Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Martí Vergés – a középpálya szíve és lelke

Martí Vergés Massa katalán nemzetiségű, spanyol válogatott labdarúgó, aki előbb az España Industrial (CD Condal; 1953-56) majd az FC Barcelona (1956-66) labdarúgója volt. Fantasztikus munkabírású, soha el nem fáradó, csupa szív középpályás. Katalóniában Martí keresztnéven ismert, s ezen a néven szerepel a Blaugrana almanachjaiban. A ’Katalán Óriás’ saját nevelésű játékosa, aki a katalán vért gyerekkorával együtt a Barçában szívta magába, ami egész életét elkísérte, más csapatban nem is tudta volna elképzelni az életét.
Martin Vergés Massa, egy echte katalán családból származó középpályás, aki Katalónia azon részén született, amelyet a „legkatalánabb” jelzővel szoktak illetni. 1934. március 8-án a Girona tartománybeli Vidreres városkában látta meg a napvilágot, itt kezdett el iskolába járni, de ami ennél sokkal fontosabb, szülőhelyén kezdődött a labdarúgó-pályafutása is. Már gyermekként többet volt a „pályán”, mint otthon, s később – iskola alatt, helyett – is inkább futballozott, mint tanult volna. A grund jelentette számra az igazi életet, az volt számára – is – a második „otthon”.
Egészen 16 esztendős koráig futballozott a Vidreres gyermek- és kölyökcsapataiban, amikor is 1950-ben felfigyeltek rá az España Industrial játékos-megfigyelői. Az España Industrial valójában az FC Barcelona fiókcsapata, utánpótlás-csapata volt, amely majd 1956-ban veszi fel a CD Condal nevet, s ebből fejlődött aztán tovább Barça Atlétic-é.
1950-től 1954-ig az FC Barcelonánál, majd 1954-56 között az España Industrial csapatánál pallérozódott tovább. Mondhatjuk tehát, hogy pályafutása során két csapat mezét húzta magára: 16 éves koráig a szülővárosáét, 1950-1966-ig pedig a Bluagranáét. Ez alapján nem túlzás azt állítani, hogy Martí Vergés a klubhűség mintaképe volt, olyan „állatfajta”, ami a mai labdarúgásban már kihalófélben van, vagy – egy-két kivételtől eltekintve – nem is létezik már. Ekkoriban azonban még jóval magasabb volt ezen „állatfajnak” az egyedszáma – hogy ilyen biológiai hasonlattal éljek egy futballistáról szóló pályafutás taglalása keretében.
Na, de vissza főhősünkhöz, akinek neve egybeforrott az 1950/60-as évek Barcelonájával, aki Kubala, Ramallets, Segara, Seguer, Gensana, Foncho, Eulogio Martínez, Olivella, Tejada pályatársa és jó barátja volt. A kortársak mesélik, hogy különösen jó, szoros baráti kapcsolat fűzte Enríc Gensanához (1936. Lleida – 2005. Barcelona), a kiváló középhátvédhez, akivel egy évben, szinte egyszerre mutatkoztak be az FC Barcelona együttesében 1956-ban, Doménec ‘Mingu’ Balmanya edzősége idején: Vergés a 3. míg Gensana a 6. fordulóban lépett először pályára. Előbb a Barça utánpótlásában sajátította el a futball csínját-bínját, majd két év következett az España Industrial csapatában, ahol rendszeres játéklehetőséget kapott, ezáltal taktikailag, technikailag és fizikálisan is rohamos fejlődésnek indult. Az España Industrial ekkoriban a spanyol másodosztályban szerepelt, és a csapat alapembere lett 18 évesen. Összesen 69 meccsen lépett pályára, és két gólt ért el.
Miután eltöltött két idényt az FC Barcelona fiókcsapatában, 1956 nyarán a felnőtt keret tagja lett – 22 esztendősen, s a következő tíz évben alapembere lett a Blaugrana csapatának. Ritkán fordult elő, hogy ne legyen ott a középpályán, ha mégis, annak legtöbbször valamilyen sérülés volt az oka.
Első fellépésére az FC Barcelonában 1956. szeptember 23-án, a bajnokság 3. fordulójában került sor, amikor a katalánok hazai pályán fogadták az Atlético Madrid gárdáját, s 7-3-as győzelemmel örvendeztették meg a Les Corts közönségét. Vergés végig játszotta a 90 percet, s innentől kezdve a szezon majdnem minden meccsén a pályán volt, mind a bajnokságot, mind a spanyol kupát tekintve. Ebben a szezonban szerezte meg első találatát a Blaugrana együttesében, mégpedig a 8. fordulóban, amikor a Real Sociedadot az ő találatával fektette kétvállra a Barça; a 79. percben vette be a baszk csapat kapuját, ami két bajnoki pontot jelentett csapatának. Ebben a szezonban még egyszer eredményes tudott lenni, annak ellenére, hogy a középpályán is a védekezés, a labdaszerzés, az ellenfél támadásainak a megakasztása volt az elsődleges feladata. A támadásokkal ritkán futott fel, a középvonalon túlra ritkán engedte Balmanya. A második gólját 1957. június 9-én lőtte a Copa Generalísimo elődöntőjének visszavágóján, mégpedig hazai pályán, a szenvedő fél pedig megint csak a Real Sociedad együttese volt: az 5-1-re megnyert visszavágó 65. percében vette be Juan Bagur hálóját. Első szezonjában meglehetősen jól szerepelt, még akkoris, ha maga a Csapat eléggé hektikus képet mutatott magáról: a bajnokságot a 3. helyen zárta a Csapat, ugyanakkor a spanyol kupában megszerezte a végső győzelmet, miután a fináléban 1-0-ra verte az Epanyol gárdáját. A Copa-döntőjét is végig a pályán töltötte Vergés, aki bemutatkozó idényében 33 tétmeccsen 2970 percet töltött a pályán – ebben benne vannak a spanyol ‘A’- és ‘B’-válogatottban lejátszott meccsei is.
Jól látható, hogy ‘Mingu’ Balmanya alapemberként számított a 22 éves újoncra, aki nemcsak a pályán mutatott játékával, magabiztosságával, de a pályán kívüli hozzáállásával is hamar példát mutatott, s az idősebb játékostársak is nagy szeretettel és bizalommal fogadták. Ramallets, Kubala vagy éppen Segarra is nagyon pozitív véleménnyel voltak az ifjú Vergés játékáról.
Az 1957/58-as idényben is Doménec Balmanya ült a csapat padját, és Martí Vergés-re ugyanúgy stabil kezdőként számított, mint a bemutatkozó idényében. A 30 bajnokiból 25 alkalommal lépett pályára, és mindegyiket végig játszotta. Emellett A Vásárvárosok Kupájában is a csapat tagja volt, így aktív részese volt a VVK-trófea elhódításának. Olyannyira, hogy az 1958. május 1-i fináléban, ahol a ‘London Select’ gárdáját verte 6-0 arányban a Barcelona, góllal vette ki belőle a részét: a 63. minutumban Vergés lőtte a Csapat ötödik találatát. Igaz, ekkor már Helenio Herrera ült a padon, miután a 28. bajnoki fordulót követően Balmanyát menesztette a klubvezetés, mivel a bajnokságot újfent nem sikerült megnyernie a Barcelonának. A szezon során még egy gólt elért Vergés: az 1958. február 16-i FC Barcelona – Sporting Gijón bajnoki siker (3-0) alkalmával.
Első két idénye – tehát – meglehetősen jól sikerült: hamar beilleszkedett, alapember lett, a középpálya stabilitásában fontos szerep jutott neki, s emellett gólokat is lőtt. Ebben fontos tényező volt ‘Mingu’ Balmanya, aki az első pillanattól kezdve maximális bizalommal viseltetett Vergés iránt. Ugyanakkor az új tréner, az argentin Herrera szemlélete, csapat-összeállítási elvei nem kedveztek a szerény és alázatos Vergés-nek, hiszen a következő két idényben már többnyire csak kiegészítő emberként számított rá a ‘Mágus’. Ez azonban nem szegte kedvét a középpályásnak, ugyanolyan intenzitással edzett, segítette a társait, s a távozás gondolata meg sem fordult a fejében.
Az 1959/60-as idényben némiképp visszaszerezte helyét a kezdőcsapatban, amivel együtt pályafutása leginkább eredményes szezonját futotta. A Katalán Óriás mezében 30 alkalommal lépett pályára, és hat gólt ért el – ez volt barcelonai pályafutásának második legeredményesebb szezonja. A bajnokságban öt gólt ért el, míg a BEK-sorozatban egyszer. A szezon során épp itt érte el első gólját: 1959. november 4-én az AC Milan – FC Barcelona BEK-nyolcaddöntő odavágóján a 2-0-s sikerből vette ki a részét egy góllal (’12). Ebben a szezonban a bajnokság, a BEK mellett a Vásárvárosok Kupájában is érdekelt volt a Barça, így meglehetősen sűrű volt a program: Vergés pedig mindhárom sorozatban a pályára lépett, visszaszerezve kezdőtagságát, s elnyerve Herrera bizalmát. Emellett a spanyol válogatottban is rendszeresen pályára lépett, s két meccsen is góllal vette ki a részét a ‘Selección’ eredményeiből.

Kalmár Jenő

Az 1959/60-as idény legemlékezetesebb meccsére 1960. február 28-án került sor, ami Vergés szereplését illeti. A bajnokság 24. fordulójában a katalánok hazai pályán fogadták a Granada együttesét, s egy gólokban gazdag meccsen, 5-4 arányú győzelmet arattak. A Barça öt találatából Martí Vergés klasszikus mesterhármassal (‘4,’10, ’49) vette ki a részét. Érdekesség, hogy a Granada padján ekkor egy magyar tréner, Kalmár Jenő ült (1908. 03. 21. Mocsolád – 1990. 01. 13. Málaga), aki 1958 és 1973 között dolgozott Spanyolországban. Kalmár ült a Granada padján az 1958/59-es idényben is, amikor csapatával bejutott a Copa Generalísimo döntőjébe, amelyet az FC Barcelona ellen játszottak. A finálét a katalánok nyerték 4-1-re, s a Barçában szerepelt Kalmár egykori két, Honvédos játékosa, Kocsis és Czibor is – sőt, ’Kocka’ két góllal vette ki a részét a sikerből.
A két sikeres idény – két bajnoki cím, egy Copa-győzelem – ellenére 1960. májusban a klubvezetés menesztette Helenio Herrerát, majd Rabassa átmeneti edzőségét követően, a jugoszláv Ljubisa Broćić került az FC Barcelona kispadjára. Az edzőváltás pozitívan hatott Vergés csapaton belül elfoglalt helyére, ami még akkoris igaz, ha az előző idényben már Herrera is jobban bízott a katalán középpályásban.

A Blaugrana színeiben lejátszott tétmeccsek

Az 1960/61-es szezonban megint csak alapembere, rendszeres kezdőjátékosa lett a Barçának. Ez volt egyben a legtöbbet foglalkoztatott szezonja is Vergés-nek, hiszen a klub- ill- válogatott-fellépéseket is figyelembe véve, összesen 47 tétmérkőzésen lépett pályára, 4186 percet eltöltve a pályán. Ezzel, ebben a szezonban, az FC Barcelona legtöbbet foglalkoztatott játékosa lett Vergés. A Barçában a bajnokságban 26 alkalommal volt a pályán, emellett a BEK- és a VVK-sorozatban is rendszeres lehetőséget kapott az agilis középpályás. A csapat számára a BEK-szereplés jelentette a prioritást, hiszen szerették volna megtörni a Real Madrid uralmát, amihez aztán egészen közel is kerültek. A BEK-ben már a nyolcaddöntőben létrejött az ‘El Clásíco’, ami egy végletekig kiélezett párharcot, és Barcelona-továbbjutást eredményezett. Az odavágón elért 2-2 megalapozta a visszavágó reményeit, amelyre aztán 1960. november 23-án került sor a Camp Nou-ban. A Real elleni BEK-visszavágón 2-1-es katalán siker született, amelyhez Martin Vergés góllal (’33) járult hozzá. Ez volt az idénybeli egyetlen találata az FC Barcelona együttesében – mondhatni, a legjobbkor született. A Real kiverése ellenére sem volt nyugalom a klubnál, a bajnokságban hamar elszálltak az aranyérmes remények, így 1961. január 12-én edzőváltásra került sor: Ljubisa Broćić helyét addigi segítője, a kantábriai születésű Enrique Orizaola vette át.
A Barça a bajnokságban és a Copa Generalísimóban nem tudott maradandót alkotni, a VVK-küzdelmektől is a negyeddöntő után búcsúzott a skót Hibernian együttesével szemben, azonban a BEK-ben egészen a döntőig menetelt. Mondjuk, már az elődöntő is izgalmasra sikerült, hiszen a Hamburger SV ellen harmadik mérkőzést kellett játszani, hogy kiderüljön: ki jut be a berni fináléba. A semleges pályán lejátszott meccset a Barça nyerte 1-0-ra, így ők jutottak be a döntőbe, ahol a Benfica együttesével küzdöttek meg a végső sikerért – sikertelenül. A döntőt a portugálok nyerték 3-2-re, a Barcelonánál Vergés a kezdőben kapott helyet, s végig is játszotta a találkozót.
A berni döntőben elszenvedett vereséget követő nyáron komoly, mélyreható változások következtek be az FC Barcelona keretében. Kubala, Czibor, Luis Suárez Miramontes és még jó pár játékos befejezte vagy másutt folytatta a pályafutását, ill. az elnöki székben is változás történt: Miró-Sans elnököt Enríc Llaudet váltotta, aki a szakmai munka irányítására a Klub egykori kapusát, Lluís Mirót kérte fel. Megbízatását nem töltötte ki, hiszen az elmaradó eredmények miatt a 13. bajnoki fordulót követően menesztésre került, a helyét pedig Kubala László vette át.
A változások azonban nem befolyásolták Martí Vergés szerepét az FC Barcelona együttesén belül. A középpálya tengelyében továbbra is meghatározó szerepet töltött be a katalán játékos. Mind Miró, mind Kubala edzősége alatt alapembernek számított, ugyanakkor két alkalommal is komoly sérülést szenvedett, ami miatt csupán 13 bajnokin állhatott csapata szolgálatára. Összesen csupán 25 tétmeccsen tudta segíteni szeretett csapatát, azonban – összesen – nyolc gólt ért el ezeken a találkozókon: négyet a bajnokságban, és négyet a Copa Generalísimóban. A nyolc gól között volt két dupla is, mindkettő a spanyol kupában: előbb a legjobb 16 közé jutásért lejátszott Barça – Deportivo párharc visszavágóján (’70, ’76), majd a nyolcaddöntő visszavágóján, a Barcelona – Basconia meccsen, amelyet 10-1-re nyert meg a csapat (’19, ’46). A bajnokságban a Barça – Espanyol (10. forduló, 2-0), a Barcelona – Mallorca (26. forduló, 3-2), a Barça – Valencia (28. forduló, 4-0), ill. az FC Barcelona – Santander (30., 8-0) mérkőzések alkalmával volt eredményes.

1958. 02. 16. FC Barcelona – Gijón 3-0, La Liga

A csapat nem tudott sikeres lenni egyetlen sorozatban sem: a kupában a negyeddöntőig jutott, a VVK-ban elvesztette a finálét a Valencia ellenében, míg a bajnokságban a 2. helyet szerezték meg a Real Madrid mögött. Vergés ezzel együtt jól teljesített, s amikor nem volt sérült a Katalán Óriás hasznára tudott lenni: gólokat lőtt, megbízhatóan, magabiztosan végezte a védekezői feladatokat a középpályán. Ereje teljében volt, jó szezont tudhatott maga mögött, így nem csoda, hogy Helenio Herrera elvitte a válogatottal a chilei világbajnokságra, ahol azonban a ‘Selección Espanyola’ csúfosan leszerepelt: mindössze egy győzelmet elérve, a csoportjuk utolsó helyén végeztek. Martí Vergés mindhárom meccset végig játszotta, nem rajta múlt a sikertelenség.
Az 1962/63-as idény sem volt zökkenőmentes az FC Barcelona számára: az idényt Kubalával a padon kezdte a Barça, akit féltávnál Josep Gonzalvo II váltott. Az edzőváltás – sajnos – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a Csapat nem tudott folyamatosan jól teljesíteni. Vergés teljesítménye is ingadozó volt, ami magával hozta, hogy hol a kezdőben kapott helyet, hol pedig a padról nézte végig a Barcelona mérkőzéseit. Természetesen, a gyakori edzőcsere nem tett jót se neki, se a csapatnak, de tény: ebben a szezonban Vergés sem úgy teljesített, mint a megelőző idényekben. A bajnokságban messze került a csapat az első helytől, ugyanakkor a Copa Generalísimóban sikerült kivívni a végső győzelmet a Zaragoza elleni finálé 3-1-es megnyerésével.
Vergés az idény során két gólt ért el: az egyiket a bajnokságban (13. forduló: Barça – Córdoba 2-1, ‘3), a másikat pedig a Copa-elődöntő harmadik, mindent eldöntő meccsén (FC Barcelona – Valencia 1-0). A Valencia elleni gólja a 3. meccsen a csapat kupadöntőbe jutását eredményezte, így a végső sikerből aktívan, tevékenyen kivette a részét a katalán középpályás.
Az 1963/64-es idénye volt talán a legrosszabb, hiszen César Rodríguez edző nem igazán számított a 30. életévében járó középpályás szolgálataira. A bajnokságban mindössze 13 meccsen lépett pályára, némi gyógyírt a Copában megkapott bizalom jelentette a számára, de ott is az elődöntő jutott osztályrászéül a csapatnak, amely meglehetősen rossz szezont tudhatott a magáénak. Igaz ugyan, hogy az előző idénybeli 6. helyhez képest most sikerült előrébb végezni a tabellán, de ez is csak az ezüstérmet jelentette, a Real mögött. A Barçánál senki sem volt boldog, hogy negyedik éve nem igazán sikerül a bajnoki cím közelébe kerülni, s ebben az idényben Vergés-nek is epizódszerep jutott.

Paco Rodri – Vergés – Olivella 2015-ben

Az 1964/65-ös idény sem indult a legjobban, így az 5. forduló után César Rodríguezt menesztette Llaudet elnök, és a helyét Vicenç Sassot vette át. Ebben az idényben Vergés is visszaszerezte a helyét a csapatban, mint az egyik legrutinosabb játékos. Az előző idénnyel szemben, ezt a szezont végig a Barça alapembereként játszotta végig, amit az a tény is alátámasztott, hogy a 30 bajnokiból 28-szor a pályán volt, s emmellett Copában, ill. a VVK-sorozatban is rendszeresen szerephez jutott. A középpálya igazi vezére volt az átalakulófélben lévő Barçában, akire a fiatalabb és az újonc játékostársak bizton számíthattak: a pályán, az edzéseken és a futballon kívül is. Az idény 41 tétmeccsén egyetlen gólt ért el Vergés: a Copa-elődöntő visszavágóján, a Valencia otthonában az ő góljával nyert a Blaugrana, mindez azonban nem volt elegendő a finálé eléréséhez, így ezt a szezont is csalódottsággal zárta a csapat és Martí Vergés is.
Az 1965/66-os szezonnak ismét egy új trénerrel, az argentin Roque Olsennel a padon indult neki a Blaugrana együttese, amely számára a legfőbb cél a bajnoki cím megszerzése volt. Az ehhez vezető úton Vergés-nek is komoly szerep jutott, s nem a 32 éves középpályás játékán múlott, hogy megint csak bajnoki elsőség nélkül ért véget az idény. Vergés ezt a szezont is alapemberként abszolválta, hiszen a bajnoki meccsek 2/3-át játszotta végig. A szezon során összesen 28 tétmeccsen lépett pályára, és két gólt ért el. Az egyiket a VVK-sorozatban, még az első körben az Utrecht elleni hazai mérkőzésen, amelyet a csapat 7-1-re nyert meg; Vergés a 9. percben vette be az ellenfél hálóját. A szezon második Vergés-góljára 1965. november 28-án került sor a 11. fordulóban, egy Barça-Sevilla bajnoki meccsen, amelyet 3-0-ra nyertek meg a katalánok; Vergés a 31. minutumban volt eredményes. Egyben pedig ez jelentette az utolsó találatot is, amelyet aktív pályafutása során elért. Ugyanis az 1965/66-os szezon végén, VVK-győzelemmel a tarsolyban, szegre akasztotta a stoplist a kiváló katalán középpályás.
A Klub pedig méltóképpen kívánt elbúcsúzni legendás játékosától, aki befejezte játékos-karrierjét, így 1966. október 12-én egy búcsúmeccset rendezett a tiszteletére, ill. Gustavo Biosca visszavonulása előtti tisztelete jeléül. Az elmúlt másfél évtized két meghatározó alakja előtt tisztelgett ezen a búcsúmeccsen a Klub, a játékostársak, a szurkolók és egész Katalónia.

A spanyol válogatott mezében

A ‘La Roja’ mezét – összesen – 16 alkalommal húzta magára: ebből négy alkalommal a ‘B’-válogatottat erősítette, 12-szer pedig az ‘A’-csapatot. A 12 fellépésén két gólt ért el, mind a kettőt az 1959/60-as szezonban. Előbb a Franciaország – Spanyolország (4-3), majd a Spanyolország – Olaszország (3-1) összecsapáson volt eredményes; az olaszok elleni meccset a Camp Nou-ban rendezték, így hazai környezetben tudott eredményes lenni. A válogatottal részt vett az 1962-es chilei világbajnokságon, ahova a Gento-Di Stéfano-Puskás-Luis Suárez csatársorral rendelkező válogatott hatalmas reményekkel utazott, de végül csoportutolsóként, egy győzelmet elérve, dicstelenül kullogott haza. Martin Vergés mindhárom meccset végig játszotta, rajta nem igazán múlt semmi. Mégis az új kapitány kinevezésének esett „áldozatul”, így a VB után többé nem lépett pályára a ‘Selección Espanyola’ mezét viselve.
Az FC Barcelona színeiben összesen (tét- és barátságos meccseket együttvéve) 429 mérkőzést játszott, melyeken összesen 48 gólt ért el; bajnoki mérlege: 189/15. A Barçával összesen két bajnoki címet (1959, 1960), három Spanyol Kupa – győzelmet (1957, 1959, 1963) és három VVK – győzelmet (1958, 1960, 1966) ért el. Aktívan kivette a részét az 1958-as VVK – győzelemből, a döntő mindkét felvonásán a pályán volt, 1960-ban csak a döntő visszavágóján szerepelt.
Az aktív pályafutásának a lezárulta után sem szakadt el a labdarúgástól, bár edzői pályára nem lépett. Rendszeres nézője volt az FC Barcelona mérkőzéseinek, majd fokozatosan a ‘Barça-labdarúgók Egyesületének’ (Agrupáció Barça Jugadors, ABJ) a munkájába kapcsolódott be, aminek az elnöke lett 1999-ben, és egészen 2003-ig töltötte be ezt a tisztséget. Azóta nyugdíjasként élte mindennapjait a katalán fővárosban, amíg 2021. február 17-én 86 éves korában a halál el nem szólította a földi világból.

Visca el Barça!