Az alábbi építészeti érdekességeket bemutató cikkben három nevezetes építményét mutatnám be a Kedves Olvasónak. Ezek mindegyike nagyon fontos szerepet tölt, ill. töltött be Barcelona és egész Katalónia életében. A Güell Pavilonok és a Casa Vicens ma is teljes pompájában látható a katalán fővárosban, a Kaszinó és a Hotel viszont már csak romjaiban tekinthető meg. Az újabb kulturális „izgatás” egy kicsit hosszabb írást eredményezett, amiért a Kedves Olvasó-Szurkoló türelmét, és kitartását szeretném kérni. Ígérem: nem fognak csalatkozni, s egy nagyon izgalmas élménnyel gazdagodnak, ha végigolvassák.
Casa Vicens
Cím: Carrer de les Carolines, 18-24, 08012 Barcelona, Spanyolország
A Casa Vicens egy modern épület Barcelonában, amely a Grácia-negyedben, a carrer de Les Carolines 24. szám alatt található, és Antoni Gaudí nevéhez fűződik. Megállapítható, hogy ezen épület a katalán szecessziós első építészeti csodája, egyben Gaudí első alkotása. Itt figyelhető meg elsőként a Gaudíra oly jellemző stílus és karakter, amely új fejezetet nyitott a katalán modernizmus történetében. A Casa Vicens stílusa hűen tükrözi a neo-Mudejar stílus jegyeit, amely a későbbiekben is oly népszerű lesz a katalán építész munkásságában, ideértve azon épületeket is, melyeket keleti vagy neoklasszikus stílusban tervezett meg.
Gaudí egyedi építészeti felfogását jellemezte a különböző stílusok elegyítése, összekeverése, emellett a többféle anyagok egyidejű használata, így pl. a vas, az üveg, a kerámia és a beton is, amelyek mindegyike megtalálható a Casa Vicensen is. Gaudí volt az első, aki elszakadt a hagyományos építészeti felfogástól, és új „nyelvezetet” hozott, ami aztán először a Casa Vicens külső és belső jegyein jelent meg először, s egyben egy sikeres karrier kezdetét jelezte.
A Casa Vicens megépítésére 1877-ben kapta a megbízását Gaudí Manuel Vicens i Montanertől, aki a barcelonai gazdasági élet egyik fontos szereplője volt: hatalmas vagyonát tégla- és cserépgyárából származó bevételeknek köszönhette, emellett kőbányák is voltak a tulajdonában; fő foglalkozása azonban bróker volt. Az építkezést követően Vicens és Gaudí közeli barátok lettek. A földterületet, amelyen a ház áll az édesanyjától örökölte meg, s 1877. augusztus 29-én bízta meg a projekttel az ifjú katalán építészt. Manuel Vicens 1895. április 29-én hunyt el, majd 1925-ben felújították Joan Sierra de Martínez vezetésével. Gaudí ezen korai munkáján több hatás is érvényesül, de leginkább a mór vagy Mudéjarstílus van rá befolyással. A Casa Vicens esetében volt az első példa arra, hogy Gaudí ötvözte a hispán és az arab stílusjegyeket, s egyben szakított az addig uralkodó építészeti stílusokkal. A Casa Vicens megépítésével vált Gaudí – úgymond – „nagykorúvá”, s jelentette a katalán építészet virágkorának kezdetét a XIX. század utolsó negyedében.
Az építkezés kezdete
Az építési terveket (emeletek, homlokzat, külső-belső megjelenés) 1883. január 15-én nyújtotta be Gaudí, amelyet aztán március 8-án fogadott el az illetékes hatóság, s adta ki az építési engedélyről szóló határozatot. A ház építése során megmunkálatlan követ, durva vörös téglát, színes kerámia- és cserépdarabokat kívántak felhasználni; a homlokzaton kockás és virágos mintázattal. Az alapanyagot Valenciából hozták, ahol Vicens bányái voltak, s az alapanyagot Vicens gyáraiban munkálták meg, formázták meg úgy, ahogyan Gaudí megálmodta.
A konstrukció idején Gaudí még pályája legelején volt: 1878-ban végzett a barcelonai tartományi építészeti iskolán. Az „iskolapadban” ill. a végzést követő években ő is a korabeli, ún. „viktoriánus” stílust követte, azonban hamar ráérzett arra, hogy ez nem az ő perspektívája. elkezdte kifejleszteni saját stílusát, behatóbban kezdte vizsgálni a mór-arab kultúrát, s fokozatosan vált a Mudejar-stílus egyik megteremtőjévé, zászlóvivőjévé. A stílus magában hordozta a dagályos megjelenést, a kerámia burkolóelemek alkalmazását, a kovácsoltvas-elemek használatát ill. az absztrakt tégladíszítést.
Felújítások
A Casa Vicens-t 1899-ben Manuel Vicens özvegye, Dolors Giralt eladta Dr. Antonio Jover i Puig sebész-főorvosnak, aki Havannából (Kuba) származott: eleinte csupán nyaralóként használta ő és családja az épületet, mígnem 1924-ben Dr. Jover és családja végleg beköltözött a házba. Ettől kezdve a Casa Vicens a látogatók számára zárva maradt, csupán egyetlen napon – minden év május 22-én, Szent Rita-napján – nyílt meg a látogatók számára. Dr. Jover unokájától, D.ª Fabiola Jover de Herrerótól 2014-ben a MoraBanc szerezte meg, akik vállalták a teljes felújítását, s eldöntötték, hogy a házat újra megnyitják a nagyközönség előtt 2017 őszén.
A Casa Vicens 1932-ben – ekkor még a park és a kupolás melléképület is állt
Amikor 1924-ben Dr. Jover beköltözött a házba felkérte Juan Sierra de Martínez építészt, hogy a szükséges újításokat, renoválási munkálatokat végezze el a Casa Vicens-en. Ekkor épült hozzá Gaudí munkájához egy hátsó épület, ami ugyancsak a Mudejar-stílus jegyében készült el, ill. ekkor növelték meg a hátsó kert méretét. Emellett a ház új földszinti bejáratot kapott – erre azért volt szükség, mert ekkoriban került sor a carrer de les Carolinas kiszélesítésére. Az utca kiszélesítésének a ház előtt álló pavilon és az előkert áldozatul esett. A felújítások és az átalakítás azonban teljesen összhangban volt a ház eredeti stílusával, azokat Gaudí tudtával és engedélyével hajtották végre. Így maradtak meg a homlokzat földszintjén az utcára nyíló ablakok is, ami akkoriban ritkaságszámba ment Barcelonában. Azért nem Gaudí felügyelte az átépítést, mert minden idejét a Sagrada Familia építése foglalta le. Martínez építtette a kupolát a házra, amelyet Szent Rita emlékének szenteltek: utalva arra a legendára, miszerint Casciai Rita fejébe egy ima alkalmával Krisztus töviskoszorújából egy tüske fúródott a fejébe. Az átépítési munkálatok csak 1962-ben értek véget, mivel a polgárháború, s az azt követő Franco-diktatúra nem könnyítette meg a helyzetet. Juan de Martínez 1927-ben a barcelonai városi tanács elismerését nyerte el a Casa Vicens átépítési munkálataival.
Az utolsó renovációs munkálatok 2001 és 2004 között folytak, Ignácio Herrero Jover építész vezetésével, amikor a homlokzat és a belső bútorzat felújítására került sor.
Építkezés
Külső
A Casa Vicens tetőszerkezete két oldalirányba lejtős, s négy torony emelkedik a magasba. A tetőszerkezet szélén szűk, „ösvényszerű” járat fut, ami a karbantartást és a szükséges javításokat segíti elő, teszi lehetővé. A homlokzat, a kémények, a kívülről jól látható szellőzőnyílások, mind-mind Gaudí keze nyomát mutatják, amelyet a későbbi épületein is jól megfigyelhetünk majd.
Belső
A háznak négy szintje van: egy pince, két szintes lakóemelet/nappali, ill. egy tetőtér. Az eredeti épület kicsi volt: 12×16 méter kiterjedésű, két egyedi beugrással megtörve az egyenes vonalakat. Az átépítést követően azonban megnőtt a Casa Vicens belső tere: a pince 302 négyzetméteres lett, a földszint 332 m2, amihez egy 22 négyzetméter nagyságú terasz kapcsolódik; az első emelet 225 m2 nagyságú plusz 79 négyzetméternyi terasz; a második emelet alapterülete 272 m2. A teljes épület kb. 1266 négyzetméternyi belső térrel rendelkezik.
A földszinten egy nagy kiterjedésű étkező került kialakításra, mellette egy kis méretű török stílusú dohányzó szoba, ill. további két szoba van. A földszint padlószintjét kicsit megemelték a jobb szellőzés, valamint az alagsori világítórendszer kialakítása érdekében. Az első emeleten alakították ki a hálószobákat, ahova egy patkó alakú lépcsősor vezetett fel, s ahol a Vicens-család életvitelszerűen élt. A tetőtérben kerültek kialakításra a cselédszobák; a patkó kialakítású lépcsősor ide is felvezetett. Az 1925-ös átépítés során egy hálószobát felszámoltak az első szinten. A pince ablakait ekkor megnagyobbították, hogy az angolkertből több fényt kapjon.
Művészi stílus
Külső megjelenésében a Casa Vicens különböző anyagokból és élénk színű csempékből épült. Ez a stílus lett az új, modernista művészet legfontosabb jellemzője. Ezen művészeti stílus legfontosabb alkotóelemei a tégla, a cserép és a vas tartoztak. A ház építészeti stílusa önmagában is egyedülálló, azonban az elengedhetetlen kiegészítőkkel – a festmények, szobrok és iparművészeti megoldásokkal – egyértelműen a Gaudí által alkotott új stílus fő jegyei lettek. A földszint és az első emelet horizontális homlokzati díszítőeleme a színes kerámiadarabokból kirakott francia körömvirág, ami a földszint padlóján is megjelenik a házon belül. A ház alapjából kinövő stilizált francia körömvirág is azt mutatja, hogy Gaudí szerette a természetet, s ezt az építészetében is kifejezésre juttatta. A másik uralkodó elem a ház homlokzatán vas pálmalevelek, a kovácsoltvas-kerítések, -ablakvédők, amelyek ugyancsak a természetet próbálják utánozni. A felső emeletnél zöld és fehér csempék váltják az addigi természethű ornamentikát. A kis erkély szélén kis kerubfigurák ülnek, amelyek az utcára tekintenek.
A Casa Vicens esetében tényleg, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a spanyolországi neo-Mudéjar architektúra egyik első, igazán eklatáns megjelenési formája. Mindezzel együtt pedig Gaudí „antréja” a barcelonai építészeti palettán. A homlokzaton is látható patkó alakú ívek, az absztrakt és élénk díszítések itt jelennek meg először Gaudínál, s mivel a „közönség” jól fogadta, ezt fejlesztette tovább.
A belső jegyekben is újakat hozott Gaudí: a szobákban a természet mindennapi jelenségei – madarak, növények, kúszónövények, szőlőre hasonlító folyondárok – „öltenek testet”. Gaudí a háromdimenziós termésmodelleket préselt kartonpapírból alkotta meg. A kupola belső festése olyan hangulatot teremt, mintha üvegből lenne; míg a mennyezeten színes növények, virágok és termések jelennek meg.
Casino de l’Arrabassada
Cím: Carretera de l’Església, 92, 08017 Sant Cugat del Vallès, Barcelona, Spanyolország
A ‘Casino de la Rabassada”, vagy más néven „Casino de l’Arrabassada’ egy szálloda és egy kaszinó volt Barcelonában, a San Cugat del Vallés-negyedben, a carretera de la Rabassada úton. Az egykori kaszinó és szálloda épülete ma romokban hever, maradványai kisebb-nagyobb épületrészekben tekinthető már csak meg. Maga a szálloda a XX. század első évtizedében a város egyik emblematikus épületegyüttese volt, mára azonban csak a romjai maradtak meg, s maga a hely inkább egy titokzatos helyre hasonlít.
A kaszinó épülete egy 10 hektáros területen fekszik, amely ma az erdőbirtokosság tulajdonában van.
Építése, a kezdetek
A Gran Hotel de la Rabassada 1899-ben épült Edmon Lechavallier Chevignard francia építész tervei és kivitelezése nyomán, majd az épület bővült egy Kaszinóval 1911-ben, amelyet Andreu Audet i Puig tervezett, s a környék egyik látványossága lett.
Az építkezés összesen 2,5 millió pesetába került, ami abban az időszakban elképzelhetetlenül hatalmas összeg volt. Az ünnepélyes megnyitóra 1911. július 15-én került sor, mintegy 10 esztendővel azután, hogy megnyílt a Tibidabo.
A fenséges és nagyon látványos Kaszinó a luxus és a gazdasági növekedés jelképe lett a 20. század eleji Barcelonának. A Kaszinó területén minden megvolt, ami a vendégek kényelmét szolgálta: szabadidő-park, vidámpark, étterem hatalmas étkezővel, Párizsból hozott szakácsokkal; zenekar, luxusszobák a szállodában, árkádok; grandiózus kert egzotikus növényekkel, amelyek a világ különböző helyeiről érkeztek ide.
Az első osztályú vendégek számára minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat: 400 m tengerszint feletti magasság, buja erdők, festői kilátás minden irányba, ami páratlan hely volt Európában. A szállás – egy éjszakára – 8 peseta volt reggeli nélkül, az étkezés plusz 5 pesetába került. A Kaszinóban a legkedveltebb játék a rulett volt, ahol – a legendák szerint – egész vagyonok vesztek el.
A Kaszinó parkja
A Hotel parkjának látványosságát több nagyváros, így London, Párizs vagy New York parkjai ihlették; erre utalnak a park egyes részeinek elnevezései is: Scenic Railway, Cake Walk Building, Palais du Rire, Feu de Boules stb.
A parkban egy hullámvasút járt körbe, amely hol a föld felett, hol a föld alatt – alagutakban – vezetett; s ezek közül három rész meglehetősen jó állapotban fennmaradt: két 4 méter széles és 5 m magas kijárat teljes épségében megmaradt, a harmadik azonban le van zárva.
A hullámvasutat csak a parkon belül használták, mivel azt autókkal megközelíteni nem lehetett, oda automobillal behajtani tilos volt. Volt olyan része az alagútnak, ami egy tó alatt vezetett el.
Az 1900-1920 közötti időszakban az urbanizáció, a Casino de la Rabassada építése közepette a tereprendezés figyelembe vette a hegyvidéki jellegű tájat, s ilyen egzotikus fajok betelepítését tartották szem előtt: platán, vadgesztenye, Cedrus atlantica, Cedrus deodara (himalájai cédrus), magas pálma, Kínai narancsvirág (Citrus bigaradia).
A hanyatlás évei
A Hotel és a Kaszinó hanyatlása 1912-ben kezdődött el, amikor Barcelona kormányzója – akit Madridból neveztek ki – megtiltotta a szerencsejátékot, s ezzel a Kaszinó egy év alatt csődbe ment. A Hotel és a többi látványosság tovább működött, az étteremmel és a vidámparkkal együtt. Azonban a bevételek, a szállóvendégek elmaradtak, így fokozatosan szorult vissza a Hotel fontossága. Az 1929-es világkiállítás alkalmával néhány fontos momentum, kiállító pavilonok még nyíltak a Hotel területén, azonban Primo de Rivera tábornok diktatúrája végleg a bezárás szélére sodorta a szállodát, s az éttermet. 1930-ra az étterem is bezárt, így a szálloda sem kerülhette el a sorsát.
Miután nem használták, állaga rohamosan romlani kezdett. A polgárháború idején menedékhelyként szolgált a bombázások ellen, később laktanyát létesítettek benne. Az épületek nagy részét a ’40-es évek elején lebontották, mára már csak a maradványai, romjai maradtak meg. Néhol állnak a falak, látható egy-egy szobának a maradványa. Rejtett bejáratok, szobormaradványok, a hullámvasút kovácsoltvas ívei, szökőkutak darabjai hirdetik, hogy itt egykor virágzó és pezsgő élet folyt.
A Casino de la Rabassada jelenleg is katalán történelmi és művészeti örökségvédelmi jog alatt áll, így a fosztogatások, további rongálások büntetőjogi következményt vonnak maguk után. A területet a PEPCO rehabilitációs ütemterv II. szakaszának részeként szeretnék majd a jövőben reorganizálni, megújítani.
Els Pavellons Güell
Cím: Av. de Pedralbes 7, 08034 Barcelona, Spanyolország
A Güell Pavilonok – katalánul: Els Pavellons Güell -, egy számos épületet, nagy kiterjedésű zöld felületet magában foglaló része Barcelonának, a Pedralbes-negyedben, amelyet a híres katalán építész, Antoni Gaudí tervezett és épített 1884 és 1887 között.
A Pavilonok megépítésére a felkérést Gaudí egyik előkelő pártfogójától, Eusebi Güell gróftól kapta. Eusebi Güell és Gaudí az 1878-as párizsi világkiállításon ismerkedtek meg, ami egy hosszú és gyümölcsöző barátság kezdetét jelentette. Gyümölcsöző volt Barcelona városa számára, és a megrendelések miatt Gaudí anyagi helyzetére is jótékony hatással voltak a gróf felkérései. Ezek közül kiemelkedik a Palau Güell, a Pavellons Güell, a Parc Güell, ill. a Cripta de la Colónia Güell Santa Coloma de Cervelló városában.
A Pavellons Güell esetében is, csakúgy, mint később a Casa Batlló kapcsán, a már meglévő épületek felújítását vállalta Gaudí. A terület a les Corts de Sarríá mentén feküdt, ami két magánszemély, Can Feliu és Can Cuyás de la Riera tulajdonában voltak. A területen állt már egy kisebb palota, amelyet Joan Martorell i Montells (1833-1906) katalán építész tervezett s épített. A palota a Karib-tenger világát idézte meg, mára pedig Pedralbes egyik nevezetességévé vált, mint a Palau Reial. A ház a XIX. század végén Torre Satalia néven volt ismert, aminek felújítására, megreformálására Gaudí kapott megbízatást. A Torre Satalia (Satalia-ház) a Santaló-családra utalt, amelynek anyai ágon tagja volt az ekkor a híres katalán író, Jacint Verdaguer i Santaló.
Gaudí az átépítés folyamán a keleti, mór stílusjegyeket helyezte előtérbe. Ezt Spanyolországban mudéjar művészetnek hívják. A Pavellons Güellnek négy bejárata van, ezek közül azonban csupán a főbejárat érdemel említést. A bejáratot hatalmas kovácsoltvas-kapu torlaszolja el: a kapu egyik oldalán egy épület, a másik felén egy oszlop található. Az épület téglákból van kirakva, amelyet parabolikus, ívelt téglasor zár le. A dekoráció alapját fényes kerámiadarabkák jelentik, ami már ekkor megjelenik Gaudí művészetében, később pedig az egyik „védjegyévé” válik. Az oszlop oldalán a stilizált „S” betű a terület korábbi tulajdonosára, a Santaló-családra emlékezteti az erre járót. Az oszlop tetejét növény-fantáziák díszítik.
A bejáraton egymás mellett, két kovácsoltvas-ajtó van. A nagyobb és a kisebb ajtó is egy stilizált kígyót ábrázol, ill. jelenít meg. A nagyobbik ajtón egy nagyon kifejlett sárkányt jelenik meg, hatalmas lábakkal, fejjel, szárnyakkal és tágra nyitott szájjal. Messziről úgy tűnik, mintha egy hatalmas denevér lenne, pedig ez egy sárkány. A stilizált sárkány az ókori görög mitológiára utal, ill. ezen keresztül Jacint Verdaguer egyik korszakalkotó irodalmi alkotására, a „L’Atlántida” című gyűjteményére. Mindkettő azt a sárkányt eleveníti meg, aki a görög mitológiában az „Arany Almát” őrizte, s amely sárkányt Héraklész (rómaiaknál: Hercules) győzött le. Héraklész tizenegyedik feladata volt a heszperiszek almáinak megszerzése, amelyet Ladón, a halhatatlan, százfejű sárkány őrzött; az aranyalmák Gaia istennő ajándékai voltak Zeusznak, mikor Hérát feleségül vette. Ezt kellett Héraklésznek megszereznie, s ezt „énekelte meg” 1878-ban Verdaguer az említett versében, ill. irodalmi gyűjteményében. A vers a katalán „Renessaince” egyik legeklatánsabb példája, a katalán felemelkedés egyik „himnusza”. Gaudí célja az volt a stilizált kovácsoltvas-kapuval, hogy emléket állítson a Torre Satalia egykori tulajdonosainak, megjelenítse Verdaguer versét, s építészeti emléket állítson a katalán felemelkedésnek, a katalán nemzet öntudatra ébredésének a XIX. század végén.
A Pavilonok másik három bejárata nem ennyire díszített, jelentőségük kevésbé érdemes kiemelésre. Az egyik az Avinguda Diagonalra nyílik, amelynek eredeti kapuja átkerült a Güell Parkban található Casa Múseu Gaudí bejáratára. Egy másik kaput 1982-ben állítottak helyre, hogy az Universitat de Barcelona mellett működő ’Francesc Almera Földtani Intézet’ bejárata legyen. A harmadikat elbontották, de 1957-ben újjáépítették, amikor létrejött az Egyetem Gyógyszerészeti Kara (Facultat de Farmácia).
Az ‘Els Pavellons Güell” egy nagyobb, és három kisebb épületből áll. A legnagyobb épület egykor a lovaglás célját szolgálta: istállókat, lovaglóteret, boltíves nézőteret alakítottak ki benne. A belsejében gyűrű alakú épület kívülről négyzet alakú. A hiperboloid formájú kupola az épület tetején egy templomra emlékeztet. Az épületeket kívülről kerámiával díszítette Gaudí. Az épületek nagy része téglából készült, amelyek a piros és a sárga színek közötti átmenetet jelenítik meg. Ehhez alkalmazkodó, főként sárga színű bevonattal ellátott üvegablakok teszik látványosabbá az épületeket. S az épület bizonyos részein előregyártott, cementblokkokat is felhasznált Gaudí.
Gaudí azonban nemcsak az épületek, hanem a kert tervezésében is aktívan részt vett. A kertben található mindkét szökőkút, a pergola, és a kertben található különböző trópusi növények (mint a fenyőfélék, az eukaliptuszok, a pálmák, ciprusok és magnóliák) is Gaudí elképzelései szerint épültek, ill. lettek a kertbe ültetve.
A jelenleg a Palau Reial de Pedralbes területén álló, felújított Font d’Hércules (Herkules-kút) is eredetileg a Pavellons területén állt. A szökőkutat 1983-ban újították fel: közepén áll a görög mitológiai hős mellszobra, s a víz egy katalán pajzsból „előbukkanó” sárkány „fején” keresztül jut a kútba.
A Pavellons Güellt 1969-ben nyilvánították a nemzeti karakter szempontjából fontos történelmi – művészeti emlékműnek. Jelenleg a Pavilonok a Reial Cátedra Gaudí tulajdonában vannak, állagmegóvásáért az Universitat Politécnica de Catalunya (Katalán Műszaki Egyetem) a felelős, a kertet pedig a Jardí Botánic de la Facultat Biologia (a Botanikus Kert Biológia fakultása) gondozza.
