Vasárnap délután a csapat az alsóházban tanyázó, mutatott játékban azonban sokkal inkább feljebb várt, Real Betist fogadta hazai pályán. A mérkőzés olyan mélységekbe repített minket, amelyben legutóbb nagyjából 15 éve voltunk, akkor kapott a csapat ugyanis négy gólt hazai pályán egy bajnoki mérkőzésen. Csapágyasra hajtott játékosok, fáradt, többnyire ötlettelen játék, a kérdés csak az, meddig lehet ezzel még a tabella élén lenni. A kérdés leginkább a riválisok formájától függ, akik egyre inkább éledeznek. Következzen ennek a délutánnak az értékelése.
Nos, mit is mondhatnék? Nem hinném, hogy meg kell lepődnünk ezen az eredményen, vagy a mutatott játékon. Szerintem csak az döbbent meg, aki nem látta az idei meccseket, hanem csak az eredményeket olvasta. Nem is kell messze menni, vegyük csak az Inter-meccset. Botrányosan sok hiba, egy olyan védelmi vonal, melyben egyedül Jordi Alba akar bármit is, a középpálya az nincsen, az nulla, a Rakitić-Busquets szintet minden harmadik olvasónk megüti – ezt így vakon mondom -, a támadósor meg megint csak talány. Amíg Messi nem volt, Suárez állt az élre, lőtt is pár gólt és már-már örülhettünk, hogy na, él még a csávó, aztán visszatért Messi, Suárez visszaadta a vezér szerepet, beállt mögé, cserébe meg Leo olyan motiválatlan (vagy tán óvatos…) volt, olyan „halk”, hogy már azt hittem, a tizi-gólja után megkéri a bírót, hogy vegye el, mert les volt, de az tuti, hogy Luis-t teljesen kioltotta. S mellettük ki van még? Kivel lehet stabilan számolni? Senkivel! Tudom, meg fogom kapni, hogy nem csak akkor kell szeretni a csapatot, amikor triplázunk, meg, hogy milyen címen szidok egy Rakitić-et, aki ki tudja mikor még nagyon jó volt és ne felejtsük ezt el, meg Valverde is zseni, mert elverte a Realt, stb. De emberek, itt nem erről van szó! Amíg élek, imádni fogom az FC Barcelonát, de merjünk már hangot adni annak, hogy valami nem jó. A pizzát is nagyon szeretem, de ha rossz, akkor rossz, nem mondom azt, hogy áhh, ez most sz@r, de ez is ízlik, amúgy meg múltkor jó volt. Hatalmas igazság, és a jelenlegi helyzetünket kitűnően leírja az alábbi bölcsesség: Aki a múltban él, az a jelenben meghal! No és Valverde… attól, hogy elvert egy Realt, még nem lett zseni, sőt, ugyanaz a középszerű, gyönge tréner, akinek a katalán, vagy mára már fél-katalán játékosai egy meccsre felszívták magukat és segítettek a Madridnak Lopetegui kirakásában. De kérem szépen, tegye fel a kezét, akinek a tavalyi római bukta utána eszébe jutott, hogy december 23-án gyönyörű játékkal két vállra fektettük a Madridot? Mondjuk, akinek akkor ez eszébe jutott, az valószínűleg Unikornisfalván él mézeskalács házikóban, hisz olyan szintű pozitívitásra, „rózsaszínszemüvegességre” vall.
Ez a mérkőzés meg – fáj kimondani -, de bizonyos szempontból tökéletes volt. Láthattuk, hogy mi a valóság, hol tartunk, és hogy végre észrevehettük, hogy ez egy olyan trágyadomb, melyhez mindenki szépen, tisztességgel hozzátette a magáét. Gondolok itt a vezetésre, a padon ücsörgő dilettánsra és a játékosok nagy részére, mindegyikére. Láthattuk a sorozatos hibák eredményét, ami az idő előrehaladtával egyre jobban kijön majd, hisz ez a csapat egy olyan filozófiát követ, olyan futballt játszik bizonyos szempontból, melynek a jelenkorban nincs létjogosultsága. Láthattuk a kommunikáció hiányának eredményét, hogy mindenki elbeszél a másik mellett. Példa: van egy edzőnk, aki kb. 15-16 játékost használ, erre föl a kezébe nyomtak huszon valahány játékost, plusz még konstans kapja, hogy ott a B-csapat is, hombre… Ez nem abszurd? Két megoldás van: 1. Keresnek egy olyan edzőt, aki bátran rotál, beépíti a fiatalokat 2. Ha már ilyen edzőnk van, akkor összeraknak 15-16-17 olyan játékost, akiknek már a nevétől is telepakolja az alsót az ellenfél, és nem kell melléjük 4-5 olyan töltelék játékos, mint a jelenlegi keretben mondjuk Denis Suarez, aki van, de nem játszik, ha meg évi kétszer be van dobva, akkor azt se tudja, melyik kapu irányába rohanjon.
Problemo n+1: a makacs, nagyképű Valverde még mindig nevek alapján rakja össze a kezdőt és ugye régebben szerettük használni a gálakezdő kifejezést az alapcsapatra, de a jelenlegi alapcsapat rohadtul nem gála, viszont rohadtul kezdő a szó azon értelmében, hogy úgy játszanak egyen-ketten, mint akik tegnap kezdték a focit.
Na de a meccsről…
Vigasztaljon minket az, hogy hazai pályán, egy spanyol középcsapat ellen miénk volt az első öt perc? Hát… sovány vigasz, nagyon sovány. Ezután a Betis megérkezett a meccsre és elől is, hátul is minden esetben többen voltak, mint a katalánok. Fölényük először a 20. percben eredményezett valami kézzel foghatót, mikoris a bal bekkjük, Júnior Firpo ügyes csellel átjutott Robertón, majd az alsóba lőtt. Megjegyzendő, Sergi rendes gyereket volt, megadta az ellenfélnek a területet, majd a legjobb ütemben lemozdult az alapvonal felé, hogy nehogy véletlen Firpo útját állja, hű társa, Piqué, pedig valahol kolbászolt, de az biztos, hogy nem volt a helyén, nem segítette Robertót. A második bekapott gól megintcsak felférne a Hahota magazin címlapjára. Egykori szélsőnk, Tello jobbról csűrte vissza a labdát, négy fős védelmünk eddigre derék módon berohant a kapuba, a második hullámban érkező veterán Joaquínnal meg nem voltak képesek hátraérni a középpályások, mi több, Mr. Világlegjobbvédekezőközéppályása Sergio Busquets a lövés pillanatában a tizenhatos vonal közelében mozizott. A félidőre így 2-0-lal mentek a felek.
A második játékrész Vidal érkezésével indult, aki azt az Arthurt váltotta, aki ugyan önmagához képest gyönge volt, de így is zongorázni lehetett a különbséget közte és a másik kettő közt. Az 57. percben Valverde is felébredt és látván, hogy ég a ház, beküldte azt a Munirt, aki mögött megvan a kellő meccsszám, és ha csak ránéz a labdára, már púposodik az ellenfél kapusa mögött a háló. Ja, nem! Ettől függetlenül a 68. percben tizenegyeshez jutott a csapat, miután Jordi Albát buktatta Tello, Messi meg nem viccelt, rendesen felrúgta, 1-2. Ekkor az elvetemültebbek a levegőbe csaptak, hogy igen, sínen vagyunk, visszajövünk a meccsbe, de mire ezt így kimondták magukban, már 3-1 volt a sevillaiaknak. Ezúttal ter Stegent is cserben hagyta Fortuna, csúnyán ütött be magának egy közepes löketet. Nyolc perccel később megint villant a Barça, Munir a leshatáron kapott labdát, majd végtelenül önzetlen volt, Vidal elé készített, a chilei pedig nem szórakozott, a kapuba lőtt. A 81. percben Rakitić egy piros lappal koronázta meg teljesítményét, azután, hogy első értelmetlen szabálytalansága után tolt még egyet. Az emberelőnyt kamatoztatva ismét gólt szerzett a Betis: a remekül játszó Júnior tálalt az ex-Realos Canales elé, akiről -mondanom se kell- újfent lemaradtak a védők, ő meg köszönte szépen, a hálóba passzolt. Nem vigasztal, de a meccs jelenete a miénk volt, melynek végén Messi meglőtte saját maga második, a csapat harmadik gólját. Tudom, negatív vagyok, de így utólag ez se érdekel senkit se, így is cumi a vége, valamint négy (!!!!!) bekapott gól.
Meccs embere: Lionel Messi (9) + Minden olyan Barça-drukker, aki végignézte ezt a …
Egyéni értékelés:
ter Stegen: Továbbra is a csapat egyik legéletképesebb játékosa, de négy gólt kapott, melyből egy egyértelműen az övé volt. PONTSZÁM: 3 – Az olvasók pontszáma: 6
Sergi Roberto: Se elől, se hátul, se fejben, se testben sehol sincs. Ezen nincs mit ragozni, megint litván nyolcadosztály szinten futballozott. PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 5
Piqué: Egykoron még a világ egyik legjobb bekkje, mára meg a szakma egyik legnagyobb vicce. Hátul nem volt értékelhető megmozdulása, erre hatalmas ésszel előre ment, hogy ott jól útban legyen a többieknek. Az, hogy ő ilyenkor előremegy csak és kizárólag azért, mert magas, az olyan taktikai húzás, mint hogy a grundon mindig a legkövérebb a kapus. Vicc.. PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 5
Lenglet: Még mindig kevés… nem mondom, hogy nem volt jó megoldása, de még mindig nem igazolja azt, hogy miért adtak érte 36 millió eurót. PONTSZÁM: 2 – Az olvasók pontszáma: 5,5
Jordi Alba: Alaphangon messze ő a legjobb bekkünk, de ezen a meccsen inkább a vakok közt a félszemű a király elv érvényesült esetében. PONTSZÁM: 4 – Az olvasók pontszáma: 6
Rakitić: Lassú, gyenge, hasztalan, ráadásul még ki is állíttatta magát. PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 5
Busquets: Horvát partnerével kézenfogva bátran távozhatna. A jelenlegi Busi a kutyának nem hiányozna, sőt… megint úgy játszott, hogy BLASZ 3-ban az edző húsz perc után lehozta volna és még orrba is ba…vágta volna. PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 5
Arthur: Mint már említettem, magához képest gyenge volt, de így is a középpálya legjobbja. Azonban a másik kettő be van betonozva, így a brazil csak egy félidőt kapott. PONTSZÁM: 3 – Az olvasók pontszáma: 6
Messi: Végig bujkált, alig ért labdába, aztán lőtt két gólt. PONTSZÁM: 4 – Az olvasók pontszáma: 8
Luis Suárez: Állítólag a pályán volt.. PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 6
Malcom: Keveset láttunk belőle, de nem mozog rosszul, csak a döntéseivel van baj. PONTSZÁM: 2 – Az olvasók pontszáma: 6
Cserejátékosok:
Vidal: Beállt, lőtt egy gólt, adott egy gólpasszt és még a mezőnymunkája se volt olyan kegyetlenül rossz. Ha nem tudnám, ki a csapat edzője, feltenném a kérdést: egy ilyen játékos miért nem kezd? De így fölösleges. PONTSZÁM: 4 – Az olvasók pontszáma: 8
Munir: Önzetlenül kiszolgálta Vidalt, de előtte, utána szundi. PONTSZÁM: 2 – Az olvasók pontszáma: 6
Aleñá: Csodák csodájára Busquets-et váltotta, de komolyan, Valverde szórakozik?? Egy ilyen meccsen beküld egy null kilométeres srácot, aki -őszintén szólva- a harmadosztályban se tud csodát tenni? PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 6
Vezetőedző:
Ernesto Valverde: Elfogyott a türelem! Nincs bocsánat! Itt az ideje leváltani őt egy normális szakemberre. Tönkre vágta a csapat játékát, jó pár játékos önbizalmát, taktikailag lepkefing, nem tudja lereagálni a meccs eseményeit, nem tud kommunikálni se a játékosokkal, se a vezetőséggel, mindezzel szemben elképesztően nagyképű és makacs. Aleña beküldése meg azt tükrözi, hogy igazság szerint lesz@rja, hogy mi van, mi lesz. Kérdés, mikor veszik már észre, hogy milyen egy dilettáns valaki, és mikor küldik már vissza Bilbaóba? PONTSZÁM: 1 – Az olvasók pontszáma: 1
Végszó:
El lehet lőni az összes ilyenkor használatos klisét, de minek? Ez van, van olyan ellenfél, aki ellen ez elég, van, hogy néha kicsit összeszedettebb a csapat, de ez mind hosszútávon, mind rövidtávon katasztrófa. Két hetes válogatott szünet következik, majd a csapat az Atlético Madridot fogadja majd, hazai pályán.
