Rendhagyó értékelést olvashattok. Nem kívánok a játékosokkal külön-külön foglalkozni. Éppen ezért nem volt a mérkőzést követően értékelés-szavazás sem kitéve. Teljesen felesleges dolognak tartottuk, mivel a Csapat és a játékosok nagy része teljességgel értékelhetetlen, kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Nem kívánok mellébeszélni, nem fogok semmit sem szépíteni – akik ismernek, és olvassák az értékelőimet/értékelőinket, ezt pontosan tudják.
Drága, megboldogult Édesapám mindig azt mondta, hogyha ideges vagy, ha mérges vagy, ha feldúlt vagy, inkább számolj el tízig, és csak utána szólalj meg. Na már most, elszámoltam már 3456789-ig, de az adrenalin nem csökkent, a lelki békém nem állt helyre, és lenyugodnom se igazán sikerült. Szóval, ha jövő szombatig számolnék magamban, akkor sem lennénk előbbre. Így hát, papírra vetettem a gondolataimat, nem sokkal a Leganés elleni bajnoki meccs után. Próbálom magamat türtőztetni – ha mégse sikerülne, akkor elnézést kérek a Kedves Olvasóktól, Szurkolóktól és a mimóza lelkűektől.
Pedig, amikor megláttam a kezdőt, még reménykedtem is. Kellemesen csalódtam a padon ülő, bocsánat, pad előtt guggoló mesteren. A kapuban ter Stegen állt, előtte a jobbhátvéd Moussa Wagué volt, a balhátvéd Júnior Firpo, a két középhátvéd pedig Piqué és Umtiti. A középpályán Busquets és de Jong állt, előttük ‘hamis 9-es’ pozícióban Leo Messi, míg elöl Dembélé, Luis Suárez és Antoine Griezmann. Azt gondoltam: „na végre, egy jó húzás, egy tökös kezdő” ettől a kóklertől. 13 órakor meg is kezdődött a bajnoki a Butarque-stadionban, Jaime Latre sípszavára. A Leganés indította útjára a labdát, és kezdetét vette a játék…jah, az nem…a SZENVEDÉS.A gyalázatos semmittevés, az elképzelés nélküli lődörgés, a totális anarchia, a káosz, a semmi, a nihil.
Az első negyedóra végén, harmadik kapuralövésből megszerezte a vezetést a kiesőhelyen álló hazai csapat: Umtiti csúszott el a védekezésnél, En-Nesyri pedig 13 méterről hatalmas gólt lőtt ter Stegen kapujának jobb felső sarkába. „Tökéletes” kezdés. A 15. perc végén megduplázhatta volna előnyét a Leganés: Óscar egy eladott labda után lőtt kapura, de az elkerülte a jobb alsó sarkot. A 31. percben volt az első kapura lövése a Barcelonának: Dembélé bal oldali beadását Luis Suárez fejelte kapura 10 méterről, amit Cuellar hatalmas bravúrral tolt ki a bal kapufa mellől. A 32. percben Busquets kapott sárga lapot, ez volt az 5. és így kihagyja az Atlético elleni idegenbeli rangadót. A 38. percben Mesa lőtt távolról, de ter Stegen könnyedén védte a középre tartó lövést. A 45. percben En-Nesyri ugrott ki a bal oldalon, majd lőtt kapura, de mellé ment.
A 47. percben Messi bal oldali szögletét, a hosszú oldalon Piqué a jobb kapufára fejelte. Az 53. percben olyan 30 méterre a Leganés kapujától szabadrúgáshoz jutott a Barça, amit Messi végzett el: ívelését Luis Suárez fejelte Cuellar kapujába. 1-1! Az 56. percben de Jong szerezte vissza a labdát, szépen ugratta ki Messit, de lövését Cuella védte. Ezután kettőt cserélt Valverde: Rakitic Busquets-et, Vidal pedig Griezmannt váltotta. A 69. percben Ansu Fati váltotta de Jongot. A 79. percben Rubén Perez 18 méteres lövését védte ter Stegen. A 81. percben megszerezte a vezetést a Barcelona: egy bal oldali szögletet követően Rubén Perez lábáról a labda Vidal elé pattant, aki 2 méterről a Leganés kapujába lőtt – 1-2! A chileinek ez volt idénybeli 4. találata a bajnokságban. Brutális – ezért padozik. A 91. percben Messi ugratta ki Dembélét, akinek ziccerét bravúrral védte Cuellar – de az is igaz, hogy a francia belebombázta a labdát a kimozduló kapusba. Ezzel véget értek a megpróbáltatásaink, három ponttal gazdagodott a Barça, megnyertünk egy idegenbeli találkozót, boldogok lehetünk, minden szép, minden fain, minden happy. Valverde és Piqué szerint annak is kell lennünk, hiszen a meccset követő szavaik erről tanúskodnak.
Ez egy nehéz pálya volt, meg kellett küzdeni a srácoknak a hazai szurkolók által keltett hangulattal, hogy szurkolni „merészeltek” sajátjaiknak. Emellett fújt az a fránya szél is, a Leganés játékosai jól zárták le a széleket. Nehéz terep volt, nem normális dolog, hogy ezért a 3 pontért, ennyit kellett szenvednünk – vonta le a konklúziót Ernesto és Gerard.
Na, kedves barátaim! Mit gondoltak a Barcelona játékosai? Hogy a kiesés ellen küzdő madridi csapat majd feltett kézzel vonul ki a pályára? Hogy a szurkolóik kussban ülve nézik végig a meccset, netán azt, hogy a katalánoknak szurkolnak majd? Nem tanította meg a Barça-játékosoknak senki, ha fúj a szél, akkor megpróbálunk a földön passzolni, nem pedig előre ívelgetni a labdát, mint a megye5-ben? Eljutottam lassan én is addig a pontig, hogy nem várok szép játékot, nem várok tiki-takát, nem várok semmit. Ez nem az a Barça, amibe beleszerettem 1986. május 7-én, azon a sevillai estén a BEK-finálékor – egy vesztes BEK-döntőt követően. Nem várok Pep-féle mágiát, nem várom azt sem, hogy a Cruyff-féle ‘Dream Team’-et lássam, a Ronaldinho-, Rivaldo-, Kluivert-, Luis Enrique-féle csodában sem reménykedem. Pedig a játékosok adva lennének hozzá, csakhát, semmi más nincs meg. Nincs játék. Nincs elképzelés. Minimalizmus van – vagy most már, az sem. Nincs lélek. Nincs szórakoztatni akarás. Nyögve-nyelős meccek vannak…és nemcsak egy Real vagy Atlético Madrid ellen, hanem a tökutolsó helyen vergődő Leganés ellen is! Korábban is voltak nehéz periódusai a csapatnak, 2002/03-ban, vagy 2007/08-ban, de legalább volt játék, nyomokban fel lehetett ismerni a Barça-stílust, voltak nézhető és élvezhető meccseink is. Most mi van? Semmi. Passzolgatnak – minden cél nélkül. A középpályán tologatják a labdát, mint tegnap is. Hiába volt a pályán Dembélé, Griezmann, Messi és Luisito – a 90 perc alatt nem láttunk egyetlen jól megkomponált, de még szarul kivitelezett támadást sem. Két nyamvadt pontrúgásból sikerült gólt szerezniük, csakúgy, mint két héttel ezelőtt a Celta Vigo ellen. Az FC Barcelona képtelen akciógólt szerezni. Képtelenek a játékosok, a százmilliós spílerek egyetlen, ép kéz láb támadást végigvezetni az ellenfél kapujáig. Értitek, kedves culék???? A Blaugrana odáig jutott el ennek a kóklernek a regnálása alatt, hogy nincsenek normális, tisztességes támadásaink.
Azt is mondhatjátok, hogy negatív vagyok. Lehetséges. Az is lehet, hogy csak nekem vannak túl magasan az igényeim. Lehet, hogy bennem van a hiba. Pedig még csak nem is a Pep-éra alatt lettem Barça-szurkoló, amikor minden meccsen volt 4-5 olyan momentum, ami földön túli örömöt, képzeletbeli ejakulációt váltott ki a szurkolókban. Ha kikapott a Csapat, akkoris más szívvel, más érzésekkel álltam fel a képernyő elöl. Most meg az a nagy harci helyzet, hogy ennek a 2-1-es győzelemnek se tudok örülni. Semennyire. Nulla. Mintha légüres térben élném meg a Barça-meccseket. Lassan már mérgelődni sincs erőm, kedvem, csak rezignáltan tudomásul veszem, hogy megint véget ért egy meccs, megint nem volt semmi, megint egy nézhetetlen f.st prezentltak nekünk a srácok. És nem kívánom elhallgatni, a Leganés ellen Messi sem csinált semmit. Szabadrúgásból adott egy gólpasszt, és kalap-kabát. Kedvetlenül lézengett, jó pár labdát eladott, nagyon sok hibával játszott. Griezmann ezen a meccsen is észrevehetetlen volt, nem volt egyetlen mozdítható megmozdulása sem. Azt sem tudom, meddig kell még tartson vele szemben a türelem – az enyém is kezd elveszni, elfogyni. Luis Suárez volt a támadók közül a leginkább agilis: két veszélyes fejese volt, amiből amásodikkal sikerült egyenlíteni. Emellett küzdött, hajtott – és persze, reklamált, meg egy kicsit fetrengett is. Ezek nem túl szimpatikus dolgok, de mágiscsak azt kell mondani, hogy ő volt a meccs – egyik – embere. A másik pedig Arturo Vidal, aki jött, látott és győztes gólt lőtt. A bajnokságban idén ez a negyedik találata, meg is kapja érte a „jussát”: ücsörög a padon, és néha beállítja a „szak”ember. Pedig a chilei hozzáállása messze kiemelkedik a játékostársai közül, nem ismer elveszett labdát, megy előre, teszi a dolgát, példát mutat. A harmadik játékos, akinek a teljesítményével ezen a délutánon – is – elégedettek lehetünk, ő Frenkie de Jong. A holland középpályás ezúttal is a középpálya legjobbja, legagilisebb tagja volt. A cseréje érthetetlen volt, mint ahogy Valverde egész működése.
És akkor Valverde. Sok újat nem tudok írni róla, hiszen mindaz, amit róla gondolok/gondolunk megjelent már a korábbi értékelőkben vagy a fészbúkos oldalon. Egyszerűen kevés ő ide, mint „mackósajtban a brummogás”. Korrekt, tisztességes, becsületes tréner, ahogy mondani szokás: „jómunkásember”. De ennyi, semmi több. Képtelen megfelelően használni a világsztárokkal teletűzdelt csapatot. Edzői felfogása káros az FC Barcelona számára. Ami elég egy Bilbaóban, az kevés a Barçában. Kiölte a futball lényegét a csapatból: a látványt, a támadófutballt, a totális mezőnyfölényt, a tiki-takát. Minderre a legjobb példa, hogy az utolsó hét gólból hatot pontrúgásból, ill. azt követően értünk el, és a hetedik is egy Busquets-átlövésből született. Azaz: végigvitt támadást követő akciógólt nem sikerült lőnünk. Egy FC Barcelonának…értitek? Én már nem, és egyre kevésbé tudom mindezt tolerálni.
Végszó:
Folytatás szerdán a Bajnokok Ligája csoportban, ahol az 5. fordulóban a Borussia Dortmund csapata látogat el a Camp Nou-ba. Lucien Favre együttese is kellően mély gödörben van ahhoz, hogy a dicstelenül muzsikáló, de otthon azért jobb játékra képes Blaugrana, képes legyen győzni, és ezzel bebiztosítani a csoportelsőséget az utolsó körtől függetlenül. A Leganés elleni győzelmet pedig gyorsan felejtsük el, mint jó párat ebből a szezonból.
