Szombat délután a Balaidos-ban lépett fel az FC Barcelona, ami Sergi Barjuán „búcsúmeccse” volt, hiszen hétfőtől már Xavi Hernández irányítja hivatalosan a Katalán Óriást. 45 percnyi játék után úgy tűnt, hogy Sergi szép búcsút kap, és mi is végre mosollyal az arcunkon állhatunk fel a TV-készülék elől. Aztán a második 45 percben gondoskodtak arról a srácok, hogy dühvel kevert méreggel keljünk fel ama készülékek elől, miközben a fogaink között kemény anyázásokat sziszegünk el. Értékeltük a látottakat!
A sok sérült komolyan meghatározta, hogy milyen kezdőt küldött fel a pályára Sergi, ugyanakkor azt magam sem értem, hogy amikor van egy Yusuf Demir, akkor miért Gavit erőltetjük sokadszorra a jobbszélső posztján, amikor az elég testidegen tőle. Ezt jól mutatta, hogy a saját térfelén, sőt a saját 16-án belül többet láttuk jó megmozdulással Gavit, mint jobbszélsőként. Ezt a ‘butaságot’ el kellene felejteni, s reméljük, Xavi így is fog tenni. Ezek után nézzük a Barcelona kezdőjét: ter Stegen – Mingueza, Eric García, Alba – de Jong, Busquets, Nico González – Ansu Fati, Memphis, Pablo Gavi. A Caelta Vigo trénere, Eduardo Coudet így küldte pályára övéit: Dituro – Hugo Mallo, Aidoo, Murillo, Gailán – Nolito, Tapia, Denis Suárez, Solari – Iago Aspas, Thiago Galhardo. A találkozót Hernández Hernández vezette, tőle és a spanyol bíróktól megszokotthoz képest teljesen korrektül, egy-két apróbb hibával.
A Barcelona kezdte a mérkőzést, amelyen Mingueza a jobbhátvéd, Gavi a jobbszélső posztján lépett pályára. A 2. perc elején Nolito ugratta ki Iago Aspas-t, aki hatalmas ziccerben éppen csak a bal kapufa mellé lőtte a labdát; Lenglet integetett, hogy les, miközben pont ő ragadt benn és szerencsétlenkedett. A 4. percben Ansu Fati kapott jó kiugratást a bal oldalon Albától, becselezte magát a 16-on belülre, és 10 méteről, éles szögből kilőtte a hosszú sarkot; káprázatos gól! A 10. percben egy veszélyes jobb oldali vigói beadás után Gavi mentett szépen Nolito elől. A 18. percben Nico González kapott jó kiugratást a bal oldalon, csinált egy jó cselt, középre adott és az érkező Busquets 20 méterről tökéletesen tekert a jobb alsó sarokba! Ez volt Busi 10. gólja a bajnokságban. A 30. percben Eric kapott sárgát az Aspas elleni falt után. A 34. percben már 3-0-ra vezet a Barcelona: Nico González ugratta ki Albát, akinek bal oldali beadását Memphis csúsztatta Dituro kapujába. A 38. percben Frenkie bal oldali beadására érkezett Fati, akinek lövése elment a bal alsó sarok mellett. A 44. percben Ansu kapott a bal combjához, és szenvedett – minden bizonnyal – combizom-sérülést…
Erre nem igazán lehetett számítani. Szép játék, magabiztos vezetés, három gól, zseniális Gavi, kiemelkedő Nico. Csak ez az Ansu-sérülés, ez nem kellett volna…reméljük, nem komoly a dolog! Aztán jöhetett a második félidő, és vele együtt a fekete leves.
Eric García is kényelmetlenséget érzett, így Araújo érkezett helyére a pályára, míg Ansut Baldé váltotta. A 2. félidő eleje két Celta-helyzettel indult, a másodiknál Lenglet mentett bravúrosan egy bevetődéssel. Az 52. percben egy gyors vigói támadás végén ter Stegen lepkézett, bléamázott, szerencsétlenkedett, és került a labda Iago Aspas elé, aki szépített. Az 59. percben Nico is megsérült, helyére riqui Puig érkezett. A 69. percben Nolito bevette ugyan ter Stegen kapuját, de előtte – szerencsére – kézzel vette le a labdát, így a találatot érvénytelenítette a bíró; ez volt a második anullált gólja a Vigónak (mindkettő jogosan). A 74. percben Busquets vesztett labdát, majd bal oldalra került ki a laszti, Cervi beadását pedig Nolito Lenglet és Alba „mozizása” mellett ter Stegen kapujának jobb alsó sarkába fejelt…A 80. percben Gavit Abde Ezzalzouli váltotta. A 86. percben de Jong 17 méteres lövése a felső lécen csattant és ment túl az alapvonalon. A 88. percben Busquets sárgát kapott szövegelésért. A 90. percben Néstor Araújo 18 méteres lövése ment el Stegen kapujának jobb felső sarka mellett. A 93. perc elején Stegen kapott sárgát időhúzásért. A 95. percben abde műesésért kapott sárga kártyát, majd Frenkie de Jong, mert nem engedte elvégezni a bedobást. A 96. percben pedig amint várható volt, és TELJESEN MEGÉRDEMELT, Iago Aspas egyenlített…..
Az orvosi stábot és az erőnléti edzőket el kell zavarni a bús pi..ába, mert ezek kóklerek és sarlatánok, nem szakemberek. Első információk szerint Ansu Fati bal combizom-sérülést szenvedett, és legalább 1 hónapot ki kell hagynia. Eríc García kellemetlenséget érzett a jobb lábfejében, ezért kért cserét. A 2. félidő maga volt a gyalázat, az érthetetlen visszaesés mintapéldája. Lesz itt dolga bőven Xavinak…Láthattunk egy fantasztikus első félidőt és egy – minden szempontból – vállalhatatlan másodikat.
A mérkőzés legjobbja: Nico González:
A találkozó értékelése:
Kezdjük az értékelést a mérkőzés legkellemetlenebb és egyben legérdekesebb pillanatának felidézésével. emlékezhetünk rá, amikor ansu Fati jelezte a sérülését, akkor Sergi Barjuán Coutinhót küldte el melegíteni, amit a televízió is mutatott, így mindannyian láthattuk, én láttam is. Aztán a 2. félidő elején mégis Alejandro Baldé érkezett a brazil helyett: ekkor én magam sem értettem ezt a „váltást”, amire aztán a mérkőzés végeztével választ kaphattunk. Egybehangzó források arról számoltak be, hogy Coutinho megtagadta a pályáralépést, ill. Sergi Barjuán jelzésére meglehetősen indolensen reagált, amit a tréner úgy értékelt, hogy a brazilnak nincs kedve pályára lépni. Ezért az öltözőbe érve úgy döntött, hogy akkor philippe maradjon csak a padon, jöjjön helyette az ifjú balhátvéd. Nem láthatunk be az öltözőbe, csupán újságírói értesülésekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni, viszont az is tény, hogy mikor meccs után Sergit erről megkérdezték, ő annyit mondott, hogy nem foglalkozik azzal, mi történik a pályán kívül. Ergo: nem tagadta a dolgot. S ha ez igaz, akkor Xavi kezdheti is Coutinhóval az öltöző kitakarítását.
Folytassuk egy másik ‘delikvenssel’, aki szerintem, meglehetősen indiszponált teljesítménnyel rukkol elő egy jó ideje: Marc-André ter Stegen. Egy jó ideje, úgy 1-1.5 éve a teljesítményére nem lehet azt mondani, hogy klasszis vagy kimagasló lenne. Egy jó átlagot hoz le, de kiemelkedően jó meccse kevés volt az ‘Alemánnak’ – noklija, ‘leventéje’ viszont annál több. A Vigo első góljánál amit bemutatott, az vállalhatatlan volt: egy gyengén meglőtt, középre, a kezei közé érkező lövésecskét képtelen volt megfogni….ja, és még véletlenül se hozzuk fel azt, hogy „de hát a Nap a szemébe sütött”, mert ez badarság. Ez egy olyan lövés volt, amit 10 éves kapuspalántának is kézbe kell fognia, mert ha nem teszi, az edzője elzavarja sakkozni. Az is vállalhatatlan, a véleményem szerint, hogy egy klasszis kapus négy kapuralövésből három gólt kapjon. Mint ahogyan az is, hogy ebben a szezonban minden, ellenfél által kapura menő első lövésből gól lesz. Igen, ebben a védelem is benne van, de Stega is vastagon. Az a nagy igazság vele kapcsolatban, hogy elkényelmesedett, eltunyult, mivel nincs megfelelő versenyhelyzet a posztján, a kezdőtagsága biztosított, nincs aki megszorongassa és komolyabb versenyre, koncentrációra késztesse. Tehát, három megoldás van: 1. kap egy megfelelő vetélytársat, aki arra ösztönzi, hogy újra megfelelő szinten védjen; 2. irány a pad és jöhet Iñaki Peña vagy Arnau Tenas a helyére; 3. el kell adni mihamarabb. Ez a teljesítmény egy középcsapatba talán elég, mert az nem elfogadható, hogy a sok közepes vagy gyenge meccse között van egy-két klasszis módon lehozott találkozója.
A védelem – sajnos – ezen a mérkőzésen sem állt a helyzet magaslatán, egyedül Eríc García és Ronald Araújo tevékenysége volt elfogadható, a többieké értékelhetetlen, nagy kövér nulla volt. Sajnos, Eric megsérült, az ő helyére érkezett Araújo, így egymást váltotta a két jó teljesítmény. Óscar Mingueza is, amilyen jól indult a tavalyi idényben, ebben a szezonban úgy halmoz hibát hibára. Elfogadomn, hogy ebben benne van az a tény is, hogy nem elsősorban jobbhátvéd, de ez sem menti fel az alól a tény alól, hogy meccsek óta értékelhetetlen teljesítményt nyújt. Meccsek óta teljesen vakon van, nettó emberhátrány, főleg úgy, ha a középhátvéd egyik posztján még Lenglet „barátunk” játszik. A Dinamo ellen egészen elfogadhatót nyújtott a francia, Vigóban azonban nem volt egy jó megmozdulása sem. Számtalan szabálytalanság, lassúság, rossz helyezkedés jellemezte: időzített bomba volt a jelenléte a pályán. Egyszerűen nem tudom, mi kell ahhoz, hogy előbb véglegesen a padon találja magát, majd a klubon kívül. Annyival pozitívabb az ő hozzáállása, mint Coutinhóé, hogy Clément sosem panaszkodik, csendben, alázattal teszi a dolgát a klubért. Csak az a baj, hogy a profi futballban ez kevés.
Jordi Alba munkálkodását pedig továbbra is a kettősség jellemzi, mint évek óta: a támadásban kiemelkedőt nyújt, védekezésben viszont tré. Ez volt igaz szombaton is a játékára: tökéletesen bejátszotta a bal oldalt, gólpasszt osztott ki Memphis-nek, jó beadásai voltak, szinte mindig megjátszható volt. A védekező munkáját viszont meglehetősen slendrián módon látta el, rendszerint nem ért vissza, vagy elkésett, s akkor szabálytalankodott, utána meg jött a duma. Meg is kapta érte – sokadszorra – a maga sárga kártyáját. A második félidőben tovább rontotta a bal oldal hlyzetét, hogy az ifjú Baldé lett a balszélső, miután Ansu megsérült és Coutinho megtagadta a pályára lépést. Alejandro gyors, lelkes, de még rutintalan, és pláne nem balszélső – éppen ezért én nem varrnék semmit sem a nyakába. Ez egy kényszermegoldás volt Sergi Barjuán részéről, amit a brazil „140 milla” engedetlensége, pofátlansága idézett elő. Ronald Araújo viszont ezen a délutánon is tanári volt, stabilan állt apályán, de igaz a mondás: „egy fecske nem csinál nyarat”. Az uruguayi védő nem tudja 3-4 ember munkáját elvégezni, Lenglet, Mingu és Alba „balfaszkodásait” ellensúlyozni. Amit tudott, megtett – a 3-3-ra volt elegendő.
S akkor térjünk rá a középpálya, és egyben a mérkőzés legjobbjára: NICO GONZÁLEZ értékelésére. Mindössze 60 percet töltött csak a pályán, mivel cserét kért – mérkőzés után kiderült, hogy szerencsére nem sérült meg, csak egyszerűen elfáradt, s nem akarta veszélyeztetni a győzelmet azzal, hogy nem érezte magát elegendőnek a folytatáshoz. Ebben az egy órában viszont, amit a pályán töltött, kimagaslóan, példamutatóan futballozott – a gólpassza hab volt a tortán. Egyszerűen lenyűgöző az az őserő, ami ebben a 190 cm magas 88 kg-os emberben lakozik. Az egész meccsen befutotta az egész pályát, minden szegletében megtalálható volt: veszélyes megindulások, vállalkozó kedv, határozottság jellemezte a vigói teljesítményét IS. Gavi mellett a szezon egyik legnagyobb felfedezettje, aki előtt nagyon fényes és sikeres jövő állhat. Habitusán jól érzékelhető az az alázat, az az elkötelezettség, amivel a Barça iránt viseltetik: nem véletlen, hogy a héten nyilatkozott a fiáról Fran González, a Deportivo La Coruña legendás játékosa. elmondta, hogy gyerekként sok spanyol csapat, a Real is megkereste, de ő közölte az Apuval, hogy csak a Barçában akar futballozni. Ezért a család Barcelonába költözött, Nico pedig a La Masíán kezdett el pallérozódni.
A támadósor jobb oldalán megint csak Pablo Gavi szerepelt, ami – véleményem szerint – nem túl jó döntés. Egyrészt, Gavinak nem ez a posztja, nem tud hatékonyan teljesíteni, s ezáltal egy sokat mozgó, a pályán jól látó, agilis középpályás van „parkoló pályára” téve. Ezáltal gyengébb lesz a teljesítménye, s a szurkolók máris előveszik, hogy „lássátok, nem is olyan nagy szám a srác”. Másrészt, Gavi maga sem érzi itt jól magát, amit a legjoban abból lehetett észrevenni, hogy több időt töltött el a középpályán ill. a saját kapuja előtt, mint a jobbszélső pozícióban. félelmetes volt, ahogy az első félidőben kétszer is visszaérve a saját kapuja elé szerelt az utolsó pillanatban a Vigo csatárai elől. Félelmetes a srác, csak oda kell állítani, ahol mindezt meg is tudja mutatni: a pálya közepére. Ezt úgy lehet megoldani, hogy Busquets irány a pad, helyére Nico, mellé pedig ott is van a hely Gavi ill. Pedri számára. Nem olyan nagy tudomány ez, remélhetőleg, Xavinak is feltűnik és meghozza ezt a drasztikus, de a csapat számára kulcsfontosságú döntést. Az ugyanis jól látható, hogy az ‘öregek’ nem képesek végigjátszani egy meccset, 50-60 perc után elfogynak, elfáradnak, leeresztenek és csak tántorognak a pályán. Így volt ez Busquets esetében is, aki egy kiváló első félidő után egy borzalmasan gyenge másodikat produkált.
A csatársor másik két tagja, Ansu Fati és Memphis is egy-egy góllal vette ki a részét a döntetlenből, ill. az első félidő mágiájából. Kettejük közül egyértelműen Ansu játékávl lehetünk elégedettebbek, aki a gól mellett helyzeteket alakított ki, állandó veszélyt jelentett a Vigo kapujáta, miközben holland társa a gólon kívül nem sok „vizet zavart”. Sajnálatos módon, az újdonsült tízesünk az első félidő végén megésrült: combizom-sérülés miatt egy hónapot kell kihagynia, s legközelebb a december elejei Betis elleni, hazai bajnokin láthatjuk őt – ha minden jól megy. Azonban a Barcelona orvosi stábjánál ezt nem lehet biztosra venni. Addig nélküle kell megvívni két bajnokit, és a mindent eldöntő, Bnfica elleni hazai BL-meccset, amelyen eldől, hogy továbbjut-e a Barça a legjobb 16 közé vagy sem. Így a feladat most Memphis-re hárul a góllövés terén, amiben azonban nem igazán jeleskedett, mint ahogy az elmúlt időszakban a játékával sem lehetünk teljesen elégedettek. Bízzunk azonban abban, hogy Xavi érkezése rá is jó hatással lesz, csakúgy, mint az egész csapatra.
Végszó:
Egy megnyert meccset adott a csapat döntetlenre úgy, hogy még akár ki is kaphattak volna Busquets-ék. A második félidő elejére a csapat „elfogyott”, a Celta nyomásával, támadásaival nem tudtak mit kezdeni a katalánok. Így egy briliáns első félidőt egy vállalhatatlan, megmagyarázhatatlan második félidő követett. Most két hetes, válogatott szünet következik, folytatás november 20-án az Espanyol ellen a Camp Nou-ban. Akkor már – reményeink szerint – Xavival a padon igyekeznek megverni a városi riválist a katalánok.
Visca Barça!
Visca Catalunya!
