A következő három részes urbanisztikai cikksorozatban az 1987 és 1992 közötti átalakulásokról olvashattok képes mellékletekkel. Ez volt az az időszak, amikor Barcelona városa rohamos léptekkel indult fejlődésnek, amit az 1992-es nyári olimpia megrendezése generált. Már akkor, amikor 1992. július-augusztusban a turisták ill. a katalán főváros lakói konstatálták a változásokat, akkor érezhették: egy új időszak kezdődik a Katalán Nemzet fővárosának életében. Kellemes időtöltést, jó olvasást! Az első, a második felvonás után következzen a cikksorozat harmadik, utolsó része!
Most pedig következzen a cikksorozatunk 14 állomásának utolsó öt része, ami azt is jelenti, hogy ennyi posztban mutatjuk be az 1987 és 1992 között foganatosított átalakításokat, építkezéseket:
1. a Barrío de Icária, az ún. „katalán Manchester” átépítése;
2. a Poblenou területén fekvő gyárak és épületek lebontása;
3. az Estació de França vasútállomás és kiszolgáló létesítményeinek rekonstrukciója;
4. Marina vasútvonalának a megújulása;
5. a vasutak kiépítése, fejlesztése, új nyomvonalainak kialakítása a Poblenou területén;
6. a Glóries vasútvonal (‘Ramal Glóries’) és az odavezető sínpárok felszámolása;
7. új szennyvízelvezető-hálózat kiépítése;
8. a Ciutadella rekonstrukciója;
9. az olimpiai kikötő és a tengerpart regenerációs munkálatai;
10. a Ronda del Litoral megépítése;
11. a Vila Olímpica parkjainak és közútjainak rekonstrukciója;
12. a Nova Icária építési munkái;
13. a MAPFRE-torony és a Hotel Arts építése
14. a munkálatok vége, az átadás pillanatai.
A tengerpart térképe, ahol az átalakulás végbement – a főbb utak, partszakaszok megjelölésével
10. a Ronda del Litoral megépítése
A ‘Ronda del Litoral’ úgy lett megtervezve 1988-ban, hogy az semmilyen akadályt ne képezzen a város és a tengerpart között, mint az még a XIX. század közepén kialakult, amikor a várost a kikötőtől elválasztotta az itt haladó vasútvonal. A legfontosabb problémát az esővíz- és a szennyvíz-elvezetés megoldása jelentette a tengerpartig, ill. a csapadékvíz-elvezető csatornák magas építési költségeinek lecsökkentése, minimalizálása, így ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy a ‘Ronda del Litoral’ egy részét lesüllyesztették az akkori felszín alá.
Ez azt jelenti, hogy a tengerpart mentén végighúzódó ‘Ronda del Litoral’ helyenként a földfelszínnel egy magasságban halad, de vannak szakaszai, amelyek az alá mennek; mintha „föld alatt” haladna a sugárút. Ezen szakaszok úgy tűnnek, mintha alagútban haladna az út, de közelről látva kiderül, hogy felülről nyitott „alagútban” halad a vonala. Ez a megoldás a külső környezettel való integrálódását is elősegítette, valamint az „alagút” felett átívelő hidak, ill. csapadékvíz-elvezető csatornák is akadály nélkül érik el a tengert. A Ronda del Litoral és a tengerpart között alakították ki a strandokat, a tengerparti kiszolgáló egységeket, miután az egész terület elrendezésre került. Ugyanakkor van olyan – igaz, rövid – szakasz, ahol tényleg alagútban halad a Ronda del Litoral; ilyen a La Mina magasságában található része a sugárútnak.
A 4.5 km hosszúságú Ronda del Litoral megtervezése és kivitelezése egy jól együttműködő szakember gárdának volt köszönhető, amelyet Puigdoménech irányított, aki az egész olimpiai falu-projekt legfőbb felügyelője és tervezője volt.
11. a Vila Olímpica parkjainak és közútjainak rekonstrukciója
Az olimpiai falut alkotó utcák, sétányok és parkok kialakításai megfelelnek a ‘Cerdá-terv’ iránymutatásainak, hogyan érjék el azok a tengerpartot. Emellett megtartották az Avinguda Icária és az Avinguda del Bogatell elrendezését, megjelenési képét, amelyben érdekes és egyedülálló elemeket láthatunk; gondoljunk csak az Icária pergoláira, a Bogatell rámpáira vagy kör alakú kialakítására.
Az utcák és járdák alatt egy pneumatikus csapadékvíz-gyűjtő rendszert építettek ki, ami összességében hosszabb volt, mint 5 km. Ezeknek a föld alatti ‘galériáknak’ a kialakításának a célja az volt, hogy elkerüljék a felszíni árkok kiépítését a közutakon, amelyek a vízelvezetésre, a gáz-, a villamosvezetékek, vagy éppen a telefonkábelek szolgáltak. Azaz: minden közművet az utak, járdák, közterek alatt vittek el.
A közterek növényvilágának megtervezésénél és beültetésénél megtartották a klasszikus barcelonai utcakép fáit, bokrait, növényeit. Ezek közül a legnagyobb számban lombhullató banánfákat, pálmafákat ültettek. Az olimpiai faluhoz két nagy park tartozik: a ‘Parc de Carles I’ és a ‘Parc del Poblenou’. A ‘Parc de Carles I’ 5.6 hektár kiterjedésű, és a carrer de Marina végén helyezkedik el. A másik park a Rambla del Poblenou mentén helyezkedik el, és 12 hektáron terül el; a park uralkodó növényzete a fenyőfélék, amely a Földközi-tenger felől gyönyörűen mutat.
Ugyanakkor az Avinguda Litoral mentén is kialakítottak három, kisebb kiterjedésű parkot, amelyeket az ‘MBM’ építésziroda tervezett; ezek a ‘Parc de las Cascades’, a ‘Parc del Port’ és a ‘Parc de la Nova Icária’.
12. a Nova Icária építési munkái
Ez egy új lakóövezet, amely az Eixample-negyed úthálózatának meghosszabbításában került felépítésre az olimpia idejére. Hatalmas kiterjedésű háztömbök, szuperblokkok „nőttek ki a földből”, amelynél azonban nem a családi házak tipológiái jelentek meg. A projektet több építészeti iroda között osztották el, azzal a kritériummal, hogy az 1986-ban felállított és elfogadott városrendezési-tervnek megfelelően kell kivitelezni. A projektet összefogó építészeti iroda korábban megkapta a barcelonai Városi Tanács FAD-díját, amit az építészek között osztanak szét.
Az összes építési tervet egy előre rögzített normákhoz igazították, különösen a homlokzatok vonatkozásában, amelyeknél téglát kellett alkalmazniuk, de annak színét vagy textúráját nem kötötték ki; ez alól kivételt képeztek a nyílászárók, ill. a családi házakat. 1988 végén a Városi Tanács létrehozta a ‘Nova Icária SA’ vállalatot, amely állami és magántőkéből jött létre, a lakások, kereskedelmi helyiségek és parkolóhelyeinek építésével, majd értékesítésével foglalkozó szervezetként működött.
Az új „lakótelep” mintegy 40 hektáros területen jött létre, amelyen mintegy 2000 új lakóhely jött létre. A felépített épületek tetőhálózata elérte a 400 ezer négyzetméteres nagyságot, amelyet – összesen – 19 építészeti csapat ill. 9 építőipari vállalat alkotott meg, ami aztán 530 különböző lakásmodellt eredményezett. Az építkezések során irodaépületeket, egy nagy bevásárló-központot, ökumenikus vallási központot hoztak létre, ill. egészségügyi kiszolgáló egységeket építettek. Az építkezések során létrehozták a ‘Nova Icária Sportközpontot’, emellett felépült a ‘MOPT’ partmenti meteorológiai szolgálatának bázisa, amely az olimpia idején várható időjárási előrejelzések kiadásáért volt felelős. A ‘Nova Icária’ lakóövezet felépítése két és fél évet vett igénybe.
13. a MAPFRE-torony és a Hotel Arts építése
Ezt a két monumentális épületet, eredetileg szállodaként tervezték a carrer de la Marina végén, amelyet szimmetrikusan zárt volna le. Mindkét épület egy hatalmas térre néz, amelyet a José Maria Mercé által tervezett monumentális szökőkút ural.
A ‘Hotel Arts’ épületét Bruce Graham tervezte, akinek Skidmore-építészirodája Chicagóban székel; a hotel 28 emeletes és 483 szoba várja a vendégeit. A fémes szerkezetet fehérre festve álmodta meg, külső falazat nélkül: üveg és szürke színű acélszerkezet borítja. A Hotel mögött egy hatalmas, fémszerkezetű ‘Aranyhal’ épült fel, Frank O. Gehry tervei alapján, amely a tenger irányába néz. Ez volt a Gehry Partners LLP vállalat első projektje, amely egy ‘Catia’ nevet viselő, innovatív számítógépes szoftverrel készült. Az olimpia idején szobák, sportvezetők elszállásolásaként, irányítóközpontként funkcionált, majd 1994 váltott funkciót. 2002-ben átalakították, és jelenleg a ‘Ritz Carlton’ szállodalánc tulajdonát képezi. Az épület építésének egy érdekes pillanata volt, amikor az alapját ásták, a munkagép egy polgárháború idejéből származó, fel nem robbant haditengerészeti lövedéket fordított ki a földből. Szerencsére ekkor nem robbant fel, hanem sikerült körbekeríteni, majd a tűzszerészek, biztonságos körülmények között, a helyszínen felrobbantották, s a munkálatok akadály nélkül folytatódhattak tovább.
A ‘Torre MAPFRE’ egy 40 emeletes épület, melyet Iñigo Ortiz és Enrique de León építészek terveztek; 154 méter magas, a szobák 43,000 négyzetmétert tesznek ki az összalapterületből, ami 170 ezer négyzetméternyi. Ugyanúgy, mint a ‘Hotel Arts’ építésénél, meg kellett küzdeniük az alapzat okozta nehézségekkel, a tenger közelségével, a laza, homokos talajszerkezettel. Az épület statikai biztonságát az épületet körbeölelő vasbeton-szerkezet biztosítja. Az épületen belül nyolc felvonót alakítottak ki. A homlokzat üvegből és rozsdamentes acélból készült; az üvegek és az acéllapok egymáshoz viszonyítva különböző szögben érintkeznek egymással, így a rávetülő fénynyalábok a föld irányába haladva törnek meg. A torony irodaépületként szolgál, amelynek tetején különféle rendezvények, bankettok, kereskedelmi összejövetelek tartására alkalmas területet alakítottak ki. Emellett helikopter-leszálló kialakítására is sor került, amit azonban a zaj okozta kellemetlenségek miatt, az olimpia óta, egyáltalán nem vettek igénybe.
14. a munkálatok vége, az átadás pillanatai
1992. július 25. és augusztus 9. között rendezték meg a XXV. Nyári Olimpiai Játékokat, amelyen a világ minden tájáról érkező sportolók vettek részt a Vila Olímpica del Poblenou területén kialakított csarnokokban, lakóépületekben, közterületeken. Egy hónappal később, szeptember 3-14. között rendezték meg a paralimpiát, akik ugyancsak ezeken a területeken érték el sikereiket, ill. éltek. Összesen 2048 lakószobát alakítottak ki, amelyekben a sportolók, sportvezetők éltek ebben a pár hétben, majd ezt követően ezeket értékesítették a polgárok számára: 1993 elejére a lakások 60%-át értékesítették, az utolsó lakásokat 1996-ban adták el.
Jelenleg a Vila Olímpica területe egy lakóövezet, amelyeket köz- és kereskedelmi létesítmények egészítenek ki, s ezek most a kikötő területéhez tartoznak. Itt számos üzlet és kiszolgáló létesítmény, ill. szabadidős tevékenység végzésére képes terek találhatók, kiemelten a strandszakaszokon ill. a sétányokon. Az 1987 és 1992 között kiépített infrastruktúrák döntő hányada ma is használatban vannak, amelyek közül pl. a Ronda del Litoral a város egyik tengelyének számít. Ugyancsak a városi élet megkönnyítését szolgálták az akkor kiépített új vasútvonalak, aluljárók, szennyvíz- és csapadékvíz-elvezető rendszerek.
2011-ben az építészek egyike, Dr. Zaida Muxí Martínez így emlékezett vissza az ötéves átalakításokra:
Összefoglalva: az olimpiai játékok maximálisan pozitív hatással voltak a város infrastruktúrájának, életterének fejlődésére, amelynek során törekedtek a természet és az épített látkép közötti egyensúly megteremtésére. Legyen szó akár az utakról, a csatornarendszerről, az egyéb infrastrukturális építményekről, ill. a sportcsarnokok utófelhasználásáról. Az egyetlen negatívumot egyes létesítmények utóhasznosítása jelzi: a közterületek átalakítása, az állami lakások számának elégtelen mennyisége, ill. a területen lévő ipari épületek lebontása, megsemmisítése.
