Kedd kora este játszotta újabb BL-csoportmérkőzését az FC Barcelona, melyhez a cseh bajnok, a Slavia Praha látogatott, akik szimpatikus játékkal ezúttal elcsíptek egy pontot idegenben. A Barcelona játéka lassan a megszokottnak megfelelően lassú, ötlettelen és talán fogalmazhatok így, reménytelen volt. Értékeltük a látottakat, illetve egy picit többet is.
Nagyjából másfél hónapja írtam utoljára mérkőzés után értékélést a csapatról, a Villarreal elleni 2-1-es siker alkalmával. Szomorú realizálni, hogy azóta a csapat nem hogy nem javult, de még inkább visszaesett. A naiv szurkoló azt gondolhatta, hogy a játékosok mindent beleadva, a gyepet felszántva igyekeznek a Levante elleni mérkőzésen elszenvedett 3-1-es vereséget feledtetni. Egy nagy fenét.
Teljesen feleslegesnek érzem a játékosokat értékelni, illetve magáról a mérkőzésről írni, mert ez a mérkőzés csak egy a sok közül, mely a „Valverde-sablont” hozta ezúttal is. Teljes tanácstalanság, lassú labdajáratás – még a 90. percben is, döntetlen állásnál, hazai pályán –, a támadásokban a totális egyénieskedés, mely szinte soha nem volt sajátja a csapatnak, most mégis ezt kell megélnünk. Lehetne itt most elemezni azt, hogy Antoine Griezmann még mindig nem tudott a BL-ben betalálni a Barcelona színeiben, csak éppen teljesen felesleges a francia nyakába varrni az eredménytelenséget, mert egy új játékosról beszélünk, aki annak ellenére, hogy kevés gólt lő, nem lóg semennyire sem kifelé a csapatból. Ellenben a hosszú évek óta a csapatot „erősítő” játékosoktól azt gondolom az elmúlt évek pofonjait, ígérgetéseit, fogadkozásait látva többet várna az ember annál, mint hogy kocognak fel-alá a pályán.
Ahogyan lehetne elemezni azt is például, hogy Gerard Piqué a szezonban eddig 9 (!!) sárgalapot gyűjtött, mindezt 14 mérkőzés alatt sikerült produkálnia a „Presinek”, ellenben a tavalyi 52 mérkőzésén, melyen pályára lépett mindösszesen 7 ez a szám. Mi derül ki többek között mindebből? A védelemre nehezedő nyomás évről-évre egyre nagyobb, folyamatosan nő az a terület, melyet az egyébként is lassú középhátvédeinknek be kell játszania, illetve egyre több kontrát kell megakasztaniuk így vagy úgy, ergo sárgalapos belépővel.
Mióta Valverde megérkezett ugyancsak az évek előrehaladtával növekszik ellenfeleink kapura lövéseinek száma, itt mormoljunk el mindannyian egy imát, hogy ter Stegen védi a kapunkat, nélküle még nagyobb katasztrófa lenne. Kétszer annyi gólt (14) kaptunk, mint az Atlético Madrid, úgy, hogy a kapunkat a világ jelenlegi legjobb kapusa védi.
Az ellenfelek egyre kevésbé védekeznek már sündisznóállásban a kapujuk előterében, hiszen nem buták, felismerték azt, hogy a Barcelonát szét lehet futni, le lehet támadni, meg lehet fojtani, az idő előrehaladtával egyre inkább. A keddi mérkőzésnél maradva, konkrétan a Slavia agyon feltolt védelemmel játszott, inkább nem ecsetelem mennyi gombóccal tömve vonultak volna le ilyen taktikával a pályáról egy 2011-es Barcelona ellenében, mely löbbölt vagy lapos indításokkal, remek beindulásokkal szétlőtte volna a prágaiak kapuját. Jelenleg azonban nincs olyan ember, aki indulna, beindulna a résbe, az üres területbe, a csapat lassan megy át védekezésből (?) támadásba, addig pedig az ellenfél minden játékosa visszarendeződött már.
Valverde mester a mérkőzés után megnyugtatott ismételten mindenkit, picit aggódnak, de csak egy picit, hiszen még mindig ott vannak a csoport élén, ahogyan a bajnokságot is vezetik, jól játszottunk, nem volt gond. Az ’ESPN’ szerdai hírében arról tudósít, hogy Bartomeu nem akar elhamarkodott döntést hozni, értitek, ELHAMARKODOTT, de már egy éve is késő lett volna megköszönni ennek a lángelmének a munkáját. Bárcsak ilyen „elhamarkodott” döntést hozott volna akkor, amikor egyik napról a másikra hosszabbított vele, érdekes, ott nem hezitált ennyit. Arséne Wenger a mérkőzés utáni elemzéseknél kijelentette, ez a Barcelona úgy játszik, mint egy válságban lévő csapat, tudom osztani a véleményét.
Annyira jól megy a csapatnak, hogy Arthur Melót csak úgy kihagyja drága trénerünk, de az egyébként rendkívül tehetséges balhátvédet, Júnior Firpót sem teszi le még a padra sem, minek? Ha esetleg Jordi Alba lesérül, mint tette egyébként kedden is, akkor legalább oda tudja tenni az egyébként jobbhátvéd (…) Semedót, majd kéjencként ismét szemlélheti csókos Roberto barátunkat jobbhátvédben, hiszen az annyira élvezetes. Az egészben az a legszebb, hogy a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón elmondta: „Azt preferálom a legjobban, hogy a kispadon egy jobb, vagy balhátvéd üljön csak, ez múltkor Jordi Alba volt, most Sergi Roberto volt az.” – no de kérem, Sergi Roberto idén nem középpályás lett végleg? Moussa Waguéról pedig még szót sem ejtettem, ja hogy még egy percet nem játszott a szerencsétlen idén? Megérte felhozni, ha jobbhátvédet balhátvédként, a balhátvédet jobbhátvédként használja, szóval értitek a logikát. Akkor jó, én sem. Ennyit Valverdéről.
A mérkőzés legjobbja: Frenkie de Jong (8)
Ami a hollandot illeti, ezúttal sem okozott csalódást, amikor pedig átvette Busquets helyét mutatta meg igazán, milyen is lehetne ez a csapat, ha a karmesteri pálca tartósan a kezébe kerülne.
Ezúttal én megdicsérném Dembélét is, lehet, hogy elszórt egy csomó labdát, de a csapat kilencven százaléka pontosan ugyanezt teszi, a kis franciáról pedig tudjuk mennyi sütnivalója van. Legalább veszélyes volt, így vagy úgy, adott 1-2 jó labdát.
Ansu Fati ezúttal is hozta a bátor játékát, külsővel pedig amilyen labdát pöccintett Messi elé, briliáns volt. Nagy potenciál van a srácban, kár, hogy nem egy Pep Guardiola, Jürgen Klopp, Erik ten Hag kaliber alatt játszhat hétről-hétre, pontosan megtervezett feladattal, még jobb lehetne, szerintem lesz is.
Félve mondom, hogy hétvégén ismét pályára lép a csapat, ezúttal a Denis Suárez vezette Celta Vigo látogat a Camp Nou-ba. Körmünket fogjuk lerágni, vagy nem, de az biztos.
