A Barcelona abban a tudatban lépett pályára kedd este a Cam Nou-ban a Benfica ellen, hogy amennyiben nyerni tud, biztosan kvalifikálja magát a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszába. Ez sajnos nem jött össze, a döntés az utolsó fordulóra marad. Mentünk előre, próbálkoztunk, de csak egy lesgólra futotta az eső áztatta találkozón. Értékeltük a látottakat!
Bizonyára magas volt a bizonyítási vágy a fiúkban, mert a két csapat előző mérkőzését a Benfica 3-0 arányban megnyerte, nehéz helyzetbe sodorva ezzel a katalánokat. Xavi érkezése azonban adhatott egy kis reményt, mert a debütáló meccse elég pofásra sikerült, igaz akkor kicsit a szerencse is mellénk állt. Az Espanyol ellen nagyon jól mozgó Ilias Akhomach és Abde Ezzalzouli nem léphetett pályára kedden, előbbi az ifjúsági BL-ben szerzett piros lapja miatt, utóbbi pedig nincs regisztrálva az idei kiírásba. Pedig jól jött volna a játékuk a szélen…
Sergiño Dest és Ousmane Dembélé megkapta a játékengedélyt az orvosoktól, de egyikük sem volt tökéletes állapotban, ezért csak a kispadon kezdtek. Meglepetésben azonban nem volt hiány Xavi kezdőjében, visszatért többek között a háromvédős felállás:
FC Barcelona: ter Stegen – Araújo, Piqué, Lenglet – Nico, Busquets, de Jong, Gavi – Demir, Memphis, Jordi Alba.
SL Benfica: Vlachodimos – Almeida, Otamendi, Vertonghen – Gilberto, Weigl, João Mário, Grimaldo – Rafa Silva, Everton – Yaremchuk.
Már rögtön a meccs elején a kezünkbe vettük az irányítást, és próbáltuk minél hamarabb feltörni a Benfica amúgy remek védekezését. Jöttek is a próbálkozások, az első a 7. percben, ekkor Yusuf Demir lőtt kapura, de a portugálok görög kapusa, Vlachodimos hárítani tudott. Mindenképp pozitívum volt, hogy uraltuk a középpályát, elsősorban Busquets nagyon jó játékának köszönhetően, működött az, amit Xavi kért a fiúktól, egész pontosan az agresszivitás, a jobb labda nélküli játék, valamint a hatékony letámadás. A félidő közepén azonban volt egy ígéretes megindulása a vendégeknek, a félpályán etették meg Lenglet-t egy akkora köténnyel, hogy rossz volt nézni, de szerencsére a szélről beadott labdára nagyon jól helyezkedett Araújo. Az első igazán komoly Barça-helyzetre 27 percet kellett várni, ekkor Jordi Alba használta ki a gyorsaságát és szakadt el emberétől, majd viszonylag üresen törhetett kapura, de lövése nem volt túl jól helyezve, nem is okozott túl nagy gondor Vlachodimosnak. A 34. percben szöglethez jutott a Benfica, ki más, mint Lenglet maradt le emberéről, csak Yaremchukon múlt, hogy nem lett ebből gól, az ukrán csatár közvetlen közelről ter Stegenbe fejelte a labdát. Ezt követően újabb sarokrúgás jött a Benfica részéről, ezt viszont már nem úsztuk meg. Otamendi vágta védhetetlenül a kapuba a labdát a felső léc segítségével, de pechjére a labda a szögletnél a kikanyarodott a pályáról, így a gól érvénytelen lett. A 43. percben jöhetett volna a csattanó… Illetve hát jött is, Demir lőtt csattanós kapufát. Messit idéző mozdulattal próbált a 16-ról a felsőbe tekerni, de csak a kapufát találta el. A forduló egyik legszebb gólja lett volna… Nem született tehát gól az első játékrészben, gól nélküli döntetlennel vonulhattak szünetre a csapatok.
A második félidőben csere nem történt, egy-egy sárga lap viszont kiosztásra került. A 49. percben Piqué jó szokásához híven belekapaszkodott ellenfelébe, amit az orosz bíró sárga lappal jutalmazott. João Mário is megkapta a magáét szövegelésért. A játékot továbbra is mi domináltuk, de az átütő erő és a kreativitás hiányzott. A cserék sorát a Benfica nyitotta az 59. percben, érkezett a pályára az első meccsen ellenünk duplázó Darwin Núñez, valamint Taarabt, Yaremchuk és Weigl pedig a lecserélés sorsára jutott. A 66. percben Xavi úgy döntött, hogy kockáztat és behozza Dembélét annak érdekében, hogy gyorsabb legyen a csapat, és hatékonyabbak legyünk a széleken. Dembélé Demirt váltotta. Nem sokkal később Memphis előtt adódhatott volna óriási lehetőség, de ahelyett, hogy kapura lőtte volna a labdát, Vertonghent elküldte egy csellel, azzal viszont nem számolt, hogy Otamendi visszaér és zseniálisan szerelni tud. Dembélé beállásával költözött némi élet a csapatba, de ez eredményességgel nem párosult sajnos, hiába a francia szélső többször is el tudott húzni veszélyesen a jobbszélen. Jorge Jesus újabb kettőt változtatott, Pizzi és Lazaro folytatta Rafa Silva és Éverton helyén. A 81. percben még Seferović is beállt a vendégekhez, hogy aztán később hülyét csináljon magából… Három perccel később egy pillanatra felugrott a Camp Nou közönsége, hiszen egy beívelt labdára érkezett tökéletesen Araújo, majd tűpontosan a kapuba lőtte a labdát, csak hát kár, hogy lesről tette mindezt, így a VAR teljesen jogosan érvénytelenítette a gólt. A gólörömben Araújo görcsöt kapott, Xavi nem kockáztatott és inkább lehozta Lenglet-vel együtt, García és Dest kapott lehetőséget az utolsó percekre. Ahol már mindent egy lapra feltéve támadtunk, mindezt eredménytelenül. A 94. perc eseményeit pedig aki nem látta, nem hiszi el. 2vs1-ben támadott a Benfica, Seferović már ter Stegenen is túljutott valahogy, de 8 méterről nem tudta bevenni az üresen kongó kaput, és mellé gurított. Igaz, García jelenléte zavaró lehetett, de tőle még oda rúghatta volna, ahová akarja… Ez a kihagyott ziccer adott reményt a Barcelonának, ha ez bemegy, tét nélkülivé válik az utolsó forduló. 0-0 lett tehát a vége.
A mérkőzés legjobbja: Ronald Araújo
A találkozó értékelése:
Kezdjük az értékelést kapusunkkal. ter Stegen sorozatban 3. BL-meccsén nem kapott gólt, és mintha kezdene javuló tendenciát mutatni. Ezen az estén nem lehetett rá panasz, Yaremchuk fejesét jegyezzük fel az ő bravúrjának. A védelem és a csapat legjobbja nálam Araújo volt. Hiba nélkül futballozta le ezt a 86 percet az uruguayi fal, hozta a tőle megszokott határozott, kemény, ellentmondást nem tűrő játékot, nagy kár, hogy gólját lesről szerezte, mert kedd esti előadása a tökéleteshez közelített. A középpályáról igazából Gavit, Busquetset és Nico Gonzálezt is ki tudom emelni pozitív irányba. Gavira lassan elfogynak a jelzők, szerintem nem kell annál nagyobb elismerés egy játékosnak, ha a megmozdulásai után 50 ezer ember a nevét skandálja a Camp Nou-ban. Azonban azt is hozzá kell tenni, ha kikerül a pálya szélére, már egyáltalán nem érzi otthonosan magát. Busquets régi önmagát idézte, nem volt felesleges passz, középpályán elvesztett labda, és semmi ilyesmi. Ez most nagyon rendben volt. Csak így tovább, Busi! Nico González játéka ugyan fele annyira sem látványos, mint Gavié, de minimum annyira hasznos, ha nem hasznosabb… Kiosztott 4 kulcspasszt, ezen kívül pedig mérhetetlen magabiztosság jellemezte, gyors, erős, nem riad meg, és akkor sem riad meg, ha cselezni kell. Rég láttunk ilyen komplex játékost a középpályán, becsüljük meg, aranyat ér! A támadósorban kiemelném Yusuf Demir játékát. Nem volt tökéletes, nem volt hibátlan, de engem meggyőzött. A kapufája után pedig ahogy tüzelte a közönséget… Nagyon jó volt látni. Sajnos játékhiányban szenved, mert nagyon kevés, szinte semennyi lehetőséget nem kapott Koemantól, így pedig csodát ne várjunk tőle. Gyorsasága és fizikuma közel sem az igazi, de én meg vagyok elégedve vele, összességében rendben volt ez szerintem, csak több játéklehetőséget kell számára biztosítani.
Nálam azok, akik átlagos teljesítményt mutattak, azok a következőek: Piqué, de Jong, Jordi Alba és Dembélé. Gerard Piqué esetében már nagyon régóta erőnléti gondok jelentkeznek, már a 70. percben a seggén vette a levegőt, a lassúságát pedig egyre kevésbé tudja már kompenzálni. De most különösebb nagy bakija nem volt, viszont egyértelmű, hogy heti két meccset már nem bír. De Jong nem igazán tudott nagy hatással lenni a játék képére, nálam az átlagos szó tökéletes mintapéldánya. Jordi Alba rohangált fel-alá, mint egy őrült, de azon az egy lövésén kívül túl sok emlékezetes jelenet nem jut eszembe vele kapcsolatban. Dembélé esete nagyon megosztó, mert el kell ismerni, beállásával élet költözött a csapatba, megindulásait jó volt nézni, de ha kicsit a színfalak mögé nézünk, már nem néz ki ennyire jól a dolog. Nem kevesebb, mint 15 labdát vesztett szűk fél óra alatt, tehát átlagban két percenként jött tőle egy labdavesztés. Cselei továbbra is minimális százalékban jönnek be, komolyabb védő simán leszereli. És a védők mögé belőtt labdái is nem kevés kívánni valót hagytak maguk után. De legalább próbálkozott… Rossznak nem mondanám ezt, amit láthattunk tőle, de azért jónak sem. Destet és Garcíát pedig nehéz értékelni, hisz nagyon kevés játékidőt kaptak.
És jöjjön a fekete leves, az én szememben két játékos volt kritikán aluli kedd este, nem más, mint Clément Lenglet és Memphis Depay.
Lenglet már az elején bemutatkozott, az előtte két méterről álló emberbe vágta a labdát, pedig bárhová passzolhatott volna. Aztán jött a már említett félpályás kötény, és Yaremchuk szöglet utáni fejese, ahol szintén ő maradt le. Tényleg nem tudom, minek kell ahhoz történnie, hogy még csereként se számítsunk rá. Memphis pedig amilyen jól indult, annyira borzalom mostanában. Egyszerűen minden szituációt túlgondol, nem mer vállalkozni, pontatlan, súlytalan. Pedig elsősorban neki kellene hátára venni a csapatot, és ez láthatóan nem megy neki. A büntetőből szerzett gólok nagyon kevesek lesznek ehhez. Csak remélni tudom, hogy hamarosan magára talál, mert fáj nézni, amit művel.
Vezetőedző:
Xavi: Két meccs után is van szemmel látható javulás a játék képében, ez mindenképpen dicséretes. Mint ahogy az is, hogy most már nem fogyott el az erő az utolsó 20 percre fordulva, elsősorban ez is neki köszönhető. Azt pedig külön kiemelném, hogy a meccs után a hírek szerint motivációs beszédében elmondta, hogy egyáltalán nem lehetetlen megverni a Bayern Münchent, és meg tudjuk csinálni. Ez a hozzáállás kell! A választott felállással szemben voltak kételyeim, de végülis nem sült el olyan rosszul,mint azt vártam. Jó úton haladunk, és nem lehet más opció, mint kiharcolni a továbbjutást!
Végszó:
Egyszerű a képlet, amennyiben nyerünk a már biztos csoportelső Bayern München otthonában, továbbjutunk. Ha nem nyerünk, akkor abban kell bíznunk, hogy a Benfica hazai pályán nem tudja legyőzni a már biztos csoportutolsó Dinamo Kijevet. Nincs könnyű dolgunk, az biztos… De a remény hal meg utoljára, fejlődő tendenciát mutatunk, és a futball mindig is tartogatott meglepetéseket. Reméljük, tavasszal nem az Európa Ligában lesz jelenésünk, kissé ciki lenne… A müncheni meccsig viszont még két hét hátra van, ne szaladjunk ennyire előre, szombaton már újabb fontos bajnoki vár ránk a Villarreal otthonában, ahol egész biztosan meg fogunk izzadni.
Força Barça!
Catalunya triomfant!
