öt idény alatt 121 bajnokin lépett pályára, és 49 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját:

• 1968: 18/10
• 1969: 18/10
• 1970: 26/8
• 1971: 30/9
• 1972: 29/12

1973-ban Peruban az Év Játékosává választották, és ugyanebben az évben a Latin-Amerika All Star XI-nek a tagja lett.

Sotil játszott és gólt szerzett Európa és Dél-Amerika csapatának mérkőzésén, melyre a barcelonai Nou Campban került sor 1973-ban. A mérkőzésen olyan világnagyságok léptek pályára, mint Johan Cruyff, Franz Beckenbauer, míg a dél-amerikaiak oldalán Roberto Rivellino vagy Teofilio Cubillas. A mérkőzés 4-4-es döntetlennel ért véget, s a tizenegyes-rúgásokat követően Dél-Amerika győzedelmeskedett 7-6 arányban. Ezen a mérkőzésen figyeltek fel Sotilra az FC Barcelona szakmai vezetői. A mérkőzést követően megkezdődtek a tárgyalások a Municipal csapatával a perui sztár leigazolása ügyében, melyek végül eredménnyel végződtek. 1973 nyarán ’Cholo’ Sotil gránátvörös-kék mezbe öltözött.

FC Barcelona

Sotil olyan játékosok közé került, mint Cruyff, Rexach, Juan Manuel Asensi, Antoni Torres és Salvador Sadurni. A Klub vezetői, élükön Augustí Montal i Costával minden anyagi eszközt megmozgattak, hogy a csapat újra bajnoki aranyat ünnepelhessen. A Barcelonában a tízes számú mezt kapta a kiváló csatár. Bemutatkozására az 1973. augusztus 22-i Joan Gamper Kupán került sor: a Barça a nyugatnémet Borussia Mönchengladbach-val találkozott. A rendes játékidő 2-2-vel zárult, büntetőkkel 4-2-re nyert a Barcelona. A Barça első gólját Sotil szerezte, tehát a bemutatkozása kiválóan sikerült. Az FC Barcelona mezében négy, eredményes szezont töltött:

• 1973/74: 34/11
• 1974/75: 10/4
• 1975/76: 17/5
• 1976/77: 4/1

A Rinus Michels vezette gárda az 1973/74-es bajnoki kiírásban végre megint eredményes tudott lenni: 14 év szünet után bajnoki címet ünnepelhetett a Nou Camp közönsége. A Cruyff – Asensi – Sotil – Sadurni – Torres – Rexach fémjelezte gárda a szezon egészében egyenletes, kimagasló játékot produkálva jutott fel a csúcsra.

Az idény csúcspontjához 1974. február 14-én ért el a gárda. Ekkor került sor az ’El Clásicó’ – ra a Santiago Bernabéuban. Telt ház előtt a Pedro Morá – Rifé II, Costas, De la Cruz, Antoni Torres, Juan Carlos, Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Johan Cruyff, Hugo Sotil, Marcial (Tomé) összeállítású csapat 5-0-ra ’elgázolta’ a királyi gárdát. A gólokat Asensi /2/, Cruyff, Juan Carlos és ’Cholo’ Sotil szerezték. Az idény végén a legmegfelelőbb helyre került a La Liga – elsőség, amelyből Sotil nagy mértékben kivette a részét. A Barça 10-e kiváló játékkal, gólpasszokkal, és 11 góllal vette ki a részét. A magabiztos védekezéshez egy gólerős csatársor járult, ami meghozta a régóta várt sikert. Sotil ennek a csapatnak meghatározó egyénisége volt. Az 5-0-s győzelem alkalmával ő adta az első gólpasszt Asensinek. Nemcsak kiváló befejező volt, hanem a kiszolgálásból is masszívan kivette a részét. A csapat egyik alapembereként mindvégig kiegyensúlyozottan teljesített. Jól mutatja ezt a tényt, hogy a bajnokság mind a 34 fordulójában pályára lépett. Kevesen mondhatták el ezt a csapatból. Emlékezetes mérkőzése volt még a szezonban a 31. fordulóban megrendezett FC Barcelona – Real Oviedo hazai bajnoki is, ahol mesterhármassal járult hozzá a 6-2 arányú katalán győzelemhez.

A következő szezont is győzelemmel kezdte a csapat: a Gamper Kupa döntőjében 4-1-re verték a skót Glasgow Rangers csapatát, és Sotil egyszer volt eredményes. A Gamper Kupa mellett megnyerte a csapat a „Ciudad de Palma” kupát, viszont a Ramón de Carranza Kupán csak a 3. helyen végzett. A Palmeiras-tól kikaptak 2-0-ra, majd a harmadik helyért lejátszott meccsen 4-1-re nyertek a Santos ellen. A kupán Sotil nem lépett pályára. Ebben az idényben nehezebb dolga volt a peruinak, ugyanis a szakvezetés leigazolta Johan Neeskens-t, aki ugyanazon a poszton volt bevethető, mint Sotil. Így ebben az idényben jóval kevesebb lehetőséghez jutott: csupán 20 bajnokin lépett pályára, és mindösszesen négy gólig jutott.  Az elmúlt szezonban megszerzett bajnoki címnek köszönhetően, ebben a szezonban a Barcelona indult a BEK-ben. A csapat az elődöntőig jutott, ahol az angol Leeds United jelentette a végállomást. A BEK mérkőzéseken Sotil nem lépett pályára.

A következő szezonban Sotil a bajnoki mérkőzések felén kapott lehetőséget, és a 17 mérkőzésen 5 gólt ért el. Az 1974/75-ös szezont a bajnoki táblázat 3. helyén zárták, míg a BEK-ben az elődöntőig jutottak.

Többet játszott, mint az előző idényben, de már nem tudta megközelíteni azt a formáját, amit az első szezonjában mutatott. A bajnok mérkőzések felén játszott, ami azt mutatja: nem tudott egyenletes teljesítményt nyújtani. Mellőzésében, ill. kispadra szorulásában egy technikai szabály játszott szerepet: Neeskens érkezésével a légiósszabály miatt kellett a kispadra ülnie. A szabályok csupán két idegenlégiós szerepeltetését engedélyezték egy Klub számára. A két légiós pedig a Johan I és Johan II lettek. Az 1974/75-ös szezonban pl. csak barátságos meccseken lépett pályára a Barcelona színeiben. Az 1976/77-es szezonban is csak négy fellépésre került sor, ezért hazatért hazájába.

Összesített barcelonai mutatója: 111 mérkőzés / 33 gól, ebből bajnoki: 58/15.

Az alábbi videórészletben a Real Madrid elleni idegenbeli 5-0 arányú győzelem (1974. 02. 14.) alkalmával elért fejes gólját láthatjátok:

Alianza Lima, Independiente Medellín

1977 nyarán visszatért hazájába, és két idényt az Alianza Lima csapatában játszott. Mindkét idényében bajnoki címhez segítette a Limát. Összesen 48 mérkőzésen lépett náluk pályára. A kolumbiai egyesületben 1979-80 között két idényben szerepelt, 32 mérkőzésen 8 gólt ért el. Ekkor már pályafutása végén járt, amelyet nevelőegyesületében a CD Municipalban fejezett be.

A válogatottban

A ’70-es évek perui válogatottjának egyik meghatározó játékosa volt. A nemzeti tizenegy egyik kulcsembere, szellemi vezére. Ő volt a felelős a gólhelyzetek kialakításáért, a kreatív játékért és a nézők szórakoztatásáért. És a nézők szerették, kedvelték. Az annalészek szerint 1970. február 3-án Bulgária ellen debütált a válogatottban, a Limában megrendezett mérkőzésen. Az 5-3-as perui győzelmet hozó mérkőzésen Sotil elbűvölte a nézőket, és a szakmai stábot is. Ettől kezdve kihagyhatatlan volt a csapatból.

Részt vett az 1970-es NSZK-beli világbajnokságon, és döntő részt vállalt a negyeddöntős részvétel eléréséből. Játszott a bolgárok elleni 3-2-es és a Marokkó elleni 1-0-s győzelem alkalmával, de ott volt a pályán, amikor 3-1-re kikaptak a nyugat-németektől. A negyeddöntőben Brazília jelentette a végállomást: 4-2-re kaptak ki. Játékával hozzájárult a VB-7. helyhez, míg gólpasszaival Teofilio Cubillas bronzcipőjéhez.

Válogatott szinten a csúcsot az 1975. évi Copa América jelentette, ahol a válogatottal a sorozat élén végzett. A csoportmeccsek során Chilével és Bolíviával volt egy csoportban a perui válogatott. Chilével az idegenbeli 1-1 utána hazai pályán 3-1 arányban győztek Sotilék. Bolíviát oda-vissza verték: hazai pályán 5-1-re, idegenben 4-0-ra, így a csoportjuk élén végeztek. Az elődöntőben Brazíliával csapott össze a perui nemzeti tizenegy. Brazíliában 3-1-re győztek, otthon 2-0-ra kikaptak, de összesítésben az idegenben lőtt több gólnak köszönhetően a döntőbe jutottak. A döntőt Kolumbiával játszottak: az első meccsen Kolumbiában 1-0-ra kikaptak, hazai pályán 2-0 arányban győzedelmeskedtek. A mindent eldöntő, harmadik összecsapáson 1-0-ra győzött Peru -–a győztes gólt ‘’Cholo’’Sotil szerezte. Ezzel megszerezte az ország történetének második Copa – győzelmét.

Az utolsó nemzetközi fellépésére az 1978. évi argentínai világbajnokságon került sor. A csoportból sikerült a továbbjutás: Skócia ellen 3-1-re nyertek, ezt követte a Hollandia elleni 0-0-s döntetlen. Az utolsó csoportmeccsen 4-1-re legyőzték Irán válogatottját. A középdöntőben aztán 3 vereség követte egymást: Brazíliától 3-0, Lengyelországtól 1-0, Argentína válogatottjától 6-0. Ez utóbbi vereséggel kapcsolatban máig él a gyanú, hogy Peru válogatottja szándékosan kapott ki ekkora arányban a rendező Argentína válogatottjától. A világbajnokságot követően Sotil visszavonult a nemzeti tizenegytől.

Sotil korának zseniális futballistájaként bevonult a nemzetközi futballélet legendáriumába. A Michels – féle Barça meghatározó alakja volt kezdetben, de a légiósszabály keresztülhúzta felfelé ívelő pályafutását a Camp Nou-ban. Az első idényben azonban megmutatta zsenialitását. Aktívan kivette részét a La Liga – elsőségből. A nézők szerették, éltették, kedvelték. Ő pedig csodás játékkal hálálta meg a bizalmat.

A Bernabéu – beli 5-0 arányú győzelemből góllal, gólpasszal, és briliáns játékkal vette ki a részét. Többet érdemelt volna…

Força Barça!