Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.
Josep Samitier – a született vezető
Josep ‘Pepe’ Samitier Villalta az aranykor verhetetlen Barcelonájának nemcsak az egyik legjobb futballistája, hanem a szimbóluma is volt. Nagyságát a klubbal játékosként és edzőként elnyert számtalan trófeáján kívül a 454 meccs / 326 gólos mutató is érzékelteti. A 326 gól a második helyet jelenti a klub góllövő örökranglistáján. A 454 mérkőzéssel pedig a 16. A szereplési sorrendben.
A katalán származású csatár, fedezet 1902. február 2-án született Barcelonában. Pályafutása során szerepelt az Internacional (1914-16), az FC Barcelona (1919-32, 1934-36), a Real Madrid (1932-34) és az OGC Nice (1936-39) csapataiban.
Még csupán 17 esztendős volt, amikor az FC Barcelonához szerződött. A legenda szerint mindössze egy elegáns öltöny és egy világító számlapú karóra kellett, hogy felajánlja a.szolgálatait.
Bemutatkozása pazarul sikerült, hamarosan a csapat meghatározó játékosa lett, majd egy év múlva tagja volt az olimpiai ezüstérmes válogatottnak is.
Nehéz pontosan meghatározni, milyen poszton szerepelt: eleinte fedezetként, később irányító, visszavont .középcsatárként játszott – egy biztos, a góljai számát a vérbeli támadók is megirigyelhetik.
Az ötödik idénye táján kezdte ipari mértékben termelni a gólokat, aminek nyomát öt mesterötös, nyolc mesternégyes és tizenegy mesterhármas őrzi. Nem véletlen, hogy az utókor – különösen a holland modellhez vonzódó Katalónia – a totális futball korai, ösztönös képviselőjeként őrzi az emlékét.
Idővel már nem volt elég holmi öltöny, a Barca legjobban fizetett futballistájává vált, és tekintélye olyan nagy volt, hogy Romá Forns edzősége idején többnyire nem a tréner, hanem ő állította össze a csapatot! Beszélik, hogy egy nézeteltérés folytán jó ideig a klub örökös gólkirályát, Alcántarát is mellőzte.
Az 1924-25-ös idény csúcspontját Samitier számára, de főleg az utókor szurkolói számára a kupa negyeddöntője jelentette, ahol az odavágón négy góljának köszönhetően 5-1-re intézték el a „Királyi Gárdát”, majd a visszavágón egy újabb mesterhármassal köszönt be későbbi kenyéradójának!
Az 1930-as évek elején az anyagi gondokkal küszködő Barcelona lemondott a játékjogáról, így került ‘Pepe’ Samitier a Real Madridhoz, amelyben a Spanyol Kupa mellett a bajnokságban egy arany-, és egy bronzérmet szerzett – igaz, a két bajnoki idényben mindössze nyolc alkalommal lépett pályára.
Két év elteltével visszatért a Barçába, és ha már nem is a pályára összpontosult a tevékenysége, egy-egy barátságos mérkőzésen azért szerelést öltött.
A polgárháború első napjaiban az anarchisták letartóztatták, majd miután sikerült kiszabadulnia Franciaországba emigrált, ahol Nizzában újra futballozni kezdett – többek között a Barcelonából és a Madridból ismerős régi barátjával, Zamorával egy csapatban. Az ekkor alsóbb osztályú OGC Nice-ben 82 mérkőzésen 47 gólt szerzett.
A nehéz idők elmúltával ’El Sami’ visszatért katalóniai sikerei színhelyére. Három idényen keresztül volt vezetőedzője egykori klubjának. Munkáját egy bajnoki cím (1944/45), és egy negyedik hely (1946/47) dícséri.
Később technikai igazgatóként is dolgozott, jelentős szerepe volt Kubala szerződtetésében, ugyanakkor Di Stéfanót csak elvinnie sikerült Barcelonába, ott tartania nem – meg is vádolták, hogy kettős ügynökként a Realnak is dolgozott.
A pályán kívül igazi életművész volt, bohém alak, aki mindig szakított időt a szurkolókra, és az éjszakában, művészek és nők társaságában is jól érezte magát.
Barcelonai karrierje során nyert országos bajnokságot (1928/29), Spanyol Kupát (1920, 1922, 1925, 1926, 1928), és katalán bajnoki aranyat (1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925, 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932). A spanyol válogatottban huszonegy mérkőzés alkalmával lépett pályára, melyeken két gólt szerzett. A Spanyol Kupa – döntők során négy alkalommal volt eredményes: 1922-ben, 1925-ben, 1926-ban és 1928-ban, egyaránt egy-egy alkalommal.
| Idények | Csapat | Bajnoki | Gólok | Játékpercek |
| 1928/29 | FCB | 13 | 7 | 1170 |
| 1929/30 | FCB | 2 | 3 | 180 |
| 1930/31 | FCB | 1 | 0 | 90 |
| 1931/32 | FCB | 12 | 10 | 1080 |
| 1932/33 | Real | 6 | 3 | 540 |
| 1933/34 | Real | 2 | 1 | 180 |
| Összesen | 6 idény | 36 | 24 | 3240 |
Samitier pályafutása során játszott magyar csapatok ellen is.
Az 1922/23-as idény folyamán az MTK, valamint a Ferencváros ellen is pályára lépett és egyik csapat sem tudott meglepetést okozni. Egy évvel később a Vasas is megfordult Katalóniában, hogy az FC Barcelona átgázoljon rajta (7-2), köszönhetően Samitier öt góljának is! Egyébiránt ezen a meccsen már Plattkó Ferenc védte a katalánok hálóját.
Dacára annak, hogy az FC Barcelonánál edzőként töltött évei után már nem dolgozott a klubért, sőt vezetőként a Real Madrid szolgálatába „tévelyedett”, továbbá, hogy jó viszonyban volt Franco tábornokkal, az FC Barcelona saját halottjaként, pompás temetésen búcsúzott el híres játékosától 1972. május 5-én.
1972. 05. 05. Pepe Samitier koporsója Antoni Ramallets és Kubala László vállán indul utolsó útjára
Ellentmondást nem tűrő személyisége, és az ebből fakadó játéka, ami kivételes technikai képzettséggel párosult már-már legyőzhetetlenné tette. Az biztos, hogy számtalan sikere, és a klubért tett szolgálatai mellett a Real Madriddal és Franco tábornokkal való kapcsolata eltörpül, s ezért emlékeznek rá a mai napig úgy, mint egy páratlan játékosra, egyben a Blaugrana legendájára.
Adatlap:
| Teljes neve: | Josep Samitier Villalta |
| Születési idő, hely: | 1902. február 2. Barcelona |
| Halálának ideje, helye: | 1972. május 5. Barcelona |
| Posztja: | középpályás, támadó |
| Nevelőegyesülete: | FC Internacional |
| Klubjai: | FC Internacional (1916-18) |
| FC Barcelona (1919-32, 1934-36, 454/326) | |
| Real Madrid (1932-34, 8/4) | |
| OGC Nice (1936-39) | |
| Válogatottság: | spanyol (21/2) |
| Edzői karrierje: | Atlético Madrid (1936) |
| OGC Nice (1942) | |
| FC Barcelona (1944-47) |
Az 1920-as évek három legendás Barça-játékosa
