Győzelmi kényszerben lépett pályára vasárnap 21 órai kezdettel szeretett csapatunk, ugyanis a meccs előtt már nem kevesebb, mint 6 pont volt a hátrányunk az ősi rivális, Real Madriddal szemben. Mindenképpen vissza kellett vágnunk nekik az ősszel elszenvedett 3-1-es vereség miatt, ez még ha szűkösen is, de sikerült. Semedo hatalmasat játszott, Ansu Fati nemkülönben, de Piqué, de Jong és Messi is kiválóan játszott. A stadionba kilátogató bő 60 ezer néző egy jó iramú, izgalmas összecsapást láthatott.
Nem kevesebb, mint 18 felnőtt csapathoz tartozó játékosa maradt a Barcelonának, ebből négyen sérüléssel bajlódtak, így nagyjából tudni lehetett Setién kezdőcsapatát erre a meccsre, bár egy-két meglepetés így is akadt: ter Stegen – Semedo, Piqué, Lenglet, Jordi Alba – de Jong, Busquets, Rakitić – Griezmann, Messi, Ansu Fati.
Jól kezdte a meccset a katalán gárda, már az első perctől próbáltuk magunkhoz ragadni a meccs irányítását, a kisebbik valenciai csapat pedig nagyon jó partner volt ebben. Nekem kimondottan tetszett a Barcelona játéka, gyorsan mentünk át támadásból védekezésbe, szinte mindig volt olyan ember, aki üresen maradt, így megkaphatta a labdát. Továbbá az is tetszett, hogy a Levante támadásait már a kezdetek kezdetén meg próbáltuk akadályozni, ez abban mutatkozott meg, hogy már az ellenfél 16-osa környékén letámadtuk az éppen labdát birtokló játékost. Jöttek is a helyzetek, a szerencsével hadilábon álltunk, főként a befejezéseknél. Messi is veszélyeztetett távolról, Griezmann közelről is, csak hát a francia ordító ziccerben a jobbik, azaz a bal lábával próbált gólt szerezni, nem biztos, hogy ez volt a legkifizetődőbb megoldás. A 30. percben aztán megtört a jég. Messi a saját térfeléről adott zseniális mélységi passzt Ansu Fati irányába, akit a menteni igyekvő védő már nem mert szabálytalanul megállítani, szabályos eszközökkel meg már nem lehetett. Aitor Fernández lábai között utat talált a labda a kapuba, ezzel 1-0-ra módosítva az állást. Ahogy a középkezdés után hozzánk került a labda, már jött is a második. Ismét Messi és Fati voltak a főszereplők, ugyanolyan leosztásban. Előbbi a védők gyűrűjében Fatihoz passzolt, aki megszerezte saját maga, és csapata második kötényes találatát ezen a mérkőzésen. Halkan jegyzem meg, ezt egy picivel határozottabb kapus megfogja, de ez semmit sem von le a fiatal szélső érdemeiből. A 36. percben jöhetett volna a kegyelemdöfés, Semedo szép mozdulatok után a felső kapufát találta csak el, kár volt ezért a helyzetért, mert ez gólt érdemelt volna. A 44. percben még volt egy lehetősége a Barcelonának, megint a portugál jobbhátvédet lehetett dicsérni, középre adott labdáját Griezmann nagy helyzetben mellé lőtte, így 2-0-s eredménnyel mentek pihenőre a csapatok. Vendég oldalon gólszerzési kísérletre sem emlékszek, nemhogy komoly helyzetre. Magabiztos játékkal vezetünk, ezt a formát kellett volna átmenteni a második játékrészre.
A félidőben csere nem volt, a játék képe sem változott az első percekben. Az 50. percben Ansu Fati volt nagyon önzetlen, viszonozni akarta Messinek a két gólpasszát. Ebből Busquets húzhatott volna hasznot, valahogy elé került a labda és 17 méterről leadott lövése nem sokkal kerülte el a felső sarkot. Ezek után egy eléggé sportszerűtlen jelenetnek lehettünk szemtanúi, a Levante játékosai nem adták vissza a labdát, amiből majdnem gólt is kaptunk, de ter Stegen a helyén volt és védeni tudott. Kissé megváltozott a játék képe, a vendégek felbátorodtak, elkezdték forszírozni a támadásokat, a Barcelonán pedig a fáradás jelei jelentkeztek. Viszonylag kiegyenlített meccs alakult így belőle, német portásunknak – az első félidővel ellentétben – több dolga is akadt. A 70. percben Griezmann meccse véget ért, helyét Sergi Roberto vette át a jobbszélső (!) pozíciójában. A találkozó későbbi szakaszában beállt még Arthur és Riqui Puig is, előbbi de Jong, utóbbi a duplázó Ansu Fati helyett. Helyzetek adódtak még mindkét oldalon, de gól ezekből csak a 90+2. percben született, mikor Rochina távoli lövése elég szerencsétlen módon a kapuba ment, ezzel beállítva a végeredményt. Voltak kifejezetten jó egyéni teljesítmények, csapatszinten is jól muzsikált a gárda, mégha ez a második félidő elég felejthetőre is sikerült.
Mérkőzés embere: Ansu Fati és Nélson Semedo (9-9)
Egyéni értékelő:
Marc-André ter Stegen: Az első félidőben csupán annyi dolga akadt, hogy néhányszor kirúgja a labdát, a másodikban azonban már egész komolyan próbára tették a Levante játékosai. Szükség volt a bravúrjaira, az utolsó percekben kapott egy gólt, mentségére szóljon, hogy nem láthatta teljesen, hová is érkezik a labda. PONTSZÁM: 8
Jordi Alba: Komoly változás nem állt be a játékába, védekezésbeli feladatait többé-kevésbé jól ellátta, támadásban halovány volt. Néhány elszórt labda is becsúszott, és jó lenne megtanulnia kicsit kevesebbet reklamálni, a játékvezető egy sárga lappal jutalmazta ezt. PONTSZÁM: 5
Clément Lenglet: A Leganés elleni meccsen meggyőzhette a trénert, hiszen Setién kinevezése óta mindig Umtiti volt Piqué tártsa a védelem tengelyében. Egész jól játszott, gond nem volt vele, de én még mindig világbajnok poszttársát favorizálom helyette. PONTSZÁM: 7.5
Gerard Piqué: A 33. születésnapját ezen a napon ünnepelte, a védelem vezére volt, véleményem szerint tanári módon futballozott. Egyik szabálytalansága miatt kisárgázta magát a Real Betis elleni meccsről, de a hétközi kupameccsen ott lehet majd. PONTSZÁM: 8.5
Nélson Semedo: Ki merem jelenteni: Barcelonás pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta. Mind sebességben, mind technikai tudásban magasan felülmúlta Sergi Robertót, olyan cseleket is bevállalt, amit jónéhány csatár megirigyelt volna. Kis szerencsével a gól is összejöhetett volna neki, a felső léc viszont közbeszólt. A meccs második felében már kevesebb szerepe volt támadásban, de az összkép kiváló. PONTSZÁM: 9
Ivan Rakitić: Megköszönném, ha valaki elmondaná, milyen okból kifolyólag maradt végig a pályán a horvát középpályás, aki most is a leggyengébb láncszem volt. Elképesztő lassú a pályán, nagyon statikus a mozgása, újat nem tud már mutatni. PONTSZÁM: 3
Sergio Busquets: Mérkőzésen belül is hullámzó volt a teljesítménye, valamikor pontatlan passzok, határozatlanság jellemezte, valamikor meg egész jól ellátta feladait. Valljuk be, a hibák azért nagyobb százalékban voltak megfigyelhetőek. PONTSZÁM: 5
Frenkie de Jong: Ezúttal sem a saját posztján szerepelt, de ezt már lassan megszokjuk. Érdemes megfigyelni, mennyivel nagyobb a kontraszt közte és a Busquets-Rakitić páros között, gyakorlatilag a játék minden elemében felülmúlja ezt a duót. Kimondottan jól játszott, a vége felé már becsúsztak pontatlanságok, de elnézzük neki. 80 perc juott számára, tehát minimális pihenőt is kapott. PONTSZÁM: 7.5
Ansu Fati: Semedo mellett a meccs másik fénypontja a fiatal szélső. A bajnokságban hosszú ideje már nem tudott betalálni, eddig a pillanatig. Kevesebb, mint 2 perc duplázott, ezzel minden idők legfiatalabb duplázó játékosa lett a LaLigában. Végig éles volt, élmény volt nézni produkcióját. Lecserélésekor nagy tapsviharban részesült, maximálisan rászolgált. PONTSZÁM: 9
Antoine Griezmann: Nem igazán jött ki neki a lépés ezen az estén, az ellenfél kapuja előtt rendre rossz megoldást választott, viszont a védekező munkájára most sem lehetett egy szavunk sem. Ha Messi többször passzol neki, talán több gólszerzési lehetősége adódik, de mint tudjuk, a fociban nincs “ha”. PONTSZÁM: 5.5
Lionel Messi: Az elmúlt hetek gyengébb formája után újra élet költözött bele. Két negatívumot tudok csak felhozni; az egyik, hogy a sok helyzetből egyszer sem tudott betalálni, a másik meg, hogy eléggé önző volt Griezmannal szemben. Mindkét gólnál ő adta a gólpasszt, az első asszisztja pedig élményszámba ment. PONTSZÁM: 8.5
Cserejátékosok:
Sergi Roberto: A mindenes. Volt már jobb oldali középhátvéd a háromvédős rendszerben, volt már jobbhátvéd, megfordult már a középpálya minden területén, most azonban elérkeztünk arra a pontra, hogy a jobbszélső posztján is megcsillogtathatta tehetségét. Eléggé idegen terepen mozgott, de lefelé semmiképp sem lógott ki, igaz felfelé sem. PONTSZÁM: 6.5
Arthur Melo: A kezdőcsapatba vártam, ehelyett csak a kispadon kezdett. Az utolsó 10 percre szállt be, mikor már a lényegi kérdések eldőltek, a labdákat jól tartotta mag, jól játszotta meg azokat, a végén azért volt egy hajmeresztő megoldása, de probléma nem lett belőle. PONTSZÁM: 7
Riqui Puig: Nagyon örülök, hogy pályára léphetett, kellenek neki a játékpercek a felnőtt csapatban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennyi idő alatt nem lehet nagyot alkotni. Kicsivel több időt is kaphatott volna a bizonyításra. PONTSZÁM: –
Vezetőedző:
Quique Setién: A kezdőcsapattal abszolút nem értettem egyet, ezt a középpályás duót ha meglátom, elmegy a kedvem a meccstől. Az viszont pozitívum, hogy Semedónak bizalmat szavazott, amivel a portugál teljes mértékben élni tudott. A játék kimondottan közönségszórakoztató volt, a védelmet a második játékrészben meg lehetett volna jobban szervezni, de ezzel együtt elégedett vagyok vele. PONTSZÁM: 7
Végszó:
A végén meleg volt a pite, de a három pont a lényeg, és jelen pillanatban ez a legfontosabb. Egy győzelemnyi a hátrány a Real Madriddal szemben, ez még bőven behozható, csak most már térjünk vissza a győztes útra. Azt gondolom, az első félidőre büszkék lehetünk, a másodikra már kevésbé, de összességében jól játszottunk. Csütörtökön a Király Kupában lépnek pályára Setién fiai az Athletic Bilbao ellenfeleként, idegenben. Nem lesz egy sétagalopp, de bízzunk a győzelemben és a továbbjutásban.
