Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Johan ‘Segundo’ – az ördöngős középpályás

Teljes név: Johannes Jacobus Neeskens
Születési idő, hely: 1951. szeptember 15. Heemstede
Posztja: Középpályás.
Magasság / testsúly: 172cm / 67kg
Nevelőegyesülete: RC Heemstede
Csapatai: RC Heemstede (1968-70, 68/1), Ajax Amsterdam (1970-74, 124/33),
FC Barcelona (1974-79, 140/35), New York Cosmos (1979-84),
Groningen (1984-85), Löwenbrau (1986-87, amatőr), FC Baar (1987-90, 23/5),
FC Zug (1990-91, 1/0)
Válogatottság: holland – 49/17 (1970-81)

A holland labdarúgás mindig gazdag volt ifjú titánokban, technikás játékosokban, kreatív labdarúgókban. A ’70-es évek pedig különösen kiemelkedő volt ebből a szempontból: mind klub-, mind pedig válogatott szinten eredményes éveket tudhatott maga mögött. 1971, 1972, 1973 – az Ajax Amszterdam arany évei ezek az esztendők. Sorozatban három alkalommal nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és válogatottjuk is sikeresen szerepelt a világversenyeken. Sokan mondják, ha 1974-ben a világbajnokság döntőjében nem szereznek az első percben vezetést az NSZK csapata ellen, ők ülhetnek fel a világ trónjára. Így azonban 2-1 arányban alulmaradtak a „Nationalelf”-fel szemben, s ezüstéremmel tértek haza a tornáról. Ennek a csapatnak sok meghatározó egyénisége volt. A van Kerkhof – ikrek, Arie Haan, Johan Cruyff, Rob Rensenbrink, Wim Rijsbergen, Johnny Rep, és történetünk főhőse, Johan Neeskens. Neeskens nemcsak játékosként, hanem Frank Rijkaard edző segítőjeként is szolgálta a gránátvörös-kék színeket. Erről a küldetésről szól a következő írásunk.

A KEZDETEK

Johannes Jacobus Neeskens 1951. szeptember 15-én, az észak-hollandiai Heemstede városában született. Már gyermekkorában kirajzolódott életének további menete: hamar felfigyeltek kiváló gömbérzékére. Így nem csoda, hogy szülei levitték a szülőváros egyesületének, az RC Heemstede korosztályos csapatának edzésére. Vékony termetéhez szálkás izomzat párosult, ami biztosította számára a nagyfokú terhelhetőséget, és csökkentette a sérülésre való hajlamot. A holland labdarúgás későbbi korszakos gyöngyszeme pedig nem ismert lehetetlent: edzett, futott, erősített. Egy cél lebegett a szemei előtt: profi futballista szeretett volna lenni, mindent ennek rendelt alá. Átlagos magasságával a középpályára vezényelték a korosztályos edzők: hol védekező, hol szervező feladattal látták el. Johannes pedig mindkét feladatkört magas szinten látta el. Az edzők keze alatt fejlődése töretlen volt, nem csoda, hogy 1970 nyarán felfigyelt rá az Ajax teljhatalmú, zseniális edzője, Rinus Michels. Akire pedig Michels felfigyelt, őt megszerezte csapata számára. A 19 éves ifjú titán így került Hollandia legnagyobb múlttal rendelkező klubjához.

AZ AJAX ALKALMAZÁSÁBAN

Amikor az Ajax csapatába került, olyan nagyságok játszottak ott, mint Suurbier, Haan, Van Dijk, Cruyff vagy éppen Keizer. Ebbe a csapatba cseppent Neeskens, és hamar a mélyvízbe került – és nem okozott csalódást. A négy, Amszterdamban eltöltött idénye alatt 124 bajnokin lépett pályára, mely meccseken 33 gólt ért el. Első idényében hol a védelem jobb oldalán, hol a középpályán szerepelt még. A későbbiekben azonban már a középpályás posztján húzta magára az Ajax mezét. Abban a négy idényben, amit Michels vezetésével eltöltött a holland sztáralakulatnál, minden címet megnyert, amit klubszinten elérhet egy játékos. Volt holland bajnok (1972, 1973), Holland Kupa – győztes (1971, 1972), BEK – győztes (1971, 1972, 1973), Európai Szuperkupa győztese (1972), Világkupa – győztes (1972).

Mindezen sikereknek Neeskens aktív részese volt, meccset alig hagyott ki, mindig bevethető volt. Michels kezei alatt tovább fejlődött, emelkedett a legjobb középpályások sorába. Hétről-hétre kimagasló játékot mutatott be az Ajax – szurkolók legnagyobb örömére. Amikor 197-ben Marinus a Barça kispadjára szerződött – Cruyffal együtt -, Neeskens vette át az irányító „vezér” szerepét. Ő mozgatta a csapatot, s a szurkolók tőle várták a csapat irányítását. Azonban a szurkolók is sejtették a szívük mélyén, hogy mentora távozása után Neeskens is követni fogja őt Barcelonába. Az idő nem is sokat váratott magára: 1974 nyarán Marinus meggyőzte az FC Barcelona vezetőségét Neeskens leigazolásának szükségszerűségéről, s a heemstede-i ifjú követte őt a katalán fővárosba. Leigazolását követően öt idényt töltött el a Blaugrana színeiben Johan Segundo, s vált a sikerek karizmatikus egyéniségévé.

AZ FC BARCELONA SZÍNEIBEN

Amikor megérkezett Barcelonába, egy sikeres csapatba kellett beilleszkednie. 1973/74-ben – 14 évnyi ínséget követően – a csapat elhódította a La Ligát, s a BEK – ben indulhatott. A gránátvörös-kék színekben ekkor olyan legendák szerepeltek, mint Carles Rexach, Antoni Torres, Salvador Sadurni, Pedro Morá, Gallego, Joaquím Rifé II, De la Cruz, „Cholo” Sotil, Asensi, vagy Johan Cruyff.
Mielőtt azonban folytatnánk hősünk pályaképét, egy dolgot megvilágítanék. Az előbbiekben ezt írtam: „Johan Segundo” – mit is jelent ez? Az 1974/75-ös bajnoki idénytől két Johan szerepelt a Barça együttesében: Cruyff és Neskens. A katalán sajtó ettől kezdve úgy különböztette meg a két holland zsenit, hogy Cruyffot „Johan Primero”-ként emlegette (Johan I), míg Neeskens-t „Johan Segundo”-ként (Johan II). Ez a fajta megkülönböztetés a mai napig él Barcelonában, ha azt írják az újságok, hogy „Johan II”, mindenki tudja, hogy Neeskens-ről van szó.

Első szezonjában Johan II 27 bajnokin lépett pályára, s ezeken a meccseken hét gólt ért el. A Malaga elleni hazai mérkőzésen (5-0) duplázni tudott, majd eredményes volt a Las Palmas ellen (3-2), a Murcia ellen (3-1), a Zaragoza elleni mérkőzésen (2-2) is. Sikerült az ellenfelek kapujába találnia a Real Sociedad ellen (2-0), majd a Sporting Gijón elleni bajnoki (1-1) alkalmával is. A gólok mellett gólpasszok, pontos labdák, alázatos játék kísérték első idényét, amivel hamar belopta magát a katalán drukkerek szívébe. A középpálya stabilitása nagyban neki volt köszönhető: kiválóan osztogatott, szervezte a támadásokat. Igazi összekötő kapocs volt a védelem és a támadósor között.  A 27 meccsen összeszedett öt sárga lapja példa arra, hogy szabályosan, brilliánsan is meg lehet oldani azt a feladatkört. Ugyanis Johan Segundónak nemcsak az irányítás volt a feladata, hanem a középpályás védekezésből is ki kellett vennie a részét. Rinus Michels-nél ez elkerülhetetlen volt. A középpályásoknak egyszerre kellett irányítaniuk a csapatot, és egyben a védekezésből is tevékenyen ki kellett venniük a részüket. Azt is hozzá kell tenni, hogy az irányítás nagyobbik részét Cruyff feladatául szabta a holland mester. A játékukon meglátszott az, hogy immáron 5. esztendeje együtt játszottak, úgy érezték egymást, mint a testvérek. Elég volt egymásra nézniük, és tudták: mit akar a másik.

A bajnoki idényt a csapat a harmadik helyen zárta, 13 ponttal lemaradva a Real Madrid mögött. Az idény során a 12 elszenvedett vereség lehetetlenné tette a címvédést. A BEK – ben a csapat az elődöntőig menetelt, ahol az angol Leeds United jelentette a végállomást. A sorozatban lejátszott 8 mérkőzésen – egy kivételével – minden meccsen pályára lépett Neeskens, de gólt nem ért el.

A következő szezonban Neeskens még jobb teljesítményre volt képes, azt is mondhatjuk: barcelonai karrierjének legkiemelkedőbb idényét produkálta. Az 1975/76-os bajnoki kiírásban 32 mérkőzésen 11 gólt ért el, ezzel csapata egyik legjobbja volt. Az idényt a csapat a német Hannes Weissweiler irányításával kezdte meg, miután 1975 júniusában Michels-t menesztette a klubvezetés. A góltermést a Joan Gamper – kupán kezdte, amikor az elődöntőben az Újpesti Dózsa ellen eredményes volt. A bajnokságban eredményes volt a Salamanca (3-1), a Sevilla (2-0), a Granada (3-0), a Santander (2-1), a Las Palmas (3-0), a Real Madrid (2-1, 1975. XII. 28. hazai pályán) csapatai ellen. Betalált az ellenfelek kapujába a Sporting Gijón (5-1), a Bilbao (2-1), a Real Sociedad (2-0) ellen, a Zaragoza elleni bajnokin pedig duplázni tudott (2-1). De nem csak a La Ligában, hanem az UEFA-kupában is brillírozott: az elődöntőig menetelő csapat egyik legeredményesebb játékosa volt a maga hat találatával. A PAOK Szaloniki gárdájának két gólt lőtt (6-1), míg a Lazio (4-0), a Vasas (3-1) ellen egyszer-egyszer volt eredményes. Emellett betalált a Levszki Szófia elleni negyeddöntő mindkét mérkőzésén is (hazai pályán 4-0, idegenben 4-5).  Az elődöntőben a Liverpool FC jelentette a végállomást; 2-1 arányú összesítéssel maradt alul a katalán gárda a Vörösökkel szemben.

Hasznossága nemcsak gólokban, hanem kitűnő védőmunkában, és az irányításban is testet öltött. A Camp Nou közönsége pedig egyre inkább a szívébe zárta a mindig csupa szív játékkal előrukkoló középpályást. Nem ismert elveszett labdát, szinte minden párharcból győztesen került ki. A középpálya korlátlan uraként kivívta ellenfelei megbecsülését is: szívósságával, a szabályos szerelésekre való törekvéssel érte ezt el. Mint az összefoglaló kis táblázatunkból is kitűnik, átlagban 5 sárga lapot szedett össze egy idényben, és csupán egyetlen piros lapot kapott az öt spanyolországi idénye alatt. Középpályástól ez igazán kiemelkedő teljesítmény!

Csapat	Idény	Meccs / Gólok	Sárga / Piros lapok
FCB	1974/75	27/7	5/0
FCB	1975/76	32/11	7/0
FCB	1976/77	30/8	4/1
FCB	1977/78	18/2	3/0
FCB	1978/79	30/6	5/0
Összesen	bajnoki	140/35	24/1

1976 nyarán, egy év kihagyás után a Blaugrana kispadjára visszatért a holland Marinus Michels. A következő idényben is Johan „Segundo” lesz a csapat egyik alappillére: 30 bajnoki fellépésén nyolc góllal terheli meg az ellenfelek hálóját. Élen járt a kiszolgálásban, az irányításban, és a góllövésből is kivette a részét. Továbbra is a nézők és Michels egyik kedvenceként rúgja a bőrt a Nou Campban. Az idényben első gólját egy VVV Venlo (2-1) elleni felkészülési mérkőzésen lövi, majd a Joan Gamper – kupa döntőjében, a német Eintracht Frankfurt (2-0) ellen is eredményes. Az előszezonban a továbbiakban is kiemelkedő játékot produkál, mikor a Stade Reims ellen is eredményes tud lenni (2-0).

A bajnokságban a góltermést a Bilbao elleni idegenbeli mérkőzésen kezdi meg (2-3), majd az Espanyol otthonában (2-3) folytatja. Eredményes tudott lenni az Elche (4-1), a Las Palmas (1-2) ellen, a Santander elleni hazai győzelem (7-0) alkalmával duplát ért el. Egy góllal vette ki a részét a Malagá (2-1) és a Celta Vigo (4-0) legyőzéséből. Az UEFA-kupában egyszer volt eredményes a svéd Östers Vaxjö elleni 3-0 arányú idegenbeli győzelem alkalmával.

Az 1977/78-as idény is nagyon jól kezdődött a számára: a Joan Gamper-kupa döntőjében egy duplával terhelte mega német Schalke 04 kapuját, egy olyan meccsen, amit 4-1 arányban nyert meg a gránátvörös-kék alakulat. A folytatásban 18 bajnokin lépett pályára, de csak két gólt ért el. Az egyiket a Las Palmas elleni hazai 5-0 alkalmával, a másikat az Espanyol elleni idegenbeli 1-1-es mérkőzésen. Az idény középső harmadában viszont komoly sérülése okán nem tudott csapata rendelkezésére állni, így csak 1978 márciusának végén tért vissza a pályára. Az UEFA-kupa küzdelmeiben egyszer volt eredményes: a holland AZ Alkmaar elleni idegenbeli 1-1 alkalmával.

A sérüléssel eltelt szezon végén a csapattal Király Kupa – győzelmet ünnepelhetett, de a döntőn a 39. percben lecserélte Michels mester: a Las Palmas elleni 3-1 arányú győzelemből így is kivette a részét, amíg a pályán volt. A hektikus szezont maga mögött tudó Neeskens továbbra is a csapat egyik gerince volt, s maradt is 1979-es távozásáig. 1978 nyarán a klubvezetés elküldte a kispadról Michels-t, távozott Johan Cruyff is a csapattól. Az edzői posztra a csapat korábbi játékosa, a francia Lucien Müller érkezett, akit azonban a tavasz folyamán felállítottak, hogy a katalán legendával, Joaquím Rifével a padon fejezzék be a szezont.

Az 1978/79-es bajnoki szezont 30/6-os mutatóval zárta, ami azt mutatta, hogy továbbra is a csapat egyik alappilléreként számoltak vele a Klubnál. A csapat ebben az idényben a hazai küzdelmek mellett a KEK-sorozatban is indult, aminek a végén első győzelmét ünnepelhették ebben a kiírásban.

A bajnoki szezonban Johan II továbbra is kimagasló teljesítménnyel kápráztatta el a csapat szurkolóit. A csatársort ekkor Hannes Krankl és „Lobo” Carrasco alkották, őket szolgálták ki a társak, így Neeskens is. A holland azonban nemcsak az előkészítésben, hanem a befejezéseknél is serénykedett. A gólok gyártását a La Ligában a Salamanca elleni hazai mérkőzésen (3-0) kezdte meg, majd a Real Madrid elleni idegenbeli mérkőzésen (3-1) folytatta – gólja csupán szépségtapaszt jelentett a Barça számára. Ezt követően a Rayo Vallecano elleni győzelem (9-0) alkalmával duplázni tudott, majd eredményes volt a Sporting Gijón elleni győzelem (6-0) alkalmával, majd az ő góljával győzték le hazai pályán a Sevillát (1-0). A Kupagyőztesek Európa Kupájában egyszer volt eredményes: az 1978. szeptember 13-án lejátszott Sahtar Donyeck elleni 3-0 arányú győzelem alkalmával. 

Ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi kupasorozatban menetelő Barça vezéregyénisége volt. Egy mérkőzés kivételével – az Ipswich Town elleni idegenbeli mérkőzésen a 79. percben lecserélték – minden mérkőzésen kezdő volt, és végigjátszotta a találkozókat! Az idény egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt, aki minden mérkőzésen a maximumot hozta ki magából. Klasszis teljesítményt nyújtva a középpályán, járult hozzá a KEK-sikerhez, ami a Klub első győzelmét jelentette ebben a sorozatban. Azonban a bajnoki szereplés nem úgy sikeredett, ahogy a katalán fővárosban elvárták volna, az idény végén Rifé mestert is menesztették, s Johan Neeskens-nek is távoznia kellett szeretett klubjától.

Johan „Segundo” öt csodálatos idényt töltött el játékosként a gránátvörös-kék alakulatnál. Ez idő alatt belopta magát a szurkolók szívébe: alázatos, csupaszív játékát a szurkolók odaadó szeretetükkel viszonozták. Az egyik legszeretettebb, legnépszerűbb játékos volt a ’70-es évek második felében. Olvastam olyan véleményeket is, miszerint a szurkolók körében nagyobb népszerűségnek örvendett a korszakban, mint Cruyff. Ebben lehet valami, hiszen Nesskens sokkal megnyerőbb természetű volt: mindig csendben, de precízen tette a dolgát! 1979 nyarán történt távozása azonban nem jelentett végleges elszakadást a Blaugranától: mindig is hangoztatta, hogy szívében örökre barcelonista marad, a Klub fontos helyet foglal el szívében. Amikor csak tehette, megjelent volt csapata mérkőzésein, és a szurkolók örömmel fogadták.

Ma már azt is tudjuk, hogy Neeskens és a Klub életpályája még egy alkalommal keresztezte egymást.

RIJKAARD SEGÍTŐJEKÉNT A BARÇA KISPADJÁN

Amikor 2006 nyarán, a dicsőséges BL-győzelmet követően Frank Rijkaard vezetőedzőjének, és addigi segítőjének, Henk Ten Caténak az útjai elváltak, Franknek új másodedzőre volt szüksége. Frank ekkor egy ismert edző felé fordult, akivel 1998-2000 között már dolgozott együtt az „Oranjé”-nál, így nagyon jól ismerte kvalitásait. A holland nemzeti tizenegy kispadján tökéletesen sikerült összekovácsolódniuk, így nem történt semmi meglepetés, amikor 2006 júniusában Johan Neeskens-t kérte fel segítőjének. Ezzel Johan II visszatért a katalán fővárosba, hogy két esztendőn át segítse a BL-győztes edző munkáját.

Johan Neeskens másodedzői ténykedése ambivalens érzéseket kelt a Barça-szurkolók népes táborában. Legtöbben csak azt látták, hogy a kispadon ülve jegyzetel, mintha nem is a meccsen lenne. Semmilyen instrukciót nem ad, mintha passzív szemlélője lenne az eseményeknek. Mások szerint, egy másodedző feladata éppen az, hogy segítse a vezetőedző munkáját, megfigyelje egyes játékosok teljesítményét, úgymond háttéranyagokkal lássa el őt. Én magam is ez utóbbiak sorába tartozom. Abban a két esztendőben, amit Johan Neeskens másodedzőként eltöltött a Barcelona csapatánál, a feladatát maximálisan ellátta. Sajnos, egy olyan időszakban kellett dolgoznia, amikor az egyéni érdekek, egyéni értékek megelőzték a Csapat, a közösség céljait. Az egyénieskedés elharapózásában ugyanakkor Neeskens „gyengesége” is benne lehet, ezt magam sem tagadom. A kérdés csupán az: kinek a felelőssége a nagyobb? Ez egy örök vitatémája a 2006-08 között Barcelonában történteknek, amelynek megválaszolása nagyon nehéz. Nehéz, mivel nem láttunk a kulisszák mögé; nehéz, mert 2000 km-es távolságból nem lehet rálátásunk a Klub belső működésére. A kérdés eldöntésében segítségünkre lehetnének az egyes barcelonai sajtóorgánumok, viszont az újságírók lelkivilága mindannyiunk előtt ismert: ki tudja, milyen célt szolgálnak leírt mondataikkal…

Mindenesetre az tény, hogy ebben a két esztendőben a Csapat teljesítménye elmaradt az elvárhatótól: az eredmények nem jöttek, a játékkedv jelentős mértékben hanyatlott. Ez legfőképpen a 2006/07-es idény utolsó szakaszában öltött testet, amikor egy megnyert bajnoki címet engedtünk ki a kezünkből. A 2007/08-as idény pedig egy igazi mélyrepülés volt az újkori Barça történetében: semmi sem jött össze. A játék teljesen széteső volt, nyögve-nyelős, élvezhetetlen. A bajnokság végére a Villarreal is megelőzött bennünket, majd a Madridban elszenvedett 4-1-es vereség végleg betette a kaput a holland edzőpáros előtt: a Klub vezetése menesztette Frank Rijkaardot, s vele együtt segítőinek is menniük kellett.

A játékosként oly sikeres, és szeretett Johan edzőként elbukott szeretett klubjában. Kétlem, hogy ebben neki döntő szerepe lett volna. Frank Rijkaarddal való szakmai kapcsolata nem szakadt meg: 2009 nyarán együtt foglalták el a török Galatasaray kispadját.

Johan Neeskens nagyon sok örömet szerzett a Barcelona szurkolóinak. Mindig képes volt kimagasló teljesítményre, odaadó szívvel szolgálni Csapatát. Számára minden mérkőzés egy ünnep volt, a futball ünnepe – ez látszott játékán, alázatán és Barça iránti elkötelezettségén. Egy sikeres korszak sikeres láncszeme volt, legyünk rá büszkék, szeressük, ismerjük el nagyságát. Katalóniában így tesznek! Johan Neeskens – köszönjük, amit értünk tettél!