Szombat délután sor került a „bajnoki döntőre”, ahol a Barcelona egy győzelem esetén óriási lépést tehetett volna a bajnoki cím felé, de sajnos ez nem sikerült. Az ellentétes félidőkben mindkét csapat eldönthette volna a maga javára a meccset, de minden helyzet kimaradt. Mindent összevetve, igazságosnak mondhatjuk az eredményt. Értékelés!
A meccs külön pikantériája volt Luis Suárez visszatérése a Camp Nou-ba, az uruguayi csatár először járt vendégként a korábbi sikerei helyszínén. Természetesen ott is volt a ‘matracosok’ kezdőcsapatában, de kezdjük először a Barcelonával. Komolyabb meglepetés nem történt, talán csak annyi, hogy Sergi Roberto helyett a nem 100%-os Dest kezdett – szerencsére.
FC Barcelona: ter Stegen – Mingueza, Piqué, Lenglet – Dest, de Jong, Busquets, Pedri, Jordi Alba – Messi, Griezmann.
Atlético Madrid: Oblak – Trippier, Savić, Felipe, Hermoso – Carrasco, Llorente, Koke, Lemar – Correa, Suárez.
A meccset az Atlético Madrid kezdte jobban, és Thomas Lemar már az elején egy lövéssel jelezte, hogy győzelmi szándékkal léptek pályára. Az ezt követő percekben többnyire mezőnyjáték folyt, de hiába birtokoltuk nagyobb százalékban a labdát, mégis a veszélyesebb csapat Diego Simeone együttese volt. A 19. percben Lenglet mentett hatalmasat Correa lövésénél, valószínűleg az a labda utat talált volna ter Stegen kapujába. Az első fél órához közeledve Savić és Busquets fejelt csúnyán össze. Olyannyira, hogy Busquets nem is tudta folytatni a mérkőzést, a helyére Ilaix Moriba állt be. Ekkorra már az Atleti részéről is történt egy kényszerű változtatás, Lemar helyét Saúl vette át. A félidő vége felé az egész meccsen nagyon agilis Carrasco került helyzetbe, de kapusunk eszén nem tudott túljárni. Mikor már azt hittük, Barça-helyzet nélkül telik el a félidő, a 41. percben jött Messi, és gyönyörű szóló után csak Oblak hatalmas bravúrján múlott, hogy ebből nem lett gól. Erre mondják, hogy gólt érdemelt volna. Az első játékrészben elmaradt a várva várt gól és a jó játék barcelonai szempontból, ennél mindannyian sokkal többet vártunk, és sokkal több kellett volna a folytatásban is, ha komolyan gondoltuk a győzelmi reményeket.
A szünetben cserélt a Barcelona, a gyengén futballozó Mingueza helyére Araújo érkezett a védelembe. Azért most már látszott, hogy tudunk mi jobban játszani, ez be is bizonyosodott, de az igazán nagy gólhelyzetek elmaradtak még. A labdajáratás szemmel láthatóan gyorsabb lett, az Atlético több területet engedett, de mi ezeket nem tudtuk kihasználni. A 66. percben egy Messi-szabadrúgás jelentett valós gólveszélyt, viszont gól ebből sem lett. Ezt követően sikerült megszerezni a vezetést Araújo révén, Alba beadása után, de sajnos az uruguayi lesen tartózkodott, így a gól nem volt érvényes. A 75. percben kettős cserét eszközölt a Koeman – Schreuder páros, Sergi Roberto és Dembélé érkezett a pályára Pedri és Dest helyére. A frissen becserélt Dembélé hős lehetett volna, ha a 85. percben senkitől sem zavartatva, 5 méterről kaput talál a fejese… Első látásra nem hittem el, hogy lehetett azt kihagyni, talán még maga az illető sem tudja. És ezeken megy el a bajnokság… Komédia, amit a pályán művelt már megint. De volt még egy lehetőségünk a meccs végén egy Messi által végrehajtott szabadrúgásból, amit ő harcolt ki (hozzáteszem óriási műesésre kaptunk szabadot), de ez a lövés is célt tévesztett. Gól nélküli döntetlent hozott tehát a 35. forduló talán legnagyobb rangadója, az Atlético Madrid az első félidőben volt jobb, a Barcelona a másodikban, ez a produkció egy-egy pontot ért mindkét csapat számára.
A mérkőzés legjobbja: Marc-André ter Stegen
Egyéni értékelő:
Marc-André ter Stegen: Több fontos bravúrja is volt, ezek döntő többsége az első félidőben. Ha ő nincs, lehet nem döntetlennel megyünk a szünetre. Nálam ő volt most a legjobb.
Clément Lenglet: Alapvetően nem játszott egy rossz meccset, de jót sem. Volt egy hatalmas mentése az első 20 perc végén Correa lövésénél, de nem tudok elmenni amellett, hogy Araújo elől tiszta gólhelyzetben elfejelte a labdát. A kommunikáció hiánya…
Gerard Piqué: Nem volt reflektorfényben, de szerintem egy jó meccset zárt. Közel 100%-os passzpontossága mellett különösebb hibájára nem emlékszem.
Óscar Mingueza: Viszonylag gyenge meccset, illetve hát első félidőt zárt a fiatal középhátvéd. Nem nagyon tudott mit kezdeni Carrascóval, ami meg is látszott a kialakított helyzetek számában. Cseréje maximálisan érthető és indokolt volt.
Jordi Alba: Átlagos meccs volt ez most tőle, a jól megszokott hatékonyság most elmaradt a részéről, de becsülettel próbálkozott beadásokkal, arról már nem tehet, hogy Dembélé ennyire impotens a kapu előtt…
Pedri González: Megint nem játszott egy jó meccset, nagyon beleszürkült a mezőnybe, kis túlzással azt is mondhatnám, nem sokszor vettük észre, hogy a pályán van, érthetetlen, hogy Puig ilyenkor sem kap lehetőséget, mikor Pedri szemmel láthatóan szenved a fáradságtól.
Sergio Busquets: Fél órát töltött mindössze a pályán, hiszen fejsérülés miatt le kellett cserélni, de ez idő alatt is jól osztogatott, de ennél többet nem nagyon lehet elmondani róla. Ha minden igaz, a Levante ellen már újra pályán lehet, tehát meccset nem kell majd kihagynia.
Frenkie de Jong: Ebben a szezonban többnyire Busquets mellett játszott, most az ő sérülésének okán a szerepét kellett átvennie, emiatt közel sem volt látványos a játéka. Ennél sokkal jobb meccseket is láthattunk már a részéről, de lefelé semmiképp sem lógott ki.
Sergiño Dest: Nem játszott valami jól, de még mindig sokkal inkább nézem őt a kezdőcsapatban, mint egy bizonyos Sergi Roberto nevű poszt-társát. Mentségére szóljon, az utóbbi meccseken kellemetlenséggel játszott, úgyhogy nem is várhattunk tőle igazán kiugró teljesítményt.
Antoine Griezmann: Igazi varázsló volt korábbi csapata ellen. Elvarázsolta magát a pályáról… Rendkívül keveset hallottuk a nevét, biztos vagyok benne, hogy ennél ő is jobb meccset várt magától. Na, majd legközelebb.
Lionel Messi: Rajta sem éreztem most igazán az átütő erőt, az első félidőben volt egy csodálatos szólója, amiből épphogy nem lett gól, ezen kívül volt egy veszélyes szabadrúgása, és szám szerint 9-szer faultolták, amire Barça-játékos esetében utoljára 17 éve láttunk példát. Talán az ilyen típusú meccseken elsősorban tőle várjuk a megváltást, de ez most elmaradt.
Cserejátékosok:
Ilaix Moriba: Nem vallott szégyent, de meglátásom szerint nem játszott jól. Persze ilyen rutintalanul egy Atlético Madrid ellen nem is elvárás még, hogy a csapat egyik legjobbja legyen. Nincs ezzel semmi gond, kielemzi majd a hibákat és tanul belőle.
Ronald Araújo: Tökéletes meccsen van túl az uruguayi, egyszerűen egyik mozdulatát sem érhette kritika. Gyors, fejjel nagyon erős, fizikailag is ott van. Most minden erősségéből megmutatott valamit. Továbbra is hatalmas rejtély számomra, hogy nem jut neki hely a kezdőcsapatban…
Sergi Roberto: 15 perc erejéig pályára lépett Dest helyén, de minek? Mert hogy haszna nem volt, az biztos.
Ousmane Dembélé: Nem szeretnék sok mindent mondani róla, csak annyit, hogy köszönünk szépen mindent, el lehet tolni a biciklit. Vicc, amit ez az ember futball címszó alatt mivel…
Vezetőedző:
Ronald Koeman: Ugyan Koeman nem ülhetett ott a kispadon, de a keze természetesen elért a pályáig, úgyhogy az ő döntése volt Moriba behozatala például, ami hatalmas pozitívum, mint ahogy Roberto padoztatása is az volt. Viszont a cserék megint későn jöttek, és taktikailag sem tudta felülmúlni az ellenfelet. Jóindulattal élve átlagos teljesítményt láthattunk az edzői poszton is.
Végszó:
Mivel a Real Madrid és a Sevilla döntetlent játszott egymással, így az élmezőny továbbra is nagyon szoros, két ponton belül az első három helyezett. Az utolsó három fordulót az Atlético várhatja a legjobb helyzetből, és talán mi indulunk neki a legrosszabb esélyekkel a véghajrának. De hát innen szép nyerni, nem szabad feladni a végsőkig. Pihenésre nincs idő, holnap már a Levante vendégei leszünk, ahol szintén kötelező mindhárom pontot begyűjteni.
Força Barça!
Catalunya triomfant!
