Vasárnap este játszotta le a Barcelona a 23. fordulóbeli mérkőzését, annak tudatában, hogy előtte való nap a Real 3-1-re nyert az Atlético otthonában. Tehát, annak érdekében, hogy az a bizonyos pite ne legyen túl forró, nyerési kényszer alatt léptek pályára Messiék a „Katedrálisban”. Azt tudtam előre, a beharangozóban le is írtam, hogy nem lesz könnyű menet, de aztán, amit láthattunk/láthattam, az minden várakozásomat alulmúlta. Picit csapongani fogok, ezért előre is elnézést kérek a Kedves Szurkolótól, aki majd veszi a fáradtságot, hogy elolvassa.
Kezdjük ott, hogy már a pályára küldött 11 összeállításával meggyűlt a bajom. Ugye, Jordi Alba – sárga lapok miatt – kiesett a baloldalról, így kényszermegoldást kellett alkalmazni. Az első félidőben Sergi Roberto, utána pedig Semedo lett a bal oldali védelem embere. Valljuk be, egyikük sem az a tipikus balhátvéd, Roberto még csak nem is jobbhátvéd. Láthatjuk ezt Tőle hétről-hétre, meccsről-meccsre. Na, de az nem az ő hibájuk, hogy a 60-65 meccsből álló szezonnak egy FC Barcelona egyetlen ép kéz láb balhátvéddel fut neki, aki kétségkívül a világ egyik legjobbja a maga posztján, de „Fehér György” is emberből van, meg is sérülhet, eltiltás hatálya alá kerülhet, pihenésre is rászorulna néha. Ez – is – a szakvezetés hibája, mint oly sok minden más.
A másik ilyen hiba, hogy a jobbhátvéd posztján nem a klasszis teljesítményre képes portugál játszik rendszeresen, hanem Sergi Roberto, aki nagyon kedves fickó, katalán, saját nevelés, nagyon lelkes, ügyes, meg minden, csak éppen nem jobbhátvéd – továbbra sem, és soha nem is lesz az. Az ő helye a középpályán lenne, amiről a múlt nyáron Valverde szónokolt is, hogy ebben a szezonban majd ’Robi’ a középpályán fog játszani. Na ja, a szó elszállt, és Sergi Roberto visszatért a jobbhátvéd posztjára. A csapat legnagyobb kárára.
Aztán ami még feldühített tegnap – is -, hát az a csodálatosan „gyors, kreatív, magával ragadó, felülmúlhatatlan, lenyűgöző, utánozhatatlan minőségű” középpálya. Az a gyorsaság, amit láthattam, hát az lenyűgözött…ja, nem ide. Maga volt a siralom, a gyalázat. Olyan volt a sebességünk középpályán, mint a híresen „fejlett” MÁV-szerelvények Kelenföld-Szombathely között. Mindez akkor még inkább szembetűnő, ha a szurkoló előtte megnézte a City-Chelsea angol bajnoki „rangadót”, ahol mintha más sportág eseményeit figyelhette volna meg. Azt kell mondanom, hogy Ivan Rakitic napjait itt meg kell számolni, a tudását, a Klubért hozott áldozatait, meg kell köszönni, s ennek keretében, könnyes búcsút kell tőle venni a nyáron. És nemcsak az anyagiak okán, fizetéscsökkenés a kereten belül, felszabaduló +1 hely a középpályán stb. miatt, hanem mert önnön szobrát bontja le hétről-hétre. Ahogy egyik kollégám írta a meccs után: ha a horvát megnézi a 2014/15-ös teljesítményét, és összeveti a jelenlegivel, hát biztos „leköpné” saját magát. Na, de nincs ez másképpen a középpálya atombiztos kezdőtagsággal rendelkező katalánjával, Sergi Busquets-cel sem. Az ő gyorsasága is megkopott, úgy fordul, mint egy tank, a gondolkodása olyan gyors, mint amilyen fürge vagyok én 100 m-es síkfutásban. Viszont, őt én még megtartanám, s megnézném, hogy a következő idényben Frenkie mellett hogyan muzsikál. Ha nem szedi össze magát, akkor mehet a padra, nem leszünk kevesebbek a hiányában.
Na hát akkor, lássuk, mi volt a meccsen. Hát, volt egy KAPUSUNK, akinek saccperkábé mindent köszönhettünk ezen az estén. Azt biztos, hogy nem jókora „zakóval” utazhattunk haza Baszkföld nemesebbik feléről. Előtte a védelem ott hibádzott, hogy…de erről már írtam pár sorral fentebb. A középpályára a Rakitic-Busi-Vidal hármast küldte fel Professzor Emeritus Ernesto Valverde, aki a szombati napon ünnepelte 55. születésnapját. Na hát, ez a döntés meg is pecsételte az FC Barcelona szurkolóinak, na meg a csapatának is a sorsát. Na, de erről is volt szó, meg még lesz is. A csatársorral nem volt igazándiból semmi probléma, csupán az, amire előzetesen lehetett számítani: nem jutottak labdához, így pedig a gólszerzés művészetét még Messi sem igazán tudta művelni. Van egy sanda gyanúm: több időt töltött el a középpályán, hogy labdához jusson, mint az ellenfél 16-n belül. Mindez pedig kevés volt az üdvösséghez.
A védelem bal oldalán Sergi Roberto, jobb oldalon Semedo kezdett, és Messi is vállalni tudta a játékot. A mérkőzés kissé álmoskás iramban kezdődött, az első negyed órában komoly helyzet nem alakult ki egyik oldalon sem. A 17. percben Susaeta 17m-es lövését védte hatalmas bravúrral ter Stegen, majd a szöglet után is izgalmas pillanatokat élt át a Barcelona védelme. A 22. percben adódott az első lehetőség a katalánok előtt, amikor Messi veszélyes beadását éppen hogy nem érte el jól Luis Suárez, így nem tudta már kapura irányítani a labdát. Majd a 24. percben Raúl García csodálatos ollózását védte megint csak nagy bravúrral a német kapus. A Bilbao veszélyesebb volt az első félidő első felében. A 26. percben lőtt először kapu felé a Barça: a Bilbao kapusáról kipattanó labdát tekerte Messi a felső kapufára a labdát. A 41. percben Raúl Garcia került ordító gólhelyzetbe, de szerencsére Sergi Roberto blokkolta a lövést. A 42. percben Messi indult meg, de lövését blokkolta Inigo Martínez.
A középpálya lassú és körülményes, a labdákat megtartani, felhozni képtelen képet mutatott. Teljesen enerváltan játszik a Barça középső csapatrésze – így pedig túl sok jóra nem lehet számítani. Az, hogy a 2. félidőben ennél sokkal, de sokkal több kell, az enyhe kifejezés. Reménykedhettünk ebben a szünetben.
A második félidőt kicsit nagyobb elánnal kezdte a Barça, átvették a játék irányítását is. Érzékelhetően megélénkült a katalánok játéka, s kisebb lehetőségek adódtak is a csapat előtt. A 63. percben Vidalt Alená váltotta. A 65. percben San José előtt adódott lehetőség egy kontra után, de 18 méterről leadott lövése mellé ment. A 81. percben ter Stegen védett megint csak hatalmasat, és megmentett minket a Bilbao – megérdemelt – vezetésétől. A meccs végén még Lenglet-t kellett lecserélni sérülés miatt, és Vermaelen érkezett a helyére a 88. percben. Na, ez volt az a csere, amikor az amúgyis már megemelkedett vérnyomásom, olyan 300/200-ra szökkent fel. Egy Barcelona, amikor – elvileg – győzelmi kényszerben van, posztra cserél, és őrzi az egy pontot! Ezt nevezik blaszfémiának kérem szépen, magyarul: istenkáromlásnak. A futball, a szellem, a múlt, a La Masía megcsúfolásának, szemközt köpésének. Egy FC Barcelona az egy pontot védi a 88. percben. Hát, Valverde tehet egy szívességet: új állás után néz, mert itt erre nem vagyunk vevők. Én biztos, hogy nem!
A Barça legjobbja, kiemelkedően, ter Stegen volt – ha ő nincs, akkor nagy “ruhát” kaptunk volna…na, nem mintha ezzel a gól nélküli “mineknevezzelek”-kel előrébb lennénk. A meccs koronája (ismétlem magam) a Lenglet – Vermaelen csere volt a végén. Értem én, hogy a francia cserét kért, de mit kellett “védeni” ezzel a cserével? Az 1 pontot? Lélekromboló volt. Letaglózó. Egyszersmind elkeserítő.
És akkor egy kis statisztikai adat a végére. Kaput eltaláló lövések: 6-2 – abból háromszor az ‘Alemán’ különösen nagy bravúrt mutatott be.
Az FC Barcelona 96 perc alatt ennyit tudott felmutatni, s igazándiból igazi ziccere, ordító gólhelyzete nem is volt. Maradt a 0-0, nekünk a csalódás, a csapat neve mellett az egy pont, az újra nyílt bajnokság, és a felforrósodott pite.
A mérkőzés legjobbja: Marc-André ter Stegen (10)
Egyéni értékelés:
ter Stegen: Klasszis-teljesítmény egy igazi, profi klasszistól. Fünfkomafünf az osztályzata. Mesteri volt, ahogy a meccs után az ellenféltől Iker Muniaín megjegyezte: „a világ legjobb kapusa”. Így van, nincsenek szavak a tegnapi előadására (sem). Messze a csapat legjobbja volt, ami azért picit ’gáz’ egy FC Barcelona esetében. PONTSZÁM: 10 – Olvasók pontszáma: 10
Sergi Roberto: A védelem jobb oldalán lépett megint csak pályára, s újfent nem nyújtott kimagasló teljesítményt. Mindezért nem ő az első számú felelős, hanem Ernesto, aki továbbra is jobbhátvédként számít rá, csak éppen ennek „oltárán feláldozza” Nélson Semedót. Sokat a tegnapi meccsen se láttunk tőle, kész önveszélyesség a Barçára nézve ezen a poszton való szerepeltetése. PONTSZÁM: 3 – Olvasók pontszáma: 6
Piqué: A német kapus mellett még ’Geri’ teljesítményét lehet kiemelni. Csakúgy, mint hétközben a Real elleni kupaelődöntőn, a San Mamés-ben is tanári módon játszott. Ott volt mindenhol, irányította a védelmet, stabilan állt a lábán. Munkájára, hozzáállására most sem lehetett panasz, pedig az idény összes bajnoki meccsét végigjátszotta –egyedüli mezőnyjátékosként a Ligában. PONTSZÁM: 8 – Olvasók pontszáma: 7
Lenglet: Igazándiból ő sem maradt el Piquétől, bár egy-két rossz döntése volt, párszor fáziskéséssel reagált az eseményekre, de mérkőzést befolyásoló, eldöntő hibája nem volt. A végén egy szerencsétlen mozdulat miatt rosszul esett, le kellett cserélni. Reméljük, nincs komoly baja. PONTSZÁM: 6 – Olvasók pontszáma: 6
Semedo: Teljesítményével, hozzáállásával, agilitásával ezen az estén sem volt semmi probléma. A balhátvéd posztján is megtett minden tőle telhetőt, igyekezett, nem vallott szégyent. Sőt! Az különösen felvitte bennem a pumpát, amikor a 2. félidőben Luis Suárez elkezdett vele vitatkozni, mutogatni, kiabálni vele – holott az uruguayinak előbb saját magában kellene körülnéznie, nem pedig Semedóval vitatkoznia, amikor egy olyan poszton igyekezett jól helytállni, ami tőle eléggé távol állt. A legtöbbször meg is oldotta azt. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 7
Rakitić: Tudom, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de – nálam – az ő ideje az FC Barcelonában lejárt. Lézeng, sétálgat, nézelődik, csípőre tett kézzel, testközelből figyeli, hogy mi történik körülötte a pályán. Már csak a bal kezéből a popcorn, jobb kezéből a kóla/sör valamelyike hiányzott az összkép teljességéhez. Igen, amit a Barcelonáért tett az elmúlt években, tiszteletre méltó, megsüvegelendő, hatalmas köszi-puszi érte, de ennyi elég volt. Remélhetőleg a szakvezetés is így gondolja, és a nyáron új állomáshelyet keres magának, ahol tisztességgel levezethet. PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 5
Busquets: A másik „jómadár”, aki ugyancsak olyan lassú, mint három csiga. A tudása, az intelligenciája megvan, világklasszis, de az idén mintha nagyon lelassult volna. Körülményes a gondolkodása, a döntéshozatala, az egész játéka. Hát még, ha mellette ott van a horvát „haverja”, akkor ez még inkább szembetűnő. Vasárnap meg aztán végképp mindent megpecsételt, hogy a harmadik középpályás Arturo volt. Vajon, melyiküknek szánta Valverde a fazonszabász pozícióját, melyikük feladata lett volna a játék irányítása, a támadások kialakítása, a csatárok vezénylése??? A kérdés költői…PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 6
Vidal: A középpálya harmadik „díszmadara”. Érthetetlen volt Valverdétől ez a középpályás-sor pályára küldése. Három 30. életévén túl levő, alapvetően a védekezésben, a rombolásban, az ütközésben jó játékost rakott egymás mellé a középpályára, nehogy valaki is kreativitást vigyen a játékunkba. Sajnos, vasárnap még rosszul, gyengén is játszott a chilei. Nem igazán látszott rajta sem a tűz, nem volt éles, labdákat vesztett, bíróval foglalkozott. Viszont az tény: mindez nem elsődlegesen az ő sara. Egy kis pihenés rá is ráférne! PONTSZÁM: 3 – Olvasók pontszáma: 5
Coutinho: Hát, vérzik a szívem. Fájdalmas látni a vergődését, ahogy nem találja a helyét, ahogy a teljesítménye romlik, ahogy hétről-hétre értékelhetetlen előadásokat nyújt. Azt gondoltam, hogy a Sevilla elleni duplája majd jótékony hatással lesz rá, de – sajnos – nem így lett. Nagyon nem találja a helyét, hónapok óta. Nem volt ez másképp vasárnap este sem. Kapura se lő, tili-toli, „álpasszok”, cipeli a labdát, behúzódott középre, még többen legyenek. Ennél sokkal, de sokkal többre lenne képes. PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 5
Luis Suárez: Hetek óta tré. Nettó emberhátrány. Rossz döntések. Műesések. Bíróval való foglalkozás. Színészkedés. Ez jellemzi a teljesítményét az uruguayinak. A Bilbao ellen sem volt ez másképp. Teljesen dekoncentráltan játszott, már a félidőben mennie kellett volna a csapatbuszra, mert méltatlan volt a mezhez. Korábban még csak-csak jöttek a gólok, de most már az sem. Sajnos, neki is bérelt helye van, alternatíva nincs igazán, így a „semmiért” is jól fizetnek Valverdéék: stabil kezdőtagsággal. PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 5
Messi: Vasárnap este ő is csak küszködött, nem igazán volt jó formában. Igaz, ebben a középpálya „nemléte” is szerepet játszott: többet volt a felezővonalnál, mint a Bilbao kapuja előtt. Nem kapott labdát, neki kellett visszamennie azért, ha valamit szeretett volna. De rajta is az erőlködést lehetett látni, amiben az is szerepet játszhat, hogy nincs 100%-os fizikai állapotban, de muszáj játszania, mert ha ő nincs, még ennyire sem jutunk. PONTSZÁM: 5 – Olvasók pontszáma: 7
Cserejátékosok:
Aleñá: Arturo Vidal helyére érkezett a csapatba. Rajta igazán nem múlt semmi. Érkezésével némileg élénkebb lett a középpálya, de az is igaz, hogy – egyelőre – nem tőle kell várni azt, hogy a hátára vegye a csapatot, vagy éppen ő irányítsa a támadásokat. Volt egy ígéretes cselsorozata, aminek a végén a lövését blokkolta a Bilbao védelme. Csak így tovább, Carles! Türelem, bizalom, alázat! PONTSZÁM: 6 – Olvasók pontszáma: 6
Dembélé: Coutinho helyett lépett pályára a 75. percben. Negyed óra alatt többet csinált, mint a brazil 75 perc alatt, de – sérülése után – nem tudta megváltani a világot. De tény, hogy a Valladolid elleni bajnokin már őt szeretném a kezdőcsapatban látni. PONTSZÁM: 6 – Olvasók pontszáma: 6
Thomas Vermaelen: Lenglet sérülése okán pályára lépett, védendő a vezetést…ja nem is, hiszen 0-0 volt akkoris, meg a végén is. PONTSZÁM: – Olvasók pontszáma: 5
Vezetőedző:
Ernesto Valverde: Az elmúlt hetekben tapasztalt és ifjabb kollégáim már leírták mindazt, amit jó magam is érzek egy jó ideje – a ’Txingurri’ kevés ide, mint mackósajtban a brummogás. Félénk, nulla kockázat, érthetetlen kezdők, rossz cserék, minimalizmus. A kaput – nálam – a 88. percben elkövetett „bűncselekménye” tette be nálam, amivel szemközt köpte mindazt, amit az FC Barcelona jelent. Továbbra sem a Bilbao vagy az Espanyol csapatát edzi már, ezt valaki közölhetné vele, mert 20 hónap után sem tűnt fel neki ez. A másik égbekiáltó hibája a vasárnapi meccsen a középpályás-sor ilyetén szereplőkkel való pályára küldése volt. Három lassú, tohonya, körülményes játékostól várta a gyors Bilbao-játékosok megfékezését, és a nulla kreativitású triótól Messiék támogatását, a csapat fazonjának kialakítását. Egyre inkább az az érzésem, hogy nincs tisztában a valósággal, ad hoc-jellegű döntéseket hoz, a rotálás terén is hiányzik a rendszer az elgondolásából. Nem találja az egyensúlyt: sem a csapaton belül, sem a saját gondolataiban. Végtelenül elszomorít mindaz, amit látok a Barçánál játék, kreativitás, támadófutball, zsenialtiás keretein belül.
Tudom, sokan keresztre szegeznek majd, meg „ledivatoznak”, meg felhívják a figyelmem arra, mi volt tavaly, meg vezetjük a bajnokságot, etc. Én mégis azt mondom, minden szegmens, minden szereplő érdekében, de legfőképpen az FC Barcelona közeljövője érdekében, hogy idény végén: Adios, Ernesto! PONTSZÁM: 1 – Olvasók pontszáma: 1
Végszó:
A fordulót követően a Real feljött hat pontra, így meglehetősen izgalmas időszak elé nézünk. Szombaton jön a Valladolid a Camp Nou-ban, utána pedig már a Lyon elleni BL-nyolcaddöntő első felvonása, hogy aztán a folytatásról ne is beszéljünk. Hatalmas formajavuláson kell átesnie a csapatnak, ha sikerrel akarjuk abszolválni ezt a szezont!
Ja, és zárszóként álljon itt a futball egyik örökérvényű mondása: rosszul lehet játszani, LÉLEKTELENÜL NEM!!!!!! Márpedig vasárnap este 4-5 Barça-játékoson – én – ezt láttam.
