A Generalitat palotájában egyaránt felfedezhetőek a klasszicista, a gótikus és a barokk elemek is. És mindez nagyon jól megfér egymással. A Palau de la Generalitat Barcelona Gótikus-negyedében (Barrí Góthic) található, s Európa azon kevés középkori épülete közé tartozik, amely a mai napig is kormányépületként funkcionál. A Generalitat eredeti épülete még nem úgy nézett ki, ahogy most látjuk, elődjét 1283-ban hozták létre, s „Európa első parlamentjének” is szokták nevezni, igaz akkor még küldöttek gyűlése volt.
A XV. században kezdődött a mai épület kialakítása, ekkor Marc Safont irányításával egy gyönyörű gótikus palotát emeltek. Ekkor készült el a Capella de Sant Jordi, azaz a Szent György kápolna, amelynek egyik kincse a XV. századi Szent György szobor, ez szokatlan módon nem lóháton mutatja a szentet. E mellett a belső udvar, valamint a Carrer del Bisbére nyíló kapu, amely a régi főbejárat volt.
Kezdetben a Generalitat, vagy ahogy elődjét nevezték, a „Diputació del General” üléseinek nem volt állandó székhelye, hanem a Szent Ferenc-kolostorban tartották az üléseket. Azonban a Diputació fontossága, súlya folyamatosan növekedett, egyre több hatáskört vont magához, így a képviselők egy állandó épület megvásárlását döntötték el. Erre került sor 1400. december 3-án, amikor a Diputació képviselői, Alfons de Tous (a Generalitat 12. elnöke 1396-1413-ig, Vic püspöke 1410-1421; 1417-ben elrendelte a keresztségek írásos dokumentálását.), Jaume Marc és Ramón Desplá megvásárolták Pere Brunet házát a carrer de Sant Honorat utcában, 38500 sous értékben. Eredetileg ez egy kis területű ház volt, amely magában foglalt egy másik épületet a carrer de Bisbe közelében, ill. egy gyümölcsös kertet. Az épület Sant Honorat felőli homlokzatán egy félköríves kapu volt, felette egy gyöngy-motívummal. Az első emeleten hat darab, háromnyílásos ablak volt, amely két helyiséget foglalt magában. Az egyikben a Diputació üléseit tartották, a másikban pedig a királyi bíróság tanácskozott.
Palau Generalitat – „Patí dels Tarongers”
A következő nagy átalakításra egy évszázadot kellett csupán várni. 1532 és 1547 között épült a „Narancsudvar” (Pati dels Tarongers) Pau Mateu, majd Tomàs Barsa által. A márványoszlopokat Gil de Medina, a vízköpőket Bernat Montaner és Pau Farmés faragták. Padozata carrarai márványból készült, torony óraműve minden délben régi dallamokat játszik.
A legradikálisabb változtatások a Placa Sant Jaume felöli oldalt érintették, a XVI. században szélesedett ki az épület, főhomlokzata olasz reneszánsz ihletésű lett, ezt egészítette ki a II.századból származó négy római oszlop. A Sant Jaume-térre néző bejárat négy oszlopát eredetileg Trójában faragták, és 45 másik oszloppal együtt Hadrianus császár uralkodása idején (Kr. u. 117-137) vitték Katalóniába, amikor megépült Tarragonában a Diadalív a császár tiszteletére (122-123-ban). A Carrer de Bisbe Iruritára néző homlokzata az 1610-1630 a között Pau Ferrer által emelt épület része.
Az egyik – katalán szempontból – legfontosabb része az épületnek az 1860-ban épült erkély, mivel szinte minden jelentős politikai változást innen jelentettek be, mint például a száműzetésből visszatérő egykori katalán elnök, Josep Taradellas, akinek mára szállóigévé vált mondata: “Ciutadans de Catalunya, ja sóc aqui” – „Katalónia polgárai, végre itt vagyok”
Az épület utolsó jelentős változásai a Katalónia Közösségi szakaszai (1914-1925): az olyan elemeket, mint a lépcsőház és a Sant Jordi lovas szobra került hozzáadásra, ill. Josep Puig i Cadafalch tervei alapján egy neogótikus stílusban felépített épületszárny került hozzáépítésre. Ezt követően, 1928-ban épült meg a carrer del Bisbe felett átívelő Port del Bisbe, azaz a „Bisbe-híd”, amely a Palau épületét köti össze a „La Casa dels Canonges”-szel, azaz a „Kanonokok házával”. Ez a híd Joan Rubió i Bellver katalán építész (1870-1952) munkája, akinek eredeti terve az egész Gótikus-negyed átalakítása, átépítése volt, amihez azonban a barcelonai városi tanács nem járult hozzá, csupán a Port Del Bisbe megépítését engedélyezték a számára.
A Pont del Bisbe tőrrel átszúrt koponyája
A Port Del Bisbéhez több legenda és helyi babona is társul, aminek elsődleges táplálója a híd alján található, tőrrel átszúrt koponya-motívum. Néhányan azt mondják, hogy a koponya és a tőr motívumát az építész elégedetlensége ihlette, miután a városi tanács elutasította eredeti terveit. Mások azt gondolják, hogy maga a koponya nem is kőfaragás, hanem valódi emberi koponya! Egy másik legenda azt sugallja, ha a híd alsó részéről ezt a tőrrel átszúrt koponyát eltávolítják, akkor Barcelona városa megsemmisül. Azonban pozitívabb legenda is társul e motívumhoz: ha valaki háttal visszafelé áthalad a híd alatt és közben a koponyára tekint, akkor egy kívánsága valóra válik.
A külső és belső mellett a tartalomnak is fontos szerepe van, legalábbis ennek köszönhető, hogy z 1970-es évek óta több mint száz darab modern, avantgárd és kortárs művész – Montserrat Gudiol, Josep Maria Subirachs, Antoni Clavé, Joan Hernández Pijuán és Antoni Tàpies – alkotása került a palotába, ahol Katalónia sorsáról szoktak dönteni! A Palau „Sala Antoni Tàpies” termében ülésezik a Katalán Kormány, és hozza meg a tartományt érintő döntéseket.
A Generalitat története – épület, amelyben Katalónia sorsáról dönt a kormányzat
A Palau Generalitat ma nem csupán egy történelmi emlékhely, amely sok évszázados történelmi múltra tekint vissza, hanem itt ülésezik Katalónia Kormánya, és itt elnököl a Generalitat elnöke is. A Generalitat történelme folyamán eddig (2019. június) 131 elnöke volt Katalóniának; a jelenlegi Presidente Quim Torra, függetlenség párti politikus, író, gondolkodó.
1289-ben a Katalán Parlament („Corts”), amely Katalónia teljes lakosságát képviselte akkoriban, úgy döntött, hogy a királyi és a helyi adók beszedése, megállapítása céljából egy bizottságot hoz létre. A „Diputació” 1289 és 1359 között Cerverában ülésezett, ezt követően tette át székhelyét Barcelonába, mivel a hatásköre egyre jobban bővült, egyre több jogkört vett át a királytól és a Parlamenttől is. A Diputació a három vezető társadalmi réteg képviselőiből tevődött össze: a katonai vagy nemesi rendűeket, az egyházi rendet képviselő tagokat, ill. a céhek, helyi manufaktúrák képviselőiből álló vezetőket foglalta magában.
Palau Generalitat: a ‘Gótikus-udvar’ (‘Pati gótic’)
A XV. század elejétől fogva a Diputació del General, vagy ahogy utódját hívjuk, a Generalitat bizonyos fokig felváltotta a királyi hatalmat, a Katalán Parlement döntéseinek a végrehajtójává vált. Ennek első írásos emlékét 1403-ban említik a Diputació iratai, így a Palau Generalitat születését innentől datálják. Egyszersmind egész Európában a legrégebbi múltra visszatekintő ilyen intézmény ez. S ami még különlegesebbé teszi a történelmi nagyságot, hogy 1403-tól kezdve ugyanabban az épületben ülésezik a Diputació ill. a Generalitat.
A Generalitat egészen 1714. szeptember 11-ig intézte, irányította Katalónia ügyeit, alkalmazta a törvényeket, vezette a tartományt. Ekkor azonban Bourbon V. Fülöp csapatai a spanyol örökösödési háború záróakkordjaként elfoglalták Barcelonát és egész Katalóniát, amivel pedig felszámolták, letörték és erőnek erejével szétverték a katalán államiságot, a katalán intézményrendszert. Az 1714-ben kiadott „Novea Planta” királyi rendelettel megszüntették Katalónia autonómiáját, szabadságát, önállóságát. A Palau épületében innentől kezdve a spanyol bíróság ülésezett, s hozott döntéseket, halálos ítéleteket a katalánok ellen. Mindez 1931 elejéig tartott, amikor egy felkelés elzavarta az országból XIII. Alfonz királyt, és kikiáltották a Spanyol Köztársaságot.
1931. áprilisban Francesc Maciá deklarálta Katalónia függetlenségét, majd 1931 és 1933 között a Generalitat elnöke lett, s megkezdte a katalán függetlenség attribútimainak helyreállítását. Újra működtette a Katalán Parlamentet (amelynek épülete a Parc de la Ciutadellában található), felállította a Katalán Kormányzatot, amely visszatért a Palau épületébe. 1934-ben Lluís Companys lett a Generalitat elnöke, aki befejezte a katalán önállóság intézményeinek visszaállítását. A szabadság ideje azonban rövid életű lett, mivel a polgárháborút követően (1936-39) a falangista-fasiszta erők kerekedtek felül, s kezdetét vette Franco tábornok négy évtizedes rémuralma. Franco felszámolta a katalán intézményeket, 1940. októberben statáriális úton meggyilkoltatta Lluís Companys katalán elnököt, tűzzel-vassal irtott mindent, ami katalán volt. Katalónia törvényes vezetése emigrációba kényszerült: 1940-54-ig Josep Irla lett a Generalitat elnöke, 1954-től 1980-ig pedig Josep Tarradellas töltötte be e tisztséget.
1975. novemberben eltávozott az élők sorából a falangista diktátor, s megkezdődött a demokrácia helyreállítása Spanyolországban. 1977-ben általános választásokat tartottak Spanyolországban, majd hazatérhetett Josep Tarradellas is, aki 1977. október 23-án mondta el híres beszédét a Palau erkélyéról, s kezdte beszédét a mára szállóigévé nemesült mondattal: „Katalónia polgárai, vére itt vagyok!”
1979 decemberében új autonómia-statúmot kapott Katalónia, amelynek értelmében a végrehajtó hatalom a Generalitat kezébe került, a törvényhozó hatalom pedig a 135 tagú Katalán Parlament („Corts”) kezében összpontosult. A Parlament – diktatúra utáni – első ülésére 1980. április 10-én került sor, amelyen Jordi Pujolt választották meg a Generalitat elnökévé, amely posztot egészen 2003-ig betöltött.
A Palau Generalitat nem csupán egy építmény, annál sokkal több: egy szimbólum. Szimbóluma a szabadságnak, a katalán identitásnak, a katalán függetlenségnek, a katalán hagyományoknak. Ugyanakkor élő történelmi színhely is, hiszen itt ülésezek a Katalán Kormány, és itt székel a Kormány elnöke, a Katalán Elnök.
Palau Generalitat, Sala Tapies: Quim Torra Elnök és Kormánya
