Més que un club. A mottó, mely egybeforrott az FC Barcelona szóval. Valóban több, mint egy egyszerű klub. Egy csodálatos sportegyesület, egy óriási „család”, melyet több millió ember szeretete tart össze. Egyedülálló eszméket képvisel, jelképe a szabadságnak, a függetlenségnek, Katalóniának. Egyet jelent a sikerrel, a megalkuvást nem ismerő, már-már művészi módon tálalt támadófutballal! Ahhoz, hogy ez a futballcsapat ilyen hírnévre és tiszteletre tegyen szert, rengeteg ember odaadó, áldozatos munkája szükségeltetett. Ez a sorozat megpróbál a teljesség igénye mellett méltó emléket állítani az FC Barcelona úttörőinek, legendáinak, hőseinek, emblematikus alakjainak. Nem mementó, sokkal inkább ezen emberek éltetése, ünneplése.
A középpálya fáradhatatlan kolosszusa – Victor Muñoz
Az 1980-as évek egyik kiváló játékosáról szeretnék írni a következőkben, aki ugyan nem saját nevelésű játékosa volt a Blaugranának, mégis: meghatározó egyénisége volt a ’80-as évek spanyol, ill. a végén az olasz labdarúgásnak. Nem rúgta a gólokat tucatjával, az előkészítésben sem vett részt tevékenyen, még akkor sem, ha a védekező feladatok mellett az irányításból, az előrejátékból is tevékenyen, eredményesen ki tudta venni a részét. Nem is a játék „színezése” volt az elsődleges feladata, hiszen arra ott volt Bernd Schuster, hanem egyfajta stabilitást, magabiztosságot adott a csapat középső részének. Hatalmas munkabírása emelte ki a korabeli védekező középpályások sűrű mezőnyéből: nem ismert lehetetlent, nem ismert elveszett labdát, nem tágított egyetlen pillanatra sem a középpálya közepéről. Kiemelkedő teherbírása mellett nagy erénye volt az átlagnál nagyobb fizikai ereje, ami tovább erősítette a középpálya stabilitását. A kemény fizikai ereje azonban nem párosult durvasággal, brutalitással: a Barcelonában lejátszott 224 bajnokiján mindössze 3 piros lapot és 46 sárga lapot kapott (6,5 sárga/idény). Igazán példaértékű teljesítmény, ami manapság már eléggé szokatlannak és hihetetlennek tűnik. Többek között ezért is tisztelték ellenfelei, s szerették a csapattársai.
1957. március idusán született Aragónia székvárosában, a történelmi jelentőségű Zaragozában Victor Muñoz Manrique, akit a spanyol futballban csak a „Victor” néven ismernek, s emlegetnek. A szülővárosában ismerkedett meg a labdarúgással, Zaragoza közterein rúgta a bőrt először pajtásaival. S ettől a pillanattól kezdve a sorsa „megpecsételődött”: senki és semmi sem tarthatta vissza a fiatal Victort attól, hogy szülővárosa utánpótlás-csapatának ajtaján kopogtasson, és a profi labdarúgók pályájának rögös útjára lépjen. Mivel már gyermekkorában kitartó és elnyűhetetlen volt, a szülei is tudták: Victor Muñozból futballista lesz. Ha nem is örültek ennek a ténynek, nem tehettek mást, elfogadták, s mindenben támogatták gyermekük elképzelését.
A ZARAGOZA SZOLGÁLATÁBAN
Tizenéves korában került a Zaragoza utánpótlás-bázisára, ahol kiváló edzők keze alatt pallérozódott az ifjú Victor. Ő pedig kihasznált minden percet annak érdekében, hogy a tudását bővítse, fizikai képességeit, kondícióját fejlessze. S az eredmény nem maradt, nem maradhatott el: csakhamar az utánpótlás egyik reménysége lett, akire az edzői szívesen bízták a középpálya védelmét, stabilitását. A bizalom, és a fokozatos fejlődés biztosította Victor számára a biztos jövőképet: csakhamar a felnőtt csapat közelébe került, majd annak oszlopos, meghatározó tagja lett. 
Első profi szerződését 19 esztendősen, 1976 nyarán írta alá: a szülők büszkék, Victor Muñoz pedig elégedett lehetett. A hosszú évek kitartó munkája beérett, most már csak élnie kellett a lehetőséggel, s ő ezzel tisztában is volt. 1976 és 1981 között szolgálta a Real Zaragoza együttesét játékosként, ahova aztán majd vezetőedzőként is vissza fog térni a szöges levétele után. S mit hoz a sors: élete első tétmeccsét az FC Barcelona ellen játszotta, és első Primera Divisiónban szerzett találatát is a Blaugrana hálójában helyezte el. Bemutatkozására 1976. november 12-én került sor egy hazai pályán megvívott meccsen, ahol gólnélküli döntetlent értek el a Katalán Óriás ellen. Pályafutásának első Primera Divisiónban lőtt gólja is az FC Barcelona ellen esett meg: 1977. április 3-án a Camp Nou-ban elszenvedett 2-1-es verség alkalmával ő szerezte a Zaragoza becsületgólját a 26. percben. Ekkor még nem sejthette, hogy 1981 nyarán a katalán csapat szakvezetése benne látja a közeljövő első számú védekező középpályását. Azonban ennyire még ne szaladjunk előre, hiszen addig még egy s más történik Victorral a Zaragoza színeiben.
Az 1977/78-as szezont a Segunda Divisiónban tölti az együttes, és Victor Muñoz hűen követi szeretett csapatát a spanyol második vonalba is. Tudja jól, hogy ez is egy lépcsőfok, amit meg kell lépni, ez is alkalmas arra, hogy tanuljon és fejlődjön. A csapat többi része is egyben marad, így 1978 nyarán a Zaragoza visszakerül az első osztályba. A következő három idényben itt is maradnak, és megszilárdítják helyüket a legjobbak között. Victor a csapat alapembere lesz, az edzők egyik kedvenc labdarúgója, akire mindenkor bizton számíthatnak: ezekben a szezonokban 30-28-29 bajnokin lép pályára. Az 1978/79-es idénye különösen kiemelkedőre sikeredik, hiszen nemcsak a védekező feladatok ellátásában nyújt kiemelkedőt, hanem a gólszerzésben is jeleskedik: 5 gólt ér el a La Ligában. Az ifjú immáron végérvényesen befutott játékos lett, amit az a tény is alátámaszt, hogy 1981. március 25-re behívót kap a spanyol felnőtt-válogatottba, s az Anglia elleni barátságos meccsen (2-1) debütál a Selección Espanyolában. S innentől kezdve a válogatott alapembere is lesz, egészen az 1988-as Európa-bajnokság végéig.
A Real Zaragozában és a spanyol válogatottban mutatott magabiztos játéka, magas szintű teljesítménye alapján az FC Barcelona vezetői 1981 nyarán visszautasíthatatlan ajánlattal tették egyértelművé: benne látják a következő évek első számú védekező középpályását. S Victor Muñoz élt a felkínált lehetőséggel: áttette székhelyét pár kilométerrel arrébb, s a gránátvörös-kék alakulat tagja lett.
HÉT „BŐ” ESZTENDŐ A BLAUGRANA SZÍNEIBEN
Első alkalommal egy felkészülési meccsen húzta magára a Blaugrana mezét: 1981. augusztus 4-én egy Doordrecht – FC Barcelona (0-3) találkozó második félidejében mutatkozott be, amit a hollandiai edzőtábor keretében rendeztek meg. A felkészülési időszak minden meccsén pályára lépett, így a tétmeccseken is a csapat alapembere lett. Első hivatalos fellépésére a KEK-ben került sor 1981. szeptember 16-án, amikor a katalánok a bolgár Thrakia Plovdiv együttesével találkoztak (4-1) hazai pályán. A bajnokságban 4 nap múlva a Cádíz ellen hazai pályán megvívott 4-0-s győzelemmel véget ért mérkőzésen debütált. A Barça színeiben elért első bajnoki gólja a 8. fordulóban megrendezett FC Barcelona – Atlético Madrid (2-0) 37. percében esett; még egyszer eredményes tudott lenni első barcelonai idényében.
Victor Muñoz már az első szezont a Katalán Óriás alapembereként játszotta végig: Udo Lattek tökéletesen elégedett volt a játékával, a középpályán látott magabiztos ténykedésével. Könnyen beilleszkedett a csapatba, hamar a közönség által szeretett, kedvelt játékosok közé került. Ugyanaz a magabiztosság, határozottság jellemezte új állomáshelyén is a játékát, mint a Real Zaragoza együttesében. A határozottság most sem párosult durvasággal, amit jól jelez, hogy 30 bajnokiján mindössze négy sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Első barcelonai szezonját egy bajnoki ezüstéremmel, és egy KEK-sikerrel zárta – ebben a sorozatban négy alkalommal lépett pályára a Barçában. Nem rossz kezdet, a folytatásban pedig minden elnyerhető trófea részese lett, amit hazai környezetben meg lehet nyerni.
A következő szezonnak is nagy reményekkel vágott neki, mint a csapat, mint pedig Victor Muñoz. Azonban míg az együttes nem tudott továbbra sem a csúcsra jutni a hazai pontvadászatban, addig Victor továbbra is meghatározó eleme volt a katalánok játékának. A La Liga küzdelmeiben hamar kiderült, hogy nem tudnak odaérni az aranyéremhez, így a 26. fordulót követően menesztették Latteket, akinek helyét César Luis Menotti foglalta el. Az argentin világbajnok edzővel sem tudtak azonban eredményesebbek lenni a gránátvörös-kékek, akik az idény végén a szerénynek mondható negyedik helyen végeztek a bajnoki pontvadászatban. Főhősünk azonban a bemutatkozó szezonnál is jobb eredményt tudott elérni, hiszen 32 meccsén 4 gólt lőtt a bajnokságban, összesen pedig hatot:
- 10. forduló: FC Barcelona – Salamanca 3-0 (’30)
- 12. forduló: FC Barcelona – Celta Vigo 2-2 (’34)
- 18. forduló: FC Barcelona – Valencia CF 1-0 (’53)
- 23. forduló: RCD Espanyol – FC Barcelona 0-3 (’70)
Emellett betalált a KEK-ben az Apollon Limasszol hálójába (hazai pályán, 8-0), ill. a Spanyol Ligakupa küzdelmeiben az Atlético Madrid ellen aratott 5-2-es siker alkalmával. Az idényt két kupával a zsebben zárta a csapat és Muñoz is: a Ligakupa- és a Király Kupa-elsőség némi gyógyírt jelentett a bajnoki álmok szertefoszlására. Victor számára a Copa del Rey fináléja különösen kedves emlék maradt, hiszen a Real Madrid 2-1 arányú legyőzéséből nemcsak kiváló játékkal, hanem góllal is kivette a részét: a 32. percben elért gólja jelentette a vezetés megszerzését. Bernd Schuster a saját térfelének közepéről tért ölelő átadással indította Maradonát, aki a Real kapujától 6 méterre csinált egy cselt, visszagurított az érkező Victornak, aki 11 méterről bevette a legendás Miguel Ángel González kapujának jobb alsó sarkát. Ezt Santillana még egalizálni tudott, de Marcos Alonso 90. percben elért gólja a kupagyőzelmet jelentette a csapat és Victor Muñoz számára is.
A csapat számára az igazi áttörést a sikerek felé vezető úton az 1984-es nyár hozta meg, amikor egy merész húzással a vezetőség Terry Venables-t ültette le a kispadra. Az angol szakember új impulzusokat, új módszereket hozott a Klubhoz, amiben Victor Muñoznak is tevékeny, s központi szerep jutott. A zaragozai immáron a negyedik trénert érte meg barcelonai tartózkodás alatt, de tudása azt mutatja, hogy mindegyikük maximálisan bízott benne. Nem volt ez másképpen Venables esetében sem: 27 bajnokin lépett pályára Victor, aki a két gólja mellett két piros lapot is összeszedett ebben az idényben. Mindkét esetben két sárga lappal küldte idő előtt az öltözőbe a meccsek bírája: előbb a Real Betis – FC Barcelona (1-2), majd az FC Barcelona – Real Madrid (3-2) találkozót kellett idő előtt befejeznie. A „klasszikuson” a 35. percben állította ki Ramos Marcos játékvezető, amikor 1-1 állt a Camp Nou eredményjelzőjén, azaz a csapat 10 emberrel harcolta ki a sikert a Real Madrid ellen. A bajnoki találatokat az Espanyol (1-0) és a Racing Santander (2-0) hazai legyőzése alkalmával érte el.
A bajnokságban a csapat végre úgy játszott, ahogyan a nézők már régóta szerették volna: tökéletesen működött az összjáték, a taktika megfelelő volt, s az együttes nem ismert lehetetlent. Végig az élen haladva, utcahosszal nyerték meg a Primera División 1984/85-ös kiírását, aminek Victor Muñoz is aktív részese volt. A védekező feladatokat tökéletesen látta el a pálya közepén, s ha kellett, az irányításból is kivette a részét. A társak maximálisan bíztak benne, s ha nem volt a pályán sem Migueli, sem pedig Schuster, akkor ő viselte a csapatkapitányi karszalagot is. Hatalmas elismerést jelentett ez a számára, mondhatni: klubszinten elért a csúcsra, mind a bajnoki címet tekintve, mind pedig a személyes elismertséget nézve.
Victor Muñoz éppen pályafutása csúcspontján volt ekkor: a Katalán Óriásnak és a spanyol válogatottnak is nélkülözhetetlen, kihagyhatatlan tagja volt. Klubszinten kiemelkedően eredményes tudott lenni, a válogatottal azonban nem sikerült túllépniük saját árnyékukat, pedig ekkor is meghatározó játékosok alkották a spanyol armadát. Victor az FC Barcelonánál kiteljesedett, s a következő esztendőben az európai kupaporondon is a csúcs közelébe jutott. Az 1985/86-os szezonban a prioritást a BEK-sorozat jelentette, így nem csoda, hogy a bajnoki aranyérem megvédése nem sikeredett. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának összes meccsén pályára lépett, s egy kivétellel végig is játszotta: gólt nem sikerült szereznie, csupán egy sárga lapot szedett össze. Ezzel együtt a sikerek fontos láncszeme volt: megbízhatóság, stabilitás jellemezte a játékát és a Barça középpályáját ebben a sorozatban. A sevillai estéig hosszú és rögös út vezetett, számos fordulóponton át, de történelme során másodszor, eljutott a BEK-fináléig az FC Barcelona együttese. Az elődöntőben rég látott izgalmak közepette sikerült kivívni a továbbjutást: az idegenben 3-0-ra elvesztett meccs visszavágóján az IFK Göteborg mindent megtett az előnyük megtartása érdekében. A Katalán Óriás viszont mindent elkövetett a ledolgozhatatlannak tűnő hátrány egalizálásáért: ehhez „Pichi” Alonso mesterhármasa szükségeltetett, amivel büntetőpárbajra mentette a párharcot a Barça. A tizenegyesrúgásokat aztán a katalánok bírták jobban idegekkel: Victor Muñozra várt a feladat, hogy a mindent eldöntő büntetőt értékesítse, és ő nem hibázott. S ezzel egy máig emlékezetes ünneplés vette kezdetét, amelynek az akkori játékosok, edzők és szurkolók mellett egy ifjú labdaszedő srác is a részese lehetett: s a korabeli fotók megörökítették az akkori „főszereplők” és Pep Guardiola szeánszát, amiről itt a Blaugrana.hu-n már megemlékeztünk egy írásban.
A döntőt azonban nem sikerült megnyerni a Steaua Bucuresti csapatával szemben, így nem lehetett teljes a csapat és Victor Muñoz kollekciója sem.
Victor Muñoz és Pep Guardiola azon a bizonyos Göteborg elleni meccset követő ünnepléskor
A vesztes kupadöntőt követő évben is még Venables maradt a csapat padján, aminek Victor is örült, hiszen mégiscsak az angol mesterrel a padon sikerült bajnoki címig jutnia. Az 1986/87-es idény azonban a Barça számára totális csődnek bizonyult: minden porondon kudarcot vallott a gránátvörös-kék alakulat, azonban meglepő módon 1987 júniusában mégse köszönték meg Venables munkáját. Victor Muñoz ennek a szezonnak is az egyik alapembere volt: a 44 bajnoki meccsből 41-en pályára lépett, s ezeken 4 gólt ért el. A Sabadell és az Osasuna elleni idegenbeli meccseken (1-1, ill. 0-2), valamint a Real Valladolid (3-0), ill. a Real Mallorca (3-1) elleni hazai bajnokin talált be az ellenfelek kapujába. A Spanyol Kupában és az UEFA-Kupában nem tudott eredményes lenni. A bajnokságban 10 sárga lapot, és egy kiállítást szedett össze; ez utóbbira a Real Zaragoza-FC Barcelona (2-1) meccs 86. percében került sor.
2008.11.23. – a Getafe edzőjeként Pep ellen
1987 nyarán még bizalmat szavaztak Venables-nek, azonban az 1987/88-as idényt olyan rosszul kezdte a gránátvörös-kék alakulat, hogy a 4. forduló után az angolt felállították a padról. Az angol mester távozásával egy korszak lezárult, és egy átmeneti esztendő vette kezdetét, amely váltakozó eredményeket, és meglehetősen visszafogott sikereket hozott. „El Tel” távozásával együtt elhagyta a klubot Mark Hughes, Vigo Benítez Estéban, Marcos Alonso, Rojo, Steve Archibald, és befejezte pályafutását a zseniális kapus, „Urruti” is.
Új edző került a Blaugrana élére a spanyol Luis Aragonés személyében. A kiváló hazai szakember azonban csak egyetlen idény erejéig vezette a Barça szakmai munkáját, ami egyben Victor Muñoz búcsúidényét is jelentette. A bajnokságban és a kupákban is alapemberként számított rá a spanyol tréner, amit Victor kiváló játékkal hálált meg. Miután továbbra is élvezte a bizalmat a szakvezetés részéről, így magas szinten tudott segédkezni az újjáalakuló Barcelonában is. A bajnokságban nem sikerült az aranyéremig jutni, az a Real Madrid vitrinjébe került, viszont a Copa del Rey-ben Victor Muñoz emelhette a magasba a trófeát. S ebben a sorozatban meglehetősen elemében volt a zaragozai, hiszen négy alkalommal is eredményes tudott lenni. A legjobb 16 közé jutásért a Real Murcia együttesének mindkét meccsen betalált, majd a nyolcaddöntőben az RCD Espanyol otthonában elért 3-1-es diadal alkalmával; míg negyedszer a Castellón elleni negyeddöntő odavágóján (1-1).
Az UEFA-Kupában a negyeddöntő jelentette a csapat számára a végállomást, pedig nem állították a katalánokat megoldhatatlan feladat elé: a Bayer Leverkusen ejtette ki őket. Victor Muñoz a sorozatban egyetlen alkalommal volt eredményes, mégpedig az első körben a Belenenses Porto elleni első meccsen (2-0, hazai pályán). Muñoz számára búcsúmeccset a bajnokság 38. fordulójában, május 22-én lejátszott CA Osasuna – FC Barcelona (1-1) találkozó jelentette. Persze, ekkor még nem tudhatta, hogy az elnökség meneszti Aragonés-t, s a helyére jövő Johan Cruyff már nem számít az ő szolgálataira. Ettől függetlenül így történt, s lezárult Victor Muñoz pályafutásának egy nagyon termékeny szakasza.
| Idény | La Liga | Copa del Rey | Ligakupa | Európai kupák | Összesen |
| 1981/82 | 30/2 | 2/0 | – | 4/0 | 36/2 |
| 1982/83 | 32/4 | 5/2 | 6/1 | 6/1 | 49/8 |
| 1983/84 | 32/2 | 6/1 | – | 6/0 | 44/3 |
| 1984/85 | 27/2 | 8/0 | 3/0 | 2/0 | 40/2 |
| 1985/86 | 27/0 | 6/0 | – | 9/0 | 42/0 |
| 1986/87 | 41/4 | 2/0 | – | 7/0 | 50/4 |
| 1987/88 | 35/0 | 9/4 | – | 7/1 | 51/5 |
| Összesen | 224/14 | 38/7 | 9/1 | 41/2 | 312/24 |
A 31 éves középpályás innen az olasz bajnokságba igazolt, méghozzá az UC Sampdoria együtteséhez, amely ekkor élte virágkorát.
EGY TERMÉKENY PÁLYAFUTÁS VÉGE
A Sampdoriánál két idényt töltött el, ahol ugyancsak meghatározó szerepet töltött be. A két idény alatt összesen 48 bajnokin lépett pályára, s két gólt ért el. Az 1988/89-es szezonban Olasz Kupát nyert, majd rá egy esztendővel KEK-győztesként mondhatott búcsút a genovai egyesületnek. Az olaszországi tartózkodásnak mindenképpen a legpikánsabb, de egyben legimpulzívabb mérkőzése az 1989. május 10-én a berni Wankdorf-stadionban lejátszott KEK-finálé volt. Miért gondolom ezt? Mert az ellenfél ezen az estén az FC Barcelona volt, ahol hét csodálatos esztendőt töltött el Victor Muñoz. Most ellenfélként ismerhette meg egykori csapattársait, akik közül még jó páran voltak olyanok, akikkel egy évvel korábban még együtt rúgta a bőrt: Alexanko, Urbano, Zubizarreta, Aloisio, Gary Lineker vagy éppen ’Lobo’ Carrasco. Testközelből láthatta az újjászületőben lévő Barçát, amely Cruyff keze alatt megint csak fejlődésnek indult, s a sikerek útjára lépett. Ebben az első lépést itt, Bernben tették meg, miután Julio Salinas és López Rekarte góljainak köszönhetően 2-0-ra verték a Victor Muñozzal felálló Sampdoriát. Rá egy esztendőre azonban már Victor Muñoz is sikernek örülhetett, mert a göteborgi Ullevi-stadionban megrendezett KEK-döntőben 2-0 arányban verték az Anderlecht együttesét. Így trófeával a zsebében távozott Victor Muñoz Genovából.
Innen hat meccs erejéig visszatért a gyökerekhez, a Real Zaragoza játékosa lett. Pályafutását a skót St. Mirren együttesében fejezte be, ahol újra együtt játszhatott egykori barcelonai csapattársával, Steve Archibalddal.
A Selección Espanyolának 1981 és 1988 között volt tagja, s ez idő alatt 60 alkalommal képviselte Spanyolország színeit. Ez idő alatt részt vett az 1984-es és 1988-as Európa-bajnokságokon, ill. az 1986-os mexikói világbajnokságon. A nemzeti tizenegyben is alapemberként számítottak rá a szakvezetők, hiszen munkabírása, tudása és technikai felkészültsége kiemelte posztjának játékosai közül. A 60 meccsen háromszor tudott eredményes lenni Victor Muñoz:
– 1982. február 24. Spanyolország – Skócia 3-0, barátságos meccs;
– 1982. november 17. Írország – Spanyolország 3-3, EB-selejtező;
– 1986. szeptember 24. Spanyolország – Görögország 3-1, barátságos meccs.
A válogatottól az 1988-as Európa-bajnokságot követően búcsúzott. Érdekesség, hogy 2. válogatott mérkőzését a magyar nemzeti tizenegy ellen játszotta 1981. április 15-én, amikor a Mestalla-stadionban 3-0-ra nyertek Mészöly Kálmán fiai egy barátságos meccs keretében. Abból a 60 válogatott meccsből, amin Victor Muñoz a pályára lépett 32-t megnyert, 13-at döntetlenre adott és 15-öt elveszített a spanyol Armada.
Miután befejezte a játékoskarrierjét, edzői pályáéra lépett Victor Muñoz. Többek között edzette a Real Zaragoza együttesét is, akikkel a legjobb eredményeit érte el: Copa del Rey-győzelem és Spanyol Szuperkupa-elsőség velük 2004-ben. Emellett trenírozta a Villarreal CF, a Panathinaikosz, a Recreativo Huleva, a Getafe, a svájci Neuchatel Xamax ill. Sion gárdáját is.
1986. 08. Gamper Kupán – csapatkapitányként
ADATLAPJA:
Teljes neve: Victor Muñoz Manrique
Születési idő, hely: 1957. március 15. Zaragoza
Magasság, testsúly: 170/68
Posztja: védekező középpályás
Nevelőegyesülete: Real Zaragoza
Csapatai:
Real Zaragoza (1976-81, 127/12)
FC Barcelona (1981-88, 224/14)
UC Sampdoria (1988-90, 48/2)
Real Zaragoza (1990, 4/0)
St. Mirren (1991, 18/1)
Válogatottság:
spanyol korosztályos – 21/3
Spanyol felnőtt – 60/3
Sikerei:
- spanyol bajnok (1985)
- Spanyol Kupa-győztes (1983, 1988)
- Spanyol Szuperkupa-győztes (1988)
- KEK-győztes (1981, 1990)
- Spanyol Ligakupa – győztes (1983, 1986)
- Olasz Kupa – győztes (1989)
