Vasárnap este 21 órai kezdettel lépett pályára az FC Barcelona a Ciudad de Valenciában, hogy megküzdjön a Levante legjobbjaival. A hazaiak, mint oly sokszor, ezen az estén is ‘vért ittak’, életük meccsét játszották, és rendesen megnehezítették a Xavineta dolgát. Felejthető első 45 perc után hatalmas másodikat láthattunk, a végén Luuk-féle katarzissal. Értékelésünk következzen!
A kezdőcsapat megadásakor Xavi némileg váratlant húzott, hiszen pedrit a padra jelölte, mint ahogy Gavit is: a középpályán Nico kezdett Busquets és Frenkie mellett. Ez teljesen érthető, egyrészt Nicónak kellenek a percek, másrészt Pedrinek a pihenőidők. Ennek fényében így állt fel a Xavineta ezen az estén: ter Stegen – Alves, Araújo, Eric García, Alba – Nico, Busquets, Frenkie de Jong – Ferran, Aubameyang, Dembélé. Alessio Lisci pedig így küldte pályára övéit hazai közönség előtt: Dani Cárdenas – Miramón, Rober, Postigo, Rubén Vezo, Son – Campana, Pepelu, Radoja – Roger Martí, Morales. A találkozót Munuera Montero vezette meglehetősen érdekes felfogásban és néhol indiszponáltan. Befújt három büntetőt, ebből az első és a harmadik jogos volt: Eric kezezése előtt viszont kirúgást kellett volna ítélnie, nem pedig szögletet, másrészt pedig, „szegény” Eric-nek hova kellett volna tennie a kezét…No nem baj, annál édesebb a győzelem.
Xavi némi meglepetésre Pedrit pihentette, s helyén Nico gonzálezt állította a kezdőbe. Az első negyedórában nem igazán tért magához a csapat, Xavi jól láthatóan dühösen reagált az addig látottakra. A 16. percben Dani Alves egy rossz mozdulat miatt sántikálni kezdett. A 21. percben ter Stegen kiválóan szöktette Ferrant, akinek lövését védte a Levante kapusa. A 26. percben ter Stegen védett hatalmasat, majd Eric García mentette meg a góltól a Barçát: Morales az év ziccerét hagyta ki, miután a fél Barça-védelmet leszerelte. A 29. percben Araújo mentette meg a csapatot a bekapott góltól: megint csak Morales veszélyeztetett. A 42. percben Ferran próbálkozását védte könnyedén Cardenas. A nemzetközi szünet „átkát” láthattuk az első félidőben is; a csapat kiesett a jó ritmusból. Ettől függetlenül, ki kell mondani, hogy a Krankfurt elleni játékunkat is sikerült alulmúlni az első 45 percben. Elöl teljesen veszélytelenek vagyunk, s a védelmünk sem áll túl stabilan a lábán. Ter Stegen és Eric döntően hozzájárulnak ahhoz, hogy még 0-0 áll az eredményjelzőn. A félidőben drasztikus változtatásra lesz szükség, ha valamit szeretnénk itt elérni a 19. helyezett otthonában.
Az 50. percben Dani alves szabálytalankodott a 16-on belül, a büntetőt pedig Morales váltotta gólra; vezet a Levante – teljesen megérdemelten. Az 54. percben újabb büntetőt kapott a Levante, mivel Eric kézzel ért a labdához: Roger 11-ét viszont ter Stegen hárította. Azt azért zárójelben megjegyezném, hogy a tizi előtt Levante-szöglet helyett Barcelona-kirúgásnak kellett volna következnie…Ezt követően Xavi cserélt: Frenkie helyére Pedri, Nico helyére Gavi érkezett. Az 59. percben Dembélé passzából Aubameyang egyenlített: Dembi beadását fejelte Cardenas kapujának bal oldalába; 1-1! Dembélé 11 asszisztja volt ez! A 62. percben megint Auba fejelt, de nem volt szerencséje. A 64. minutumban azonban Gavi jobb oldali beadását Pedri 16 méterről varázsolta a jobb alsó sarokba, s ezzel már 2-1 ide! A 75. percben Son 18 méteres, veszélyesen a bal alsóba tartó lövését védte magabiztosan ter Stegen. A 80. percben Alves helyére Lenglet érkezett, így Araújo ment ki a jobbhátvéd pozíciójába. A 82. percben Lenglet feleslegesen felrúgta a levantei csatárt a 16-on belül, újabb büntetőt kapott a Levante, amit Melero lőtt be. A 84. percben Auba helyett Luuk, Dembélé helyén Adama a pályán. A 87. percben Araújo sárgát kapott, így a következő meccset kihagyja. A 93. percben Alba bal oldali beadására érkezett Luuk de Jong, aki 10 méterről Cardenas kapujának jobb alsó sarkába fejelte a ballont, 3-2 ide! Ez nehéz szülés volt. a meccs emberei ter Stegen, Pedri, Gavi, Eric és LUUK DE JONG. Emésszük meg a látottakat. Jár a taps a csapatnak!
A mérkőzés embere: Marc-André ter Stegen
A találkozó értékelése:
Katartikus, izgalmakkal teli, esetenként idegölő, körömrágós mérkőzésen/mérkőzéseken vagyunk túl. A Frankfurt ellen is megszenvedtünk, s nem volt ez másképpen a Levente otthonában sem. Sőt, ha azt vesszük a Sevilla elleni hazai 1-0 arányú győzelem első félidejében is volt miért izgulnunk. Tipikus válogatott szünet utáni Barçát láthatunk, annyi különbséggel, hogy két győzelemmel és egy döntetlennel hozta le a csapat e három találkozót, s nem szenvedtek vereséget. Így már 15 bajnoki óta nem talált legyőzőre Xavi legénysége, ami meglehetősen pozitív fejlemény, főleg annak tudatában, ahogyan a szezon indult. Emellett az Európa Ligában is jól haladnak a srácok, ami ugyancsak jó érzésekkel tölthet el bennünket. Ezzel együtt is a mögöttünk álló 270 percben voltak olyan pillanatok, amikor nem sikerült uralni sem a mérkőzést, sem az ellenfelet, sem a labdát. Túl sok hibával, eladott labdával, dekoncentráltsággal játszottak a fiúk, amikre az az tmegelőző hetekben nem igazán volt példa. Elszoktunk tőle, ez az igazság. Azonban az ilyen mérkőzéseken begyűjtött három pontok azok, amelyek elengedhetetlenek a jó eredmények, a jó helyezés, egy esetleges cím elnyeréséhez.
Már a múlt csütörtöki, Frankfurt elleni EL-negyeddöntő odavágóján láthatóak voltak annak a jelei, amelyek a Ciudad de Valenciában megrendezett bajnoki első félidejében csúcsosodtak ki. A Levante elleni első 45 percben látottakra nem igazán találok megfelelő jelzőt: katsztrófális, nézhetetlen, frusztráló volt látni Busiék szenvedését. Nem igazán volt egy futballra emlékeztető megmozdulásunk sem, a hazaiak pedig sorra dolgozták ki a helyzeteket. Mondjuk, engem nem leptek meg, mert a Levante igazi mumusnak számít: a Camp Nou-ban még csak-csak sikerül őket könnyedén legyőzni, de idegenben kész rémálom itt fellépni. Emlékezzünk csak vissza a 2018. május 5-4-es Levante-sikerrel végződő meccsre, ami szertefoszlatta azt az álmunkat, hogy veretlenül megnyerje a csapat a bajnokságot, s egy 43 bajnoki óta tartó veretlenségnek vetett véget a Boateng-Bardhi-kettős. De a tavalytavaszi összecsapás is emlékezetes maradt a 3-3-as végeredménnyel, ahol ugyancsak 2-0-ra ment a Barç, de a végén meg kellett elégednünk az egy ponttal. S ehhez jött még az a tény most, hogy a Levante komoly eséllyel pályázik az egyik kieső posztra, így még jobban felszívták magukat ellenünk. Az is figyelmeztető lehetett, hogy az Atleticót, a Villarrealt, a Realt is megfricskázták már, főleg hazai közönségük előtt. Ebbe a sorba illett ez a meccs is, és mégis, nem az első, gyötrelmesre sikeredett félidőben kellett izgulnunk, hanem a másodikban, amikor a cserékkel sikerült új életet lehelni a csapatba a Xavi-testvéreknek.
S akkor időzzünk el egy pillanatra a cseréknél, de nem azoknál, akik apályára léptek (róluk alább lesz szó), hanem a pályát elhagyóknál. Különösen Nico Gonzáleznél, akinek a teljesítménye jól láthatóan, visszaesett. Ebben szerintem, döntő szerepe van annak a ténynek, hogy Xavi mintha kissé háttérbe szorította volna, epizódszerepet vagy azt se szánna neki. Amíg rendszeresen pályán volt, félidőket, 60-70 percet kapott, meggyőzően, precízen, a csapat számára hsznosan játszott – amióta viszont az utolsó percekben, időhúzás céljából küldi be őt a Maestro, azóta kiesett a ritmusból. Tudom, hogy a középpályán „túljelentkezés” van, Pedri visszatérésével az ő helye stabillá vált, de ettől függetlenül ügyesen, okosan forgatva a ‘kátrtyákat’, Nicónak is elegendő játékperc jutna, s akkor (jó) formában tudna maradni, s a csapat számára is hasznos lehetne. Hetek, hónapok óta nem kap megfelelő esélyt, majd hirtelen a semmiből a kezdőben találja magát, s egyből brillírozást vár el tőle mindenki. Meggyőződésem, hogy egy hatalmas kincs, csiszolatlan gyémánt ő is, csak kellő bizalommal kellene viseltetnie iránta Xaviéknak. Alázata, hozzáállása, munkamorálja példaértékű és kiemelkedő, nem lenne helyes dolog elkótyavetyélni.
A két pályára lépő játékos viszont, teljes egészében megváltoztatta a játék menetét, amelyből még az indiszponált „fekete rigó” sem tudta kizökkenteni a csapatot. Pedri és Gavi egyszerűen zseniálisak, mindketten. Mintha ezer éve futballoznának, úgy teszik a dolgukat. S nem arról van szó, hogy egy-két felvillanásuk van, hanem arról, hogy meccsről meccsre, hétről hétre a csapat legjobbjai, akik örömet és boldogságot szereznek nekünk, és mosolyt csalnak az arcunkra. A Sevilla ellen is mindketten brillíroztak, Pedri álomgólt lőtt, ami három pontot hozott a csapat „konyhájára”, míg Gavi…ő Gavi. Egy két lábon járó, jó értelemben vett, agresszív „kismalac”, egy levakarhatatlan „kullancs”, aki megy, küzd, csíp, rúg, harap, és közben mosolyog. A babaarcú „killer”, aki nem ismer lehetetlent, elveszett labdát, elvesztett párharcot, aki ziccerbe kerül, aki mosolyog, aki jobban örül társai góljának, mint maga a gólszerző. Igazi csapatember, igazi kis Culé. Az egyik legjobb dolog, ami velünk történhetett ebben a zaklatott idényben, az az ő feltűnése, megjelenése, berobbanása. Pedrit már láthattuk tavaly, megismerhettük, sejthettük, hogy igazi kincset talált Ramón Planes a Kanári-szigeteken. Ősszel sérülésekkel bajlódott, januárban tért vissza, és azóta egyik ámulatból a másikba esünk. Félelmetes figura. Egy zseni. Egy varázsló. S végre a kapu előtt is megtanul(t) helyes(ebb) döntéseket hozni: nem mindig kell továbbadni a lasztit, ha kapura is lehet lőni. Láthattuk ezt a Valencia otthonában, majd az elmúlt két bajnokin is. Ebben pedig nagy szerepe van Xavinak, aki a kezdetektől arra sarkallta, hogy lőjön: az ő képességeivel, technikai adottságaival precíz bombák eleresztésére képes. Látjuk ennek az eredményét. Csak így tovább Pedri&Gavi!
S akkor pár szót a meccs emberéről. Pedri, Gavi, Eric is nagyszerű meccset játszott, viszont nálam MATS a nyerő. A német portás Xavi érkezése óta, szinte megtáltosodott. Jóval magabiztosabb, stabilabb, mint volt a megelőző időszakban. Jóval kevesebb gólt kap, sokkal több fontos, pontos hárítása van. Minden szempontból megfigyelhető nála az előrelépés, s különösen igaz volt ez vasárnap este. ugyan kapott két gólt, de mindkettőt tizenegyesből, ráadásul a két bekapott büntetőgól között hárította Morales tizijét, amivel 2-0-ra mehetett volna a Levante. Sorsdöntő védés volt ez az ‘Alemántól’, aki ezen túlmenően is jó pár fontos védést mutatott be ezen az estén. Gondoljunk csak bele a 96. perc elején bemutatott mentésére, amivel az egyenlítés esélyét halászta el a Levante elől. Láthatóan jobban érzi magát, magabiztosabb, élénkebb a mérkőzéseken, s a kirúgásai is precízebbek. Az első félidőben „félgólpasszt” adott Ferrannak, aki nem tudta azt gólra váltani. A Xavi-hatás Stegánál is szemmel láthatóan érzékelteti a hatását. Csak így tovább, MATS!
A védelem, s egyben a csapat egyik legjobbja is, ezen az estén Eric García volt. A katalán védőt nagyon sok, véleményem szerint alaptalan és nemtelen támadás éri a szurkolók részéről. Eric az egyik legintelligensebb játékos nemcsak a Barçában, de az egész spanyol fociban. Félelmetes, ahogyan lát a pályán, ahogyan kihozza a labdát, ahogy passzol, ahogy részt vesz a támadásokban is. Vannak rossz megoldásai, gyengébb pillanatai, de melyik játékosnak sincsenek? Hibázik? Persze, mint ahogyan mások is, csak azokat nem akarják a szurkolók észrevenni, ill. Eric esetében felnagyítják, mint Ferran esetében is. Eric nagyon korrekt, patent teljesítményt nyújtott Levantéban, góltól mentette meg a csapatot ter Stegen bravúros közbeavatkozása után. Mindenhol jelen volt a pályán, magabiztosan állt a lábán szereléseknél, minden helyzetben. Az ellene megítélt büntetőről nem tehetett, azt se értettem, hogy azért hogyan lehetett tizit befújni – annál is inkább, hogy a szituáció előtt kirúgásnak kellett volna következnie nem pedig Levante-szögletnek. Mindent összevetve, elégedettek lehetünk Eric-kel, aki a közeljövő egyik csapatkapitánya lesz; ezt ne feledje senki.
Dembélé már hetek óta a csapat egyik legjobbja – egy igazi gólpassz király. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyire jó lenne, ha itt maradna, és a mostanában látott módon tudná segíteni a csapatot. Ha nem sérült, akkor kétségkívül a keret egyik legmeghatározóbb játékosa. Auba ismét egy meccset hozott, amikor a gaboni nem sok mindent csinált, de amikor igazán kellett, akkor ott tudott lenni és nagyon fontos egyenlítőgólt szerzett. Ahogy a meccs után a nyilatkozatában kiemelte, most már nem tud a meglepetés erejével élni, a védők figyelnek rá – de a gólérzékenysége így is kiemelkedő az egész liga tekintetében is. Ferran is egy csendesebb meccset hoztt, a lövései nem igazán működtek, a beindulásai nem voltak olyan jó üteműek, mint általában, de küzdött becsülettel. Mondjuk a végén talán én őt kaptam volna le Dembélével szemben, de végül az élet Xavinak adott igazat, és a csapat Ferrannal a pályán nyerte meg a meccset.
Luuk de Jong…hmmm. Ha Cristiano folyamatosan megkapja, hogy egy mentális szörnyeteg, akkor mit lehet mondani arra a Luuk de Jongra, aki csereként kap 5-10 perceket nehéz, sokszor vesztes állásoknál, és képes olyan gólokat szerezni, amelyek pontokat mentenek a csapatnak!? Egy hihetetlenül alázatos és szerethető személyiség, aki Messi módjára, a pályán beszél a góljaival. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki a kölcsönt valódi szerződésre cserélné, és még 1-2 szezon erejéig csodálná a holland támadó fejesgóljait.
Összességében az FC Barcelona játéka főleg az első félidő tekintetében nagyon messze elmaradt a várt színvonaltól, de amikor igazán kellett, akkor a csapat szintet tudott lépni a cseréknek is köszönhetően, és annak ellenére tudta legyőzni a jó meccset játszó Levantét, hogy az három büntetőt is rúghatott, és a mezőnyben a játékvezető hajlamos volt szemet hunyni a szabálytalanságaik nagy része felett. Nyilván nem túl korrekt dolog, hogy a liga 19. helyezettje ellen bárki a bírói teljesítményt hozza fel kifogásul – de úgy érzem, egyszerűen egyik csapattal szemben sem korrekt az egyoldalú játékvezetés – mindezek mellet ezzel a sporttársak szembe is köpik azt a játékot, amit mindannyian annyira szeretünk… Csak remélni tudom, hogy a szezonban ez volt az utolsó alkalom, amikor a bírót meg kellett említenem egy írásomban, és a jövőben már nem találkozunk ennyire egyoldalúan fújt mérkőzésekkel a ligában… Visszatérve az elmúlt időszakhoz – Xavi nagyon okosan rotálta meg a keretet a hétközi EL forduló előtt, és ebből a rotációból nem vesztesen jött ki, hiszen a csapat egy idegenbeli döntetlent ért el egy kemény EL ellenféllel szemben, majd ellenszélben győzte le az életéért küzdő Levantét idegenben a liga meccsen – mindeközben a kulcsjátékosok nagy része tudott pihenni és regenerálódni – és ha minden jól megy, akkor ennek köszönhetően újra egy fejekben és lábakban is teljesen friss csapat fogadhatja majd a Frankfurtot a csütörötöki rangadón.
Végszó:
Egy nehéz terepen, nehéz körülmények között sikerült begyűjteni a három pontot, s ezzel visszavenni a 2. helyet a tabellán. Mivel pedig az Atlético botlott, így pontelőnnyel állunk előttük, egy meccsel kevesebbet játszva. A következő fordulóban pedig Sevilla-Real Madrid meccset rendeznek, miközben a Barça a Cádíz együttesét fogadja majd. A 32. forduló meccsét húsvéthétfőn este 21 órakor rendezik majd a Camp Nou-ban. Azonban előtte még az EL-negyeddöntő visszavágóján kell kivívnia a továbbjutást a Xavi-csapatnak: csütörtökön este 21 órakor lesz a meccs, amit az M4 Sport közvetít majd!
Visca el Barça!
Som i serem!
