Blaugrana.hu – Culé Zóna
  • Csapataink
    • FC Barcelona
      • Hírek
      • Így láttátok
      • Játékoskeret
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • Barça B
      • Hírek
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • FCB Femení
      • Hírek
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • Kisebb korosztályok
      • Juvenil
      • Cadete
      • Infantil
      • Alevín
      • Benjamín
    • Egyéb sportágak
      • Kosárlabda
      • Kézilabda
      • Futsal
      • Jégkorong
  • Klubtörténelem
    • Klubtörténelem

      Amikor a ‘tiki-taka’ mindennapos vendég volt a Camp…

      2018. november 24.2019. február 14.

      Klubtörténelem

      “Vár állott, most kőhalom”, majd új szelek

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az FC Barcelona forradalma, az elnökök királyával

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az építkezés évtizede a szabadság légkörében, a Michels-korszak

      2010. június 25.2018. augusztus 21.

      Klubtörténelem

      A tehetséget nem koronázták sikerek – Messiásra várva

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Út a felemelkedéshez: Kubala, a Blaugrana legnagyobbja

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az “Aranykor” után – sötét fellegek, égi háború,…

      2010. június 25.2019. január 17.

      Klubtörténelem

      A kupagyőzelmek évtizede és a Katedrális “szent gyepe”

      2010. június 25.2019. január 6.

      Klubtörténelem

      Egy csodálatos klub születése

      2010. június 25.2018. augusztus 16.

  • Történelem
    • Stadiontörténelem
      • Camp del Indústria
      • Les Corts
      • Camp Nou
    • Himnusz
    • Nagy Riválisok
      • Real Madrid
      • RCD Espanyol
      • Athletic Bilbao
      • Atlético Madrid
      • Sevilla FC
    • Legendák
      • Játékosok
      • Edzők
      • Elnökök
    • Érdekességek
      • Speciálok
      • Egyéni Díjazottak
      • Egyéb érdekességek
      • Év-tizedesek
    • Eredmények tára
  • Katalónia
    • Katalónia kultúrája
    • Katalónia történelme
  • Ti írtátok
    • Ti írtátok – eddigi írások
    • Légy te is szerző
  • Irány Barcelona!
  • Rólunk
Most érkezett - a legfrissebb hírek
Umtiti be, Vermaelen kikerült a keretből
Arthur nagyjából egy hónapra kidőlt a sorból
Umtiti elkezdte az egyéni labdás edzéseket
Cillessen hat hétre esett ki
A Real Madrid az ellenfél az elődöntőben
Carles Pérez, aki veszélyt jelenthet Malcomra
A Femení a legnépszerűbb női futballcsapat Európában
De Jong: bejelentés a mai napon?

Blaugrana.hu – Culé Zóna

  • Csapataink
    • FC Barcelona
      • Hírek
      • Így láttátok
      • Játékoskeret
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • Barça B
      • Hírek
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • FCB Femení
      • Hírek
      • Versenynaptár
      • Eredmények
      • Bajnoki tabella
    • Kisebb korosztályok
      • Juvenil
      • Cadete
      • Infantil
      • Alevín
      • Benjamín
    • Egyéb sportágak
      • Kosárlabda
      • Kézilabda
      • Futsal
      • Jégkorong
  • Klubtörténelem
    • Klubtörténelem

      Amikor a ‘tiki-taka’ mindennapos vendég volt a Camp…

      2018. november 24.2019. február 14.

      Klubtörténelem

      “Vár állott, most kőhalom”, majd új szelek

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az FC Barcelona forradalma, az elnökök királyával

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az építkezés évtizede a szabadság légkörében, a Michels-korszak

      2010. június 25.2018. augusztus 21.

      Klubtörténelem

      A tehetséget nem koronázták sikerek – Messiásra várva

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Út a felemelkedéshez: Kubala, a Blaugrana legnagyobbja

      2010. június 25.2018. augusztus 10.

      Klubtörténelem

      Az “Aranykor” után – sötét fellegek, égi háború,…

      2010. június 25.2019. január 17.

      Klubtörténelem

      A kupagyőzelmek évtizede és a Katedrális “szent gyepe”

      2010. június 25.2019. január 6.

      Klubtörténelem

      Egy csodálatos klub születése

      2010. június 25.2018. augusztus 16.

  • Történelem
    • Stadiontörténelem
      • Camp del Indústria
      • Les Corts
      • Camp Nou
    • Himnusz
    • Nagy Riválisok
      • Real Madrid
      • RCD Espanyol
      • Athletic Bilbao
      • Atlético Madrid
      • Sevilla FC
    • Legendák
      • Játékosok
      • Edzők
      • Elnökök
    • Érdekességek
      • Speciálok
      • Egyéni Díjazottak
      • Egyéb érdekességek
      • Év-tizedesek
    • Eredmények tára
  • Katalónia
    • Katalónia kultúrája
    • Katalónia történelme
  • Ti írtátok
    • Ti írtátok – eddigi írások
    • Légy te is szerző
  • Irány Barcelona!
  • Rólunk

Barcelona kerületei – érdekességek, történelem, látnivalók

Közzétette: Blaugrana.hu 2018. július 20.2018. szeptember 17.
Közzétette: Blaugrana.hu 2018. július 20.2018. szeptember 17.

Az alábbi kulturális-történelmi-várostörténeti ismereteket, információkat bemutató írásban a katalán főváros közigazgatási egységeivel, kerületeivel, azok fejlődésével, sokszínűségével ismertetném meg a Kedves Olvasót és Szurkolót. A Katalán Nemzet fővárosa, mai közigazgatási képét 1984-ben nyerte el: ekkor 10 kerületre (district; katalánul distrito) osztották fel a világvárost, amelyen belül negyedeket (neighbourhoods; katalánul barrios) alakítottak ki. A város így 10 kerületre és 73 negyedre oszlik, a kerületek élén tanácsosok állnak, míg a város élén a polgármester. Induljunk el, kövessetek, s jó pár érdekes dolgot tudhattok meg Katalónia fővárosáról, a Blaugrana otthonáról.

Barcelona kerületei és az Eixample kerület egy része

Ciutat Vella

Barcelona óvárosa, történelmi központja, amely mintegy 500 hektáron helyezkedik el. Turisztikai könyvek így fogalmaznak: “Amikor felfedezed a Ciutat Vellát, felfedezed Barcelona eredetét, gyökereit.” A XIX. század közepéig a középkori falak szegélyezték a várost, amely nagyjából követte az Avinguda Paral·lel, a Ronda de Sant Pau, a Ronda de Sant Antoni, a carrer de Pelai, a Passeig de Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella sugárutak vonalait.
A középkori falakat 1854-ben bontották le, csak egyetlen középkori maradvány maradt meg, ez pedig a hajógyár épülete – a Drassenes -, amiben ma a barcelonai Tengerészeti Múzeum, a Múseu Maritim található.
A Ciutat Vella négy kerületből áll: a Barrí Góthic, a La Barceloneta, az El Raval, ill. a Sant Pere-Santa Caterina i la Ribera negyedekből. A Barri Góthic Barcelona városának legrégebbi része, a Via Laietana nyugati oldalán található. A Via Laietana keleti felén van a Sant Pere, a Santa Caterina, a La Ribra, amely a Gótikus-negyed középkori kiterjeszkedése. Ennek nyugati széle a La Rambla, amelynek túloldalán fekszik a Raval, amely a középkori városfalon kívüli rész volt, s a XIX. századi spanyol ipari forradalom igazi bölcsője volt. A Ciutat Vella déli része pedig a Barceloneta negyed, a XVIII. században épített halászati negyed, kikötőkkel, mólókkal.

Ciutat Vella – jachtkikötő

E városrész szerkezete véletlenszerű és szabálytalan, ellentétben a tőle északra elhelyezkedő Eixammple-negyeddel. A Ciutat Vella, mint egy teleírt középkori pergamen, magában foglalja a város egész történetének vonalait, fejlődését az ókori római Barcinótól a középkori Barchinonán át a XXI. századi multikulturális és modern kori Barcelonáig. A Ciutat Vella kulturális, kulináris és művészeti látni- és érezni valók összessége, Barcelona éltető ereje.

Negyedei:
– La Barceloneta
– El Gòtic
– El Raval
– Sant Pere, Santa Caterina i la Ribera: Sant Pere; Santa Caterina; La Ribera.

A Ciutat Vella 1860-as térképen

Via Laietana

A Via Laietana egy hatalmas sugárút Barcelona Ciutat Vella kerületében. A Plaça Urquinaonát a Plaça d’Antonio Lópezzel köti össze, s a tengerpartra merőlegesen fut. Történelmi városrészeket választ el egymástól: az út egyik oldalán a La Ribera/El Born és a Sant Pere fekszik, a másik oldalán pedig a Barrí Góthic.
A Via Laietana a nap minden szakában tele van helyi lakosokkal és turistákkal, így meglehetősen túlzsúfolt az utcakép. A turistákat a különböző építészeti stílusban emelt épületek vonzanak. Megtalálható itt a modernista szecesszió, az Art Deco, a neocentizmus, a neoklasszikus stílus jegyeiben épült épületek mindegyike. A Via Laietana Barcelona egyik pénzügyi-gazdasági központja, miután számtalan nagy bank központja itt található, mint pl. a Caixa Catalunya.
Az út az elnevezését egy ibériai népcsoportról, a “layetanokról” kapta (‘Laietanii’), akik az ókor idején éltek Barcelona, Maresme, Vallés és Baix Llobregat környékén.
A Via Laietana építését először 1879-ben vetették fel, de a tényleges munkálatok csak 1907-ben indultak meg, azzal a céllal, hogy az Eixample-negyedet összekössék a tengerparttal. Az építkezés megkezdését nagyon sokan ellenezték, főleg a környék lakói közül, így az meglehetősen ellentmondásosan indult. Hatalmas számú ház lebontására, ill. az akkori utcák felszámolására volt szükség ahhoz, hogy a Via Laietana felépüljön. Mivel a mai utca helyén számtalan középkori céh működött, azokat el kellett helyezni a Barrí Góthic területén; legnagyobb számban a Plaça de Sant Felip Neri téren. Az építkezés első szakaszában a Carrer de Bilbao készült el, amely különálló, rövidebb utcaként funkcionál ma. A sugárút építése 1926-ban fejeződött be; átadása ünnepélyes keretek között, a kor egyik nagy katalán politikusának, Francesc Cambónak a részvételével zajlott le. A spanyol polgárháború éveiben (1936-39) az út elnevezése Via Durruti volt.

A Plaça d’Urquinaona 1924 telén

A sugárúton eredetileg két metróállomás is volt, amelyek közül az egyiket teljesen lezártak (Correos), a másik pedig igazán meg sem nyílt (Banco) az utazóközönség előtt. Ma két metrómegállóval közelíthető meg: az Urquinaona és a Jaume I nevűvel.

A Via Laietana híres épületei:

– Conservatori Superior de Música del Líceu
– Caixa de Pensions Building (1917, Enríc Sagnier munkája, neogótikus stílusban épült, és közép-európai templomok ihlették)
– Casa Bulbena-Salas (1924-26, Joan A. Roig munkája)
– Edefici del Col·legi d’Enginyers Industrials (1922, Antoni Ferrater)
– Casa Artur Suqué (1927, Adolf Florensa)
– Caixa Catalunya épülete (1931, José Yamoz Larrosa és Luis Menéndez Pidal Álvarez munkája, 1955 óta a Katalán Bank épülete)
– Casa dels Velers (1758-63, Juan Garrído i Bertrán)
– Foment de Treball épülete (1934-36, Adolf Florensa)
– Edefici de Tabacs (1923, Francesc Guárdia Vidal)
– Edefici de Correus (1926-27, Josep Goday Casals és Jaume Torres Grau munkája)

Via Laietana – a Caixa Catalunya épülete

Eixample – Barcelona extravagáns kerülete

Amikor ránézünk Barcelona városára madártávlatból, egyből szemünk elé tűnik annak egy része. Ez a kerület jól elkülöníthető a város egyéb részeitől: az ember úgy érzi, mintha egy hatalmas sakktábla tárulna a szemünk elé.
Ez a kerület a város egyik legrégebbi része, s az Eixample nevet viseli. Összesen 7,5 km2 területű, és 262 ezer barcelonai polgár lakja. A kerületet körülöleli a Ciutat Vella (Barcelona óvárosa), ill. a Sants, a Grácia, a Sant Andreu kerületek. A város központi része, látványosságok sokaságát foglalja magában.
A kerület ezt a formáját a XIX. század közepén nyerte el, Ildefons Cerdá i Sunyer (1815-1876) katalán várostervező mérnök elképzelései, ötletei alapján. Az Eixample kerületét két tényező határozza meg: 1. az egymásra merőlegesen futó utcák (amik közül a két sugárút, az Avinguda Diagonal és a Gran Via de les Corts Catalanes a kivétel); 2. a nyolcszögletű lakóblokkok. Jól megfigyelhető, hogy minden kereszteződésben a lakótömbök le vannak sarkítva, így nagyobb tere marad a közlekedésnek, a gyalogos- és kerékpáros-közlekedésnek. Ebből kifolyólag a kereszteződéseknél kialakult terek is mind-mind nyolcszögletűek.
Az Eixample kerület képét a modernista építészek (Enríc Sagnier, Josep Vilaseca, Antoni Gaudí, Josep Puíg és Josep Doménech i Estapá) művei határozzák meg. Ebben a negyedben található a Sagrada Familia, a Casa Milá, a Casa Batlló, a Casa Terrades (Casa de Puntxes), a Casa Amatller, a Passeig de Grácia egyéb kiemelkedő szépségű és jelentőségű épületei.
Aki Barcelonában jár, nem kerülheti el, hogy e negyed szépségeit, látványosságait kihagyja.

Ildefons Cerdá és az Eixample: merőleges utcák és nyolcszögletű blokkok

Negyedei:
– L’Antiga Esquerra de l’Eixample (a múltban Esquerra de l’Eixample része)
– La Nova Esquerra de l’Eixample (a múltban Esquerra de l’Eixample része)
– Dreta de l’Eixample
– Fort Pienc
– Sagrada Família
– Sant Antoni

Sants-Montjuïc

Bár Sants-Montjuïc Barcelona egyik legnagyobb környéke, általában kívül esik a turisták látókörén. Sants-Montjuïc előnyére használja fel nagy kiterjedését – lakosai számtalan helyi kávézó és bár közül válogathatnak, kiváló tömegközlekedési lehetőségek állnak rendelkezésükre, és a környéken található művészeti múzeum (MNAC) adta örömöket is élvezhetik. A számtalan szórakozási lehetőség ellenére a Sants-Montjuïc negyedet az elővárosi területekre jellemző egyszerűség és nyugalom jellemzi.
Sants-Montjuïc kerület elődjét, az addig önálló községként működő Santa Maria de Sants-ot 1897-ben csatolták Barcelonához. Fejlődésében fontos szerepet játszott az 1929-es Világkiállítás. Emellett a kikötő közelsége, amely fontos ipari üzemek létrejöttét segítette elő. 1984-ben történt kialakítása óta Barcelona harmadik kerülete. Mai formáját két egykori kerület, a II. (Montjuïc és Poble-Sec) és a VII. (Sants – Hostafrancs – La Bordeta) egyesítésével nyerte el. A város déli részén elhelyezkedő városrész lakossága 2005-ben 177 636 volt.

A Montjuïc-domb madártávlatból

A kerület Les Corts, Eixample, Ciutat Vella városrészekkel, valamint L’Hospitalet de Llobregat-tal és El Prat de Llobregat-tal határos. Területén helyezkedik el az olimpiának is helyt adó Montjuïc, a teherkikötő, valamint Barcelona központi pályaudvara, a Sants. Barcelona egyik fontos gazdasági-közlekedési csomópontja, ahol turisztikai látványosságokat is megcsodálhat a városba érkező turista.

Negyedei:

– Hostafrancs
– La Bordeta
– Montjuïc: Barcelona fő dombja, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra, a tengerre egyaránt. Korábban nagyon fontos katonai létesítmény-erőd működött itt, amely a XX. század közepéig őrizte fontosságát: 1940-ben itt végezte ki a fasiszta rezsim a polgárháborút követően Lluís Companys-t, a hivatalban lévő Katalán Generalitat elnökét.
A negyedben voltak az 1929-es Világkiállítás fő rendezvényei: erre az alkalomra épült a Plaça d’Espanya szomszédságában álló két oszlop, és a Mágikus-szökőkút felé tartó utca két oldalán épültek fel a pavilonok, többek között a magyar pavilon is. Az utca végén található Barcelona egyik ékessége a ‘La Font Mágica’, s a felette tornyosuló MNAC (Katalán Nemzeti Művészetek Múzeuma). Ha itt tovább haladunk, ott találjuk a domb tetején az olimpiai stadiont, a ‘Telefónica-tornyot’, a Palau Sant Jordit. 1975-ig az itt épített pályán rendezték a Katalán Nagydíjat, a Forma1-es versenyt, amikor Rolf Stommelen halálos balesetet szenvedett, s ezt követően ide nem tért vissza a “száguldó cirkusz”. A Montjuic-dombot meg lehet közelíteni gyalogosan, de sikló segítségével is. A Montjuïc-on számtalan park, nagy kiterjedésű botanikus kert található, emellett pedig a Cemetery Montjuïc temetője számtalan nagy katalán ember számára biztosít végső nyugalmat: Jacint Verdaguer a költő-nyelvújító-államférfi és pap; Lluís Companys és Francesc Maciá korábbi katalán elnökök; Joan Míró a világhírű katalán keramikus-szobrász-festő; Carmen Amaya táncos.

Az 1929-es Világkiállítás Magyar Pavilonja

– Poble-Sec
– Sants: 1897-ig önálló falu volt, ekkor vált Barcelona részévé. Itt található a Plaça d’Espanya; fő útvonala a carretera de Sants. Kiemelkedő közlekedési központja a Sants vasútállomás. Leghíresebb turisztikai-társadalmi ünnepe a “Festa Major”, amelyet minden évben megünnepelnek Szent Bertalan napján. Ekkor az egész kerületet feldíszítik, csokoládé- és egyéb édességkülönlegességeket lehet megkóstolni, zenés-táncos utcabál zajlik egész nap, koncertekkel megspékelve. A nagyobb tereken csoportos sarsaneda-tánc alakul ki spontán, és szórakoztat mindenkit. A negyedben él két világhírű operaénekes Núria Feliu és Josep Carreras (a három “nagy” egyike).
– La Font de la Guatlla
– La Marina del Port
– La Marina del Prat Vermell
– Sants-Badal
– Zona Franca – Port

Les Corts

Barcelona egyik legrégibb része, amely az Avinguda Diagonal sugárúttól nyugatra fekszik, távol a tengerparttól. Nyugat felől L’Hospitalet de Llobregat és Esplugues de Llobregat, északről San Just Desvern városok határolják. Keleten és délen pedig Barcelona három kerülete, a Sarriá-Sant Gervasi, az Eixample és a Sants-Montjuïc határolja. A XIX. század végéig ugyanezen nevű falu volt, amelyet Grácia, Sants és Sant Martí településekkel együtt csatoltak Barcelonához 1897-ben. A település egy mezőgazdasági jellegű falu volt, amelyet a Collserola-patak vizéből öntöztek, s tápláltak. Mára lakóövezetté avanzsált, számtalan bevásárló-központtal és fontos kultúrális-, valamint sportlétesítményekkel. Ezzel együtt a XIX. századi hatás nem veszett el teljesen, mivel nagy kiterjedésű zöld területek, parkok kerültek kialakításra, köztük a Collserola Park.

Parc de Collserola: Cascada de la Rierada

A negyed legismertebb épülete a Camp Nou, amelyet 1957-ben adtak át, s az FC Barcelona otthona is egyben. Európa legnagyobb stadionja mellett a Barça Múzeum, amit ki kell emelni, amelyet 1984-ben nyitottak meg, majd 2011-ben teljesen felújítottak. Ebben a kerületben állt a Blaugrana korábbi otthona, a Camp del Les Corts is, amelyet azonban 1969-re elbontottak, s lakó- ill. pihenőövezetet alakítottak ki a helyén.
A Les Corts kerület további látványossaágai az egykori királyi palota (a Palau Reial de Pedralbes), amelyben korábban rendszeresen időzött a spanyol király és a felesége, mára azonban ez teljesen időszerűtlenné vált, így a látogatók csodálhatják meg. A kerületben található a Monestir de Pedralbes, a gótikus építészet remekműve, a ma is működő kolostor, amelyet a XIV. században alapítottak, s építettek fel. Ez Európa legnagyobb, mai napig is működő kolostora.
A kerületnek kb. 85 ezer lakosa van, amely három negyedben – a Les Corts-ban, a a La Maternitat i San Ramónban ill. a Pedralbesben – él.
A kerület neve latin eredetű: a ‘cohors, cohortes’ szóból ered, amelynek jelentése: ‘videki ház/udvar’. Utalva ezzel az egykoron virágzó mezőgazdasági termelésre.

Sarriá-Sant Gervasi

A katalán főváros egyik legnagyobb kiterjedésű negyede, Barcelona ÉNY-i részén. Északon Sant Just Desvern, Sant Feliu de Llobregat, Molins de Rei, Sant Cugat del Vallés településekkel határos, míg délen a Les Corts, az Eixample negyedekkel, keleten pedig a Grácia és a Horta Guinardó negyedekkel. A Sarríá maga egy régi falu volt, amelyhez 1890-ben hozzákapcsolták Vallvidrera települést, 1916-ban Santa Creu d’Olorda települést, s együttesen csatolták 1927-ben Barcelonához. Sant Gervasi is önálló településként lett a fővároshoz csatolva 1897-ben. Sarríá település első írásos említése 987-ből származik, de azt megelőzően is már lakott volt: a falu már a római kortól kezdve lakott volt.
A Sarríá és a Sant Gervasi települések összevonására 1927-ben került sor. A negyed 20 négyzetkilóméter kiterjedésű, s a 2011-es népszámlálás szerint valamivel több, mint 140 ezren lakják. A negyed egyik legfontosabb, leglátogatottabb kulturális intézménye a Monestir de Pedralbes (Pedralbes klarissza kolostor; Pedralbes szó eredte: ‘Petras albes = fehér kő”, arra utal, hogy fehér mészkőből épült).
Emellett nagyon vonzó lehet a turisták számára, hogy a kerület megőrizte falusias, történelmi jellegét, még a Barcelona belvárosához közeli részein is: szűk utcák, kis házak, hangulatos teraszokkal.A kerület főutcája a Major de Sarríá, amelynek fő látványossága az Eglésia de Sant Vicenç de Sarríá, a negyed főtepmloma.
Ugyancsak látványos, s egyben fontos része a negyednek a Passeig Elisenda Mercat de Sarríá, a hatalmas piac, amely 1900-ban nyílt meg, majd 1967-ben és 2007-ben felújították.
A Sarríá-Sant Gervasi negyedhez tartozik a Collserola-hegy, ahol a Tibidabo és az Observatori Fabra is, amely a turisták kedvelt helye, ami akár gyalogosan vagy kerékpárral is jól megközelíthető. A Tibidabót két célból érdemes felkeresni: egyrészt hatalmas szabadidő- és kalandparkja miatt, másrészt az itt található Katedrális (Sagrat Cor, Enríc Sagnier tervei alapján épült) okán.

Negyedei:
– El Putget i Farró: A kerület két részből áll – ‘El Putget’ és a ‘Farró’. A Putget egy dombos, hegyvidéki jellegű része Barcelonának, itt fekszik a ‘Jardins del turó del Putget’, egy négy hektáros hatalmas kiterjedésű park, amelyet 1970-ben nyitottak meg. A ‘Farró’ kerület nagyon családias, sok rendezvénnyel, zenei előadással, gyermekrendezvényekkel telített mindennapokkal. A Plaça de Lesseps és a Plaça de Molina határozza meg Farró látképét, s életét. A Pl. de Lesseps uralkodó épülete a “Cases Ramos”, amely 1906-ban készült el Jaume Torras i Grau tervei alapján.
– Sarrià: A kerület rangját emeli az itt található olasz nmezetközi iskola és óvoda, az Instituto Statale Comprensivo di Barcelona.
– Sant Gervasi – la Bonanova: a negyed két központi épülete a Bonanova-székesegyház, ill. a francia tannyelvű nemzetközi líceum (Lycée Français de Barcelona), amely nemcsak Barcelona, de Spanyolország egyik legmagasabb színvonalat képviselő gimnáziuma is.
– Sant Gervasi – Galvany: Nevét Josep Galvany Castellóról, a földterület tulajdonosáról (1866) kapta, akinek nevéhez a kerület központi épülete is fűződik, a Galvany-piac. Ebben a negyedben található a Jarinsc de Turó (a Turó Park).
– les Tres Torres: Sarríá-stadion, Espanyol otthona volt 1923-1997-ig, az 1982-es VB-n három csoportmeccset rendeztek itt. A másik látványossága a kerületnek a Casa Muley (1914, Cadafalch tervezte), amely régebben Abd el-Hafid marokkói szultán rezidenciája volt, jelenleg Mexikó barcelonai konzulátusa működik benne.
– Vallvidrera – Tibidabo i les Planes

Casa Muley – Sarríá negyedei – Església de la Bonanova

Grácia

Barcelona egyik kerülete, amely az Eixample, a Sarríá-Sant Gervasi és a Horta-Guinardó kerületekkel határos. A katalán főváros egyik leggazdagabb, legtöbb látványossággal rendelkező kerülete, ahol nyüzsgő élet, gazdag üzletek foglalnak helyet. 1897-ben lett hivatalosan is Barcelona része, s az alábbi negyedekkel rendelkezik: Vila de Grácia, Vallcarça i els Penitents, El Coll, La Salut és a Camp d’en Grassot i Gràcia Nova.
A Grácia névre hallgató település 1626-ban alakult, karmelita rendi nővérek hozták létre itt kolostorukat, s eköré épült az első falucska. A kolostor a “Nostra Senyora de Grácia”, azaz: a “Kegyelmes Mi Asszonyunk”-ról elnevezett zárda volt, s innen ered a ma ismert sugárút is, amely egyben a “barcelonai Champs-Elysée”-nek is tekinthető. A katalán függetlenség 1714-es elvesztését követően is Grácia önálló önkormányzat maradt a Collserola-hegység és Barcelona közötti lankás területen. Ekkoriban, a ma Pg de Grácia néven ismert sugárút a kis települést és Barcelonát összekötő országút volt csupán.
Az 1800-as évek közepén azonban a barcelonai ipar, kereskedelem rohamos fejlődésnek indult, és jelentősen kiterjesztette a város határait, amely a római kori és az óvárosi magot foglalta addig magában. Az iparfejlődés magával hozta a lakosság növekedését, s lakhatási- és kolonizációs problémákat vetett fel. Az új iparágak pedig a gazdaság átalakulását hozták magukkal: az addigi, leginkább mezőgazdasági termelés háttérbe szorult, az iparosodás, a gépiesedés pedig magával hozta, hogy emberek tízezrei váltottak életmódot, szakmát, megélhetési formát. Az átalakuló gazdaságnak egyre több emberre, munkaerőre volt szüksége, így Barcelona lakossága drasztikus növekedésnek indult. Számokban kifejezve: a katalán főváros lakossága 1801 és 1850 között 115.000 főről 187 ezer polgárra emelkedett. A gyors fejlődése az iparnak és a lakosság számának számtalan problémákat vetett fel. Az addigi lakóépületek kevésnek bizonyultak; a szűk utcák túlzsúfolttá váltak; a csatornarendszer képtelen volt elvezetni a megnövekedett melléktermékeket; az állami infrastruktúra gyenge és szabályozatlan volt.

Casa Vicens

1854-ben aztán a városi tanács elérkezettnek látta az időt, hogy a növekvő lakosság igényeit ki kell elégíteni, új utcákat kell nyitni, terjeszkedni kell északi és északnyugati irányba. Ezért 1855-ben megbízták a korszak kiváló katalán várostervezőjét, Ildefons Cerdá i Sunyert (1815. Centelles – 1876. Caldas de Besaya), hogy új kerületet alakítson ki Barcelonában. Cerdá nekilátott a feladatnak, azonban a városi tanács elvetette az ő ötleteit, mivel azok Madrid támogatásával készültek el. Barcelona városa pedig inkább egy helyi tervezőt hozott előtérbe, Antoni Rovira i Trias személyében, aki a korábbi években a Parc de la ciutadella átépítésében, a katonai létesítmények lebontásában szerzett hírnevet és támogatást magának. Azonban Cerdá terveit sem tudták elvetni, hiszen a spanyol kormány támogatását bírta, így a két tervező egymás mellett, de egymástól elkülönített területeken tudott alkotni: Ildefons Cerdá létrehozta az ‘Eixample-negyedet’, míg Rovira a Grácia-negyed kiépítésének feladatait irányította. A két városrész építése fokozatosan haladt, a két várostervező halálát követően is, így a XIX. század végére a két rész összeért, s 1897-ben az addig önálló települést, Grácia néven, Barcelonához csatolták önkormányzatilag.
Jelenleg a negyedben kb. 120 ezer ember él, ami egyben a nagyváros legkisebb lélekszámú része, ugyanakkor ők 4.2 négyzetkilométeren élnek – így Barcelona legsűrűbben lakott részének tekinthető. A Grácia a főváros egyik legszebb, leginkább kozmopolita területe: szűk utcák, alacsony magasságú, mediterrán típusú lakóházak, mediterrán építészet, egyirányú közlekedés és bigott katalánizmus jellemzi.
A negyed lakossága is meglehetősen vegyes: fiatal szakemberek, művészek mellett nagy számban élnek idős, régi katalán családokhoz tartozó emberek, akik még Franco diktátor előtt ill. alatt költöztek a negyedbe. Barcelona “legkatalánabb” negyedének is nevezik, ahol nincsen olyan utca, sikátor, ahol ne találkoznánk erkélyekről, ablakokból lógó katalán szimbólumokkal, zászlókkal, címeres lobogókkal. Feljegyezték, hogy a fasiszta diktátor uralma alatt sem volt ez nagyon másképp.
A városrész turisztikai vonzereje minimális, így a negyed mindennapjainak élete nyugost. Nincsenek nagy üzletek, éttermek, hanem inkább kis falatozók, a katalán konyhát bemutató, hangulatos kis éttermek, ill. a görög ízektől a japán konyháig terjedő ételkülönlegességeket bemutató kis üzletek. A kereskedelmi üzletek is kis méretűek, helyi kézműves dolgokat, csecse-becséket árulnak. A kézművesek és a különböző művészek portékáit kis üzletekben árulják, melyek a lakóházak földszintjéről nyílnak az utcára. Az éjszakai életet a kis kávézók, bárok, kis éttermek jelentik, ahol leginkább a kellemes beszélgetés, csevej jelenti az idő hasznos eltöltését.

Főbb látványosságok a negyedben:

1. a Casa Vicens, amelyet Antoni Gaudí tervezett, nemrégiben alakították át, újították fel teljes egészében.
2. a Parc Güell, amely 1969 óta a Világörökség részét képezi, s 1963 óta lát el közpark feladatokat.
3. érdekesség pedig az ún. “graffiti-túrák”, amelyek ebben a negyedben kiemelten jelennek meg: az ‘Ozzy’ vagy a ‘C125’ névre hallgató művész munkái a leglátványosabbak.
4. a Casa Fuster, amely Lluís Doménech i Montaner tervei alapján épült 1908-10 között, jelenleg egy luxusszálloda működik benne.
5. a Plaça de la Vila Grácia téren található harangtorony, amely a még különálló Grácia közigazgatási központja volt 1897-ig. A 33 méter magas torony Rovira i Trias tervei alapján épült 1862-64 között.
6. a ‘Cinema Verdi’, amely a város egyik leghíresebb, legrégebbi mozija: érdekessége, hogy itt minden filmet eredeti nyelven mutatnak be.
7. s itt működött a város egyik legrangosabb színháza, a ‘Teatre Lliure’, mielőtt még a Montjuic-negyedbe költözött volna.
8. itt működik a Bibliotheca Jaume Ferrer, a város egyik legnagyobb közkönyvtára, amely 2005-ben nyílt meg.
9. a Plaça Lesseps.

Graffiti a negyedben és a ‘Grácia Festes’ színes forgataga

A városrész látványossága közé tartozik a ‘Festes de Grácia’, amely augusztusban nyolc napig tartó, a régebbi idők hagyományait megelevenítő eseménysor, és 1817 óta rendezik meg. Amíg Grácia önálló település volt, addig is megrendezték, majd az 1897-es Barcelonához kapcsolása után is. Ez valójában a negyed lakóinak, lakóházainak a “versenye”: különféle témákat választva díszítik fel az utcák házait, épületeit, a tereket, az utcákat karneváli stílusban. A kiválasztott témák a vadon élő állatok, növények, teremtmények, népi kulturális hagyományok körül elevenednek meg.
A másik látványosságot a negyedben működő embertorony-csoport, a ‘Castellers de la Vila de Grácia’, amelyet 1997-ben alapítottak, s rendszeresen lépnek fel a kerületben, Barcelonában és Katalónia egész területén.

Horta-Guinardó

Barcelona 10 kerületének egyike, amely a katalán főváros ÉK-i sarkában terül el. A terület korábban két különálló egység, a Horta és a Guinardó részek összevonásával jött létre, ennek megfelelően meglehetősen heterogén képet mutat. Közel 12 km² nagyságú, ami a katalán metropolisz területének 11,9%-át teszi ki. A 2005-ös adatok szerint ebben a kerületben 170 ezer ember él, de nem egy sűrűn lakott része Barcelonának: maga a kerület a 3. legnagyobb kiterjedésű egysége Barcelonának (a Sants-Montjuic és a Sarríá-Sant Gervasi negyedek után), mégis meglehetősen ritkán lakott rész, s az adatok a lakosság csökkenését mutatják.
A negyed utcaképe meglehetősen változatos, dombos-lankás utcák, és táj uralja, amelyet a Collserola, a Vall d’Hebron és a Riera d’Horta dombjai, kisebb hegyei uralnak, és vesznek körül. A kerületet É-ról Sant Cugat del Vallés, Cardenyola del Vallés és – kisebb részben – Montcada i Reixac települések határolják, a többi oldalról Barcelona egyéb kerületei övezik.
A kerület nagy része a XIX. század utolsó éveire lett Barcelona része közigazgatásilag, de a domborzati viszonyok következtében, mindig is kis mértékben megőrizte “önállóságát”. Ebben nagy szerepe volt a Serra de Collserolának, azaz a Collserola-hegynek, amelynek legmagasabb pontja a Tibidabo, a maga 512 méterével. 1987-ben a Collserola-hegységben megalakult a világ világ legnagyobb városi parkja, amely 85 km²-nyi területet ölel fel (Parc de la Collserola), amely 22-szer nagyobb, mint a New York-i Central Park, és nyolcszor nagyobb, mint a párizsi Bois de Bolulogne. A park nagyon változatos növény- és állatvilággal rendelkezik. A Collserola-hegység egyik csúcsán, a 445m-es Vilana-hegyen áll a ‘Torre de Collserola’, egy hatalmas távközlési torony, ami az 1992-es nyári olimpia előtt készült el.

Parc Laberint de Horta

Negyedei:
– El Guinardó
– El Baix Guinardó
– Can Baró
– La Font d’en Fargues
– El Carmel
– La Teixonera
– La Clota
– Horta: először 965-ben említik írásos emlékek, mint a Horta-völgy legnagyobb települése; a kerület érdekessége, hogy január 1-jét szabadtéri forgataggal, étel- és italkülönlegességekkel ünneplik, egyedüliként egész Spo-ban.
– La Vall d’Hebron: az 1992-es olimpia idején négy versenyszámot is itt rendeztek. A barcelonai metróvonal (L3) három állomása is itt található; a terület északi határa a ‘Ronda del Dalt’. A negyedben található Barcelona egyik legnagyobb és legmodernebb kórháza, a Hospital Universitari Vall d’Hebron.
– Montbau: a negyed keleti részén fekszik a Mundet Campus, amely a régi Llars Mundetből alakult ki, amely egy jótékonysági intézmény volt, amelyet 1957-ben Artur Mundet katalán-mexikói emberbarát filantróp alapított, ahol árvákat, időseket, betegeket és rászorulókat ápoltak, gyógyítottak, neveltek. Az egyetemi részlegben a barcelonai egyetem (University of Barcelona) pszichológiai és pedagógiai karai, intézményei, egy geriátriai otthon és egy középiskola működik. A negyed nyugati részére átnyúlik a Vall d’Hebron Egyetemi Kórház is. A negyed déli határa a ‘Ronda del Dalt’.
– Sant Genís dels Agudells

Nou Barris

Barcelona kerületeinek egyike; a neve magyarul ‘A kilencedik’-et jelenti, utalva arra, hogy ez volt a IX. kerülete Barcelonának 1984-ig, amikor még – összesen – kilenc közigazgatási egységre volt osztva a katalán főváros. A kerület 8.04 km²-en terül el. A kerület a város É-ÉK-i részén fekszik, nyugatról a Horta-Guinardó, keletről pedig a Sant Andreu kerületek övezik, míg észak felől Montcada i Reixac település öleli körbe.
A kerületi tanács épülete egy korábban mentális intézménynek helyet adó épületben, az Instituto Mental de la Santa Creuban található meg.
A kerület, az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkenő lélekszámot mutat: 1991-ban még 189 ezer lakosa volt, 1998-ra már közel 20 ezer fővel laktak itt kevesebben, a 2010-es adatok szerint pedig már csak 164 ezren élnek itt. A kerület lakosságának egy jelentős részét bevándorlók teszik ki: itt él Barcelona legnagyobb lélekszámú román közössége, de sokan költöztek ide Ecuadorból és Ukrajnából is. Az integrációjukra a kerületi és a városi tanács különös gondot fordít.

Negyedei:
– Can Peguera
– Canyelles
– Ciutat Meridiana
– La Guineueta: az 1950-es években kezdték igazán beépíteni ezt a részét a kerületnek, azt megelőzően gabona- és szőlőültetvények voltak a helyén. “A kis róka” becenévre hallgató negyed ezt követően indult fejlődésnek, s mára a város egyik legnagyobb külföldiekből álló közössége alakult itt ki.
– Porta
– La Prosperitat
– Les Roquetes
– Torre Baró
– La Trinitat Nova
– El Turó de la Peira
– Vallbona: a XX. század közepétől Barcelona része, addig egy kis falu volt. A Besós folyó mentén fekszik, a Montcada i Reixac-tól délre. A Barcelonából észak felé tartó vasútvonalak és autópályák ezen a negyeden haladnak keresztül.
– Verdum
– Vilapicina i la Torre Llobeta.

Parc Central de Nou Barris

Sant Andreu

Barcelona 10 kerületének egyike, az 1984-es közigazgatási átalakítást követően. Az egykori önkormányzat a Barcelonai-síkságon elterülő Sant Andreu de Palomar nevet viselte, amely a mai kerület legnagyobb részét alkotta. Az egykori község egy része ma a Nou Barris kerülethez tartozik. Északról Nou Barris, délről a Sant Martí, nyugatról pedig a Horta-Guinardó kerületek határolják, míg keleten Sant Adriá de Besós és Santa Coloma de Gramenet önálló települések.
Mérete 653 ha, 2005-ben a lélekszáma 143 ezer lakos volt.

Negyedei:

– Sant Andreu de Palomar: a kerület legrégebbi múlttal rendelkező negyede. Ez egy önálló városka volt, több mint 1000 évre visszanyúló, gazdag történelemmel, mielőtt 1897. április 20-án Barcelonához nem csatolták közigazgatásilag. Területe 174 hektár, ahol kb. 55 ezren élnek ma. A carrer Rovira i Virgili, a carrer Riera de Horta, a Passeig de Santa Coloma ill. az Avinguda Meridiana határolják körbe. A negyed nevezetessége és fő látványossága a Sant Andreu de Palomar-templom.

Plaça Orfilia – Sant Andreu de Palomar-templom

– La Sagrera: Nem csupán a kerület, de egész Barcelona városának egyik legjelentősebb része, negyede – közlekedési, gazdasági ‘központja’, amelynek történelmi múltja a XI. századba vezet vissza. Ebben az időszakban a terület gazdái a nemesség fenyegetései és támadásai alatt éltek, aminek megoldását Oliba apát adta meg. A gazdálkodók védelme érdekében ’30-as terek’ létrehozását javasolta, így közösen tudnak fellépni a fenyegetések ellen. Ezekben a terekben a mezőgazdasági termelők közösen építettek kisebb épületeket, amit a katalánok ‘sagrer’nek neveztek el: ez biztosította a termés biztonságos helyen való tárolását.
Az első említése a területnek 998-ban történik, amikor Sant Martí Provençals plébániatemplomának iratai beszámolnak ezeknek a ‘sagreráknak” a létrehozásáról. A terület hosszú évszázadokon át nem mutatott semmilyen változást, a népessége viszont folyamatosan csökkent: 1877-ben már csak 48 házból álló közösségről írnak.

La Sagrera – közlekedési csomópont építésének látványterve

A XIX. század utolsó harmada aztán gyökeres átalakulást hozott a negyed életében: az iparosodás hatására gyárak, ipari létesítmények kezdtek ide települni, a népesség növekedésnek indul, s az egész terület képe megváltozik. Ugyanakkor továbbra is, csupán a régi “magot” nevezik “La Sagrerának”. 1877 után, hogy az ipari létesítményeket könnyebben és gyorsabban meg lehessen közelíteni, sor kerül a gőzhajtású villamos-útvonal kiépítésére. 1901-ben villamosították a az útvonalakat. Az iparosítás menetében mérföldkőnek számít 1911, amikor sor került a ‘Hispano Suiza’ (1946-tól ENASA) gyár alapítására. Ezt 1971-ben áttelepítették a Sagrerától délre fekvő Zona Franca ipari területre. A gyár helyén lakóépületek, iskolák, egy nagy park (Parc Pegaso) létesült, s vált lakóövezetté.
Az 1980-as évek elejétől az Avinguda Meridiana mindkét oldalán lakóépületek, kiszolgáló üzletek létesültek, s váltak egyre meghatározóbbá. Mára pedig a “La Sagrera” a város egyik közlekedési csomópontjává vált: a hasonló nevű metróállomáson van a helyi érdekeltségű gyorsvasút-vonal (Rodalies AVE) központja, amely összeköti a városrészt az El Prat repülőtérrel. A La Sagrera negyedben több metróvonal (L1, L5, L9, L10) megy kereszül, ill. a helyi vgyorsvasút két vonala (R3, R4) is érinti.
Ugyanakkor a kultúra is egyre nagyobb fontosságot mutat a negyedben: 2003-ban alakult a negyed “gegentera-csoportja”. Az ún. ‘Gegánsok’, azaz ‘óriások’ nagyon népszerű emberek, hatalmas méretűek, a katalán nemzeti szimbólumok részesei; nemzeti ünnepeken rendszeresen felvonulnak.
La Sagrera közlekedési rekonstrukció és átalakulás:

– Trinitat Vella
– Baró de Viver
– Navas
– El Congrés i els Indians
– Bon Pastor

Sant Martí

Barcelona 10 kerületének egyike, amelyik fekvése, infrastruktúrája, a tengerparti rész okán az egyik legfejlettebb, leginkább frekventált része a katalán fővárosnak. Délről a Ciutat Vella, nyugatról az Eixample, északról pedig a Forta-Guinardó és a Sant Andreu kerületek határolják, míg ÉK felől Sant Adriá del Besós városa. 1897-ben lett Barcelona része közigazgatásilag, előtte – 1714-től, a hírhedt ‘Nueva Planta-dekrétumok’ által – katonai irányítás alatt állt, a tengerpart mellett található létesítmények miatt; addig közvetlen királyi irányítás alatt működött.
Sant Martí lakossága 2005-ben 221 ezer fő volt, ami azóta enyhe növekedést mutat – ezzel a második legnépesebb kerülete Barcelonának. A közigazgatási egység 10.8 km²-en terül el, amivel a negyedik legnagyobb kerülete a világvárosnak.

A Sant Martí-kerület és az ‘Aranyhal’

Negyedei:
– El Besòs i el Maresme: a XIX. században ez egy mezőgazdasági művelés alatt álló rész volt, amelyet a Besós folyó vízével öntöztek, kiépített csatornarendszeren keresztül. A negyed fő utcája a Rambla del Prim, ami egy széles és hosszan elnyúló sugárút. A negyedben fekszik a Parc del Fórum, amelyet a 2004-es Kulturális Világfórum idejére építettek
– El Camp de l’Arpa del Clot: A kerület északi részén fekszik ez a negyed, amely ugyancsak 1897-ben lett Barcelona része.
Maga a negyed elnevezése – Camp de l’Arpa – egy kora középkori dolmen létezéséből ered, amelyet 1037-ben említettek először a Sant Cugat-apátság iratai között, latin nyelven: “ad ipsa archa” alakban. A mai elnevezés ennek átalakult formája lehet.
Maga az eredeti, önálló település 1845-ben alakult meg újra, s ekkor kapta mai utcaképét, amit Ildefons Cerdá tervezett (neki köszönhetjük az Eixample kerület képét is). A XIX. század második felében, a vele szomszédos ‘El Clot’ területen egymás után alakultak a gyárak, a különféle gazdasági egységek: malmok, téglagyárak, a textil- és a vegyipar üzemei kezdték meg a működésüket. Ez a rész rohamosan fejlődött, s egyre inkább foglalt “területet” a szomszédos település rovására. A XIX. század végére katalán és aragón területekről érkeztek vendégmunkások, akik az itteni iparágakban helyezkedtek el, majd telepedtek le, s építkezni kezdtek. Fontos társadalmi szervezetek, társulások jöttek létre, amelyek közül pár a mai napig is működik, mint pl. a Foment Martinenc, az Orfeó Martinenc.
Fontos tényező volt a negyed életében a vasútvonal építése, amelynek állomása – az El Clot – ma teljesen a föld alatt van már. 1984-ben egyesítették a Camp de l’Arpa és az El Clot negyedeket, s azóta érdekes kettősség jellemzi a kerületet: az előbbiben zöldövezeti lakások, parkok, pihenőövezetek nőttek ki azon emberek, alkalmazottak, munkások számára, akik az ‘El Clot’ területén dolgoznak, termelnek. Ugyanakkor a Camp de l’Arpa épületein, utcaszerkezetén a mai napig meglátszik Ildefons Cerdá “keze nyoma”.

Sant Martí – a Diagonal Mar

– El Clot: ez a negyed a kerület legrégebbi része, szoros kapcsolatban áll az előző negyeddel. A középkor óta lakott terület, amikor a ‘Clotum Melis’ (‘Clot de la Mel’) nevet viselte. Akkoriban ez a rész egykori Sant Martí de Provençals település egy része volt, csakúgy, mint a mai Poblenou és a Sant Martí de Provençals negyedek nagyobbik része is.
– Diagonal Mar i Front Marítim del Poblenou
– El Parc i Llacuna del Poblenou: Ezen a területen találhatók a kerület és egész Barcelona fontos és látogatott közparkjainak egy jelentős része (Parc de l’Estáció del Nord, Parc de la Ciutadella), amelyeket az El Clot, az El Poblenou és a LLacuna között alakítottak ki. Korábban a közeli park a ‘Fort Pius’ néven volt ismert, amelynek részei voltak olyan szigetek, amelyek ma a Vila Olímpica del Poblenou negyedhez tartoznak.
– El Poblenou: Jelentése: ‘új falu’. A negyed határos a Földközi-tengerrel, nyugatra a Parc de la Ciutadellával és a Ciutat Vellával, északon a Horta-Guinardó és a Sant Andreu kerületekkel. Városépítészetileg az Eixample része, hiszen az utcaképének mai formáját Ildefons Cerdának köszönheti.
A XIX. század közepétől a katalán és az ibériai ipari forradalom epicentruma volt ez a rész, s ekkoriban nevezték a ‘katalán Manchesternek’ is. Számtalan üzem, gyár, ipari egység működött, nagyszámú munkások által lakott lakóteleppel. A XX. század közepétől azonban gyökeres átalakulás indult meg, ami aztán az 1992-es olimpia után vett rohamos lépteket, hiszen itt volt az olimpia központja. Az 1990-es évek elejétől működik a “22@-terv”, aminek lényege, hogy Poblenou váljon Barcelona és Katalónia technológiai és innovációs központjává.

Sant Martí és a “@22-terv”: esti fényben

A régi gyárépületeket, amelyek a Víla Olímpica és a Diagonal Mar környékén álltak, nem bontották le, hanem helyi, fiatal építészek, művészek tervei alapján átépítették, átalakították, és galériák, üzletek, raktárak létesültek a helyükön. A területen számtalan Art&Design iskola kezdte meg a működését, amelyek kreatív módon hasznosítják újra a régi gyárépületeket.
A régi gyárépületek egy része ma történelmi műemléknek minősül és védettséget élvez. Ilyen az Emilio Heydrich kubai-német kereskedő által építtetett ‘Factory Hispania SA’ épülete, vagy a Josep Graner katalán építész által 1923-ban épített ‘Valls, Teixedor i Jordana’ épületegyüttese.
A Poblenou az egyik legélénkebb, legnyüzsgőbb életet élő negyede a városnak: lehetőség van fürdőzésre, másrészt bevásárló-központok, bárok és éttermek széles választéka települt meg itt. A területen található lakások ára drámaian emelkedett, aminek legfőbb oka a nyugalom, a turisták számának – viszonylagosan – alacsony száma.
Poblenou nevezetes épületei a Torre Agbar (Jean Nouvel munkája), a Herzog&de Meuron’s Forum Building ill. az ME Barcelona Hotel (Dominique Perrault munkái) magas épületei. Számtalan park található itt: Parc de Diagonal Mar, Parc Central del Poblenou, Parc del Poblenou, Parc del Forum. Egyik központi tere a Plaça de les Glóries Catalanes; ill. sok híresség nyugszik Barcelona egyik legrégebbi temetőjében, a Poblenou Cemetery-ben.
– Provençals del Poblenou
– Sant Martí de Provençals: Az egykori önálló település, Sant Martí de Provençals központi része volt ez a negyed, amely mai kiterjedésében megközelíti az akkori falu nagyságát. Az 1950-es évekig a területet mezők, vidékies házak uralták, központban a l’Església Sant Martíval, azaz a Szent Márton-templommal.
– La Verneda i la Pau: Az 1950-es évekig ezt a részt is mezők és vidékies házak uralták, mint a ‘Can Planas’, ‘Can l’Arnó’ vagy a ‘Can Cadena’. Ettől kezdve azonban, mint a legtöbb külvárosi rész, erőteljes átalakulásnak indult: magas házak, szolgáltató egységek, vasút- és metróvonalak, közlekedési csomópont kiépítése. Az utóbbi években folyamatos fejlődésen, átalakuláson ment/megy keresztül ez a rész is.
– La Vila Olímpica del Poblenou: a negyed átalakulása az 1980-as évek végén kezdődött, miután Barcelona elnyerte az 1992-es nyári olimpia rendezési jogát. Ekkor az addigi utca- és városkép alapvetően megváltozott: addig egy ipari körzetnek számított, de ezeket kisajátították, a lakó- és gyárépületeket elbontották (pl. a Fábrica Foret épületét), hogy a helyén építsék fel az olimpiai falut, az egyéb olimpiát kiszolgáló épületeket, hoteleket. Az Olimpiai Falut Oriol Bohigas, David Mackay és Albert Puigdoménec tervezte.
A negyed nevezetessége a Frank Gehry által tervezett és megálmodott ‘Aranyhal’ (‘Peix d’Or’), a Casino Barcelona, ill. a ‘Hotel Arts’ ill. a ‘Torre Mapfre’ két tornya. A negyedhez több strand is tartozik, mint pl. a Platja Bogatell tengeri fürdőző szakasza.

Sant Martí – az ‘Aranyhal’ és a két torony

Catalunya triomfant!!!

Kultúra
0
FacebookTwitterGoogle +PinterestLinkedinTumblrRedditStumbleuponWhatsappTelegramEmail
Blaugrana.hu

2009 nyarán, amikor arra a megvilágosodásra jutottunk, hogy jó lenne egy Barçás oldalt csinálni, a mások, a Barça-szurkolók örömére, érdekében, tájékoztatására. Azonban jó pár ilyen oldal volt már akkoris, s mi szerettünk volna, kicsit újat, kicsit másabbat, kicsit rendhagyóbbat alkotni. Így arra gondoltunk, hogy a múlt nagyjaira, meghatározó Személyiségeire, Játékosaira, Elnökeire, emlékezetes pillanataira támaszkodva, azok előtt tisztelegve, tesszük ezt.

Előző cikk
HIVATALOS: Marc Cardona kölcsönben az Eibar játékosa
Következő cikk
Xavi Hernández: “Nagyon optimista vagyok!”

Kapcsolódó cikkek

Katalónia lelke: a Monestir de Montserrat

2018. december 22.

Régi idők Barcelonája – eltűnt látványosságok nyomában

2018. szeptember 26.

Pau Casals: “Sóc un catalá!” – “Katalán vagyok!”

2018. augusztus 10.

Katalónia nemzeti szimbólumai

2017. október 29.

A katalán “Renaixença” építészei

2017. június 29.

Még egy kis Gaudí és egyéb érdekességek

2016. június 29.

Utcák, terek, parkok Barcelonája

2013. június 29.

A Sagrada Família és más építészeti csodák

2012. november 29.

Templomok és múzeumok Barcelonában

2012. augusztus 29.

Mesebeli séta a Passeig de Grácia sugárúton

2012. augusztus 29.

Következő mérkőzés – FC Barcelona

Lyon vs FC Barcelona

Parc Olympique Lyonnais
UEFA Bajnokok Ligája

00 nap 01 óra 41 perc 26 másodperc

Következő mérkőzés – Barça B

CD Atlético Baleares vs Barça B

Palma
LaLiga - Segunda Division B

05 nap 01 óra 41 perc 15 másodperc

Következő mérkőzés – FCB Femení

Real Betis N vs FCB Femení

Liga Femenina Iberdrola

05 nap 01 óra 40 perc 43 másodperc

Kövess minket mindehol

Facebook Twitter Instagram Youtube RSS

Villámhírek

  • Umtiti be, Vermaelen kikerült a keretből

    2019. február 17.
  • Arthur nagyjából egy hónapra kidőlt a sorból

    2019. február 8.
  • Umtiti elkezdte az egyéni labdás edzéseket

    2019. február 3.
  • Cillessen hat hétre esett ki

    2019. február 1.
  • A Real Madrid az ellenfél az elődöntőben

    2019. február 1.
  • Carles Pérez, aki veszélyt jelenthet Malcomra

    2019. január 27.
  • A Femení a legnépszerűbb női futballcsapat Európában

    2019. január 27.

Partnereink

Hírlevelünk

Lemaradtál a hét legfontosabb híreiről? Iratkozz fel hírlevelünkre, és minden hétvégén elküldjük a hét legfontosabb történéseit!

 
  • Facebook
  • Twitter
  • Instagram
  • Youtube
  • RSS

@2019 - Blaugrana.hu - Culé Zóna | A kinézetért köszönet: