Szombaton este ismét idegenbe látogatott szeretett csapatunk, ezúttal a Granada vendégeiként sikerült nevetség tárgyává tenni az FC Barcelonát. Joggal reménykedhettek a szurkolók egy pozitív idegenbeli eredményben, a pozitív szereplés azonban ismét elmaradt, most pedig vizsgáljuk meg a látottakat.
A kezdőben történt néhány változtatás, amire Valverde már utalt korábban: Firpo találta magát a kezdő tizenegyben, Jordi Alba sérülésének következtében. Középen de Jong átvette Busquets szerepét, Rakitic és Sergi Roberto voltak a társai. Elől pedig a Griezmann-Suárez-Pérez triót dobta be Ernő.
Tudtuk eddig is, hogy idegenben nem bírja a nyomást a csapat, de , ami 65 másodperc után történt, arra azért senki sem számított. Azeez révén gólt szerzett a Granada. Meg kell említeni a frissen kezdő Junior Firpo hatalmas hibáját, amiből megindult az egész akció. Jordi Alba Anfieldes produkcióját idézte a fiatal dominikai játékos. Gyakorlatilag az első percben összeomlott a csapat, ezt követően pedig kínos vergődés és hiábavaló erőlködés jellemezte a játékot. Griezmannt a bal szélre helyezte Valverde, akinek látszólag semmiféle tanulsággal nem szolgált Coutinho előző szezonja. A francia csillagot gyakorlatilag teljesen izolálni tudta a Granada, kihasználva azt, hogy idegen poszton vergődik. A csatárokkal folytatva a sort, Suárez egyértelműen elérkezett karrierjének arra a pontjára, ahol már maximum csak kiegészítő embernek felelne meg. Ezt az edző szemmel láthatóan másképp gondolja. A labda egyszerűen gyűlöli Lajosunkat, minden lepattan a lábáról. Ehhez párosul még a sokszor felbukkanó viselkedés zavar is, amivel kárt okoz a csapatnak. Színészkedések, reklamálások, lökdösődések tömkelegét produkálja, ezzel értékes időt és energiát pazarolva. Carles Perez volt egyedül értékelhető a három támadó közül. Próbálkozott kombinatív játékkal, cselekkel, beadásokkal. Egyedül annyit lehet felróni neki, hogy egyedül nem próbálta befejezni az akciókat. Mondjuk ismerve Suárezt és eseteit Coutinhóval illetve Dembélével, biztosan leüvöltötte volna a fiatal tehetség fejét.
Középen Rakitic és Roberto is súlytalannak bizonyultak, de Jong ezzel ellentétben kiválóan kereste és találta meg a passzsávokat, alibizéssel semmiképpen sem vádolható meg a szurkolók részéről. Hátul Firpo borzasztóan indított, szünetben le is hozták, az önbizalma mondanom sem kell, hogy jelenleg nem létező jelenségként kategorizálható. Lenglet és Piqué borzasztó körülményesek. Állandóan egymással passzolnak, illetve a kapussal. Lassúak, pontatlanok, leegyszerűsítve: korántsem jelentenek biztos pontot a védelemben, inkább biztos veszélyforrást. Semedo tette a dolgát, semmi sem múlott rajta. Stegen ismét mentette, amit lehetett. Sajnos ilyen tendenciával soha nem lesz Zamora-díja, és, ami szomorú az az, hogy ő erről semmit sem tehet.
Ami még szembetűnő volt az első játékrészben, az a pozitív értelemben vett rosszaság teljes mértékű hiánya volt. A Granada odalépett, odalökött, vállazott, mindent megtett, hogy megállítsa az ellenfelét, a Barca pedig ezt örömmel hagyta is.
A második félidőben kettős cserével operált Ernesto. Lement Perez és Firpo, feljött Fati és Messi, Roberto átvette Semedo helyét, Semedo pedig átállt Firpo helyére. Valverde ördögi cselhez folyamodott, áthelyezte Griezmannt…biztosan nem találnátok ki …középre … ja, mégsem. Valverde látva a francia szenvedését a bal oldalon, racionális ötletnek tartotta a pálya jobb oldalán használni. Nem jött be, nagyon nem. A lényeg, hogy Suárez mozdíthatatlan, érinthetetlen. Az irányítást most már átvette a Barcelona, valószínűleg elfáradt a Granada. A tizenhatosig aránylag sokszor eljutottunk, befejezésre, lövésre viszont nem került sor. Ismét Messitől várta mindenki a csodát, ez most nem jött el. Nem szabad elsiklani Fati teljesítménye felett sem. Életet lehelt a támadójátékba. Ügyesen hozta helyzetbe a társakat, szépen cselezett, támadta a kaput. Nálam a második félidő legjobbja volt. Dortmundban kicsit görcsös volt, ami érthető is, itt viszont szenzációsan bátor, határozott és hatékony volt. Tényleg négytökű, ahogy egy ismert legendánk nyilatkozta nemrég. Messire visszatérve, sajnálatos, hogy a történelem egyik legjobbjának utolsó jó éveit képes ennyire eltékozolni a Barcelona. Még mindig gyors, bámulatosan hagyja maga mögött az embereket, helyzetbe hozza a társakat , akik persze képtelenek élni a lehetőséggel. Tiszta argentin válogatott feeling.
Ernesto ismét cseréhez folyamodott, amit én személy szerint csak félig értettem. Az egyértelmű volt, hogy Rakitic-nek le kell szállnia, de könyörgöm, miért Vidal váltotta? Ő egy romboló terminátor, akivel kiválóan lehet őrizni az ELŐNYT. Ezzel ellentétben hátrányban voltunk, és mit ad Isten, Vidal egy teljesen értelmetlen megmozdulással büntetőt hoz össze a Granadának. Nem vagyok edző, de Athur bevetése Vidal helyett nekem sokkal értelmesebb húzásnak tűnt volna. A második gól után sem állt le a Granada, tovább veszélyeztettek, és csak a szerencsén múlt, hogy megálltak két gól után. Számomra egész meccsen szembeötlő volt az is, hogy amint labdát kap egy játékosunk, a társak gyakorlatilag elbújnak az ellenfél játékosai mögé. Ennek rengetegszer labdavesztés és kontratámadás lett az eredménye. Nem voltak háromszögelések, bemozgások, Frenkie-n kívül senki nem kérte a labdát, mintha nem akartak volna játszani. A Granada a végére már erőteljesen húzta az időt, aminek mi röhejesen fel is ültünk. Suárez folytatta a balhézást , a vak bírónak köszönhetően pedig Piqué megúszott egy piros lapot könyökölésért. A Granada kimerültségét sem tudtuk kihasználni. Össze-vissza rúgtuk a labdát, mert bár nem bírt futni az ellenfél, valahogy mégis beszorítottak minket a pálya egyes részeire. Itt említeném meg, hogy volt egy helyzet, amikor a mi térfelünkön, közel a szöglet zászlóhoz 5!!! játékosuk jött fel és tartotta sakkban a játékosainkat. A vége az lett, hogy Vidal tiszta erőből átrúgta a lasztit a pálya másik oldalára. Tisztára, mint a grundon.
A probléma fő forrása egyértelműnek tűnik: Valverde és néhány játékos egyszerűen nem ütik meg a Barcelona szintet. Menesztésről ne is álmodjunk, Bartomeut csak a bevételek és a gazdasági mutatók érdeklik, a pályán mutatott szemét már nem annyira. Ennek ellenére nem tudom felfogni, hogy egy ennyire szembeötlően inkompetens szakember miért, és hogyan kaphat ekkora türelmet az alkalmazóitól. Guardiola és Luis Enrique is rég repültek volna. Szegény Luchónak sokan a fejét követelték az utolsó évében, pedig sokkal gyengébb keret volt akkoriban, viszont sokkal élvezhetőbb játék. Nem tudom, hogy meddig állja majd a sarat a klub, Valverde és Bartomeu plátói szerelmének pusztítása azonban folytatódni látszik, eközben tehetségek és minőségi játékosok égnek ki visszafordíthatatlanul, ami a klub jövőjét is komoly kérdőjelek árnyéka alá helyezi. Egy biztos, az öltözőben már hallani zavargásokat a jelenlegi helyzet ellen, kérdés, hogy érdekel-e ez egyáltalán bárkit is a nagykutyák közül. Az irány több, mint borzasztó, a visszatéréshez vezető út pedig nagyon hosszú lesz.
Mindezek ellenére, a klub még mindig a szívünk, bajait pedig együtt átvészeljük. Nehéz optimistának maradni, de a fenébe is, egyszer biztosan helyreáll a világ rendje, mi pedig élvezhetjük majd a káprázatos focit, melyet oly sokáig csodálhattunk. Addig is kitartást szurkolótársak!
A meccs embere: Frenkie de Jong (8)
Egyéni értékelés:
Marc Andre ter Stegen – Korán gólt kapott,ettől függetlenül rajta nem múlott semmi,voltak bravúrjai, mentett a vonalról, aljasan fejberúgták. A büntetőt ezúttal nem tudta hárítani, rossz irányba ugrott el. Ő tényleg megszenvedett azért, hogy ne így alakuljon az eredmény. Szívem szerint nála látnám a kapitányi karszalagot is. Rosszabb is lehetne a helyzet, ha nem ő védené a kapunkat. PONTSZÁM: 7
Junior Firpo – Először kapott lehetőséget a kezdőcsapatban, sajnos a lehető legrosszabb módon sült el a szereplése. Első percben vétett hibái miatt gól született, itt már megszűnt az önbizalma, rengeteg eladott labda, pontatlan passzok jellemezték játékát. Szünetben Valverde le is cserélte, ezzel “doppingolva” önbizalmát. PONTSZÁM: 4
Clément Lenglet – Elérkeztünk a védelem közepéhez. Nem volt bajnoki, amin ne kaptunk volna gólt/gólokat. Lassú, körülményes teljesítményt nyújtott. Az ellenfél presszingje komoly fejfájást okozott neki. A szögleteknél rendre lecsúszott a labákról. PONTSZÁM: 4,5
Gerard Pique – Tegnapelőtt Geri találta magánál a kapitányi karszalagot, sajnos a feladathoz kevésnek bizonyult. Lenglet előbb említett összes tulajdonsága Piquére ugyanúgy vonatkozik, ehhez párosul az is, hogy Suárezhez hasonlóan ő is előszeretettel ült fel a provokációknak, folyton a bíróval volt elfoglalva. Egy durva könyököst is bevitt az ellenfél játékosának, csoda, hogy lap nélkül megúszta. PONTSZÁM: 4,5
Nélson Semedo – Jobb oldalon kezdte, bal oldalon végezte, itt pedig nem politikai hovatartozására gondolok. Jobbhátvédként tisztességesen helytállt. Nem vétett óriási hibákat, nem is volt kimagasló a teljesítménye. Egy erős közepes produkció. Alba helyén sem okozott csalódást. Végezte a neki szánt feladatokat. Mindenképpen többre lesz szükség, de alapvetően nem tőle származnak a csapat problémái. PONTSZÁM: 6
Frenkie de Jong – A saját posztján kapott lehetőséget, élt is vele. Sok szerelés, határozottság, kreatívitás, előre adott pontos labdák, átemelések. Minden megvan benne,ami ahhoz kell, hogy a világ legjobb szűrője legyen, ehhez viszont az is kell, hogy Busquets ezután se vegye el a helyét. A mérkőzés végén egyedüliként ment a szurkolókhoz elnézést kérni. A mutatott játék alapján pont nem neki kellene elnézést kérnie. Egy kincs ez a játékos. Reméljük nem ég ki Ernesto alatt. PONTSZÁM: 8
Ivan Rakitic – Nem kap gyakran lehetőséget mostanában, látszik is rajta a kedvetlenség és a levertség. Dekoncentrált volt végig, nem volt említésre méltó momentuma. Lehet, hogy mégsem kellett volna minden áron maradni? PONTSZÁM: 4,5
Sergi Roberto – Halvány, nagyon halvány. Hiányzott az aggresszív hajtás, a tökösség. Könnyen levették a pályáról az ellenfél játékosai. Egy félidőre visszakerült a védelembe, ott szintén a szürkeség és ötlettelenség jellemezte. Középen mindezek ellenére stabilabb pontnak éreztem, mint horvát csapattársát. PONTSZÁM: 5
Carles Pérez – Elől egyedüli játékosunk volt, aki érdemben is hozzájárult ahhoz, hogy más eredmény szülessen. Kombinált, cselezett, beadásokkal próbált veszélyeztetni. Szünetben az öltözőben maradt, Ansu Fati váltotta. PONTSZÁM: 6
Antoinne Griezmann – Két poszton is szerepeltette az edző, egyik sem sajátja, ez pedig egyértelműen látszódott is. Minden téren veszélytelen volt, semmiféle jelentősége nem volt a jelenlétének. PONTSZÁM 4,5
Luis Suárez – Amilyen “jólnevelt” volt az első két szezonjában, ahhoz képest az elmúlt két évben, a harapásokat leszámítva, újra régi ”önmaga”. Folyton veszekedik valakivel, nem a játékra koncentrál, a labdátvétellel komoly problémái vannak, a helyzetfelismerése sem a régi már. Csak ismételni tudom magam: több kárt okoz, mint haszont, hiába a Valencia elleni hirtelen fellángolás. PONTSZÁM: 4
Cserejátékosok:
Arturo Vidal – Szükségtelen volt a felküldése. Építkezésre lett volna szükség, nem pedig rombolásra. Ő hozta össze a tizenegyest is, amivel növelte előnyét a hazai csapat. Buta megmozdulás volt. PONTSZÁM: 4
Lionel Messi – Rossz látni, hogy zsenialitását ennyire alkalmatlan kezekbe helyezték. Dinamikát vitt a játékba, kiszedett két-három embert, lehetőségeket teremtett, amikkel nem tudott élni senki. PONTSZÁM: 7
Anssumane Fati – Ő a mi kis gyémántunk. Megmutatta, hogy hogyan is kellene küzdeni ezért a címerért. Gyors volt, pontos volt, veszélyt teremtett az ellenfél védelmének sarkán. Jó lenne őt és Messit ezután rendszeresen együtt játszani. Varázsolnának, ez kétségtelen. Frenkie után ő volt a legjobb nálam. PONTSZÁM: 7,5
Vezetőedző:
Ernesto Valverde – Újfent bizonyította, hogy alkalmatlan feladatára. Ilyen kerettel lehetetlen ilyen szemetet produkálni. Ernesto ezt minden idegenbeli meccsen cáfolta ebben a szezonban. A legnagyobb gond az, hogy fogalma sincs a csapatnak, hogy mit is kellene tenni a pályán, ergó nincs taktika. Nincs egy kidolgozott rendszer, ahol mindenkinek megvan a szerepe, ez pedig teljes mértékben az edző felelőssége. A rendszerbeli hibáktól eltekintve, újabb negatívum, hogy emberünknek konkrétan nincs személyisége. Abszolút hiányzik a karizma, ami Luchóban és Guardiolában is megvolt. Kívülről úgy tűnik, mintha nem is érdekelné, hogy mi is történik körülötte. Egy értelmes vezetőkkel rendelkező klubnál, Róma után menesztették volna, a bevállalósabbak talán vártak volna az Anfieldi katasztrófáig, ott viszont kétségtelenül repült volna. A Barcelona vezetősége viszont más. Ők nem rúgják ki olyan erővel, hogy még földkörüli pályára is álljon, hanem minden egyes kudarc után biztosítják töretlen bizalmuk és türelmük felől, Ernesto pedig ezt köszöni szépen. Önként nem fog lemondani, ahogy azt egy gerinces és komoly önkritikával rendelkező szakember tenné. PONTSZÁM: 1
Végszó:
Egy újabb frusztráló idegenbeli mérkőzésen vagyunk túl. Kedden a Villarrealt, a liga jelenlegi talán legjobban muzsikáló csapatát (a Sevilla mellett) fogadjuk hazai pályán. Semmiképpen sem lesz sétagalopp, az előző két mérkőzés pedig még csak okot sem ad a bizakodásra. Reméljük a legjobbakat, talán még nem veszett el teljesen a bajnokság (lehet csak én vagyok túl optimista).
