Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.
Mariano Martín – a tizenhatos fúriája
Mariano Martín katalán labdarúgó, az FC Barcelona legendás csatára, a ’40-es évek zseniális befejező játékosa, a legnagyobbak egyike.
1919. október 20-án Duenas-ban született. Pályafutását a Pena Font csapatában (1934-36) kezdte, majd következett a San Andreu.
Három évet követően, 1940-ben elhagyta akkori klubját, hogy segédkezzen az FC Barcelonának céljai eléréséhez, azaz az újra induló spanyol bajnokság bajnoki címének megszerzéséhez.
Rövid idő alatt kulcsjátékossá vált, s kirobbanthatatlan tagja volt az együttesnek. Mindmáig a klub legjobb középcsatárai között emlegetik Martínt, az FC Barcelona első élvonalbeli gólkirályát.
A „tizenhatos fúriájakén” ismert játékos az 1942-43-as idényben 30 góllal (más források szerint 32 találattal) lett a La Liga Pichichi-díjasa – 26 forduló során hat duplát és 3 mesterhármast ért el!
Összesen négy alkalommal zárt a Barça házi gólkirályaként: 1941. és 1944. között 12, 17, 30 (32) és 24 góllal.
Bizonyára folytatódott volna remek sorozata, ha 1944 februárjában nem éri súlyos szalagsérülés. A következő három idényben már nem volt a régi, összesen 14 gólt szerzett, mielőtt 199 mérkőzéssel és 200(!) találattal a háta mögött elhagyta az FC Barcelonát (a Primera Divisiónban: 112/97). A Blaugrana egykori (legendás) játékosa, Samitier ragaszkodott hozzá gyenge formája ellenére is, s vele együtt távozott a klubtól.
A Barcelonával egyszeres bajnok (1944/45), és egyszeres Spanyol Kupa – győztes (1941/42). A válogatottban 3 alkalommal lépett pályára, de gólt nem sikerült elérnie.
A korabeli tudósítások szerint a kapu előtt kérlelhetetlen.végrehajtó volt. Biztos lábbal váltotta gólra a helyzeteket, amiért a nézők imádták, és rajongtak érte. Magabiztos volt lábbal és fejjel, közelről és távolabbról. Ehhez társult kiváló látása a pályán. Ugyan csatár volt, de számtalan alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe játszótársait. A csapattársak pedig viszonozták önzetlenségét. Ennek volt a következménye a Pichichi – díj, és a számtalan létfontosságú találat.
A La Ligában elért 112/97-es meccs/gól-aránya tiszteletet parancsoló, még akkor is, ha a labdarúgás hőskorában ontotta a.gólokat. Az 1941 és 1944 közötti eredménysora pedig félelmetes. Valószínűleg folytatódott volna a tendencia, ha nem jön közbe a fránya térdsérülés. Sajnos azonban közbeszólt, így az eredményes pályafutás kénytelen-kelletlen félbeszakadt.
Egyik emlékezetes meccse az 1942. évi Copa Generalissimo döntője volt, amit az Athletic Bilbao csapatával játszott a Barça.
A mérkőzésen az FC Barcelona így állt fel: Miró – Zaballa, Benito, Josep Raich, Roselén, Llácer, Sospedra, Josep Escolá, Mariano Martín, Doménec Balmanyá, Josep Bravo.
A Spanyol Kupa – döntőt hosszabbítás után 4-3-ra nyerte a katalán együttes, amelyben Martín triplázott, míg a negyedik gólt Escolá érte el. Ez a meccs is Martín egyik nagyszerű alakítása volt, igazi klasszisként járult hozzá csapata sikeréhez.
| Idény | Csapat | Bajnoki | Gólok | Válogatott |
| 1939/40 | FCB | 3 | 0 | |
| 1940/41 | FCB | 14 | 12 | |
| 1941/42 | FCB | 23 | 17 | 2 |
| 1942/43 | FCB | 23 | 30 | |
| 1943/44 | FCB | 20 | 24 | |
| 1944/45 | FCB | 11 | 4 | |
| 1945/46 | FCB | 15 | 9 | 1 |
| 1946/47 | FCB | 3 | 1 | |
| 1947/48 | Tarragona | 18 | 8 | |
| Összesen | 9 idény | 130 | 105 | 3 |
A gránátvörös-kék felszerelést 1948-ban cserélte a Gimnástic de Tarragona mezére, s két évig szolgálta a klubot. Ezt követően visszatért a Sant Andreu csapatához, ahol utolsó idényét töltötte aktív labdarúgóként, majd 1951-ben végleg szögre akaszotta csukáját.
Még jó néhány évig örvendhetett jó egészségnek, s hosszú életnek, majd 1998. szeptember 19-én hunyt el Cabrils városában.
A rendkívül veszélyes támadó megannyi góllal és jó teljesítménnyel szolgálta a Blaugranát majdnem tíz esztendőn keresztül, ezzel együtt több sikerben is aktívan szerepet vállalt. A sokoldalú csatár találatai és a csapattal elért sikerei mellett az FC Barcelona első Pichichi – díjasaként örökre beleírta magát a klub történelemkönyvébe.
Adatlap:
| Teljes neve: | Mariano Martín Alonso |
| Születési idő, hely: | 1919. október 20. Duenas, Katalónia |
| Halálának ideje, helye: | 1998. szeptember 19. Cabrils, Katalónia |
| Posztja: | csatár |
| Nevelőegyesülete: | Pena Font |
| Klubjai: | Pena Font (1934-36) |
| Sant Andreu (1936-40) | |
| FC Barcelona (1940-47, 199/200) | |
| Gimnástic Tarragona (1947-50) | |
| Sant Andreu (1950-51) | |
| Válogatottság: | spanyol (5/6) |
