Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

Patrick Kluivert – a kíméletlen ítéletvégrehajtó

Teljes neve: Patrick Stephan Kluivert
Születési idő, hely: 1976. július 1. Amszterdam
Magasság / testsúly: 191 cm / 79 kg
Posztja: középcsatár
Nevelőegyesülete: Schellingwoude, Ajax (1984-94)
Klubjai: Ajax Amszterdam (1994-97, 70/39)
AC Milan (1997-98, 27/6)
FC Barcelona (1997-2003, 182/90)
Newcastle United (2004-2005, 25/6)
Valencia CF (2005-2006, 10/1)
PSV Eindhoven (2006-2007, 16/3)
Lille (2007-2008, 13/4)
Mezszáma: 9
Válogatottság: 79/40

SIKEREI:

– Holland bajnok: 1995, 1996, 2007
– Holland Szuperkupa – győztes: 1994, 1995
– BL – győztes: 1995
– Európai Szuperkupa – győztes: 1995
– Világkupa – győztes: 1995
– Spanyol bajnok: 1999

Az 1990-es évek labdarúgásának kiemelkedő alakja. Az Ajax „aranygenerációjának” korszakos tagja. A holland és a nemzetközi labdarúgás egyik ünnepelt sztárja. A ’90-es évek egyik meghatározó kilencese. A gólok felelőse. Megannyi emlékezetes pillanat megteremtője, előidézője. A „van Gaal-bébik” egyike, akit minden állomáshelyén szeretet, tisztelet és megbecsülés övezett. S nem csupán a góljai miatt, hanem példamutató hozzáállása okán is. Igazi középcsatár volt, aki a kapu előtti helyzeteit magas százalékban váltotta gólra: játéka mégsem volt öncélú, mindig a csapat érdekeit tekintette szem előtt. Góljait nem magáért a találat öröméért szerezte, hanem az egész együttes sikere érdekében.
Bár magas volt, az átlagcsatároknál nagyobbra nőtt, mégis nagy gyorsasággal rendelkezett, a rövidpasszos, „egy érintős” játékban magas szinten tudta kamatoztatni tudását. Kluivert hasonlóan a brazil Ronaldóhoz, előszeretettel alkalmazta a „Cruyff Turn”-ot, azaz a Cruyff-fordulót. Ennek lényege, hogy a labdát nem egyszerre játssza meg, ha védő van a nyakán, hanem azt elhúzza a bal lába mögött, amivel a védő ütemet téveszt, a csatár pedig időt és ütemet nyer. Ezt a cselt Johan Cruyffról nevezték el, amit először az 1974-es VB-n mutatott be. Azonban előkerültek korábbi videófelvételek, amelyeken Eulogio Martínez Ramiro (1935-84), az FC Barcelona labdarúgója, az 1960-as VVK-sorozatban a Wolwerhampton Wanderers ellen már alkalmazta ezt a cselt; így van szakirodalom, ahol „Martínez Turn”-ként említik. Kluivert azonban meglehetősen magas volt ehhez a cselhez, mégis eredményesen alkalmazta.
Kluivert mozgásában a magassága, a fizikai ereje és a technikai képességei tökéletes összhangot árasztottak. A kapu előtt nemcsak lábbal, de fejjel is veszélyes tudott lenni, így a magas beadásokat is jó százalékban váltotta gólra. Sokoldalú játékos volt, aki több pozícióban is tudott játszani, s csapata hasznára lenni.
Legnagyobb sikereit az Ajax Amszterdam együttesében érte el, de az FC Barcelonában elért eredményei is önmagukért beszélnek. A holland nemzeti tizeneggyel is sikeres tudott lenni, ami az 1998-as VB-negyedik helyben csúcsosodott ki. Ugyanakkor pályafutása 1995. szeptember 9-én kis híján derékba tört. Figyelmetlensége, gyorshajtása miatt halálos közúti balesetet okozott: egy kölcsönvett BMW-vel haladt, amikor Amszterdam közelében egy szabályosan haladó autóba csapódott. A gépkocsi sofőrje a helyszínen szörnyethalt, női utasa pedig súlyos sérülésekkel került kórházba. Kluivert elismerte a gyorshajtás tényét, elítélték, s 240 óra közösségi munkával sújtották.

Az otthontól a Barçáig

Patrick Stephan Kluivert 1976. július 1-én született Amszterdamban egy suriname-i apa és egy Kis-Antillákról származó anya gyermekeként. Édesapja is profi labdarúgó volt, így a kis Patrick számára nem volt ismeretlen a labdarúgás közege. Mondhatni: a génjeiben volt a labda szeretete, a génjeiben örökölte ezt a sportágat. Már nagyon kisgyermek-korban szervezett körülmények között művelte ezt a gyönyörű sportágat: 1983-ban került Schellingwoude futballbázisára. Itt egy esztendőt töltött el, ahol az alapok megszerzése után a holland főváros utánpótlás-központjába került. 1984-től lett az AFC Ajax alkalmazottja, egészen 1997 nyaráig. Végigjárta az utánpótlás minden lépcsőfokát a kivételes képességű, szélvészgyors csatár. A szikár, mégis erős izomzatú Patrick képességei hamar megmutatkoztak, s minden korosztályban utat törtek maguknak. Az „Aranygeneráció” tagjaként olyan kiváló futballistákkal nevelkedett-edzett együtt, mint Edgar Davids, Frank de Boer*, Ronald de Boer*, Danny Blind, Marc Overmars*, Edwin van der Saar, Michael Reiziger* és Clarence Seedorf. Micsoda névsor – s ha jól végignézzük, megállapíthatjuk, hogy sokan nem csupán az Ajax-ban voltak csapattársak, hanem a későbbiek során az FC Barcelonában (*) is.
Az Ajax felnőttcsapatának döntő lökést Aloysius Paulus Maria van Gaal 1991 nyári kinevezése adta meg. Az akkor 40 esztendős van Gaal nagyon jó érzékkel nyúlt a fiatalokhoz, s nagy bizalommal építette be őket mindenkori csapatába. Ez egyfajta filozófia is nála, hisz bárhol is vállalt edzői munkát, ezt a vonalat követte. Louis van Gaal kinevezése után az „Aranygeneráció” tagjai fokozatosan kerültek fel az Ajax felnőtt együttesébe, kaptak meghívót az első csapat nyári felkészülési időszakára. Ezzel szokták az első csapat légkörét, s felkészültek arra, hogy egy-két éven belül ők lesznek majd az amszterdamiak kezdőcsapata. Így volt ez Kluivert esetében is, aki 1994 nyarán került fel véglegesen a felnőtt együtteshez, s a következő három esztendő sikereinek az egyik oszlopa, letéteményese lett. 1994. augusztus 21-én húzta magára a felnőttcsapat mezét először a Feyenoord elleni Holland Szuperkupa-döntőn. Bemutatkozásán mindjárt megnyerte felnőtt karrierjének első trófeáját. A bemutatkozás fényesre sikeredett: a 3-0 arányú győzelemmel véget ért mérkőzésen a 25. percben bevette a Feyenoord kapuját, s ezzel 3-0-ra alakította az eredményt. Tökéletes antré egy ifjú titán számára. Ezen a meccsen az első gólt a finn Jari Litmanen szerezte, aki később (1999-2001) a Barçában is csapattársa lesz.
Mindjárt az első szezonja emlékezetesre sikeredett, s egyben a legsikeresebbre. A bajnokságban és a BEK-küzdelmekben sem találtak olyan ellenfélre, amely megállította volna őket a végső siker előtt. A bajnokságot végig vezetve, magabiztos játékkal nyerték meg: Kluivert 25 bajnokin lépett pályára és 18 gólt ért el az Eredivisie 1994/95-ös kiírásában – ezzel a holland góllövőlistán a 2. helyen végzett (a PSV brazil játékosa, Ronaldo mögött). A BL-ben is megállíthatatlanul haladtak előre van Gaal fiai: az ifjú titánokból álló gárda sebességét egyszerűen senki nem volt képes felvenni. A sorozatban Kluivert 10 alkalommal volt a pályán, és két gólt ért el. Az első találatot még a csoportmeccsek során az AEK Athén idegenbeli legyőzése (1-2) alkalmával. A másodikat pedig hol máshol, mint a bécsi döntőben. Az ellenfél az AC Milan együttese volt, akikkel már a csoportkörben is találkoztak – akkor oda-vissza verték őket 2-0 arányban. A döntőben is az AFC Ajax bizonyult jobbnak: a 85. percben Patrick Kluivert vette be Rossi kapuját. Ezzel a holland titán lett minden idők legfiatalabb gólszerzője a BEK történelem során: 18 év 10 hónap 23 napos korában vette be a Milan kapuját, s vált a bécsi este hősévé.
Azonban a siker, s az abban való tevékeny részvétel nem tette sem elbizakodottá, sem elégedetté Patrick-ot, ott folytatta a pályafutását, ahol 1995. májusban abbahagyta. A következő szezonban megnyerte az Európai Szuperkupa-döntőt a Real Zaragoza ellenében (5-1-es összesítéssel), Kluivert az idegenbeli odavágón tudott eredményes lenni. Újfent elhódította a Holland Szuperkupát a csapatával – megint csak a Feyenoord volt a szenvedő alany. Majd 1995. decemberben a Világkupát is győzelemmel zárta a csapata: a brazil Gremio együttese ellen lejátszott döntőn 120 perc után is 0-0 állt az eredményjelzőn, így büntetőpárbajra került sor. Az Ajax első végrehajtója Kluivert volt, aki azonban elhibázta a tizenegyest. Ennek ellenére 4-3-ra a hollandok nyerték a párbajt, hiszen a brazilok két büntetőt rontottak ezen az estén. A szezon végén pedig újra holland bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal; ebben az idényben – összesen – 38 meccsen 21-szer zörgette meg az ellenfelek hálóját. A BL-ben újra a döntőbe jutottak, ott azonban 1-1-es végeredmény után, tizenegyesekkel alulmaradtak a Juventusszal szemben. Még egy esztendeig erősítette a holland csapatot, amelyben nem tudott már oly mértékben meghatározó lenni, így a fejlődése érdekében továbbállt, s 1997 nyarán az AC Milan játékosa lett.
A milánói piros-feketéknél csupán egy idényt töltött, a csapat a bajnokságban a 10. helyen végzett, Kluivert pedig összesen 32 meccsen lépett pályára és kilenc gólt ért el. Az 1998 nyár nagy része arról szólt, hogy marad-e Milánóban vagy sem. A kérdés megválaszolására, 1998. augusztus 28. estéjéig kellett várni, amikor az átigazolási időszak lejárta előtt két órával bejelentették a holland csatár klubváltását: 8,75 millió font ellenében az FC Barcelona játékosa lett. S a katalán fővárosban újra együtt dolgozhatott mentorával, van Gaallal, s újfent csapattársai lettek a de Boer-fivérek és Reiziger is.

A Katalán Óriás szolgálatában

Összesen hat idényt töltött el a Blaugrana mezében, s ez idő alatt egyetlen trófeát nyert a csapattal: ez pedig az 1998/99-es bajnoki cím, amelyet a Klub centenáriumának évében sikerült begyűjtenie az együttesnek. Ezt követően a csapatsikerek elkerülték, egyénileg azonban maradandót, máig emlékezeteset alkotott. Jó pár szurkolója van a Csapatnak, akik Kluivert játéka, góljai, zsenialitása okán váltak az FC Barcelona hívévé, s maradtak azok azt követően is, hogy a holland csillag elhagyta a Katalán Óriást.
Az FC Barcelonában az 1998 nyarán lejátszott felkészülési mérkőzéseket követően, rögtön a bajnokság második fordulójában debütált: 1998. szeptember 12-én az Extremadura hazai legyőzése (1-0) alkalmával. Első góljára sem kellett sokat várni, a 3. fordulóban a Real Madrid kapuját vette be, amely meccset a Santiago Bernabéu-stadionban rendeztek, és 2-2-es döntetlennel zárult. A 4. etapban lőtte első dupláját a katalánok színeiben, a szenvedő fél a Celta Vigo együttese volt (2-2 lett a vége hazai pályán). A bajnoki szezon során még egy duplát ért el, majd a 24. fordulóban egy Barça – Valencia meccs (2-4) alkalmával. Első idényében összesen 35 bajnokin volt a pályán, és 15 gólt ért el, amivel – Rivaldo mögött (24) – a csapat legeredményesebb játékosa lett. Ugyanakkor, a Bajnokok Ligája-sorozatban nem léphetett pályára, hiszen a Milan együttesében ezt megtette 1998. augusztusban, így itt nélkülözni kellett a holland gólvágó szolgálatait. Ez komoly érvágás volt van Gaal együttese számára, hiszen egy magabiztos befejezőt kellett pótolni minden meccsen. A pótlás nem sikerült, így a csoportkört sem élték túl a katalánok: a Manchester United és a Bayern München mögött csak a 3. helyet szerezték meg a csoportban, az eléggé lehangoló 8 ponttal a tarsolyukban. A BL-kudarcot és a Spanyol Kupában való rossz teljesítményt a bajnoki cím ellensúlyozta, így a Klubon belüli állapot kielégítő volt. A sikeres bajnoki szerepléshez Kluivert tevékenyen járult hozzá: gólokat lőtt, gólpasszokat adott, kései érkezése ellenére, hamar beilleszkedett a közösségbe. A Csapat hasznára volt, a szurkolók pedig hamar megszerették a csupa szív, mindig küzdő holland csatárt.

Idény	Csapat	Bajnokság	Kupa	Nemzetközi	Összesen
1994/95	Ajax	25/18		10/2	35/20
1995/96	Ajax	28/15	2/1	8/5	38/21
1996/97	Ajax	17/6	1/0	4/2	22/8
1997/98	AC Milan	27/6	5/3	–	32/9
1998/99	FCB	35/15	3/1	–	38/16
1999/2000	FCB	26/15	3/3	14/7	43/25
2000/01	FCB	31/18	5/2	12/5	48/25
2001/02	FCB	33/18	–	17/7	50/25
2002/03	FCB	36/16	–	15/5	51/21
2003/04	FCB	21/8	2/0	3/2	26/10
Összesen	FCB	182/90	13/6	61/26	256/122
2004/05	Newcastle	25/6	4/2	6/5	35/13
2005/06	Valencia	10/1	1/0	5/1	16/2
2006/07	PSV	15/3	2/0	3/0	20/3
2007/08	Lille	13/4	1/0	–	14/4
Karrier:		342/149	29/12	97/41	468/202

Az 1999/2000-es idény még a kezdő szezonjánál is jobbra, eredményesebbre sikerült Kluivertnek. Ha minden sorozatot a figyelembe veszünk, összesen, 25 találatot ért el, ami ezúttal az első helyre volt elegendő a házi góllövő-listán (Rivaldo 23 találatot ért el, de sokat bajlódott sérüléssel ebben a szezonban). Kluivert számára ez az idény volt az egyik legimpulzívabb, legsikeresebb szezon a Katalán Óriásnál. Csak úgy ontotta a gólokat, számtalan duplát elérve. Rögtön az idénynyitó Spanyol Szuperkupa-meccsen duplázni tudott a Valencia elleni hazai meccsen (3-3). Később se vett vissza, s még további öt duplát ért el a szezon során. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a Bajnokok Ligája-csoportkörben a Sparta Praha hazai legyőzése (5-0) alkalmával történt. A bajnokságban a Valencia hazai pályán történő legyőzésekor (3-0), ill. a Celta Vigo elleni zárómeccsen (2-2) tudott duplázni. Ebben a szezonban kapta meg barcelonai karrierjének első piros lapját is: a 7. fordulóban a Barça-Real Madrid „klasszikus” 56. percében küldte őt idő előtt az öltözőbe a mérkőzés játékvezetője, Díaz Vega. A katalánok ekkor még 2-1 arányban vezettek, azonban a 86. percben Raúl egyenlíteni tudott, így 2-2-es döntetlennel zárult a derbi. A meccsen kisebb sérülést is összeszedett a holland csatár, ezért a következő négy bajnokit kénytelen volt kihagyni.
Hazai porondon nem sikerült megismételni az előző évek sikereit: sem a bajnokságban, sem a kupában nem jutott fel a csúcsra a Barça. A Primera División küzdelmeit a második helyen zárták van Gaal fiai, míg a Spanyol Kupában az elődöntő jelentette a végállomást. A Copa del Rey elődöntője külön érdekességet hozott: az Atlético Madrid elleni ’odavágón’ 3-0 arányú vereséget szenvedett a csapat idegenben, a visszavágót viszont nem voltak hajlandók lejátszani a Barça játékosai, így az elmaradt. A BL-sorozatban is az elődöntő jelentette a csapat számára a végállomást: a Valencia 5-3-as összesítéssel jutott a fináléba.
2000 nyarán komoly változások következtek be a Klub életében: 22 évnyi elnökösködés után távozott az elnöki székből Josep Lluís Núñez, a helyét pedig Joan Gaspart foglalta el. A vezetőedzői poszton is váltásra került sor: van Gaal ment, Serra Ferrer pedig kinevezésre került. Ezzel pedig kezdetét vette egy három esztendőn át tartó krízis, ami az elnökség bukásához, és 2003 nyarán forradalmi átalakulásokhoz vezetett.
Mindennek Kluivert is tevékeny résztvevője volt, annak ellenére, hogy az ő teljesítménye messze felülmúlta a Csapat egészének sikerességét. A 2000/01-es szezonban a gólgyártást ugyanott folytatta, ahol az előző idényben félbehagyta; az edzőváltás számára nem hozott semmiféle törést a sikerességében. Ebben a szezonban is elérte a 25 gólos határt, a bajnokságban 18 találatig jutott: mindkét eredménnyel a házi góllövő-listán a második helyen végzett – Rivaldo mögött. A 25 gólt úgy érte el, hogy lőtt hét duplát, s egy mesterhármast is jegyzett: mindez azonban egy kis kiegyensúlyozatlanságot mutat, mint ahogy ez igaz volt az egész csapat teljesítményére is. A triplát a bajnokság 29. fordulójában érte el egy Villarreal-FC Barcelona mérkőzésen, amely 4-4-es döntetlennel zárult. A duplák közül hatot a bajnokságban, egyet pedig a BL-ben (FC Barcelona – Leeds United 4-0) ért el. Másik érdekesség, hogy a Celta Vigo ellen az idegenbeli bajnokin (3-3), ill. a hazai pályán lejátszott UEFA-Kupa-negyeddöntőn (2-1) is eredményes tudott lenni. Igen, a csapat a tavaszi szezont az UEFA-Kupában töltötte, miután a BL-csoportkörben csak a 3. helyet szerezte meg a saját „négyesében”. Emellett a bajnokságban is hamar elszálltak a Klub vérmes reményei, ill. a Spanyol Kupában is csak az elődöntőig jutott a Blaugrana. A hektikus szezon végén a bajnoki 4. helyet sikerült elérni, de ezt már nem Serra Ferrerrel a padon tette meg a csapat, miután a katalán szakembert a 31. fordulót követően menesztették, s helyét Carles Rexach foglalta el.
A 2001/02-es idénye az egyik legkiegyensúlyozottabb szezonja volt: 25 gólt ért el, minden sorozatot figyelembe véve, s ezeket jól elosztva tudta prezentálni. Nem Kluivert volt az „oka” annak, hogy egy újabb sikertelen szezont futott a csapat: ő és Rivaldo mindent megtettek elöl, azonban a csapat egésze nem tudott folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. A legemlékezetesebb mérkőzése ebből a szezonból a 2002. február 2-án lejátszott Tenerife – FC Barcelona bajnoki találkozó (0-6) volt, ahol a 46. és a 70. minutum között, klasszikus mesternégyest ért el. Barcelonai kalandja során négy gólt, egyetlen meccsen nem tudott elérni. A negyedik találatot követően Rexach lecserélte, hogy külön megünnepeltethesse magát a holland támadó. A 28. fordulóban az FC Barcelona – Málaga bajnoki összecsapáson (5-1) pedig mesterhármassal örvendeztette meg a szurkolókat; s emellett még egy duplát is elért ebben a szezonban is.
A Bajnokok Ligája-sorozatban is kiemelkedő módon termelte a gólokat: hét találatig jutott, a csapat pedig az elődöntőig, ahol azonban a Real Madriddal szemben alulmaradtak, így megint csak trófea nélkül zárták a szezont. A bajnokságban megint csak a 4. helyet sikerült megszerezni, a Spanyol Kupában pedig már az első körben búcsúzni kényszerült a Blaugrana, miután a Figueres gárdájával szemben 1-0-ra alulmaradt. Újabb sikertelen év, újabb edzőváltás: Rexach helyét van Gaal foglalta el.
Louis van Gaal második „terminusa” azonban nem hozott sok szerencsét a csapatnak, még akkoris így van ez, ha Kluivert újfent kiemelkedő szezont tudott magáénak. A góltermelésben, a helyzetek kihasználásában alig maradt el az előző idényektől, hiszen 21-szer zörgette meg az ellenfelek hálóját. Azaz: Patrick játékára, eredményességére továbbra is számítani lehetett, amit a szurkolók szeretettel és elismeréssel honoráltak. Ebben a szezonban új társat kellett „megszoknia”, hiszen Rivaldo játékára van Gaal nem tartott igényt: helyére az a Javier Saviola érkezett, aki ekkoriban az argentin labdarúgás egyik legnagyobb ígéretének számított. Saviolával hamar közös „hullámhosszra” került Kluivert, nagyon jól megértették magukat a pályán. Mindez azonban kiemelkedő eredményekhez nem volt elegendő, ha lehet így mondani, még ’silányabb’ szezon következett a Barça és szurkolói számára. A bajnokságban nagyon hamar elszállt minden remény, a Kupában sem arattunk le sok babért, a BL-ben pedig a negyeddöntőig jutott a csapat (a Juventus ellenében maradt alul a Blaugrana).

Kluivert 21 gólja csak részsikerekhez volt elegendő. Két igazán kiemelkedő mérkőzése volt a 2002/03-as idényben, mindkét alkalommal mesterhármast ért el. Az elsőt a bajnokság 7. fordulójában a Barça – Deportivo Alavés elleni meccsen (6-1), a másodikat pedig a 15. fordulóban a Real Mallorca elleni idegenbeli fellépésen (0-4-es siker). A szezon fordulópontja a 19. forduló után következett el, amikor a szurkolók haragja előbb elsöpörte van Gaalt – akinek helyét a szerb Radomir Antić vette át -, majd az egész elnökséget is. Mindez arra volt elegendő, hogy a szezon utolsó harmadára a Csapat összekapja magát egy kicsit, és a 6. helyig feltornázza magát – így az UEFA-Kupában elindulhattak Kluiverték.
2003 nyara minden ’fronton’ új színt hozott az FC Barcelona életébe: Joan Laporta lett az új elnök, és Frank Rijkaard került a kispadra. Az újabb holland szakember komoly szakmai változtatásokat hajtott végre a keretben, aminek azonban Patrick Kluivert nem esett „áldozatául”. A komoly vérátömlesztésen átesett Barçában továbbra is helyet kapott, ugyanakkor legtöbb esetben csereként. 21 bajnoki meccsen lépett pályára, s ezeken nyolc gólt ért el, amivel a harmadik lett a házi góllövő-listán. A 16. fordulóban az RCD Espanyol idegenbeli legyőzésekor (1-3) duplával járult hozzá a sikerhez. Utolsó találatát a Katalán Óriás színeiben – stílszerűen – a 34. fordulóban, a Santiago Bernabéu-stadionban ért el: a Real Madrid 2-1-es legyőzésekor ő szerezte a csapat első gólját (’56). Ez z egyenlítést jelentette a Blaugrana számára, majd Xavi állította be a végeredményt, Ronaldinho álompassza után. Érdekes módon a barcelonai „klasszikuson” is 2-1-es vendéggyőzelem született, ott is Kluivert volt eredményes a Barçából, ez azonban csak szépségtapasz volt azon az estén.
Kluivert és a Barça útjai 2004 nyarán váltak el egymástól: a holland csatárt egy kameruni „oroszlán” váltotta ezen a poszton, Samuel Eto’o. ÍA holland „Aranygeneráció” kiemelkedő tagja öt idény alatt – összesen – 256 tétmeccsen lépett pályára a Blaugrana színeiben, és 122 találatot ért el. Ugyan csak egyetlen trófeát, egy bajnoki címet sikerült a csapattal nyernie, ez azonban nem rajta múlott. Kluivert mindig a maximumot hozta ki magából, teljes koncentrációval lépett mindig pályára. Többek között, ezért is szerették, becsülték a szurkolók. Mind az öt idényben maximális odaadással szolgálta a gránátvörös-kék mezt, és a Barça-címert: gólokat lőtt, brillírozott, kiszolgálta a közönséget.
A Barça után még négy éven át futballozott profi szinten: előbb a Newcastle United gárdáját erősítette, majd a 2005/06-os szezonban visszatért Spanyolországba, s egy idény erejéig a Valenciát erősítette. Innen az útja a PSV Eindhoven csapatához vezetett, ahol bajnoki címet ünnepelhetett a Ronald Koeman által trenírozott piros-fehérekkel. Utolsó állomáshelye a francia Lille együttese volt. Pályafutása során a klubcsapataiban 468 tétmeccsen lépett pályára és 202 gólt szerzett.

Az „Oranje” alkalmazásában

A holland nemzeti tizenegyben 1994 és 2004 között lépett pályára: összesen 79 válogatott meccsén 40 gólt ért el, ezzel az egyik legeredményesebb válogatott-csatárnak számít Hollandiában. A válogatottban 1994. november 16-án egy Csehország elleni EB-selejtezőn lépett pályára. első válogatottbeli gólját 1995. március 29-én egy Málta elleni győzelem (4-0) alkalmával érte el. Részt vett az 1996-os, 2000-es és 2004-es Európa-bajnokságokon, valamint az 1998-as és 2002-es világbajnokságokon is. A 2004-es EB-elődöntőn húzta magára utoljára az „Oranje” mezét, legjobb eredménye az 1998-as VB-n elért 4. hely volt.

Az aktív pályafutás után

Az aktív pályafutást követően sem szakadt el a labdarúgástól, másodedző, edző majd sportigazgatói tisztségeket töltött be. Volt az AZ Alkmaar (2008-10), a NEC Nijmegen (2010-11) másodedzője, ill. 2012-14 között a holland válogatottnál Louis van Gaal szövetségi kapitány segítője. Ez volt a negyedik alkalom a pályája során, hogy „keresztezte” van Gaal edzői útját – kétszer játékosként, kétszer másodedzőként (AZ, Hollandia). 2015-16-ban Curaçao (a Holland Királysághoz tartozó Karib-tengeri sziget) válogatottjának edzője, majd 2016-17-ben a Paris Saint-Germain sportigazgatója volt.
Eközben továbbra is szoros kapcsolatban maradt az FC Barcelonával, hiszen a „Barça Legends” aktív tagja: a Katalán óriás „öregfiúk-csapatában” rendszeresen pályára lép, és népszerűsíti a csapatot szerte a világban. 2019. július végén az FC Barcelona utánpótlásért felelős igazgatója, ill. a La Masía vezetője lett, két éves kinevezéssel.

Patrick Kluivert a csatárok mintaképe volt. Ő volt a tökéletes befejező, a „vérszomjas fenevad” az ellenfél kapuja előtt. Minden erejével, idegszálával a gólra tört: fejjel, lábbal, tizenegyesből. Lételeme volt a gólszerzés, ugyanakkor a csapatjátékból is aktívan kivette a részét. Bárhol is játszott, a szurkolók hamar megszerették, amiben nagy szerepe volt a góljainak. Emellett meglehetősen technikás stílusához erős szangvinikusság társult, ami tovább növelte népszerűségét a lelátókon. Játékát, cseleit élmény volt nézni – én magam is őszinte csodálói közé tartoztam, tartozok – de ezzel nem vagyok egyedül a Barça-szurkolók körében.