A ma Barcelonába utazó turisták számára kötelező úti cél a Plaça de Catalunya, amely nem csupán a fővárosnak, de egész Katalóniának is szimbolikus, központi és történelmi tere. Egy helyszín, amelyhez megannyi sok történelmi, kulturális és politikai esemény köthető, s amelynek arculata az évszázadok során oly sokat változott. Hol van már az az idő, amikor a tér északi részét a Hotel Colón uralta, míg a déli oldalán a Café Maison Doréé funkcionált, mint társadalmi találkahely. Az idők változtak, a „Katalónia tér” is átalakult. Erről szól az alábbi írás, amelyben a tér történelmét, ill. az itt található szobrok alkotóit, szimbolikáját szeretném bemutatni.
A Plaça de Catalunya ma a város középpontjában, az Eixample-negyedben található, ha tele van, közel 150 ezer ember befogadására képes. Ha elindulunk a tér déli sarkától, sorrendben az alábbi utak szegélyezik: előbb a La Rambla, majd a Ronda de la Universitat i de Sant Pere, ezt követi a Rambla de Catalunya, majd a Passeig de Grácia. A tér délkeleti sarkán a carrer de Fontanella ill. az Avinguda del Portal de l’Ángel határolja, majd a déli oldalán egy zsákutcát, a carrer de Rivadaneyrát találjuk.
A ma központi helyen fekvő Catalunya tér a XVIII. század végéig a város keleti szélén helyezkedett el: itt volt található a város nyugati kapuja, amin áthaladva a közeli falvakba utazhatott az ember. Ekkor még nem is tér volt, hanem csupán egy sétány, egy döngölt földút. Azt meg nem is gondolnánk, hogy a mára térré szélesített hely, egyben Barcelona legnagyobb „temetője” is. Igen, bármennyire is fura, de így van. Amikor 1714. szeptember 11-én V. Fülöp spanyol király csapatai elfoglalták Barcelonát, szörnyű megtorlás vette kezdetét: több száz katalánt végeztek ki, gyilkoltak le a spanyol megszálló haderők, akiket aztán egy hatalmas tömegsírba temettek el. A katalán hősök a Plaça de Catalunya alatti jeltelen tömegsírban nyugszanak, jó pár méterrel a felszín alatt.
A XIX. század elején aztán megindult a város lakosságának rohamos növekedése, ami maga után vonta a városfalak folyamatos lebontását, amikor már a sétány helyén egyre inkább tér alakult ki, amelyen a közeli falvak termelői árulták portékáikat. A téren tartott piacon cseréltek gazdát a gazdasági élet szereplőinek árui, s vásároltak a barcelonai polgárok élő állatot, mezőgazdasági termékeket, ipari termékeket, használati tárgyakat, s minden mást. Mindez arra sarkallta a város vezetőségét, hogy a tér arculatát megváltoztassa, fejlessze, és kiszélesítse azt. Ezzel a munkával a XIX. század közepének egyik legkiemelkedőbb építőmérnökét, várostervezőjét, Ildefons Cerdá i Sunyert (1815. december 23. Centelles, Osona, Katalónia – 1876. augusztus 21. Caldas de Besaya, Kantábria) bízták meg. A ‘Cerdá-tervet’ az 1850-es évek második felében dolgozta ki a mérnök, amelyet a spanyol kormány, a barcelonai Városi Tanács (Ayutament de Barcelona) akarata ellenére 1859-ben elfogadott, s ennek keretében kezdetét vette az Eixample-negyed teljes átépítése, kiemelt projektként a Plaça de Catalunya átalakítása. Ugyanakkor Cerdá terveiben nem szerepelt egy ilyen méretű tér kialakítása, ő csupán a nagy sugárutak kereszteződésében kialakítandó, normál méretű teret álmodott meg. 1858-ban indult meg az itt található házak és egyéb építmények elbontása, annak területeit a Városi Tanács kisajátította, és 1862-ben elérték, hogy a ‘Cerdá-terv’ térre vonatkozó elképzelésit ejtse a kormányzat. Helyette a ‘Pla Rovira’, azaz a ‘Rovira-terv’ került megvalósításra. Antoni Rovira i Trias (1816. Barcelona – 1889. május 2. Barcelona) katalán építész, városi tanácsos és építészmérnök volt, aki – Cerdával ellentétben – egy nagyméretű teret álmodott meg. A Városi Tanács is ezt támogatta, s mivel Rovira befolyásos politikusi családból származott, ez került megvalósításra. Azonban az elképzelések gyakorlati megvalósítására az 1880-as évek közepén kerülhetett sor, amikor a katalán főváros – először – elnyerte az 1888. évi Világkiállítás rendezési jogát. Gyakorlatilag az 1880-as évek végétől lehet a teret Plaça de Catalunyaként emlegetni, minthogy a korabeli almanachokban is ekkor jelent meg először ez az elnevezés.
1859. a ‘Pla Cerdá’ – azaz: a ‘Cerdá-terv”
A tér mai formáját az 1920-as években nyerte el, amikor 1929-ben megrendezték a II. Világkiállítást Barcelonában. Ennek az eseménynek először Josep Puig i Cadafalch volt a felügyelője, majd Francesc de Paula Nebot i Torrens (1883-1965. katalán építész) irányította a munkálatokat, amit végül Joaquim Llansó i Figa (1886. Navata – 1968. Barcelona) fejezett be. 1928-ban készültek el a teret díszítő szobrok (a Maciá-emlékműt kivéve), s ekkorra működött a tér DNY-i sarkán megcsodálható kis szökőkút. A tér északi felén található, két kör alakú szökőkút 1959-re készült el, s ezt követően már csupán a Maciá-szobor került itt elhelyezésre a diktatúra bukása után, 1991-ben.
A XX. század első harmadában hatalmas szállodák (Hotel Colón, Hotel Lluna, Hotel Suís), ill. kávézók, éttermek (Maison Dorée) épületei uralták a tér környezetét, amelyek a társadalmi-gazdasági-kulturális élet központi találkozóhelyei voltak. Itt emelkedtek a korszak leglátogatottabb színházai is, mint a Bon Retir (1876-1885), a Circ Eqüestre Alegria (1879-1895), a Teatre Eldorado (1884-1929) és a Teatre Barcelona (1923-1983, amely a Gran Saló Doré /1905-1922/ helyén épült) épületei is. Ennek az idillnek vetett véget a polgárháború, és az azt követő négy évtizedes diktatúra.
Az 1980-as évektől egyre jobban visszanyerte a tér a katalánizmus megjelenésének színhelyét, ill. komoly átépítéseken ment keresztül a teret körülvevő épületek homlokzata, látképe. Jelenleg hatalmas bankok, bevásárló-központok (El Corte Inglés, El Triangle, FNAC), a kanadai nagykövetség épületei veszik körbe a Plaça de Catalunyát, ahonnan a város legdrágább (Av. del Portal l’Ángel), legcsodálatosabb (Pg. de Grácia), ill. legzajosabb, legélettelibb (La Rambla) útjai indulnak el. Mi azonban maradjunk a téren, és ismerkedjünk meg annak szobraival, szökőkútjaival.
Szobrok és szökőkutak – a számok „nyelvén”
A Plaça de Catalunya köztéri szobrai
Maternitat – ‘Anyaság’ (2001): Vicenç Navarro szobrász munkája, amely kőből lett kifaragva, és 2.73 méter magas. A tér északi oldalán helyezkedik el, amely Nebot tervei szerint a térre tervezett templom díszítéséül szolgált volna. Azonban a Városi Tanács a templom tervét elutasította, így köztéri szoborként került kiállításra. A szobor az anyaság allegóriája, amelyet csupasz felsőtesttel, alsótestén tunikával ábrázolt az alkotó. Az anya a kezében kisgyermekét tartja. Az ilyen témájú szobrok ebben az időszakban divatosak voltak, általánosságban kivívták a konzervatív körök, így Rivera tábornok-diktátor ellenkezését is, de a város többsége csodálattal tekintett a szoborra. Navarro még két szobrot készített a térre – Dona amb ángel és a La Nit -, amiből az utóbbit a Parc de la Ciutadellában lehet ma megcsodálni.
Noia – ‘Lány’ (2004): Josep Dunyach szobrász kőből készült alkotása, amely 2.78 méter magas. Ez is a tér északi részén helyezkedik el, s egy talapzaton áll. Ez egy fiatal lányt ábrázol, fedett mellkassal, sétáló helyzetben. Öltözete tunika, amely mozgás közben szétnyílik, és előbukkan a bal lába. A lány alakja robusztus, a neocentizmus stílusjegyeit követve. A szobor megalkotójára komoly hatással volt Aristide Maillol katalán szobrász mediterrán karakterisztikájú nőábrázolása. Dunyach készített a térre egy másik szobrot is – La Deessa, ‘Istennő’ címmel – ezt azonban elutasították, így a Parc de la Ciutadellában csodálható meg.
El Forjador – ‘A kovács’ (2008): Josep Llimona katalán szobrász egyik legismertebb alkotása, a tér egyik leginkább megcsodált szobra. Kőből készült, a magassága 2.47 méter. A tér északi szökőkútjának teraszán áll egy talapzaton, és a tengerre néz. A szobrot először 1914-ben készítette el Llimona a brüsszeli Világkiállításra, amelyen nagydíjat nyert vele. A szobornak van két bronzmásolata is: az egyik az Escolá d’Treball egyik termében, a másik pedig a ‘Fira de Mostres de Montjuic’ belsejében a Plaça de la Universitaton. A szobor a kovácsot munka közben, fedetlen mellkassal ábrázolja, alsó testét pedig a köténye fedi el: jobb kezében a kalapácsot, a balban pedig a vésőt tartja. A szobor naturális stílusban készült, nagy hatással volt rá Constantin Meunier belga szobrász. Ebből kifolyólag nagyban különbözik a tér többi szobrának stílusától, legfőképpen messze áll a neocentista irányzattól. Llimona még egy szobra látható a téren, míg a másik ide készített alkotását a Palau Reial de Pedralbes-ben lehet megcsodálni.
Maternitat – Noia – El Forjador
Dona amb nen i flabiol – Nő gyermekkel és furulyával (2007): Josep Viladomat katalán szobrász kőből készített alkotása, amely 2.80 méter magas, és a tér északi részén lévő két szökőkút között helyezkedik el. A szobrot nevezik ‘Anyaság’-nak is. Ez egy félig meztelen női alak, amely a kezében egy furulyát tart, jobb lábánál egy meztelen gyermek áll, bal lábánál pedig egy bőségszaru. A műalkotás a barokk stílus jegyeit hordja magán, némi neocentista-klasszicizáló stílusbeütéssel.
Figura femenina – ‘Női alak’ (2006): Enríc Casanovas alkotása, amely kőből készült és 2.81 méter magas. A tér északi oldalán, a két szökőkút között helyezkedik el. Ez a női alak is tenger irányába néz, teljesen meztelen felsőtesttel, miközben a haját bal kezével összefogja. Casanovas szobra mediterrán stílusban készült, amit némi archaizáló jegyek törnek meg: ez testesíti meg a nő szűzies ártatlanságát. Casanovas egy másik szobrot is alkotott a térre tervezett, de fel nem épített templomba, ez ma a Palau Reial de Pedralbes-ben található.
Juventut – ‘Ifjúság’ (2005): Josep Clará kőből készült alkotása, amely 2.97 méter magas. Clará az ifjúság allegóriáját egy félig meztelen női alakban ábrázolja, akinek alsó testét egy tunika fedi el a derekától lefelé. A lány a két karját a felemeli, és a háta mögött összekulcsolja. Ez a szobor a tér egyik legfeltűnőbb alkotása, ami a legtöbb erkölcsi vitát kiváltotta a felállítása után. A szobor 1928-ban készült el, és először Párizsban, a Tuileriák-termében került kiállításra, s onnan 1929-ben került vissza Barcelonába és a téren történő felállításra. Az eredeti szobrot 1993-ban el kellett távolítani, mivel rossz minőségű homokkőből készült, s így az időjárás viszontagságai kikezdték és művészi értéke teljesen leromlott. A jelenleg látható szobor műkőből készült, az eredeti hű mása.
Dona amb nen i flabiol – Figura femenina – Juventut
Pastor del flabiol – ‘Pásztor furulyával’ (2003): Pau Gargallo művész alkotása, amely eredetileg homokkőből készült, s amelyet 1993-ban ugyancsak ki kellett cserléni egy műkőből készült másolatra. A szobor 2.70 méter magas. A főalak jobb kezével furulyázik, a bal kezében pedig egy bárányt tart, míg a lába mögött a juhászkutyája bújik meg. Gargallo ezzel a művel köszönt el az avantgard stílusjegyektől, és a szobron bizonyos kubista elemek jelennek meg. A térre még két szobrot tervezett, amiből a ‘Pastor de l’áliga’ itt csodálható meg, míg a másik – a ‘La veremadora’ – a Miramar-kertben.
La Navegació (2002): A tengeri hajózás allegóriája ez a szobor, amely ugyancsak a tér északi részén, a teraszon helyezkedik el, s a hegy irányába néz. A 2.90 méter magas, kőből készült szobor Eusebi Arnau munkája. A köpenybe öltözött matróna egy talapzaton áll, amely a hajó tatját szimbolizálja, miközben jobb karjával a kormánylapátot tartja, amely biztosítja a hajó helyes irányát. Arnau alapvetően modernista szobrász volt, ezt azonban klasszicista stílusjegyekkel alkotta meg. A téren egy másik műve is látható (Montserrat), míg a másik ide tervezett szobrát (Marina) a Palau Reial de Pedralbes-ben lehet megcsodálni.
Barcelona (2021): A tér nyugati oldalán a legelső szobor, amely Katalónia legnagyobb tartományát, Barcelonát szimbolizálja. Frederic Marés alkotása 3.50 méter magas és 2.52 méter hosszú, márványból készült, bronz borítással. Ez egy lovasszobor kőtalapzaton, amely a Pg. de Grácia és a Ronda de Sant Pére csomópontja irányába néz. Ez a szobor egyike azon szobroknak, amelyeket a katalán tartományoknak szenteltek, és az 1927-es versenykiírás egyik konkrét megbízatásából készített el Marés. Ez a szobor egy lovon ülő női alakot ábrázol, égnek emelt karokkal, amelyekkel egy hajót tart. A ló jobb oldalán egy félig meztelen ember áll, szárnyas sisakot viselve, jobb kezében pedig fogaskereket tartva. Miután szárnyas sisakot visel a fején, arra kell következtetni, hogy az alak az ókori görög világ egyik istenét Hermészt (rómaiaknál Mercurius) ábrázolja: a sisak a kereskedelemre, a fogaskerék az iparra utal – Hermész az Istenek hírnöke volt, emellett a kereskedők, a pásztorok védelmezője is. A lovon ülő nő a hajózás allegóriájaként jelenik meg, így a szobor e három gazdasági ág összefoglalásának tekinthető, ami Barcelona tartomány és város legfőbb bevételi forrását, gazdaságának alapjait jelentette. A márványalapra a bronzot Olot-ban, Hijo de Esteban Barberi öntödéjében öntötték rá. Marés egy másik szobrot is alkotott a térre – ‘Emporion’ néven -, ezt azonban átszállították 1961-ben a Gran via de Les Corts Catalanes-Rambla de Catalunya kereszteződésébe.
Pastor del flabiol – La Navegació – Barcelona
Montserrat (2020): Eusebi Arnau bronzszobra, amely 2.25 méter magas, amely a tér keleti oldalán áll, és a Besós-hegy irányába néz. A szobor úgymond egy oszlopok által tartott fal előtt áll, mégpedig annak egyik oldalán csak. A „fal” másik oldalán a ‘Figura femenina’ szobra áll. A munka egy idős szerzetest, valószínűleg Fra Joan Gari (IX. században élt) bencés szerzetest ábrázolja, aki a Montserrat-i kolostor alapításában is részt vett a feljegyzések szerint. Fra Joan Garí kezében a Montserrat-i Fekete Madonnát tartja, akinek térdein a kis Jézus ül. A talapzaton Lleida címere található. A szobrot a madridi Codina Hermanos-öntődében készítették.
Figura femenina – ‘Női alak’ (2020): Az előbb említett oszlopokon nyugvó ‘fal’ kontraoppozíciója, azaz a fal másik oldalán álló szobor, amely Josep Llimona alkotása; 2.60 méter magas bronzból készült alkotás. Speciális tulajdonságokat nélkülöző női figura, amely jobb lábára támaszkodik, a bal lába pedig be van hajlítva. Köntösbe és tunikába van öltöztetve, amelyből a köntöst jobb kezével tartja a válla fölött, míg a tunikát a mellkasa tartja. A szobor talapzatán Barcelona város címere látható. Ez a szobor is Olot-ban került kiöntésre, Barberi műtermében.
Hèrcules (2019): A kontraoppozíciós szobor egyik tagja, a másik a ‘Nő angyallal’. A szobor a tér keleti oldalán áll, és a Besós-hegy irányába néz; 2.65 méter magas és 1.31 méter széles. Egy mitológiai hőst, Herkulest ábrázolja, akinek teste félig meztelen, másik felét egy köpeny fedi, ami a lábán redőszerűen hull végig, és ez a nemi szerveit takarja. Karjait felemelve egy hatalmas szikladarabot tart a kezében. Herkules (Héraklész) görög mitológiai hős, Zeusz fia, az olümposzi istenek kapujának örzője. Jelenléte Jacint Verdaguer ‘L’Atlantida’ című művére utal, ugyanis a katalán ‘Renaixença’ nagy írója szerint, Barcelonát Herkules alapította. A szobor talapzatán Girona város címere található; Gabriel Bechini barcelonai öntödéjében készült a szobor.
Dona amb àngel – ‘Nő angyallal’ (2019): Vicenç Navarro alkotása. A Hèrkules szobor kontraoppozíciója. Félig meztelen nő, aki a karjában angyal alakot tart, klasszikus formákkal kidolgozva. Navarro kedvenc témája volt az angyalfigura, amelyeket gyakran megkomponált alkotásaiban. A szobor talapzatán Tarragona város címere található. Blanesben, Tanagra-M. Gimeno öntödéjében öntötték ki a bronzszobrot.
Montserrat – Figura femenina – Hèrcules – Dona amb àngel
Tarragona (2018): Jaume Otero alkotása, amely 2.45 méter magas és 1.5 méter széles, bronzból készült szoborcsoport. A szoborcsoport a carrer Fontanella/Portal de l’Ángel kereszteződéssel szemben található, a tér DK-i sarkán. Ez a szobor az egyike a katalán tartományoknak szentelt 4 alkotásból, amelyet Otero először kőből is elkészített, majd bronzból is megalkották. A kőből készült változat a Palau Reial de Pedralbes előtt áll. A csoport egy ülő férfiból, egy tizenéves fiúból gyümölcskosárral a fején és három nőalakból áll. A három nőből kettő áll és egy pedig ül. A szobron egyértelmű utalás van a Földközi-tengerre, hiszen halak és halászháló is megjelenik rajta. A stílusa egyértelműen klasszicista, hiszen bőségesen díszített ill. stilizált ornamentikát, gyümölcsöket örökített meg rajta Otero. A szobor Gabriel Bechini műhelyében készült Barcelonában.
Font dels Sis Putti – ‘A hat putti-szökőkút’ (2801): Jaume Otero alkotása ez a szökőkút. A szökőkút 1926-ban készült el, s ez volt az első szobrászati elem, amelyet átadtak a téren. Ez egy kút valójában, kis méretű vízeséssel, amelyet a cím alapján, ha putti-figura díszít: négy a szökőkút körül, kettő pedig a félkörív tetején található. A kút hátterében Vénusz születése tekinthető meg, a fal középső ívében két, kisebb oldallal szegélyezve. Vénusz istennőt kagylóhéjban ábrázolja, miközben a két hal uszonya összefonódik. A mellettük lévő két putti a fején gyümölcskosarat cipel. A szökőkút forrása kétlépcsős „vízeséssel” ér le a „tóba”, ami egyben Uránusz isten /az Ég istene/ vérét testesíti meg, amely a tenger habjának megtermékenyítésekor Vénuszhoz vezetett. Vénusz a szerelem istennője a görög mitológiában. A szökőkút és díszítő elemei barokk stílusjegyeket hordoznak magukon. Barcelonában, Gabriek Bechini műhelyében öntötték.
Font dels Sis Putti
Lleida (2017): Joan Borrell katalán építész munkája, 2.83 méter magas az álló alak. A talapzaton a szobor a Portal de l’Ángel irányába néz, s a négy katalán tartomány egyikét jeleníti meg. A szoborcsoportot eredetileg Manuel Fuxà készítette el, azonban ő kőből faragta ki, viszont ekkorra már döntés született, hogy az újabban készült alkotásokat bronzból kell kiönteni. Ezért a Városi Tanács új szobrot rendelt, amit azonban nem az eredeti szobrásszal készíttettek el, hanem Borrell-jel. Fuxà munkája sem került azonban raktárba, ma a Palau Reial de Pedralbes előtt, az Av. Diagonalon tekinthető meg. Ez a csoport Lleida tartomány allegóriája, amely két álló és egy ülő nőalakból áll: az egyik álló nő lábán egy gyermek alszik, a másik álló nőalak pedig egy gyermeket vezet. Az ülő nőalak mozdulatlanságot sugall. A szoborkompozíciónak nincs ikonográfiai kapcsolata a képviselt témával, Lleidával. A madridi Codina Hermanos-műhelyben készült.
Dona amb imatge de la Mare de Déu – ‘Nő a Szent Szűz képével (2016): A tér déli részén található kontraoppozíciós szobor egyik alakja, amely a Besós-hegy irányába fordul. A szobor 2.30 méter magas, Enric Monjo szobrászművész alkotása. A szobor egy klasszikus megjelenésű hölgyet ábrázol, fonott hajjal, testét borító palásttal, bal kezében a Montserrat-i Szent Szűzzel, jobb kezében pedig egy termést tartva. Monjo a szobrot görög klasszikusokra emlékeztető stílusban készítette el. A talapzaton Girona város címere található; ez is Madridban került kiöntésre.
Tarragona – Lleida
L’Esperit popular – ‘A népszerű szellem’ (2016): A fenti nőalakos szobor kontraoppozíciója, amely a Rambla irányába néz. Testét a tunika csak félig fedi el, hiszen bal keble előbukkan teljes valójában. Jobb karját a magasba emeli, s egy babérkoszorút tart a magasba, míg bal kezével a testének egy részét takaró tunikát tartja. A cím ugyan allegóriának tűnhet, azonban a megjelenéséhez nem köthető. A stilizáltsága a szobornak arra enged következtetni, hogy art decor stílusban készült. A szobor talapzatán Barcelona város címere látható. A barcelonai Gabriel Bechini-műhelyben öntötték ki.
Pastor de l’Áliga – ‘Pásztor sassal’ (2015): Pau Gargallo alkotása, amely 2.70 méter magas, és a kontraoppozíciós szobor tengerre néző oldalán helyezkedik el. Mint a többi mű, amit e szobrász készített, egy pásztort ábrázol, akinek felemelt bal karján egy sas készül lecsapni a pásztor lábánál fekvő bárányra. A pásztor kinyújtott karjával igyekszik kivédeni a támadását a sasnak. A szobor avantgard stílusú, enyhe kubista beütéssel, ami érthető, hiszen az alkotás elkészültekor Gargallo már közelebb állt a kubizmushoz. A talapzaton Tarragona címere látható. A madridi Codina Hermanos-műhelyben készült.
Pomona (2015): A kontraoppozíciós szobor másik oldalán helyezkedik el, és Pomona római istennőt ábrázolja. Enric Monjo alkotása, amely 2.22 méter magas. Pomona a római hitvilágban a gyümölcsök és a kertek védelmezője. A tunikába öltöztetett női alak a nyaka mögött végighúzódó gyümölcsfonatot tart a két kezével. A figura robusztus formája neocentista stílusra utal, azonban a gyümölcsök dekorativizmusa az art decóhoz áll közelebb. A talapzaton Leida címere látható. A szobornak eredetileg az ‘El pla del Llobregat’ nevet adta Monjo.
Dona amb imatge de la Mare de Déu – l’Esperit popular – Pastor de l’Áliga – Pomona
Saviesa – ‘Bölcsesség’ (2014): Miquel Oslé alkotása, amely 3.20 méter magas, 2.90 méter hosszú és 1.56 méter széles bronzszobor. A szobor közvetlen a Rambla mellett áll, a Maciá-emlékmű mellett. A szobor alkotója Miquel, Lluciá testvére volt, aki a ‘Treball’ című szobrot készítette a térre. A szoborban a bölcsesség allegóriája jelenik meg, amely egy női alakból és egy két lábon ágaskodó lóból áll. A nőalak a tunikába öltöztetett Minerva római istennőt ábrázolja, aki jobb kezében egy sisakot tart, míg bal kezével a ló istrángját szorítja. A ló két lábra ágaskodott, hogy az elülső lábai előtt sziszegő kígyót agyontapossa: a kígyó e kompozícióban a tudatlanság megtestesítője. A szobrot Madridban, Mir y Ferrer öntödéjében készítették.
La deessa – ‘Az istennő’ (2013): Josep Clará márványszobra, amely 1.45 méter magas, és a kis tóban a tér irányába néz, háta mögött a Maciá-emlékművel. Az alkotás ‘L’enigma’ néven is ismert, amelynek eredetije 1911-ben készült. Clará ez alapján készítette el, és 1928. szeptemberben került először a helyére. Az elhelyezését követően azonban erőteljes kritikát kapott a teljesen meztelen nőalak, így három nappal később eltávolították, és majd csak 1929. május 19-án, a Nemzetközi Világkiállítás megnyitása előtti napon állították fel újra a helyére, és azóta a tér részét képezi. A szobor egy meztelen nőalakot ábrázol, amely a bal lábán ül, míg a jobb térdén a bal kezével támaszkodik. Bal kézfejét kifordítja, s azon pihen a feje a nőnek, miközben a bal keze eltakarja a bal mellét. Arckifejezése meditálásra vagy kétségbe esésre utalhat, ezért kapta a becenevét is, amely nem más, mint: „Rejtély”. Az alak anatómiája kifejező, érzéki, teljes mértékben összhangban áll a korszak neocentista-mediterrán nőábrázolásával. Az idő múlásával a szobor Barcelona egyik szimbólumává vált, amelyet azonban 1982-ben a barcelonai Városháza kerengőjébe költöztettek, ahol a mai napig megcsodálható. Helyére, az eredeti tökéletes mása került, amelyet Ricard Sala (1927-2009. katalán szobrászművész) készített el.
Saviesa – La deessa – Treball
Treball – ‘Munka’ (2012): Llucià Oslé alkotása, amely a ‘La deessa’ mellett helyezkedik el, a tér La Rambla felé eső sarkán. Testvére, Miquel Oslé alkotásához hasonlóan, ez is egy ló- és egy emberi alak-ábrázolásból álló csoportot alkot. Ezen alkotáson is két hátxó lábára ágaskodik a ló, míg a mellette álló munkás teste szinte teljesen meztelen, a bal kezében egy kalapácsot tart, jobb kezével pedig a ló zabláját szorítja. Csakúgy mint a testvére, így Llucià is közel állt a társadalmi realizmushoz, s rendszeresen készített olyan alkotásokat, amelyek munkásokat ábrázoltak tevékenykedés közben. Pályafutásuk kezdetén együtt dolgoztak, így vannak olyan alkotások, amelyeket nem lehet pontosan egyikükhöz sem kötni. A szobrot Madridban, Mir y Ferrero öntödéjében készítették.
Emporion (2011): A kontraoppozíciós szobor tenger felé néző oldalán álló alkotás, amelyet Frederic Marès készített; 2.47 méter magas bronzszobor. A szobor a görög Emporion város által alapított katalán település, Empúries allegóriája, amelyet egy lenge ruhába öltöztetett nőalak szimbolizál, akinek mellkasa szabadon van, miközben bal kezében egy kancsót tart. Marès azon kevés szobrászok egyike volt, aki ragaszkodott a téren felállítandó alkotások eredeti koncepciójához: ti. azok mindegyike egy-egy katalán várost, magát Katalóniát szimbolizálja. A szobor talapzatán Girona címere található.
Pescador – ‘Halász’ (2011): Az ‘Emporionnal’ közös kontraoppozíciós szobor párja, amely 2.30 méter magas, és egy félmeztelen férfialakot ábrázol, miközben a feje mögött tartott nyárson halak sorakoznak. A lábánál pedig delfinhez hasonló halakat örökített meg a szobrász. A halászat történelmileg a katalán gazdaság egyik legalapvetőbb ágazata, amelyből komoly bevétele származott, és származik a mai napig is a tartománynak. Josep Tenas alkotása, aki neocentista stílusban alkotta meg ezt a szobrot, amelyet Blanes-ben, Tanagra-M. Gimeno öntödéjében készítettek el.
Montseny (2010): A tér nyugati oldalának közepén álló kontraoppozíciós szobor azon alkotása, amely a hegy irányába néz. Jaume Duran alkotása 2.80 méter magas, s ez is Katalónia egyik szegletét szimbolizálja, közelebbről a Montseny-hegységet. Ezzel együtt is a figura semmilyen kapcsolatba sem hozható a hellyel, hiszen egy nőalakot ábrázol átlátszó, vékony tunikában. A modernista alkotáson a nőalak mindkét kezét felemeli, a jobb kezében egy faágat tart, a bal kezével pedig fején lévő fátylat fogja össze. A szobor talapzatán Tarragona címere található. A madridi Codina Hermanos öntödében készítették a bronzszobrot.
Emporion – Pescador – Montseny – Dona
Dona – ‘Nő’ (2010): Az előző szobor kontraoppozíciója, amelyet Joan Borrell alkotott, és 2.23 méter magas. A szobor érdekessége, hogy a tér egyetlen félprofillal ábrázolt alkotása, hiszen a fejét jobbra fordítva ábrázolja a nőalakot a szobrász. A tunikába bújtatott hölgy frizuráját egy zsinór fogja össze. anatómiáját figyelve kiemelkedik a lábainak robusztussága, ami Borrell nőábrázolásaira oly jellemző. Az elfordított fejű nőalak nagyban hasonlít az ókori görög Aphrodité-ábrázolásokra, bár azokon az istennő rendszerint meztelen. A talapzaton Lleida címere található; a madridi Mir y Ferrero öntödében készült.
Girona (2009): Antoni Parera alkotása a tér nyugati oldalán található, a Ronda de la Universitat közvetlen közelében. A szoborcsoport 2.92 méter magas, 3.85 méter hosszú és 1.72 méter széles, és a legészakibb katalán tartományt, Gironát testesíti meg. A szobor egy mezőgazdasági témájú ábrázolása a tartománynak, amelyet egy ökör testesít meg, amelynek jobb oldalán egy férfi- és egy nőalak található: a nő ülő helyzetben van, a férfi pedig áll. Az ökör másik oldalán két női alak helyezkedik el: a nő ül, a férfi pedig áll, miközben kezeivel az ökör hátán szállított mezőgazdasági terményeket tartja. Az összes figura szinte teljesen meztelen, ami hangsúlyozza az alkotás klasszicista stílusjegyeit. A barcelonai Gabriel Bechini-önödében készült.
Monument a Francesc Maciá (2048): A Katalán Köztársaság kikiáltójának, a Generalitat 122. elnökének (1932.12.14. – 1933.12.25.) tiszteletére emelt szobor és emlékmű, amely Josep Maria Subirachs katalán szobrász alkotása. Maciá szobra bronzból készült, a mögötte álló emlékmű travertino-főből, amit vasszerkezet ill. beton köt össze. Subirachs a munkájában a katalán identitás minden szimbólumát igyekezett ötvözni, ezzel is tisztelegve a hatalmas katalán államférfi emléke előtt. Az emlékmű alapzatát travertino kő alkotja, amelynek felső részén ott díszeleg Maciá neve ill. legfőbb közjogi méltósága, a Generalitat elnöke összetétel. A travertino-köveket mint egy kirakós-játékot kell elképzelni, amely Katalónia történelmét szimbolizálja évszázadok óta. Ezen nyugszik a betonból készült, fordított lépcsőt szimbolizáló felső rész, amelyen az első három lépcsőfok Maciá hároméves kormányzati évét reprezentálja a Generalitat elnöki tisztségébe való beiktatása előtt. A maradék lépcsőfok a katalán függetlenség jövőjébe mutató időszakot akarja ábrázolni, amelyet lépésről-lépésre fog elérni Katalónia. A talapzaton levő szöveg neveket, helyeket és dátumokat tartalmaz, amelyek a Generalitat elnökéhez kapcsolódnak. A travertinóból készült talapzat hátsó részén Katalónia címere látható, ill. egy 1932-ből származó Maciá-idézet, amelyet a katalán Parlament képviselőinek címzett Maciá. Az emlékmű előtt áll Maciá elnök mellszobra, monolit kőből kifaragva és bronzzal leöntve, amely neocentista stílusjegyeket tartalmaz, illeszkedve a tér többi alkotásához. A szobrot a Parellada-öntödében (Lliçà d’Amunt) alkották meg.
Girona – Monument a Francesc Maciá
Fonts ornamentals de la Plaça Catalunya (2821): A tér északi részén található két nagy szökőkút 1959-ben került elhelyezésre, amelyet az 1929. évi Világkiállításra készült szobrok közé helyeztek el, ill. egy alkotást emiatt a Rambla de Catalunya/Gran Via de Les Corts Catalanes sugárutak kereszteződésébe költöztettek (Frederic Marès: ‘Nens cavalcant peixos’ – ‘Halat lovagló gyermek’). A két szökőkút, külön-külön, 21.60 méter átmérőjű, és Fernando Espiau Seoane tervei alapján készültek.
Font Catalunya: a Besós felőli kút | Font Catalunya: a Llobregat felőli kút
