A következő három részes urbanisztikai cikksorozatban az 1987 és 1992 közötti átalakulásokról olvashattok képes mellékletekkel. Ez volt az az időszak, amikor Barcelona városa rohamos léptekkel indult fejlődésnek, amit az 1992-es nyári olimpia megrendezése generált. Már akkor, amikor 1992. július-augusztusban a turisták ill. a katalán főváros lakói konstatálták a változásokat, akkor érezhették: egy új időszak kezdődik a Katalán Nemzet fővárosának életében. Az első felvonás után következzen a második része a ‘trilógiának’. Kellemes időtöltést, jó olvasást!
Most pedig következzen a cikksorozatunk 14 állomásának következő öt szakasza, ami azt is jelenti, hogy ennyi posztban mutatjuk be az 1987 és 1992 között foganatosított átalakításokat, építkezéseket:
1. a Barrío de Icária, az ún. “katalán Manchester” átépítése;
2. a Poblenou területén fekvő gyárak és épületek lebontása;
3. az Estació de França vasútállomás és kiszolgáló létesítményeinek rekonstrukciója;
4. Marina vasútvonalának megújulása;
5. a vasút kiépítése, új nyomvonalainak kialakítása a Poblenou területén;
6. a Glóries vasútvonal és az odavezető sínpárok felszámolása;
7. új szennyvízelvezető-hálózat kiépítése;
8. a Ciutadella rekonstrukciója;
9. az olimpiai kikötő és a tengerpart regenerációs munkálatai;
10. a Ronda del Litoral megépítése;
11. a Vila Olímpica parkjainak és közútjainak rekonstrukciója;
12. a Nova Icária építési munkái;
13. a MAPFRE-torony és a Hotel Arts építése;
14. a munkálatok vége, az átadás pillanatai.
5. a vasút kiépítése, új nyomvonalainak kialakítása a Poblenou területén
1989. május 31-én indult el az utolsó vonatszerelvény a Poblenou területén található vasútvonal, Marina-ágán (‘Ramal Marina’). A szerelvényt az 1948-ban működésbe állított mozdony húzta, amelyet a ‘La Maquinista Terrestre y Maritima’ cég gyártott, a kocsik pedig még a XIX. századból származtak. Ez egy emlékvonat volt, amelyet a Barcelona-Mataró közötti vonatközlekedés megindulásának 100. évfordulóján indítottak el, még 1948-ban. Most ez a szerelvény tette meg utolsó útját 1989. május 31-én, mielőtt nekiláttak a teljes vasútvonal felszámolásának és új nyomvonalon történő átépítésének. Amikor a szerelvény megérkezett a Poblenou-állomásra, kisebb ünnepséget rendeztek, majd egy emlékművet avattak. Ezt követően, szimbólikusan lerombolták egy pezsgősüveggel a síneket a Passeig de Calvell-től elválasztó betonfalat, ill. felszedtek egy vasúti talpfát. Ettől a pillanattól kezdve a Marina-ág felszámolása megindult.
Ezzel párhuzamosan a ‘Ronda del Litoral’-on megindult az új vasútvonal kiépítése, amely párhuzamosan készült el a régi vonalak felszámolásával. A munkálatok főleg éjszaka folytak, hiszen a személyszállítás folyamatos volt, nem volt átmeneti időszak. Nagyfokú összpontosítást és összehangolt építkezést követelt ez meg, hiszen Barcelona akkoris milliós nagyváros volt, komoly utasforgalommal. A munkálatok során a Glóries-ág (‘Ramal Glóries’) felszámolásra került.
A munkálatokon résztvevő munkásokat a már működésből kivont, hatalmas műhelyekben kialakított, ideiglenes szállásokon helyezték el az Estáció Poblenou területén. A Camp del Bota mellett épült, régi műhelyeket még az ‘MZA’ cég építette. Az itt található, az 1970-es évektől üresen álló műhelycsarnokokban történt meg a forgalomból kivont vasúti szerelvények, gőzmozdonyok, kocsik szétszerelése is. A műhelycsarnokokból kiszerelt régi berendezések, a vasúti közlekedés kellékeit, régi jelzőlámpákat, a 19/20. század fordulóról származó berendezések egy jelentős részét nem semmisítették meg, hanem a “Múseu Ferrocarril de Vilanova i la Geltrú” múzeumban kerültek elhelyezésre, ahol egy részük ma is megtekinthető.
Hogy jobban el tudjuk képzelni, ez a rész a Parc de la Ciutadella és a tengerpart között található.
6. a Glóries vasútvonal és az odavezető sínpárok felszámolása
A Glóries-ág tette lehetővé a kapcsolatot Barcelona városán belül a Passeig de Grácia és az Estació de França vasútállomás között, s ezen keresztül a Barcelona-Tarragona és Barcelona-Portbou közötti vasúti összeköttetést.
A vonal az Aragó-állomásból indul (Pg. de Grácia – Clot – Aragó alagút) az Estació de França vasútállomásig, majd több vonalon halad tovább, amíg el nem érte a Plaça de les Glóries teret. A vonal első szakasza a felszínen futott, viszont az ezt követő szakaszokon található épületek komoly felszíni akadályt jelentettek a terület és a város többi részének az összekapcsolásához. Ezért a Passeig de Carles I utcánál, ami ma a carrer de la Marina nevet viseli, még mielőtt elérte az Avinguda Icáriát, levitték a vonalat a föld alá. Így az épületek, s az itteni utcák alatt folytatta útját a vasút.
A Glóries vonal régi ágának a felszámolása 1988 októberében kezdődött el, amikor a területen álló gyárépületeket már elbontották, s csak a ‘Fábricas Folch’ magányos kéménye állt csak. Ekkor kezdődött meg a földalatti vasúti szakasz építése is, amely 1991 elejére fejeződött be, s ezt követően temették be teljesen a föld alá vitt pályaszakaszt, s rendezték el a területet. A pályaszakasz az Estació de Françától indul, és a Plaça de les Glóries előtt fordul el nyugati irányba, az Avinguda Meridiana és a carrer d’Alaba kereszteződésénél.
7. új szennyvízelvezető-hálózat kiépítése
A Víla Olímpica és környéke olyan területen helyezkedik el, ahol a város topográfiai elhelyezkedése okán különösen sűrű az épület- és az úthálózat, így az esővíz-felhalmozódás rendszeresen vezetett áradásokhoz. Rendszeresen előfordult, hogy a hirtelen jött, komoly esőzések után az Avinguda Icárián hömpölygő vizet a csatornahálózat képtelen volt elvezetni, s az az utcán áramlott végig, nem egyszer tengelyig elborítva az utcán álló autókat. Az olimpia odaítélése után a szenny- és esővízelvezető-hálózat rekonstrukcióját is megkezdték, és a városvezetés kellően átgondolta a kialakult döntésből fakadó lehetőségeket. Egy, Barcelona városának egészét átfogó rendszer kiépítéséről döntöttek, amelynek révén a város nagy részén új hálózat kiépítése kezdődött meg, amelyek az árvizek kialakulását akadályozták meg.
A város új hálózatát két tengely köré fűzték fel. Az egyik merőleges volt a tengerpartra, ennek mentén öt vízátemelő kollektort építettek, amelyek aztán kifutottak a tengerpartra, ahol rácsatlakozott a tengerparttal párhuzamosan futó hálózatra, amely a Víla Olímpica területén addig kialakult áradások felszámolását célozták. A tengerrel párhuzamosan futó hálózaton két nagy teljesítményű emelőrendszert építettek ki, amelynek révén a felgyülemlett esővíz és szennyvíz eljutott a “Bésos Víztisztító Telepre”. A Bésos telepén aztán sor került a szennyvíz megtisztítására, amit aztán ezt követően, a tengerbe engedtek bele. A hálózat kiépítésével párhuzamosan sor került a Barceloneta, a Somorrostro, a Nova Icária, a Bogatell és a Mar Bella strandjainak a teljes rekonstrukciójára. (CCIB – Centre de Convencions Internacional de Barcelona de la Zona Fòrum)
8. A Ciutadella rekonstrukciója
Az új ‘Általános Szennyvízkezelést Terv’ egyik legfőbb pontja az volt, hogy a Bogatell-medencét az Avinguda Diagonal magasságában, a Passeig de Sant Joan magasságában leválasztották a fő szennyvíz-gyűjtő rendszerről, és az itt felgyülemlett szennyvízet, tisztítás után, közvetlenül a tengerbe vezessék. Ezt az új medencét ‘Genfi-tengelynek’ nevezték, a Barceloneta-gyűjtő és az itt található hullámtörő gát közvetlen kapcsolata miatt.
Ez az ág az Avinguda Diagonal kereszteződésétől a Passeig de Sant Joan és az Avinguda Lluís de Companys mentén haladt, átmenve a carrer de Pujades, a Parc de la Ciutadella és a Passeig de Circumvalació területén. A gyűjtő utolsó ágán az Estáció de França, a ‘Gas de Catalána’ régi gyártelepének területén haladt, és érte el a Barceloneta-strandszakasz területét.
Ezen szennyvíz-gyűjtő ágának építésénél különböző építési képleteket alkalmaztak, a nyílt árnyékolással, a csövek föld alatt való haladásától kezdve a nyomástartó berendezéseken át (Pg. de Sant Joanon), árkok kiépítésével együtt. Az árkos megoldást alkalmazták a Pg. de Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella területén is: mély árokrendszert ástak a csövek és az átemelők elhelyezéséhez.
Ennek a mély árokrendszernek volt köszönhető, hogy a Parc de la Ciutadella kora középkori kontúrja felszínre került, és régészetileg dokumentálható lett. Az erődítmény alapjai a XIV. században épültek, onnan származtak, amit aztán Katalónia 1714-es megszállása után, Bourbon V. Fülöp hatalmas erődítménnyé, börtönné, katonai raktárrá alakított át – ezáltal a spanyol elnyomás szimbólumává vált. A XVIII. századi katonai átépítés munkálatait a flamand katonai mérnök, Joris Prosper van Verboon vezette. Az átépítés miatt a környéken haladó utcákat, házakat elbontották, melyek ma a ‘Born Kulturális- és Emlékközpont’-ban tekinthetjük meg.
A Ciutadella funkcionális átalakítására a XIX. század utolsó harmadában került sor, amikor Joan Prim tábornok idején megindult a várfalak elbontása, és a katonaság fokozatos kivonása a város központjából. Ezzel párhuzamosan indult el az a folyamat, aminek végén kialakult a Parc de la Ciutadella mai képe, a Zoológiai Múzeummal, a Pálmaházzal (‘Umbracle’), a ‘Három sárkány kastély’, ami Lluís Doménech i Montaner tervei alapján épült fel 1888-ban. Az olimpiát megelőző régészeti feltárások és dokumentáció az átépítéssel párhuzamosan, éveken át tartottak, s azt két, monumentális történelmi tematikájú szakkönyvben dolgozták fel. A dokumentálás végeztével, a kora középkori alapokat betemették, így ezek ma nem láthatók.
9. az olimpiai kikötő és a tengerpart regenerációs munkálatai
A kikötőkhöz, a strandokhoz ill. az ott található ipari létesítményekhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében, át kellett alakítani a partmenti szennyvíz- és esővíz-elvezetés problémáit. Emellett neki kellett állni a felhalmozott ipari törmelékek, kezeletlen hulladékok felszámolását, aminek következtében a partmenti vízminőség nagy mértékben leromlott, s maga a part “fogadóképe” is kényelmetlenné vált a városvezetés számára. 1986-ban fogadták el a tengerparti szakasz átalakítására vonatkozó terveket, amely az olimpiai falu építésén kívül, magában foglalta az itt található régi útvonalak felszámolását, a ‘Ronda del Litoral-projektet’, a 4.5 kilométeres tengerpart strandjainak helyreállítását, új sétányok létrehozását, ill. az új kikötő építését is.
Az esővíz-gyűjtőknek a tenger felé való kijutása érdekében “U alakú” csatorna-rendszert építettek ki, amelyek ugyanakkor védelmet nyújtottak az új, nyitottabb strandok számára. Az új strandokon teljes homokcserét hajtottak végre: az elhasznált, szennyezett homokot elszállították, és a tengerfenékről származó, finomszemcsés homokkal borították be. A tengerfenékről a homokot egy kotróhajón működtetett szívó- és tömlőrendszerrel hozták a felszínre. A tengerpart mentén négy strandszakaszt alakítottak ki, amelyeket új sétányokkal kötöttek össze, miközben az új kikötőt is új sétánnyal vettek körbe.
Az új kikötőt és az új partszakaszt R. de Clascá, M.A. Andújar és A. Vidaor mérnökök tervezték meg, ill. ‘MBM’ építésziroda vezető építészei – J. Martorell, O. Bohigas, D. Mackay és A. Puigdomènech – valósították meg, az olimpiai faluval egyetemben. Az olimpiai játékok közel 78 ezer négyzetméteren kialakított, új területen zajlottak, és számos éttermet, üzletet, a ‘Városi Vitorlázási Iskolát’, recepciós épületeket, egy száraz kikötőt foglaltak magukban – ehhez csatlakozott egy 550 jármű befogadására képes földalatti parkoló.
