Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.
Mariano Gonzalvo III – egy önfeláldozó hátvéd a Barça szolgálatában
Gonzalvo III
Az FC Barcelona hőskorának egyik leghíresebb játékosa. Katalán labdarúgó, a legfiatalabb Gonzalvo-fivér: 1922. március 22-én Mollet Del Vallés-ben született, és 2007. április 9-én Barcelonában hunyt el. Idősebb bátyja, Josep Gonzalvo ugyancsak az FC Barcelona labdarúgója volt, míg a legidősebb fivér, Julio Gonzalvo Falcón I (1917. április 11. Gelsa de Ebro, Zaragoza -) az Espanyol, a Real Zaragoza, a Sabadell, és egy idény erejéig az FC Barcelona (1945-46) csapatát erősítette. Azaz: az 1945/46-os idényben a három Gonzalvo-fivér tagja volt a Barca csapatának, ez a Barcelona történetében példa nélküli.
Mariano hatalmas talentumként került a La Ligába az 1940-es évek elején, és vált meghatározó középpályássá az évtized közepétől az 1950-es évek közepéig. Pályafutását az FC Barcelonában kezdte (1940-41), majd egy évet a Real Zaragozában erősödött, hogy 1942-ben visszatérjen a katalán nagy csapatba, amelyet egészen 1955-ig erősített. Szerepelt még az UE Leida (1955-56) és a CD Condal (1956-57) csapatában is, mielőtt befejezte volna aktív pályafutását. Az FC Barcelona 1962. december 7-én búcsúmeccset játszott a tiszteletére a brazil Penarol ellen.
Pályafutása elején a labdarúgás alapjait a Mollet-i helyi csapatban sajátította el, aztán került a Barcelonához. A következő évet a másodosztályban szereplő Zaragozában töltötte, amelyet bátyjával, Julióval együtt az első osztályba juttattak fel. 1942 nyarán visszatért az FC Barcelona csapatához, amelynek színeiben első La Liga mérkőzését 1942. december 13-án játszotta az FC Sevilla ellen (2-4). A következő 13 szezonban a csapat meghatározó egyéniségeként összesen 419 mérkőzésen lépett pályára, melyeken 96 gólt szerzett. A La Ligában 208 mérkőzésen 26 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.
Julio – Josep – Mariano Gonzalvo
Mind a csapattársak, mind az ellenfelek önfeláldozó, a taktikát mindig betartó futballistaként emlékeznek rá. Találatai közül egyet a Real Sociedad ellen 3-0-ra megnyert Spanyol Kupa – döntőben szerzett 1951-ben. Emellett pályára lépett az 1952-es és 1953-as Spanyol Kupa – döntőben is.
| Idény | Csapat | Bajnoki | Gólok | Játékpercek |
| 1942/43 | FCB | 1 | 0 | 90 |
| 1943/44 | FCB | 3 | 0 | 270 |
| 1944/45 | FCB | 14 | 5 | 1260 |
| 1945/46 | FCB | 25 | 3 | 2250 |
| 1946/47 | FCB | 23 | 1 | 2070 |
| 1947/48 | FCB | 21 | 2 | 1890 |
| 1948/49 | FCB | 23 | 2 | 2070 |
| 1949/50 | FCB | 20 | 2 | 1800 |
| 1950/51 | FCB | 24 | 3 | 2160 |
| 1951/52 | FCB | 25 | 3 | 2250 |
| 1952/53 | FCB | 6 | 0 | 540 |
| 1953/54 | FCB | 16 | 3 | 1440 |
| 1954/55 | FCB | 7 | 2 | 630 |
| 1955/56 | Condal | 16 | 1 | 1432 |
| Összesen | 14 idény | 224 | 27 | 20152 |
A spanyol válogatottban 16 alkalommal lépett pályára, és 1 gólt ért el ezeken a meccseken. Első válogatottságát 1946. június 23-án Írország ellen játszotta (0-1), szerepelt az 1950-es VB-n, majd utoljára 1954-ben volt válogatott. A katalán válogatottban 3 alkalommal lépett pályára.
Az FC Barcelonával ötször nyert La Ligát (1945, 1948, 1949, 1952, 1953), háromszor Spanyol Kupát (1951, 1952, 1953), négy alkalommal Spanyol Szuperkupát (1945, 1948, 1952, 1953), egyszer Latin Kupát (1949).
Az 1948/49-es bajnokcsapat és Mariano Gonzalvo III
A másik két Gonzalvo-fivér
Josep
Josep Gonzalvo II, az elnyűhetetlen védő, aki középpályásként is kiemelkedő teljesítményre volt képes. A középső Gonzalvo – fivér: 1920. január 16-án, Mollet Del Vallés-ben született, és 1978. május 31-én hunyt el Barcelonában. Pályafutását az SD Ceutában kezdte (1941-43), majd a Sabadell-ben folytatta (1943-44). Az FC Barcelona mezét 1944-50 között húzta magára, majd pályafutását a Real Zaragozában fejezte be (1952-53). Az FC Barcelona színeiben 146 bajnokin lépett pályára, melyeken 3 gólt szerzett. Pályája során a spanyol válogatottban 8 alkalommal szerepelt, de gólt nem ért el.
A La Ligában 1943. szeptember 26-án a Sabadell színeiben debütált a Sevilla elleni 5-2-es vereség alkalmával. Egy szezon múltán aláírta szerződését a Barcelona csapatához, melynek színeiben összesen 198 mérkőzésen lépett pályára, és 5 gólt ért el. Aktív részese volt az 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben bajnokságot nyert csapatnak, és az 1945-ben, ill. 1948-ban Spanyol Szuper Kupát nyert csapatnak. A védelemben rendszeresen szerepet kapó Josep higgadtságával, magabiztosságával tűnt ki kortársai közül, s vált a katalán szurkolók egyik kedvencévé. 1949-ben tagja volt a Latin Kupát nyert csapatnak is, ill. részt vett az 1950-es világbajnokságon. Ramallets, Segarra, Kubala, Escolá és Basora mellett a korszak egyik legmeghatározóbb egyénisége volt. Klubsikerek közül csak a Spanyol Kupa – győzelem hiányzik, de enélkül is teljes pályafutást tudhatott maga mögött.
Aktív játékos-pályafutását a Real Zaragozában fejezte be, ahol 27 bajnokin lépett pályára. Játékosként a Barca meghatározó alakjai közé tartozott, majd 1963-ban, Kubala László felmentése után, az idény második felében leülhetett szeretett csapata kispadjára is. Az idény végén sikerült elnyerni a Garay-jal, Peredával, Kocsissal és Olivellával felálló csapattal a Spanyol Kupát. Ezt követően azonban lemondott, és többé nem vett részt aktívan a Barcelona életében. Bántóan fiatalon, műtétet követően, 58 éves korában ragadta el a halál.
Julio
Julio Gonzalvo I, a legidősebb Gonzalvo – testvér 1917-ben született. Csakúgy, mint a legfiatalabb öccse, a középpályán érezte jól magát. Profi pályafutását a városi riválisnál, az Espanyolnál kezdte: 1939. december 3-án mutatkozott be az FC Barcelona elleni 1-0-s győzelem alkalmával. Az Espanyol csapatával 1940-ben sikerült a duplázás: katalán bajnokságot és Spanyol Kupát nyert. 1941-ben a Real Zaragoza csapatához szerződött, ahol együtt játszhatott fivérével, Marianóval. Mindketten tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a Zaragoza feljutott a Primera Divisiónba.
A Gonzalvo-fivérek közül minden szempontból, Julio volt a legkevésbé ismert labdarúgó, ugyanakkor – akik ismerték -, egybehangzóan állították: kemény karakterű és szilárd elvekkel bíró ember volt.
1917. április 11-én született Gelsában (Zaragoza), a navarrai José Gonzalvo és az aragóniai Pilar Falcón hatodik gyermekeként: idősebb testvérei Francisco, Enrique, Felipe, Pilar és Encarnación voltak, őt pedig Josep és Mariano követte. Összesen tehát nyolcan voltak testvérek. A család 1919-ben költözött a katalóniai Mollet del Vallés városkába, mivel az apa itt kapott biztos megélhetést biztosító munkát. Josep és Mariano már itt születtek, s mindannyian itt kezdték el a futball pályafutásukat. Juli a ‘Peña Xavalets’ nevű helyi klubban ismerkedett meg a focival, egy olyan csapatban, ahol mindenki maga vásárolta a felszerelését, maguk mosták, tisztították azt. Juli folyamatosan fejlődött, és az előrehaladása ugrásszerű volt: 18 évesen már a Mollet felnőtt csapatában futballozott, mint középpályás. Innen került a CD Europa csapatához, majd 1936-38 között a Grácia csapatában játszott. A polgárháborúban behívták, de szerencsére a fronton nem kellett megjelennie, ugyanakkor a családot komoly nehézség érte, ugyanis Ceutában idősebb öccsét, Josepet bebörtönözték, mivel egy olyan vasgyárban dolgozott a polgárháború alatt, amelyben a köztársaságiaknak gyártottak fegyvereket és lőszereket. Juli a félretett pénzéből váltotta meg Josep szabadságát: 400 pezetát fizetett öccse szabadulásáért – háborús időkben ez hatalmas összegnek számított.
1939-41-ig az RCD Espanyol együttesében szerepelt, akikkel az első szezonban katalán bajnoki címet nyert, majd két idényt a Real Zaragoza együttesében töltött el. Az 1941/42-es szezonban Mariano is a Zaragoza játékosa volt, és közösen járultak hozzá a csapat feljutásához az első osztályba. Az 1943-45 közötti időszakban a katalán Sabadell együttesét erősítette, majd 1945 nyarán az FC Barcelona játékosa lett, 28 évesen. Ez az idény volt az utolsó apályája során, s ekkor a másik két öccsével együtt szerepelt a Barçában, bár hivatalos találkozón nem voltak egyszerre mindhárman a pályán. Ráadásul Josep Samitier edzővel sem nagyon értette meg egymást, így csupán két bajnokin (Sevillában és Gijónban) lépett pályára, ill. barátságos meccseken. 1946 nyarán a klubvezetés közölte vele, hogy nem számítanak a szolgálataira, azonban az egészsége is megakadályozta a folytatásban. sorozatos sérülésekkel bajlódott, így 29 évesen szögre akasztotta a csukáját. Így nyilatkozott erről később: „Azért távoztam, mert sérülésekkel bajlódtam. Személyes okok miatt választottam a civil életet. Kicsit szomorú is voltam, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna.”
1947 nyarán távozott véglegesen a Barçától, s 25 ezer pezeta ‘lelépési pénzt’ kapott, amiből megvásárolta testvérétől, Joseptől a Consell de Cent és a Muntaner utca sarkán álló „Negresco” bárt, amit ekkor „Gonzalvo” névre keresztelt át. A következő 40 évben Juli működtette a bárt, ahol sokáig rádión közvetítették a Barça meccseit, az eredményt pedig a bár falán található táblára írták fel mindig.
Közvetlenül a bár mellett lévő otthonában hunyt el agyvérzés következtében 2003. július 20-án. A ‘Gonzalvo Saga’ elindítója örökre lehunyta a szemét, amelyet a két öccse – Josep és Mariano -, ill. majd Josep két fia (Jordi és Josep Maria) írt tovább.
Adatlapok:
| Teljes neve: |
Mariá Gonzalvo Falcón III ’Mariano’ |
| Születési idő, hely: | 1922. március 22. Mollet del Vallés, Katalónia |
| Halálának ideje, helye: | 2007. április 9. Barcelona |
| Posztja: | középpályás |
| Nevelőegyesülete: | – |
| Klubjai: | FC Barcelona (1940-41, 1942-55 – 419/96) |
| Real Zaragoza (1941-42) | |
| UE Lleida (1955-56) | |
| CD Condal (1956-57, 16/1) | |
| Válogatottság: | spanyol (16/1); katalán (3/0) |
A Gonzalvo-fivérek az 1940-es évek közepén a Les Corts-ban
| Teljes neve: |
Josep Gonzalvo Falcón II |
| Születési idő, hely: | 1920. január 16. Mollet del Vallés, Katalónia |
| Halálának ideje, helye: | 1978. május 31. Barcelona |
| Posztja: | hátvéd, védekező középpályás |
| Nevelőegyesülete: | SD Ceuta |
| Klubjai: | SD Ceuta (1941-43) |
| CD Sabadell (1943-44, 25/0) | |
| FC Barcelona (1944-50, 146/3) | |
| Real Zaragoza (1950-52, 27/0) | |
| Válogatottság: | spanyol (8/0); katalán (5/1) |
| Teljes neve: |
Julio Gonzalvo Falcón I |
| Születési idő, hely: | 1917. április 11. Gelsa de Ebro, Zaragoza |
| Halálának ideje, helye: | 2003. július 20. Barcelona |
| Posztja: | középpályás |
| Nevelőegyesülete: | Peña Xavalets |
| Klubjai: | RCD Espanyol (1939-41, 36/17) |
| Real Zaragoza (1941-43, 15/3) | |
| CD Sabadell (1943-45, 37/14) | |
| FC Barcelona (1945/46, 2/-) | |
| Válogatottság: | katalán (2/0) |
