Huhh. Nem is tudom, hogy kezdjem. Még mindig a ‘klasszikus’, na meg az azt követő ünnepléssel egybekötött pálinkázás hatása alatt vagyok. Nagyon kellett. Kib.szottmód kellett. Megszolgáltuk. Kibekkeltük. Letérdeltünk. Felegyenesedtünk. Újra emelt fővel járhatunk a futball világában. „Méltók voltunk régi nagy hírünkhöz”. „Lemostuk a gyalázatot!” Boldogok vagyunk. Értékeljük a csodát!
Azt a leborult fűzfán fütyülő rézangyalát, micsoda este volt. Persze, reménykedtünk egy jó eredményben, mert jó passzban voltunk, jöttek az eredmények, EL-ben kétszer is idegenben vívtuk ki a továbbjutást, de akkoris. Ez egy ‘El Clásíco’. A Real túl egy p$g elleni remontadán. Lelkileg ők is a topon voltak. És hát Ancelotti mégiscsak a nagy ‘Carlito’. Meg mégiscsak a Bernabéuban volt a meccs. Jó, tudom, régebben sokat jártunk oda nyerni, el is neveztük „edzőpályának”, de már olyan távolinak tűntek ezek a sikerek, hogy ki is ment a fejünkből. Na, de jött Xavi, aki eszünkbe juttatta. A Maestro pályán is az volt, hát még most a pálya mellett. Igazi vezér, táborszernagy, kimagasló stratéga, magával ragadó, hitet visszaadó, reményeket ébresztő kapitány. Mutatja az utat, a játékosok és mi szurkolók is, követjük. Hát, kövessük végig az úton. Bízzunk benne. Támogassuk. Újra nagyok, mit nagyok?, hatalmasak leszünk!
Amint a ‘klasszikus’ előtti sajtótájékoztatón már utalt rá, az be is következett a kezdőcsapat összeállításakor: Dani Alves igazi vezért, de már nem 20 éves – sajnos. Épp ezért, hogy megállítsa a szélvész gyors madridi játékost, Vinicius-t, egy fiatal őserőt állított oda Ronald Araújo személyében. Az uruguayi középhátvéd pedig nagyszerűen megoldotta minden feladatát a jobb oldalon, sőt, még túl is teljesítette azt. A középpályán és a csatérsorban nem volt különösebb meglepetés. Ennek fényében így állt fel a Csapat a Bernabéu-stadionban: ter Stegen – Araújo, Piqué, Eric García, de Jong, Busquets, Pedri – Ferran Torres, Aubameyang, Dembélé. A hazaiaknál Carlo Ancelotti kénytelen volt mellőzni a sérült Mendy és Benzema játékát, így a ‘blancók’ az alábbi kezdővel vonultak ki: Courtois – Dani Carvajal, Éder Militão, Alaba, Nacho – Rodrygo, Casemiro, Kroos, Modrić, Fede Valverde, Vinicius Júnior. A találkozót Juan Martínez Munuera vezette, egész tűrhetően: volt pár rossz döntése, de a meccset ezek egyáltalán nem befolyásolták.
Araújo a jobbhátvéd, Alves a padon kezdett. A Real kezdte jobban a meccset, azonban az első percek izgalma után fokozatosan magunkhoz tértünk. A 11. percben adódott az első esély, de Ferran lövését védte Courtois. A 22. percben Kroos, a 26. minutumban de Jong kapott sárgát. A 29. percben Auba révén megszerezte a vezetést a Barcelona: Dembélé ment el a jobb oldalon, tökéletesen adott középre, és auba 6 méterről fejelt a hosszú sarokba, 0-1! A 31. percben Busquets húzta vissza Militaót, amiért sárga lapot kapott. A 34. percben megint Auba előtt adódott esély, de Courtios nagyot védett, a szöglet utáni kontra végén Vinicius homorított, de ezt a bíró nem ette meg. A 38. percben Dembélé jobb oldali szöglete után Araújo érkezett tökéletesen, és 7 méterről leadott dfejesét Courtois a hálóból tudta kiszedni, 0-2!
A 46. percben Ferran kapott tökéletes kiugratást, egyedül vezette a kapura a labdát, és az ezer százalékos ziccert mellé lőtte 16 méterről..A 48. percben Frenkie ugratta ki Aubát, aki sarokkal középre adott, és 15 méterről Ferran felvarrta a labdát a bal felső sarokba. Az 51. percben Ferran kapott tökéletes kiugratást Piquétől a leshatáron, továbbította a lasztit Auba felé, aki 13 méterről Courtois fölött a kapuba emelte a labdát. 0-4!!! Az 58. percben bal oldali passzról Auba alig maradt le, így rosszul találta el, s csak a bal kapufa mellé tudta piszkálni. A 61. percben Pedri passzát Auba lőtte rá szorongatott helyzetben 5 méterről, de a Real kapusa védett. A 64. percben Ferran 13 méteres lövését védte bravúrral Courtois. A 71. percben Gavi és Memphis érkezett a pályára, lement Frenkie és Auba. A 74. percben Dembélé kapott kiugratást, Militaóval bírkóztak, de Dembélé kapura tudta lőni, ami alig ment el a jobb kapufa mellett. A 75. percben Alba kapott sárgát Vinicius elleni szabálytalanságért. A 78. percben Memphis 16 méteres bombáját védte courtois bravúrral: Casemiro fejelte vissza Memphis-nek a löbbölését. A 79. percben Alaba 13 méteres, éles lövését védte ter Stegen. A 80. percben Dembélé helyére Adama érkezett. A 86. percben Dani Alves jött Alba, Nico pedig Pedri helyére. A 88. percben Lucas és Nico kapott sárga lapot.
Cruyff, Neymar, Aubameyang, Ferran – első klasszikusaikon gólt + gólpasszt szereztek. Ez maga volt az elysium. Olyan Pep-érás siker volt ez Madrdiban. De ki voltunk erre éhezve az elmúlt évek után. Fergeteges este volt, megérdemelt győzelemmel. Xavi jött, látott, győzött – ill. visszatért a 2-6 színhelyére. Ez valami ahhoz fogható este volt. Szavak nincsenek
A mérkőzés legjobbja: Aubameyang
A találkozó értékelése:
Azért két góllal, egy gólpasszal, meg kiváló játékkal előrukkolni életed első ‘El Clásícó’-ján, az nem smafu. Arra még a „Nagy” Johan is csettintene. Márpedig, Aubameyang ezt tette, s még újabb gólok/asszisztok is felkerülhettek volna a lőlapjára az alatt a 70 perc alatt, amíg a pályán volt. Briliáns előadást mutaott be a gaboni csatár, akit január 31-én 23:58-kor sikerült leigazolni. Pillanatok alatt beilleszkedett, elkezdte termelni a gólokat, elnyerte a szurkolók támogatását és bizalmát. Pedig csak azt teszi, amihez mindig is a legjobban értett: gólokat lő. Így volt ez Dortmundban is, meg az Arsenalnál eltöltött idejének nagy részében is. Ki tudja, miért, de összerúgta a port Artetával, és a barcelonai hivószó, Xavi telefonjai, meggyőzték őt a levegőváltozásról. Nemcsak a hőmérséklet kellemesebb, mint a ködös Londonban, de tengerpart is van, meg újra egy csapatban lehet Dembélével, akivel a Borussiánál nagyszerűen megértették egymást. Jól láthatóan Dembi is felszabadultabb, tökéletesen megértik egymást, így Xavi két legyet ütött egy csapásra: szerzett egy igazi gólvágót, egy „vércsét”, s emellett gondoskodott Dembélé pozitívabb lelkiállapotáról is. Ezzel együtt is, számomra továbbra sem kérdéses, hogy június 30. után Dembélét nem szeretném már Barça-mezben látni. Mindenesetre a gólfelelősök jól működnek együtt, eredményesek, ontják a gólokat és gólhelyzeteket. Ez pedig az eredményességen, a játék minőségén, a látványosságon is megmutatkozik, most már meccsről meccsre. Bilbao, Atlético, Napoli, Osasuna, Valencia, Real Madrid – négy gólokkal terheltük meg a kapujukat, ami pár hónappal ezelőtt még a legmerészebb álmainkban sem jött elő.
A mérkőzésről annyi helyen, annyi féle értékelést olvashattatok, hogy kevés újat, mást tudnék írni róla. Inkább egy-pár személyes benyomást osztanék meg. Először is, azt, amit egy-két barátomnak, kicsit félve írtam meg, mondtam el, hogy „olyan 2003/04-es idénybeli érzéseim vannak”. Olyan 2004 tavaszán látottak ötlenek fel bennem. Olyan 2004-es feelingem van. Az volt Rijkaard első idénye, aminek az őszi fele meglehetősen gyengére, eredménytelenre sikeredett, s 2003 decemberében már elég erős hangok hallatszottak, amik arról zengedeztek, hogy jót tenne egy edzőcsere a csapatnak, hogy Frank esetleg kevés a Barça padjára, a lelátón egy-két fehér zsebkendő is elkezdett lengedezni. Volt azonban a háttérben valaki, aki kiállt Frank mellett, és tartotta a lelket a Laporta-vezetésben. A „Nagy” Johan, így van. Johan Primero már amennyből figyel minket, de hiszem, hogy lelki szemeivel vezet minket, vezeti a Klubot, irányítja a csapatot, mert a futballvilág leghatalmasabb gondolkodója, a Klub „atyja” testileg ugyan már nincs köztünk, de a lelke velünk marad az idők végezetéig. Na meg, a klubvezetésben ott van a fia, Jordi, aki továbbviszi atyja szellemiségét. S igen, az egyik párhuzam 2003/04 és a jelen állapotok között az edző személye: Koeman távozása után Xavi esetében is hamar előjött egy-két olyan hang, hogy „talán túl korai volt a kinevezése” és így tovább, de a klubvezetés kitartott, s most már látszik, hogy az irány jó.
A 2003/04-es feeling másik része, hogy az akkori őszt, egy fergeteges tavasz követte, ami 2004. április 25-én egy Real Madrid-FC Barcelona rangadóban csúcsosodott ki, amelyen a Katalán Óriás a Bernabéuban 2-1-re verte az ősi riválist. Akkor Santiago Solari vezető góljára (’53) Patrick Kluivert (’56) és Xavi Hernández (’86) válaszoltak, és a vasárnapihoz hasonló örömmel térhettek haza a srácok Madridból. Most erre a ‘klasszikusra’ egy hónappal korábban került sor, és egy jóval egyértelműbb, sokkal simább találkozón mostuk fel a Bernabéu gyepét a ‘blancókkal’. Úgy rúgott a csapat négy gólt, hogy még egy ennyi ziccert el is puskázott, ki is hagyott, ill. Courtois hatástalanított. Azonban nem szabad telhetetlennek lenni, még akkor sem, ha a maximalizmusra kell mindig törekedni, de ez így is egy kimagaslóan pozitív eredmény. Szóval 2004. május végén a bajnoki ezüstérem jutott nekünk, egy kilátástalannak tűnő őszt követően – s azt gondolom, ez idén is így lesz. Aztán 17 évvel ezelőtt a bajnoki ezüst után bajnoki aranyérem következett, s a sormintát követve…de ne szaladjunk ennyire előre.
Inkább maradjunk még egy pillanatig Xavinál. Jó magam is féltettem, mert elég nagy sz@rban vette át a Klubot, minden téren válság és nehézség jellemezte/jellemzi a Klubot. A legnagyobb, legmélyebb válság – véleményem, de Xavi szerint is – az identitásunk válsága. Az a tény, hogy valahol utat tévesztett a csapat, a vezetés, valahol elveszett az az „ajándék”, amit úgy hívunk, hogy „több,mint egy klub”-érzés. Feladtuk a gyökereinket, a La Masíát, a játékunk alapjait, az elődök örökségét, és minden téren egy globalizálódó futballt akartak a csapattal játszatni, amire nem igazán volt képes sosem. Ha pedig a Klub elveszti a gyökereit, akkor úgy lesz, mint a fa: elkezd – képletesen szólva – „száradni”, elindul a lejtőn, és nincs megállás. Vissza kellett tehát térni a gyökerekhez, az alfához, amit Laureano Ruíz, Rinus Michels, Johan Cruyff, Oriol Tort fektettek le, s plántáltak bele a Klubba. Újra önmagunknak kellett lennünk, amihez megvolt az ifjonti „nyersanyag”: Gavi, Pedri, Araújo, Nico, Ferran, Abde, Jutglá. S kellettek hozzá a „nagy öregek”, akik kivirágoztak Xavi kezei alatt: Piqué, Alba, alves vezetik a fiatalokat, de a legszembetűnőbb reinkarnáción Busquets ment keresztül. Félelmetes az az ember, hihetetlen, ahogy megváltozott a játékának a minősége. Magam sem hittem volna, hogy 2-3 évnyi ‘mélyaltatás’ után a kapitány képes lesz ilyen mértékű visszatérésre. Egyszerűen brutális, amit Xavi művelt az „öregekkel”. Pedig ez volt a másik félelmem a Maestrót illetően, hogy az egykori játszótársakkal nem fog bírni, hogy ugyanazt az elkényelmesedett lötyögést, tántorgást látjuk tőlük a pályán, amit Valverde utolsó pillanataitól kezdve láthattunk, tapasztalhattunk tőlük. Ehelyett újra virágba szökkentek, újra hasznos alkotóelemei a Barcelonának. Hihetetlen.
134 nap. Ennyi napja érkezett a Klubba vissza Xavi. Felfoghatatlan az a változás, amit ez idő alatt láthattunk. A Csapat színeváltozása szembetűnő. Teljesen mások az érzéseink a Blaugranát illetően. A pályán is és azonkívül is. Játékosok és szurkolók is másképpen tekintenek a Klubra. Újra van hit, van remény, van bizakodás egy eredményesebb, sikeresebb jövőben. A játék minden elemében szembeötlő az előrelépés. Taktikában. Technikai fejlődésben. Játékosságban. Állóképességben. Gondolkodásban. 134 nappal ezelőtt csak abban reménykedhettünk, hogy kis mértékű előrelépés, egy-két vészigazolás mellett, sikerül stabilan az első négyben végeznie a Csapatnak. Most pedig ott tartunk, hogy jó eséllyel – nem elkiabálva!!!! – meglesz a bajnoki ezüstérem, és az Európa Ligában is elérhetünk a csúcsra. Ehhez azonban még sok-sok munka kell, kitartás, türelem, és a szurkolók részéről elsöprő erejű támogatás, szurkolás, kiállás. Kalapemelés.
Szóljunk pár szór Eric-ről is. García jól odapörkölt ezen a meccsen a kritikusainak – megmutatta mért élvezi Lucho és Xavi bizalmát is folyamatosan – fantasztikus meccset játszott, védekezésben végig hiba nélkül játszott és a hosszú labdái folyamatosan emberhez mentek – García minden labdatartásra építő edző álma, ennyire jól passzoló középhátvéd tényleg nincs több a világon, emlékezetes teljesítmény a katalán játékostól. Kollégája, Piqué is kiemelkedően teljesített. Valószínűleg nincs még egy olyan játékos a világon, aki részese lett volna ennyi nagy arányú sikernek a legfőbb riválissal szemben – remek meccset játszott, alig-alig hibázott, Auba második gólja előtt pedig ő szúrta ki a remek ütemben beinduló Ferrant. Az elmúlt pár szezont követően Xavi kezei alatt újra összekapta magát, és rendkívül magas szinten teljesít mérkőzésről mérkőzésre. Araújo esetében kicsit aggódtam a szereplése miatt a jobbhátvéd posztján, de mérföldekkel túlszárnyalt minden várakozást, és szinte tökéletes meccset játszott a remek formában lévő Viníciusszal szemben. A gólja pedig csak a hab volt a tortán ezen a remek meccsen. Szerintem, ha ezek után nem kapja meg a kért fizetését és a szerződéshosszabbítást, akkor nem én leszek egyedül, aki elindul Barcelonába, hogy levágja a klubvezetés tagjainak a kezeit…
Pedri…az, aki focirajongó, és eddig nem látta még őt játszani, az ezen a meccsen teljes fényében csodálhatta meg a foci egyik legnagyobb tehetségét – hétről hétre hozza le az ikonikus teljesítményeket, olyan alázattal, ami nagyon ritka az élfociban – szinte hiba nélküli meccset játszott, részt vett gyakorlatilag az összes támadásban, és a csapatszintű védekezés továbbra is az ő játékától függ a legnagyobb mértékben – szerintem ezen a meccsen nem egy új rajongót szerzett magának, egy olyan játékos, aki miatt le kell ülni meccset nézni. Gavi feljött, és bedarált mindenkit, a kis idő alatt, amit a pályán töltött több labdát szerzett, mint bármelyik Real középpályás – egyszerűen felszántotta a pályát – megértem Xavit, hogy nem merte őt a kezdőbe nevezni – mindig benne van a játékában a sárga lap, de ha ezt meg tudja tanulni kezelni, akkor onnantól nincs menekvés – a baba arcú Pepe, már így is Spanyolország egyik legnagyobb középpályás ígérete, és úgy tűnik nem lassít, sőt…
Összességében ezzel a mérkőzéssel a Barça jelezte a világnak, hogy újra számolni kell vele a legmagasabb szinten, és hogy az átmeneti időszak a csapat életében szép lassan véget ér – itt az ideje újra nagyot álmodni – ebben a keretben benn van minden, amire csak szükség van a BL győzelemhez, és úgy tűnik, még mindig nem érte el azt a szintet, amire valóban képes lehet – folyamatosan fejlődik, és hónapról hónapra válik egyre erősebbé. A másik dolog, amit ki kell emelni, az Xavi munkája – a katalán szakember szinte csodát tett ezzel a megfeneklett csapattal – az érkezése óta, a Barça vesztett pontok tekintetében 1 ponttal a Real Madrid előtt jár – és bár, már nincs sok meccs hátra a bajnokságból, és a blankók előnye is tetemes – a vesztett pontok tekintetében 9 pontos – de, ennek ellenére, ha az FC Barcelona képes hozni a hátralévő meccseit, akkor a hajrá még akár rendkívül szoros is lehet. Ahogy Laporta is kiemelte, a jelenlegi projekt nagyon jól halad, és úgy tűnik időközben már győzni is megtanult a csapat – ha a szezon végéig marad a jelenleg fennálló tendencia, akkor az EL megnyerése nem kellene, hogy gondot okozzon a csapatnak – és a klubtörtének legrosszabb szezonjának kikiáltott évet is egy kupagyőzelemmel tudná keretbe foglalni a csapat.
A Femení is győzelemmel távozott Madridból
Tegnap este 21 órakor újabb „klasszikust” rendeztek a spanyolok fővárosában, csak ezúttal női ‘vonalon’ csaptak össze a felek, méghozzá a BL-negyeddöntő odavágóján. Mint ahogy Giráldez mester is kiemelte a meccs előtti sajtótájékoztatón, az ellenfél edzője érkezése óta nagyon sokat javult a Madrid és a mai napra is jó taktikát ötlött ki a madridi tréner. A Real próbálja tartani a labdát, így pihenni, míg mikor a Femenínél van a labda, betolják a buszt és lezárják a területeket. Gyakorlatilag ebből jött a meccs nyolcadik percében is a hazai gól, Alexia és Patri nem értették meg egymást, Esther González rávezette a védelemre, majd passzolt a szélen érkező Carmonának, aki nem hibázott, elrúgta Paños mellett a hosszúba a játékszert. Egészen borzalmas, a Femeníre egyáltalán nem jellemző védekezést láthattunk, a gólt egy jól irányzott kilépéssel könnyedén meg lehetett volna előzni. Sajnos a félidő ezt követő részében nem sikerült gólt szerezni, komoly helyzetet is inkább a Real tudott kidolgozni, főleg Esther González révén, aki ma nagyon elemében van. Ennél sokkal több kell, azt hiszem a katalán vezetőedző komolyan elbeszélget majd lányaival a szünetben.
Az első félidei csapnivaló játék után biztosak lehettünk abban, hogy a második játékrész előtt cserél a csapat és ez a változtatás kulcsfontosságúnak bizonyult. A katalánok trénere lekapta a sárgát is begyűjtő Leila Ouahabit, a helyére pedig Clàudia Pinát küldte fel, így a támadó Fridolina Rolfö visszakerült a balszélsővédő pozíciójába. Alig telt el öt perc a félidőből, Rolfö ügyesen tolta meg a labdát a szélen, veszélyesen beadta a játékszert, amit Misa nem tudott lehúzni, majd Olga Carmona faultolta Hansent a tizenhatoson belül. A bíróhölgy úgy látta a pályáról, hogy ez tizenegyest nem ér, de egyből mutatta, hogy meghallgatja mit mond portugál kollégája a VAR szobából. Joao Pinheiro pedig azt duruzsolta a finn játékvezető fülébe, hogy menjen ki, nézze meg, mert bár Hansen esése nem túl meggyőző, a kontakt bőven elég volt, hogy erre büntetőt lehessen fújni. A meszes ponthoz természetesen Alexia Putellas állt, aki védhetetlenül rúgta a kapuba a labdát, Misa nem tehetett semmit, így a csapatnak maradt szűk 40 perce fordítani.
Közel 30 percet kellett várni a következő gólra, mert bár a mezőnyfölény megvolt, a helyzeteket vagy nem váltották gólra a lányok, vagy az utolsó passz nem volt pontos. A 81. percben azonban Hansen jól húzta meg a labdát a jobbszélen, középre tett labdája is pontos volt, és miután Aitana lövését még blokkolták, Pina már nem hibázott, szépen gurította a lasztit a madridi kapuba, majd megmutatta mindenkinek melyik szíve klubja és adott egy csókot a Barcelona címernek. Mikor már azt hihettük a Camp Nou-ba egygólos előnnyel vonulhat a csapat, gyors kontrát vezettek a Senyera mezbe bújt katalánok, Patri tökéletesen centerezett, Alexia pedig lehellet finoman bökte át a kapus felett a labdát, így a végeredmény egy kényelmes 3-1 lett, az első félidei borzalom után is. Alexia olyan „Aubás” gólt lőtt: a gaboni csatár hasonlóan löbbbölte át Courtois-n, mint ahogyan Alexia Misán. A visszavágót jövő szerdán rendezik a Camp Nou-ban, telt ház előtt.
Végszó:
Két napon belül, két Real-verés, méghozzá Madridban…ez nem is olyan rossz. S ha ehhez hozzávesszük, hogy március 13-án bajnoki keretében nyert a Femení Madridban 5-0-ra, akkor még édesebb ez a sorozat. A Femení a hétvégén a kisebbik madridi csapat otthonába látogat, reméljük, hogy ott is folytatja a pozitív szériáját a madridisták ellen. Xavi Hernandez fiai viszont most – válogatott szünet okán – szűk két hetes pihenőre vonultak, s legközelebb április 3-án 19 órakor lesz jelenésük a Sevilla ellen, mégpedig hazai közönség előtt.
Força Barça!
Força Femení!
Som i serem!
Catalunya triomfant!
