Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.

‘Tin-Tin’ – a gólerős középhátvéd

Teljes neve: Ronald Koeman
Beceneve: ’Tin-tin’; ’Szőke Ágyú’; ’Bombázó’
Születési idő, hely: 1963. március 21. Zaandam, Hollandia
Magasság/testsúly: 183 cm / 81 kg
Posztja: középhátvéd, védekező középpályás
Csapatai: Groningen (1980-83, 89 bajnoki / 33 gól)
Ajax Amsterdam (1983-86, 94/23)
PSV Eindhoven (1986-89, 98/51)
FC Barcelona (1989-95, 193/67)
Feyenoord Rotterdam (1995-97, 60/19)
Válogatottsága: 78/14 (1983-6/1; 1984-1/0; 1985-1/0; 1986-6/0; 1987-7/2; 1988-10/1; 1989-8/3; 1990-9/3; 1991-4/0; 1992-12/0; 1993-5/2; 1994-9/2)

A holland zseni, az 1980-as évek második felének, és a ’90-es éveknek a meghatározó alakja 1963. március 21-én született az észak-hollandiai Zaandam városában. Bátyja, az 1961-ben született Erwin, ugyancsak válogatott labdarúgóvá vált: 31 alkalommal húzta magára az Oranje mezét; számtalanszor együttjátszva fivérével. A két testvér pályafutásából azonban jól látható, melyikük vitte többre, melyikük vált ismertebb és elismertebb labdarúgóvá.
Ronald posztjának kiválósága, zseniális megtestesítője volt. Ha arra kérnének, mondjak még egy, hozzá hasonló kaliberű nagyságot a középhátvéd posztján, gondolkodóba esnék. Talán az argentin Daniel Passarella lenne az a labdarúgó, akit hozzá tudnék mérni: ő majdnem olyan eredményes tudott lenni, mint holland pályatársa. Ronald Koeman, legyen szó válogatottról, vagy klubcsapatról, maradandót, és örökké emlékezeteset alkotott. Olyan pályaképet hagyott maga után, amit utódai megismételni, vagy felülmúlni nem hiszem, hogy képesek lennének. Sem előtte, sem utána – egyelőre – nem jelent meg a világ futballpályáin olyan spíler, aki hozzá hasonlítható teljesítményre lenne képes. Páratlan alkotás, amit létrehozott: csodálatra méltó, fantasztikus. Középhátvédként olyan góltermést tudott teljesíteni, ami a futballtörténelemben párját ritkítja. Róla, és erről a csodálatos pályaképről szól a következő bemutató.

Az alábbi szabadrúgás-gólt az 1994. január 8-i ‘Clásícón’ érte el, amit 5-0-ra nyertek a katalánok:

Ronald Koeman rekordjai a Barçában:

– 26 szabadrúgás-góllal a 2. helyen áll Leo Messi mögött;
– középhátvédként a Liga legeredményesebb 11-es rúgója és értékesítője (46);
– a Liga történetének legsikeresebb büntetőlövője (46);
– 67 góllal a Liga legeredményesebb középhátvédje.

A KEZDETEK

Ronald Koeman a labdarúgás alapjaival szülőhelyén, Zaandamban ismerkedett meg. Testi adottságai, izomzatának fejlettsége hamar eldöntötte, hogy a pálya mely részén hasznosíthatja képességeit. Az ifjúsági korba lépő Koemant először a pálya középső részére állították, s pályafutása elején döntően védekező középpályást játszott, azonban már az Ajax együttesében megtalálták a számára leghasznosabb posztot: a középső védő helyét. Robosztus termete, magassága, átlagon felüli ereje tökéletes középhátvédet formázott. Fejlett izomzatához kiváló ruganyosság is párosult, így a levegőben is hasznosíthatta tudását: a későbbiekben rendszeresen felhúzódott pontrúgásokhoz, szögletekhez.
Azonban igazságtalanok lennénk, és félrevezetnénk az Olvasót, ha nem emelnénk ki képességeinek egy másik oldalát. A robosztus termet kiváló technikával párosult. A hosszú évek gyakorlásai következtében mérnöki pontosságúvá fejlesztette lövőtechnikáját. Olyan bokával rendelkezett, mint a legnagyobb csatárok: pontos, precíz szabadrúgásai mindig életveszélyt hordoztak magukban. S a kiváló technikához hatalmas lövőerő is párosult, így a kapusok rettegtek, ha Ronald állt a labda mögé. Ezt a képességét csapatai rendszeresen kihasználták, és számtalan mérkőzést döntöttek el a maguk javára egy-egy Koeman szabadrúgásból, távoli lövésből vagy büntetőből elért találattal. Nem kívánok előrerohanni „Tin-tin” történetének elmesélésében, de egy adattal ezt most alátámasztanám: 535 bajnoki mérkőzésén 193 találatot ért el, középhátvédként! A már említett argentin Passarella 556 meccsen 182 góllal büszkélkedhet. Azt gondolom, ehhez a számadathoz sokat nem lehet hozzáfűzni, ezek a számok önmagukért beszélnek. Pontosság, erő, kiváló technika – ezek jellemezték a holland zseni játékát.

AZ FC GRONINGEN SZÍNEIBEN

17 éves korában, 1980 nyarán szerződött az FC Groningen együtteséhez. Hollandia legészakibb nagyvárosának csapatában három idényt húzott le, s volt csapata egyik meghatározó alakja. Ekkor még leginkább a középpályán játszott, főleg védekező feladatokkal megbízva, de az irányításból is kivette a részét. Amint az a későbbi táblázatból kitűnik, az első idénye még nem sikerült kiugróra: 24 bajnokiján mindössze négy találatot szerzett. Igaz, ez az ismerkedés, a felnőtt bajnoksághoz való hozzászokás idénye volt, amikor a legfontosabb feladat a beilleszkedés volt. A második és harmadik szezonja azonban kiemelkedőre sikeredett: csapata egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt, s egyben az egyik legeredményesebb is. Ráadásul az 1982/83-as idényben együtt játszhatott bátyjával, Erwinnel is: a két Koeman meghatározó alakja volt annak az idénynek.

Teljesítményével, gólerős játékával felhívta magára a holland nagy csapatok figyelmét is, akik sorban álltak az aláírásáért. Ronald végül az Ajax Amsterdam ajánlatát fogadta el, s lett a következő három idényben a holland sztárcsapat játékosa.

AZ AJAX ALKALMAZÁSÁBAN

1983 és 1986 között három idényt töltött el az Ajax-nál, ahol ugyancsak alapembere volt az egyesületnek. A fővárosiaknál azonban már legtöbb esetben a védelem közepén kapott feladatot, így a góltermése is csökkent. Ez érthető volt, hiszen egy sorral hátrébb került, így a kaputól is eltávolodott. A három amszterdami idénye alatt 94 bajnokiján 23 gólt szerzett; 1985-ben holland bajnokságot, 1986-ban pedig Holland Kupa – győzelmet ünnepelhetett együttesével. Az 1985/86-os idényben pedig Johan Cruyff keze alatt fejlődhetett, aki végleg a védelem közepére állította a nagytermetű védőt. Így 1989-ben nem lesz véletlen, hogy Johan I mindent elkövet azért, hogy Katalóniába csábítsa. Tisztában volt tudásával, erejével, technikai képességeivel. Olyan védő, aki irányítja a hátsó alakzatot, fellép a támadásokhoz, és a csapatjátékba is hasznosan tud részt venni.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az Ajax-ban nem igazán érezte jól magát Ronald, így 1986 nyarán a váltás mellett döntött. Útja a másik holland sztárcsapathoz vezetett: a PSV alkalmazottja lett, ahol szakmai fejlődése újabb lendületet vett.

Idény	Klub	Bajnokság	Összesen
1980/81	Groningen	24/4
1981/82	Groningen	33/15
1982/83	Groningen	33/14	90/33
1983/84	Ajax	32/7
1984/85	Ajax	30/9
1985/86	Ajax	32/7	94/23
1986/87	PSV	34/16
1987/88	PSV	32/21
1988/89	PSV	32/14	98/51
1989/90	FCB	36/14
1990/91	FCB	21/6
1991/92	FCB	35/16
1992/93	FCB	33/11
1993/94	FCB	35/11
1994/95	FCB	32/9	192/67
1995/96	Feyenoord	31/10
1996/97	Feyenoord	30/9	61/19
Karrier			535/193

A PSV EINDHOVENNÉL

Az Amsterdam kötelékében eltöltött három esztendőben picit megtört pályájának felfelé ívelő egyenese, amit aztán az eindhovenieknél sikerült kiköszörülnie. A PSV csapatában újra a régi formáját tudta hozni, amiben nagy szerepe volt az edző személyének is. 1986/87-es idényben másodedzőként, majd 1987-1990 között vezetőedzőként a PSV kispadján Guus Hiddink ült. Hiddink taktikai felkészültsége, emberi zsenialitása nagy hatással volt Ronald Koeman további fejlődésére. A kiváló taktikai érzékkel megáldott holland mester keze alatt Ronald szárnyakat kapott. Olyan mértékű fejlődést produkált, mint kevesen. 24-25 évesen csapata vezéregyéniségévé nőtte ki magát, olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a nála sokkal tapasztaltabb, idősebb játékosok. Igazi karmester volt: védekezett, támogatta a támadásokat, s a pontrúgások kíméletlen végrehajtója volt. Ha a csapata büntetőhöz jutott, a játékostársak tudták, mi a dolguk: szó nélkül félreálltak. Jött Koeman, és büntetett.
A PSV színeiben eltöltött három esztendő igazi sikerszéria volt a csapat és Koeman életében is. A három idény alatt három holland bajnoki címet, két kupát, és egy BEK-trófeát nyert csapatával. Mindegyik sikernek letéteményese, kulcsszereplője volt Koeman. A három bajnoki idényében pedig kiemelkedően eredményes volt: az összesen lejátszott 98 meccsén 51 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Ez az arány figyelemre méltó. A BEK 1987/88-as kiírásában minden mérkőzésen szóhoz jutott, az első fordulóban a török Galatasaray elleni hazai 3-0 alkalmával eredményes is tudott lenni. A továbbiakban kiváló védőmunkájával segítette csapatát a végső győzelemhez. A döntőben a Benfica ellen 120 perc után 0-0 volt az állás, s következhettek a büntetőrúgások. A hollandoknál Koeman volt az első ítéletvégrehajtó, s magabiztosan bombázott a hálóba. Végül 6-5 arányban megnyerték a tizenegyes-rúgásokat, így első alkalommal emelhette magasba a BEK-trófeát Koeman. A következő idényben a hazai porondon történt duplázás után elváltak a PSV és Koeman útjai.
A katalán sztárcsapattól visszautasíthatatlan ajánlat érkezett, így 1989 nyarán az FC Barcelona játékosa lett „Tin-tin”, aki újra Cruyff kezei alatt futballozhatott. A szerződtetését – hivatalosan – 1989. január 23-án jelentették be, de csak aa nyáron költözött Barcelonába. Érdekesség, hogy 30 évvel később, ugyanazon a napon, 2019. január 23-án egy másik tehetség leigazolását jelentettebe a Klub az Ajax csapatától: Frenkie de Jongét.

KATALÓNIÁBAN

A következő hat esztendőben Koeman és a Barcelona élete összeforrott egymással: a sikerek kéz a kézben jártak. A Katalóniában töltött hat idénye alatt szinte mindent megnyert, amit egy játékos elérhet. Bajnoki címek, újabb BEK – serleg, spanyol kupa és szuperkupa sikerek aktív részeseként aranybetűkkel írta be a nevét a Klub históriás könyvébe. Új csapatában a már megismert edző irányítása alatt a világ legjobb középhátvédjévé emelkedett, posztjának rettegett képviselője lett. Magabiztosságát, pontosságát Katalóniába is magával hozta: minden sorozatot tekintve 87 gólt ért el a Blaugrana színeiben, amik közül számtalan emlékezeteset találunk. Ilyenkor mindenki, vagy legalábbis a nagy többség a Sampdoria elleni BEK-finálén elért szabadrúgás-góljára asszociál, de voltak ezenkívül is hálószaggató találatai. Magam legszívesebben az 1994 áprilisában, az FC Porto elleni BL-elődöntőben elért bombájára emlékezek vissza: a félpályától megindulva vezette Vítor Baía kapuja felé a labdát, amikor úgy 34-35 méterről lövésre szánta el magát. A labda, mintha zsinóron húzták volna, a portugál kapu bal felső sarkában kötött ki; olyan elementáris erővel lőtte meg, hogy kapus nem lett volna a talpán, aki kivédje:

Ez volt a csapat harmadik találata azon a mérkőzésen. Abban a pillanatban, ahogy a hálóba csapódott a labda, szinte felrobbant a stadion: fantasztikus gól volt.
Csakúgy, mint korábbi csapataiban a pontrúgások és a büntetők magabiztos gólra váltója volt a holland hátvéd. Már a bemutatkozása is meggyőzőre sikeredett: második felkészülési mérkőzésén triplázni tudott. 1989. augusztus 1-jén a holland Buitenposts ZM1 csapata elleni barátságos találkozón, melyet 15-1-re nyertek a katalánok, rögtön három gólt szerzett (egyet büntetőből). Rá két napra az SVV Dordrecht ellen újfent eredményes tudott lenni. Az első bajnoki találatára az 1989/90-es szezon 2. fordulójáig kellett csupán várni: az Osasuna ellen hazai pályán 4-0 arányban megnyert találkozón duplával örvendeztette meg a Nou Camp közönségét. A bemutatkozás kiválóra sikerült, s a folytatásban sem lehetett panasz a zaandami védő munkájára. A bajnokság során 36 alkalommal lépett pályára: elmondható tehát, hogy hamar alapemberré vált új csapatában. Védőtársaival, Alexancóval, Julio Albertóval, López Rekartével, Miguel Sernával gyorsan megértették egymást. Emlékezetesre sikerült az első „klasszikusa” is: október 7-én, hazai környezetben 3-1-re nyert a Blaugrana, és Koeman mindjárt egy duplával vette ki a részét a Madrid-verésből. A szezon további részében fordulóról-fordulóra jól játszott, a büntetők mögé ő állt, s értékesítette őket biztos lábbal. A bajnokságot a csapat a harmadik helyen zárta, míg a spanyol Kupa küzdelmeiben a döntőig jutott, ahol a Real Madrid volt az ellenfél. A valenciai döntőben 2-0 arányban győztek a katalánok; Koeman végig a pályán volt. A sorozatban Koeman felettébb eredményes volt: hat mérkőzésén 4 gólt szerzett: a Bilbao és a Valencia elleni meccseken az oda- és visszavágókon is egy-egy gólt szerzett. A KEK-ben egy alkalommal volt eredményes, mégpedig a lengyel Legia Warsaw csapata elleni hazai meccsen (1-1).

A bemutatkozó szezon kiváló formáját folytatta „Tin-tin” a következő szezonokban is. A védelem rettenthetetlen oszlopa, és a pontrúgások félelmetes végrehajtója volt. Cruyff épülő csapatának egyik legbiztosabb pontjaként lépett pályára hétről-hétre. Erre utal a beceneve is, ami az ellenállhatatlanságot, az elnyűhetetlenséget szimbolizálta; s így hívták a barcelonai Állatkert híres albínó gorilláját is. A kialakulóban lévő „Dream Team” alappillére volt: a védelem legerősebb láncszeme. Koeman szinte elnyűhetetlen volt – annak ellenére, hogy az 1990/91-es szezon egy részét lábsérülés okán ki kellett hagynia. Amikor viszont egészséges volt, stabil kezdőember volt a Barçában. 1990. október 27-én az Atlético Madrid elleni meccsen szenvedett súlyos sérülést: a 9. fordulóban kapott ki a csapat 2-1-re idegenben. A pályára a 27. fordulóban, 1991. március 24-én térhetett vissza. El kell mondani, hogy a csapat nélküle is száguldott, szinte nem tudott hibázni. Már az idény közepén látszott: a katalánok képesek a legkiegyensúlyozottabb játékra. Amikor visszatért történetünk főhőse, a bajnoki címért folytatott harc egy szereplős történetre redukálódott. A második szezont hat bajnoki és egy spanyol kupa – találattal zárta Koeman.
A KEK-ben viszont annál eredményesebb volt: hét fellépésén 4 gólt szerzett. Ebből hármat még sérülése előtt a török Trabzonspor elleni meccsen ért el, majd a negyediket a döntőben, a Manchester United ellen lőtte a mérkőzés 80. percében. Sajnos, a gólja csak a szépítést jelentette: a döntőt 2-1 arányban az angolok nyerték meg.
A következő szezonokat – pár mérkőzés kivételével – végigjátszotta. Elnyűhetetlen, nélkülözhetetlen láncszeme volt a Blaugrana gépezetének. Magabiztos ítélet-végrehajtó volt, pontos, precíz, látványos gólokkal szórakoztatta a közönséget. A Nou Campban pedig szerették, bíztatták: a csapat egyik húzóembereként a következő év sikereinek egyik kulcsfigurája volt.
Az 1991/92-es szezon első mérkőzésén már a kapuba talált: szeptember 1-jén a Real Sociedad ellen büntetőből volt eredményes, amivel bebiztosította a csapat győzelmét (2-0). Ezt követően hasznos védekező játékával segítette a Barçát, de október 19-én a Bernabéu-beli „klasszikuson” értékesített büntetője egy pontot jelentett a csapatnak. Az idény során 35 bajnokiján 16 találattal zárt, ami barcelonai pályafutásának legjobb bajnoki idényét jelentette. Tizenhat góljából tízet büntetőből ért el, a többi akciógól volt. Az „El Clásícó” hazai visszavágóján is az 1-1-es végeredményhez az ő találatára volt szükség. A Zaragoza elleni idegenbeli győzelem (0-4), a Valladolidban elért siker (0-6) alkalmával dupláznia is sikerült. Az izgalmas szezonzáró végén bajnoki címet ünnepelhetett csapatával, ami előtt azonban már egy másik „trónra” sikerült felkapaszkodni.
A BEK az évi kiírásában a páros mérkőzéseket követően csoportmeccsek következtek. Koeman – egy meccset leszámítva – minden alkalommal a pályán volt. A sorozatban két emlékezetes mozzanatára hívnám fel a figyelmet. Az első, amikor 1991. november 6-án a Kaiserslautern elleni mérkőzés 90. percében odaállt a megítélt szabadrúgás mögé, s a labdát Bakero fejére ívelte, aki közelről a hálóba fejelt. Ez a gól a Barcelona továbbjutását jelentette. Erről szóló írásunkra itt is felhívnám az Olvasó figyelmét.
A másik döntő momentumra az 1992. május 20-iki londoni döntőben került sor. Ez a mozzanat mindenki számára emlékezetes lehet: a mérkőzés a rendes játékidőben nem hozott döntést, így hosszabbításra került sor. A ráadás 17. percében a Sampdoria kapujától 21 méterre szabadrúgáshoz jutottak a katalánok. A labda mögé Koeman állt, aki elemi erővel lőtte ki Pagliuca kapujának jobb alsó sarkát:

A holland zseni góljának köszönhetően a Barça harmadik nekifutásra elhódította a BEK-serleget: a győzelmet követően Alexanco örömmámorban úszva emelhette a magasba a kupát. A katalánok felértek oda, ahova már évtizedek óta áhítoztak. A hosszú út végén a próbálkozásokat siker koronázta, amiben Koemannak elévülhetetlen érdemei vannak.
A bajnoki cím és a BEK-győzelem igazán emlékezetessé tette az 1991/92-es idényt, amire sokáig emlékezni fogunk még.
A következő idényben a bajnoki cím megvédése – hatalmas izgalmak végén – sikerült, amihez Koeman 11 találattal járult hozzá. Emellett egy újabb kupát tudott bezsebelni a csapattal: az Atlético Madrid ellenében megnyerték a Spanyol Szuperkupát, oda-vissza verve a fővárosiakat. Az Interkontinentális Kupa döntőjében azonban a brazil Sao Paulótól 2-1 arányú vereséget szenvedtek. A bajnoki küzdelmekben Koeman a védelem középpontja volt újfent: 33 meccsen lépett pályára, és rendszeresen kiemelkedő teljesítménnyel örvendeztette meg a nézőket. 1992. november 21-én a Zaragoza otthonában elért 1-6-os győzelemkor duplázni tudott, egyiket büntetőből szerezte. 1993 kora tavaszán aztán újabb nemzetközi kupát sikerült elnyernie a Barcelonával: az Európai Szuperkupa döntőjében az idegenbeli 1-1 után, hazai pályán 2-1 arányban legyőzték a német Werder Bremen együttesét. A május 23-iki Rayo Vallecano elleni hazai győzelem (4-0) alkalmával megint csak kétszer volt eredményes „Tin-tin”. A bajnokság vége megint csak komoly izgalmakat hozott, s újfent a Barça, ill. Koeman örülhetett.
A BL-ben viszont, címvédőként, csúfos kudarcot élt meg a csapat. Az 1. fordulóból még kínkeservesen továbbjutottak, de a második körben az orosz CSZKA Moszkva már túl kemény falatnak bizonyult: az idegenbeli 1-1 után hazai pályán 3-2-es vereséget szenvedtek, és kiestek.

Idény	Bajnoki	Kupa	Nemzetközi	Egyéb	Összesen
1989/1990	36/14	7/4	4/1	1/0	48/19
1990/1991	21/6	4/2	7/4	–	32/12
1991/1992	35/16	2/0	11/1	1/0	49/17
1992/1993	33/11	3/0	3/0	3/0	43/11
1993/1994	35/11	2/0	12/8	1/0	50/19
1994/1995	32/9	1/0	8/1	1/0	42/10
Összesen	193/67	19/6	45/15	7/0	264/88

Barcelonai statisztikája

Az 1993/94-es idény majdnem minden szempontból tökéletesre sikeredett „Tin-tin” számára. Megtekintve a táblázatot, jól látható: egyik legeredményesebb barcelonai szezonját produkálta. Különösen igaz ez a Bajnokok Ligája-sorozatra. A selejtezők során eredményes volt a Dinamo Kijev elleni meccs mindkét felvonásán, majd az osztrák Austria Wien elleni hazai meccsen duplázni tudott. A csoportkörben az orosz Szpartak Moszkva elleni 5-1-es hazai győzelemből két góllal vette ki a részét, majd az ugyancsak a Nou Campban lejátszott Galatasaray ellen is eredményes tudott lenni. A BL-ben szerzett nyolcadik találata mindannyiunk számára emlékezetes lehet, ha máshonnan nem a videó-felvételek képkockáiról: 1994. április 27-én a Porto elleni elődöntőn „hálószaggató” találattal vette be Vítor Baía kapuját. Ez egy igazi Koeman-gól volt: életerős, pontos, precízen kivitelezett és védhetetlen. Sajnos, a briliáns játékot követően a döntőben már nem sok babér termett a Cruyff-csapatnak. Az AC Milan 4-0 arányban legyőzte a katalánokat, így elmaradt a végső siker. A vereség egyben a Dream Team „halálát” is jelentette. A csapat ebben a játékos-összeállításban már nem lépett pályára, nem tudott megújulni, mivel a korszakalkotó zsenik egy része távozott Barcelonából.

Azonban Koeman számára még nem ért véget a barcelonai történet. Az 1993/94-es bajnoki idény még bőven tartogatott a számára, és a csapat számára is sikereket. A hollandus a bajnokságban is felettébb eredményes volt: a 11 találata elengedhetetlen volt a bajnoki címvédéshez, amely most is a végsőkig kiélezett és izgalmas volt. A bajnokság során az ősi rivális Real Madrid hamar kiszállt az elsőségért folytatott harcból, azonban a Blaugrana most sem maradt vetélytárs nélkül. Ebben az idényben a Deportivo La Coruna jelentette a végsőkig kitartó ellenfelet, akivel az utolsó fordulóig izgalmas versenyfutást rendezett a katalán gárda. Az utolsó forduló előtt a galíciaiak álltak közelebb a végső győzelemhez, a 38. forduló után mégis a Barça örülhetett, mert a pontegyenlőség ellenére az egymás elleni eredmény a Cruyff – csapatnak kedvezett. Ezzel a csapat, ill. Ronald is megszerezte barcelonai karrierjének negyedik La Liga – elsőségét. Ehhez a kiváló holland középhátvéd kiváló játékkal és gólokkal járult hozzá. Az idény során három alkalommal tudott duplázni: a Rayo Vallecano (4-2) és a Valladolid (3-1) otthonában, ill. az Osasuna elleni hazai (8-1) mérkőzésen. Eredményes volt még a Logrones (2-2), a Real Madrid (5-0) és a Tenerife (2-1) elleni hazai bajnokikon, illetőleg a Valencia (4-0) és a Real Oviedo (3-1) ellen idegenben.

Az idény végén a sértett Laudrup távozott a csapattól, a világbajnokságon brillírozó Romario pedig kedvetlenül, túlságosan megelégedve tért vissza klubjába. Irányítóját és az első számú gólfelelősét vesztett Barça nem tudott komoly ellenfele lenni a bajnoki címért küzdőknek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a bolgár zsenivel is megromlott Johan I viszonya, így a kispadra szorult, s kegyvesztetté vált. Az ilyen komoly belső problémákkal küzdő katalán csapat az 1994/95-ös bajnokságot a negyedik helyen zárta, s a BL – ben sem tudott maradandót alkotni. Koeman hiába tett meg mindent a sikerekért, egyedül kevés volt. Így nem csoda, hogy 1995 nyarán ő is elhagyta a Katalán Óriást, és hazatért Hollandiába a Feyenoord csapatához. A mai napig tart egy rekordot a Ligában: 25 egymást követő büntetőt értékesített, hiba nélkül. Senki nem tudta ezt azóta sem felülmúlni.

AZ EDZŐI PÁLYÁN

Koeman edzői karrierjét a holland válogatott másodedzőjeként kezdte, amikor Guus Hiddink segítője lett. Ebben a minőségében ült a válogatott kispadján 1997-98-ig, s vett részt az 1998-asvilágbajnokságon, ahol az „Oranje” negyedik helyet szerzett. Ezt követően eleget téve Louis van Gaal hívásának a Barça másodedzője lett (1998-99), s a csapattal bajnoki aranyérmet szerzett.

1999-ben megkapta első vezetőedzői kinevezését: a holland Vitesse Arnhem edzője lett. 2001-ig ült a csapat kispadján, majd következett az Ajax Amszterdam együttese. A holland élcsapattal elérték az első sikerek is edzőként: két alkalommal lett bajnok, egyszer kupagyőztes, és megnyerte a Holland Szuperkupát is. Négyéves amszterdami megbízatása után Portugáliába, az SL Benfica csapatához került, amellyel egy szuperkupát sikerült nyernie. A Benfica edzőjeként a BL negyeddöntőjében összekerült az FC Barcelonával, s ebben a szerepkörben visszatért egykori sikerei színhelyére. A katalán szurkolók pedig nem felejtették el azokat a sikereket, amelyeket az ő segítségével értek el 1989-95 között. A 2006. április 5-én megrendezett visszavágó előtt felállva tapsolták meg egykori kedvencüket. Az idény végén elváltak útjaik a Benficának és Koemannak, mivel a bajnoki harmadik hellyel nem voltak elégedettek a csapatnál. Portugáliából hazatért, és a PSV Eindhoven edzője lett, de csak egy esztendeig. A 2006/07-es idény végén bajnoki címet szerzett, majd 2007. október 31-én eleget tett a Valencia hívásának. A spanyol élcsapattal azonban csupán egy kupagyőzelmet sikerült elérnie, a bajnokságban azonban nagyon gyengén szerepeltek a Turia-partiak, így távoznia kellett az idény végeztével.
2008 nyarán a friss holland bajnok AZ Alkmaar edzője lett, ahol van Gaalt váltotta, de a sikeres folytatást nem tudta biztosítani a gárdánál, így az idény közepén a csapat vezetősége szerződést bontott Koemannal. Ezt követően a Feyenoordnál vállalt edzői feladatot (2011-14), majd következett a Southampton csapata (2014-16), ezt követően az Everton szakmai munkájáért felelt (2016-17). 2018 elejétől a holland nemzeti tizenegy szövetségi kapitányi tisztségét tölti be a legendás középhátvéd. 2020. augusztus 19-én elfogadva az FC Barcelona hívását a felnőtt csapat vezetőedzője lett, amivel egy régóta dédelgetett álma, vágya teljesült be!

SIKEREI:

Játékosként:

– Európa – bajnok (1988)
– Holland bajnok (1985, 1988, 1989)
– KNVB (Holland Kupa) – győztes (1986, 1988, 1989)
– BEK – győztes (1988, 1992), BEK – döntős (1994)
– Spanyol bajnok (1991, 1992, 1993, 1994)
– Spanyol Kupa – győztes (1990)
– Spanyol Szuperkupa – győztes (1992, 1993, 1995)
– Európai Szuperkupa – győztes (1992)
– Az Év holland labdarúgója (1987, 1988)

Edzőként:

– Holland bajnok (2002, 2004 – Ajax, 2007 – PSV)
– KNVB – kupa (2002 – Ajax)
– Holland Szuperkupa (2003 – Ajax, AZ Alkmaar – 2009)
– Portugál Szuperkupa (2006, SL Benfica)
– Spanyol Kupa (2008 – Valencia)

Grácies Tin-Tin!