Oriol Junqueras a Generalitat korábbi alelnöke a mai napon egy véleménycikkben fejtette ki gondolatait Katalónia, Spanyolország és a hétfői ítélet kapcsán a ’The Washington Post’ hasábjain. Junqueras gondolatai tiszták, azokból egy erős, megtörhetetlen ember képe rajzolódik ki, töretlen hittel és elkötelezettséggel. A cikket változtatás nélkül közöljük.
Oriol Junqueras, egykori elnökhelyettese a katalán kormánynak, letartóztatásban van Barcelonában és 13 éves börtönbüntetésre ítélték.
„Spanyolországban a demokrácia igen nagy veszélybe került, olyannyira, hogy ennek létezése is kétségessé válhat. Az ítélet, amit a Legfelsőbb Bíróság szabott ki rám, közvetlen támadása a jogszabálynak – egy történelmi baklövés aminek komoly következményei lesznek Katalónia és Spanyolország kapcsolatát tekintve.
Spanyolország jelenleg korlátok közé szorítja a demokráciát, ennek gyakorlását, illetve az állampolgárok civil- és politikai jogait. A mostani bírósági ítélet az elnyomás tökéletes példája, szembemegy azzal a politikai megoldásokkal, melyeket a nemzetközi közösségek követelnek.
A bíróság egy egész nemzetet kíván büntetni, illetve fenyegetni azzal, hogy összesítve 100 év börtönbüntetésre ítélt minket – egykori Generalitat kormánytagokat, a katalán parlament képviselőit és két vezetőt. Nem fogják elérni a céljaikat. A végítélet nem tények alapján büntet, hanem azért, mert más ideológiákat vallunk, mégpedig olyan ideológiákat, melyek szerint a katalán népnek joga van döntenie a jövőjéről. A spanyol miniszterelnök, a szocialista Pedro Sánchez, az elődje, a konzervatív Mariano Rajoy soha nem akartak megoldást ebben a témában. Minden alkalommal visszautasítottak, amikor magát a kormányt kerestük fel. Sánchez új választásokat írt ki, hogy elkerülje azon tény elfogadását, hogy szükség van kormányalakításra, amit mi, függetlenség pártiak azért hoztunk létre, hogy végre tárgyalásokat kezdeményezhessünk. Most Sánchez azzal fenyeget, hogy napról-napra katalán intézményeket bojkottál. A spanyol kormány folyamatosan szítja a tüzet, ahelyett, hogy párbeszéd által megoldást keresnének velünk közösen, ami a népszavazásban öltene testet. Mindenki tudja, hogy az önrendelkezésről szóló referendum elkerülhetetlen. Csak azt kell eldönteni, hogy mikor és hol rendezik meg.
Tudtuk, hogy a börtön egy lehetséges lépés lehet a szabadság felé. Amikor az elnyomás uralkodik, nem ritka dolog, hogy ártatlanok ülnek fogságban. Az országomban, a családomban, túl sok alkalmam volt ezt megtapasztalni elsőkézből. Demokratákat bebörtönözni, amit Törökország is tesz jelenleg, egyértelműen nem módja a politikai konfliktusok megoldásának. Sokszor mondtuk már, hogy egy konfliktust nem lehet újabb konfliktusokkal megoldani, demokratikus módszerekkel kell keresni a megoldást, a nemzetközi közösségeknek figyelniük kell erre.
A börtön és száműzetés nem jelenti a függetlenség pártiak mozgalmának kudarcát, sőt, inkább az ellenkezőjét. Az elnyomás hűen bizonyítja, hogy inkább az úgynevezett jogszabály vallott kudarcot, amit Sánchez és külügyminisztere, Josep Borell, hűségesen védenek nemzetközi fórumokon, olyan érvekkel melyet bármelyik jól informált személy hiteltelennek tart.
Ezzel az ítélettel, Spanyolország tudtára adta a katalán népnek, hogy nincs joguk dönteni a jövőjükről demokratikus keretek között, ezzel korlátozva a politikai és emberi jogokat. Ugyanakkor, egy olyan időszak kezdődött, amikor az adott problémát, nemzetközi szinten kell megoldani, európai intézményeknél, az Egyesült Nemzeteknél, és, ha szükség, nemzetközi bíróságon.
Mi, a függetlenség támogatói, nem fogunk eltűnni, még akkor sem, ha bebörtönöztek és elnyomtak. Továbbra is követelni fogjuk olyan tárgyalások megszervezését, ahol valódi megoldást találhatunk a kialakult politikai helyzetre. Amennyiben Spanyolország nem akar az asztal egyik oldalán helyet foglalni, úgy a nemzetközi közösségeknek kényszeríteniük kell, vagy a legrosszabb esetben, a helyükbe kell, hogy lépjenek. Soha nem fogunk nemet mondani a párbeszédre, de Spanyolországnak tárgyalóasztalhoz kell ülnie, nem ellenkezhet a végtelenségig.”
