Fordulatos, izgalmas, pörgős mérkőzést hozott az FC Barcelona mérkőzése a sarríái kis csapat stadionjában. A Katalán Óriás szerzett vezetést, a hazaiak fordítani tudtak, de a végén jött a csattanó: Luuk Skywalker…akarom mondani de Jong egyenlített, és kiénekelte a sajtot a papagájok szájából. Értékelésünk!
Az RCDE stadiionja már a mérkőzés előtt is kitett magáért, hiszen az itt ülő „szurkolók” kevésbé voltak elfoglalva sajátjaik biztatásával, sokkal inkább a Barça gyalázásával, Shakira és Piqué szidalmazásával, füttyögéssel, szitkozódással. Na, de mit várjunk a kisebbségi komplexusos spanyoloktól, ennyire futja a szellemi képességeikből. Na, de koncentráljunk a mérkőzésre, amelyre Xavi Hewrnandez így küldte fel övéit: ter Stegen – Dest, Piqué, Araújo, Alba – de Jong, Busquets, Pedri – Gavi, Ferran, Adama Traoré. Vicente Moreno így küldte pályára a kék-fehér bandát: Diego lópez – Aleix Vidal, Sergi Gómez, Cabrera, Adriá Pedrosa, Vilhena, Darder, Bare, Herrera, Javi Puado, Raúl de Tomás. A találkozót Hernandez a négyzeten vezette, gyalázatos, indiszponált módon, vállalhatatlanul asszisztált a spanyolok ocsmány, vagdalkozó, durva, emberre is veszélyes favágásához.
Tökéletesen indult a mérkőzés, hiszen a 74. másodpercben megszerezte a vezetést a Barcelona: Alba bal oldali beadására Pedri érkezett tökéletesen, és öt méterről a bal alsó sarokba helyezte a labdát, 0-1! A labda a kapufáról pattant a hálóba. A 6. percben veszélyes hazai támadás végén Raúl de tomás erőtlen lövése ment el a bal sarok mellett. A 37. percben Adama került ziccerbe, kapura lőtt, de Diego Lopez védett, sjanos pont középre ment a lövés, rá pár másodperccel alba bal oldali beadását Ferran fejelte alig a jobb kapufa mellé. A 40. percben Darder 18 méteres tekerése utat talált ter Stegen kapujának jobb oldalába. A 41. percben Adama jobb oldali beadását Ferran fejelte kicsivel fölé, szorongatott helyzetben. Pörgős, fordulatos meccs, izgalom van bőven. A ‘papagájok’ hozzák a megszokott otromba, sok esetben aljas játékukat, amihez a játékvezető asszisztál. A Barçánál Araújo, Gavi, Alba és Adama játékát lehet kiemelni, a spanyolok kapuja előtt kell kicsivel pontosabbnak lenni, s akkor a 3 pont meglehet.
A félidőben Araújót Eric García váltotta; reméljük, hogy nem komoly Ronald sérülése: a bal vádkijában érzett kellemetlenségeket; a holnapi vizsgálatok megmutatják, a kellemetlenség mértékének komolyságára. Az 56. percben ugyan Gavi briliánsan helyezett Diego Lopez hálójába, de sajnos előtte Frenkie lesen volt, így a gól érvénytelen volt. A 62. percben Frenkie helyére Auba érkezett: Ferran lett a balszélső, Gavi visszament a középpályára. A 64. percben Eric García hibázott, amit Raúl de Tomas góllal büntette meg. A 71. percben Gavi helyére Nico, Alba helyére Dembélé érkezett. A 74. percben Piqué kapott sárga lapot, rá négy percre Eric. A 88. percben Pedri helyére Luuk de Jong érkezett. A 92. percben Piqué és Melamed a kiállítás sorsára jutott. Csak jelzem: Valenciában így nem lesz Piqué, Alba, Lenglet, Umtiti, és Araújo játéka is erősen kérdéses. Ahogy egy katalán írta twitteren: „Piqué, idiot”. A 96. percben aztán jött és büntetett Luuk de Jong: beadás után a földre fejelt labdája Diego Lopez kapujának bal oldalában kötött ki.
Hát, nem erre számítottam, de ez van. Szerencsénk sem volt: Gavi góljánál centiken múlt, aztán Araújo sérülése és cseréje. Eric ma nagyon gyenge volt, RDT gólja előtt ami hibát egy hátvéd elkövethet, azt ő elkövette. Döntően kivette részét abból a gólból, ettől függetlenül túlzónak gondolnám egyedül az ő nyakába varrni az eredményt. Ugyanakkor én a Frenkie-Auba cserét sem értettem, mint ahogy azt sem, hogy Busi miért maradhatott fenn a pályán. Sok labdát szerzett, de legalább ennyit el is adott, s mellé még szokásosan körülményes is volt. Az eSpanyolt meg hagyjuk, csak a szokásos otromba, fetrengős, durva játékukat hozták. Nincs idő azonban keseregni, csütörtökön jön a Napoli. Fel a fejjel!
A mérkőzés embere: Adama Traoré
A találkozó értékelése:
Az Atlético Madrid ellen elért győzelem, és az ott mutatott játék után, abban bíztunk, hogy a városi ellenfél ellen is valami hasonlót láthatunk. Azt mondhatná a szurkoló, hogy csalódnunk kellett, mert nem az történt, amire előzetesen számítottunk. Mondjuk, a két mérkőzés, minden szempontból, nehezen összehasonlítható, tudván, hogy a ‘papagájok’ kevés csapatot utálnak jobban, mint a Katalán Óriást. Igaz, ez így van fordítva is: Barcelona szebbik, jobbik, eredményesebbik felének culéi, szurkolói számára a legnagyobb örömforrás az, ha a kék-fehérek a másodosztályban vergődnek – így vagyok ezzel jó magam is. Épp ezért, aki olvassa ezt az értékelőt, felfigyelhet egy tényre: az ellen neve egyszer sem fog szerepelni ebben az írásban. Mégpedig azért nem, mert nem érdemelték ki. És itt ragadnám meg újra az alkalmat, hogy kihangsúlyozzam: a kék-fehérbe bugyolált ellenfél nem KATALÁN csapat, hanem ahogyan a nevükben is benne van, (e)spanyol. Ezt bizonyítja a címerükön látható spanyol királyi korona, ami a burbonház degenerált királyaira utal: a XX. század elejének uralkodója, valami XIII. Alfonz engedélyezte számukra a királyi korona szerepeltetését a címerükön, ezzel ellensúlyozva a Katalán identitás zászlóvivőjének számító FC Barcelona katalán nacionalizmusát, Katalán Nemzet iránti elköteleződését. Tehát, summa summarum: az RCD nem katalán, hanem minden porcikájában spanyol csapat. Épp ezért Katalónia nagy részén páriának, persona non gratának számítanak, és sok helyütt megvetés tárgyát képezik. Ennyit ezekről. Ja még egy dolog: most jönnek majd azzal sokan, hogy „tisztelni kell mindenkit, meg bla-bla”. Nem, a tiszteletet ki kell érdemelni, a kék-fehér brigád egy dolgot érdemelt ki: megvetést.
A találkozó azt hozta, amit vártunk. Kemény küzdelmet, hazai részről sok aljasságot, alattomosságot, indiszponáltan bíráskodó fekete rigót, és – sajnos – egy-két komoly hibát a Katalán Óriás részéről. A legfontosabb hiba, amire Xavi is utalt a mérkőzés utáni értékelésében, hogy amikor mérföldekkel a hazaiak fölé nőttünk, s uraltuk a játék minden szegmensét, akkor nem zártuk le a meccset, nem vittük be a második gólt, azaz: nem „szúrtuk le” az ellent. Hagytuk életre kelni őket, sőt mi több, mi hoztuk őket a meccsbe, a végén pedig futhattunk a pénzünk, akarom mondani, az egy pontunk után. Mindkét bekapott gólt egy egyéni hiba előzte meg: RDT gólja előtt ter Stegen rúgta ki pontatlanul a labdát, s került az az ellenfélhez, míg a második góljuk előtt Eric García forgott úgy, mint az a bizonyos hölgyemény, akinek az esti falubálban egyetlen célja van: megfelelő csődört találni az ágyjelenethez. Ugyanakkor, újra bebizonyosodott az is, hogy a mérkőzéseket aközéppályán szokás megnyerni, aki azt uralja, az a csapat a meccset is uralja. Itt pedig, a mérkőzés utolsó harmadában már nem uraltunk semmit, mivel Busquets olyan szinten elfáradt, hogy nemcsak a száján, a fülén, de minden meglévő testnyílásán próbált oxigéndús levegőhöz jutni. Sajnos, kevés sikerrel tette ezt.
Épp ebből eredeztetek egy másik hibát, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, és a közösségi oldalak katalán szakértőit, szurkolóit olvasva, azt kell lássam, hogy ők sem értik a dolgot. Ez pedig a Frenkie-Auba-csere. Amikor a meccsen ezt megláttam, nem is tudom, milyen érzés fogott el. Először értetlenkedtem, aztán legyintettem, aztán nevettem a dolgon. Ennek én semmiféle értelmét nem láttam, csak egyetlen dolgot vont maga után: a hulla fáradt Busi mellé visszavonta a tüdejét kifutó, megint csak brillírozó Gavit, aki mellett még Pedrinek kellett volna ellensúlyoznia Busi tré teljesítményét. Innentől kezdve a középpálya halott ügy lett, s ez a meccs további szakaszában meg is látszódott, de ezt már említettem. S kár mellébeszélni, a tény az tény marad – véleményem szerint -, amíg Xavi nem száműzi a padra Busit, addig komolyabb előrelépésre nem szabad számítani. Igen, támadásépítésben, a labdaszerzésben fontos szereplő, viszont a védőmunkája, a lassúsága, a körülményessége, mindezeket messze alulmúlja. Ezáltal összteljesítménye továbbra is inkább negatív előjelű, semmint pozitív szájízt hagyna a szurkolók emlékezeteében.
Folytassuk Eric Garcíával az értékelésünket, aki a mérkőzésen komoly hibát vétett: egyrészt elszámolta a labda útját, utána lassan reagált, végül nem érte utol rúl DT-t. Ezek a tények, mint ahogyan az is, hogy hibázott. Utolsó emberként ilyen hibát nem igazán véthet egy játékos. Gól lett a vége, ez is ténykérdés. Az azonban már enyhén visszatetsző, amit a közösségi oldalakon, Barçás oldalakon és csoportokban kap a fiatal katalán védőtehetség. Épp csak keresztre nem szegezték még a srácot, de a pallost már meglengették a feje körül a szurkolók. Én viszont azt gondolom, hogy türelmesnek kell lenni és maradni még mindig. Emellett Eric igenis jól teljesít, folyamatosan fejlődik, fokozatosan épül be a csapatba, mert érzi a szakvezetés és a társak bizalmát. Hibázot, na és? Mással is előfordult ez a pályán, vagy a civil életben. Velem is. Hiszen emberek vagyunk. Ebből is tanul, s legközelebb ügyesebb, figyelmesebb, koncentráltabb lesz. A másik játékosunk, aki kapja az ívet a vasárnap esti meccs óta, ő Ferran Torres. Itt van egy hónapja, sérülésből tért vissza, játszott 3-4 meccset, de a „fotelszurkerek” 99%-a kimondta rá a szentenciát: gyenge, alkalmatlan, béna, el kell adni, a City röhög a markában, minek van itten, és a hajaismilyen különben is. Érthetetlen ez a hozzáállás, hogy a türelemnek a szikrája sincsen meg a szurkolókban. Mindenki azt várja el minden játékostól, hogy minden helyzetet lőjjön be, mindenkit szereljen le, soha ne hibázzon, az ellenfelet ne engedje sose levegőhöz jutni.
Viszont, amikor elővesszük a fent említett két kátékost, a többiek hibáiról senki sem emlékezik meg. Ter Stegenről sem, aki az első bekapott gól előtt gyermeteg, gyatra kirúgással adta oda a labdát a hazaiaknak. Senki sem veszi elő Busquets-et, pedig ezen az estén is vállalhatatlanul gyenge, tré, nézhetetlen előadást láthattunk tőle. A támadásoknál még okés a teljesítménye, de minden más szegmensében a játékban, nulla. Nem igazán ömlik a sz@r Piqué nyakába sem, aki 35 évével, 20 évnyi tapasztalatával, felült egy 20 éves „takonypóc” spanyolista provokációjának, s kiállítatta magát. Ezzel pedig nehéz helyzetbe hozva Xavit és a csapatot is, hiszen Umtiti, Lenglet sérültek, Dani alves eltiltott, és ő is az lesz a Valencia ellen, és Araújo játéka is kérdéses. De nem olvastam Albát fikázó kommenteket sem, akinek egy méterről, a kapu torkából, 100%-os ziccerből sikerült taccsra lőnie a bőrbogyát, ahelyett, hogy jobbal bebikázta volna Diego López hálójába. Mint ahogy nem hallottam, hogy elővette volna valaki is Adama Traorét, aki ezer százalékos ziccerben belebikázta a labdát a hazaiak kapusába, pedig annál a szituációnál nagyobb művészet volt hibázni, mint gólt lőni. Ugye-ugye, vannak még „ludasak” a pontvesztésben.
És igen, ennek ellenére Adama volt véleményem szerint, ennek a meccsnek is a legjobbja. A legtöbb támadásban részt vett, akítv volt, elnyűhetetlenül küzdött, számtalan pontos, precíz beadása is volt, amiből a végén Luuk de Jongnak sikerült egyenlítenie. Maximálisan elégedettek lehetünk az elmúlt két meccsen mutatott játékával, s csak remélhetjük, hogy így folytatja, és stabuil kezdő marad. Ezáltal pedig nem kell a pályán túl sokszor elviselnünk Dembélét, akinek a katalán oldalakon való „emlegetése” meglehetősen negatív jelzők kíséretében olvasható. Volt olyan komment is, nem is egy, amikben arról írtak a szurkolók, hogy az ő pályára lépése nettó szégyen…és ez a legenyhébb megjegyzés volt irányába. Osztom a véleményüket, Xavi ide vagy oda. Ebben a kérdésben nem értek egyet a Maestróval.
Akikkel ezen a meccsen is elégedettek lehettünk maradéktalanul, ők Araújo, Gavi, Nico és Luuk de Jong voltak. Pablo Gavi egyszerűen egy csoda, több is annál. Felfoghatatlan az az erő, az az intenzitás, az a fizikai állóképesség, az a küzdeni tudás és akarás, amit látunk ettől a 17 éves „kisfiútól”. Nem ismer lehetetlent, sem elvesztett labdát, sem legyőzhetetlen ellenfelet, sem veszett szituációt. Megy előre az első perctől kezdve az utolsóig, miközben mi egyik ámulatból a másikba esünk. Kár volt a meg nem adott góljáért, az lett volna igazi korona a vasárnap esti teljesítményén. Példát vehet róla a csapat egy része, minden szempontból. Pedri visszatérésével Nico egy kicsivel kevesebb játékidőt kap, viszont azt hasznosan és eredményesen játssza végig. Ugyanazokat lehet csak elmondani róla is, mint amit Gaviról: hatalmas kincs, mihamarabb hosszabbítani kell mindkét „gyémánttal”. Luuk de Jong pedig kimaxolja a barcelonai kalandját, főleg a 2022-es esztendőben. S mindezt határtalan alázattal, odaadással, a mez iránti tisztelettel teszi. Nem siránkozik, nem üzenget, hanem teljes erővel edz, amikor pedig Xavi beküldi, igyekszik hasznossá tenni magát. Vasárnap este ez egy pontot hozott a csapat „konyhájára”. Az ő játéka, teljesítménye is példa értékű. Araújo pedig Araújo. A játéka, intenzitása, elkötelezettsége önmagáért beszél. Csak így tovább!
Végszó:
Az egy ponttal a zsebben is megőrizte a csapat a BL-indulást jelentő helyezését a tabellán, de jobb lett volna, ha ezt három ponttal a tatyóban teszik meg. No, nem baj, nincs idő nyalogatni a sebeket, előre kell nézni, a jövőbe kell tekinteni. A cél a bajnokságban továbbra is a TOP4, minden egyéb ajándék. Folytatás az Európa Liga nyolcaddöntőjének „odavágóján”, csütörtökön kora este a Camp Nou-ban: a 18:45 órakor kezdődő találkozót az M4 Sport közvetíti élőben.